Join the new world

Already have an account? Login



What is this?

You are reading an article written by a citizen of eRepublik, an immersive multiplayer strategy game based on real life countries. Create your own character and help your country achieve its glory while establishing yourself as a war hero, renowned publisher or finance guru.

Tizedik napom a Gazdasági Minisztériumban

Day 2,948, 19:27 • Published in Hungary Slovenia

• by fsb1000

Bulvárcikk

A 10. napon is elég eseménytelenül telt az idő, a lustálkodást csak a 400.000 cc-nyi kiutalás dobta fel. Szolid postáslány hozta a csomagot, de az ilyen szolid lányokról lehet vadságot feltételezni.

Ezen a napon szerencsére nem volt RW adminisztráció, bekönyveltem még az mpp-k 10.000 Ft-os költségét és ekkor ért a meglepetés, a kincstár megint nem egyezett. Ellenőrzés számolgatás, ehh... valaki megint beutalt ezer HUF-ot. Ezek a beutalások nincsenek cimkézve, nincs róluk értesítés, ezért mindig eltérést okoznak. Ha valaki nagyon akarja szívatni a GM-est akkor naponta utalgasson pár ezret. Legjobb ha délelőtt meg délután is, mert akkor sosem fog stimmelni a főősszeg.
Közben rátaláltam a harmadik napi postáslányra, aki másodállásban modell és elsőránézésre is megpaskoltam volna. Elég masszív csajnak néz ki:

Mindig másnap írom meg a "napoma" cikkeket, szinte csak emlékezetből, eddig nem volt probléma, de most alig emlékszem az előző nap végére, a délelőtti epicnél van egy filmszakadás, amikor a cukorka beragadt és nem tudtam csokizni, de még ételt sem tölteni. Az 5K pp-t is ma értem csak el.
Szóval az aktuális sztoryra sem nagyon emlékszem de azért kivonatosan csak leírom. Karl Vollenber műve, de lehet ez valami mese, mert gyerekekről szól.
Mondjuk az gyanús, hogy így kezdődik: "ürtelepes gyerekkorában". Jó... mindenki volt gyerek, de honnan tudta az író, hogy űrtelepes lesz? Hívhatta volna Jóskának vagy Gézának is.
Annyit lehet tudni a körítésről, hogy valamikor az utolsó földi katasztrófa után kezdődik a cselekmény, amikor még űrtelepes nem mentette meg a földet. A húgával menekülnek és bujkálnak az éhező emberhordák elől, aztán valami elektronikus kulccsal betörnek egy földalatti raktárba, ami sok évre az otthonuk lesz.
Élelmet keresve bejárják a hatalmas raktárat, és sok érdekes dolgot találnak, például egy fénymásolót. Jó asztalnyi méretű, mozdítani sem tudják. Az áramszolgáltatás rég megszűnt mégis ahogy megérintik a fénymásoló dolgozni kezd, halvány kék fénnyel jelzi, hogy üzemkész.
Sokáig tartott amíg rájöttek, hogy nem papírokat másol, hanem tárgyakat. Csak bele kell tenni az egyik rekeszébe valamit, megérinteni oldalt a kék körrel jelzett részt, és pár perc múlva, ha a tetejét felnyitják ott a tökéletes másolat.

Űrtelepes (a gyerek űrtelepes!) azonnal felismerte mire kell használni. Az akkoriban legértékesebb kincseket, tiszta vizet és élelmet másolt vele.
Így teltek a napjaik, kóboroltak a hatalmas raktárban, aztán visszatértek a fénymásolóhoz és másoltak vizet, meg élelmet magunknak.
Történt egyszer, hogy a szellőző rendszeren keresztül bemászott egy macska a raktárba, sovány volt és élelem reményében a két gyerekhez csapódott. Nem volt barátságos kezdetben, de űrtelepes húga megszelídítette és gyakran ölébe fektette, simogatta. A macska meg dorombolt, ahogy egy macska szokott, de gyakran eltűnt napokra, és ilyenkor űrtelepes húga siratta. A kislány úgy gondolta, ha több macskája lenne akkor nem kóborolnának el, vagy legalább egy mindig vele lenne, és akkor nem kéne siratnia.
A dolgot meg sem beszélte bátyjával, beletette a macskát a fénymásoló rekeszébe, és megnyomta a gombot. A fénymásoló percekig zümmögött és kék fényt adott ki magából, közben a macska meg benn kaparászott és nyávogott.
Amikor a fénymásoló leállt űrtelepes húga felnyitotta a tetejét és ott volt benn az új macska. Szakasztott olyan mint a másik. Kivette a régi macskát a rekeszből és most már két macskája volt.
Kicsit bágyadtak és erőtlenek voltak, nem is szöktek többet el. Teltek a hetek, a macskák mindig körülöttük sündörögtek, de Űrtelepes húgának nem tetszett, hogy olyan bágyadtak a macskái ezért úgy gondolta másol még párat, hátha azok jobban sikerülnek. Így is lett. Összesen 8 macskát másolt még, de egyre bágyadtabbak lettek és a végén már csak feküdni tudtak a raktár hideg padlóján.

Űrtelepes húga megint naphosszat sírt, magát okolta és azt hajtogatta hogy ő mindent elront, nem is kéne élnie. Űrtelepes nézegette a macskákat forgatta tapogatta őket, mind tökéletes másolat volt, finom selymes szőrrel, csillogó szemekkel. Úrtelepes úgy gondolta a fénymásoló jó munkát végzett, csak a macskák lelkét nem tudta lemásolni, életerejük először feleződött, majd negyedelődött és így tovább a másolatok között.
A húgának nem mondta el a tervét, csak az egyik macskát az ölébe tette és azt mondta, pár óra múlva visszatér addig vigyázzon rá. A másik nyolcat betette egy zsákba és a raktár egy távoli szegletébe ment velük.
A húga a sok sírástól kimerülten elaludt, csak másnap ébredt fel a doromboló macskával az ölében. A macska újra életvidám volt, ugrándozott és jó étvággyal megette amit neki másoltak. Azt se bánták ha néha elszökött.
Űrtelepes ráírta a fénymásolóra egy filctollal: "TILOS ÉLŐ ÁLLATOT MÁSOLNI!"

Előzetes a következő cikkből: