Join the new world

Bulvárcikk

---

Gyászos volt ez az ötödik nap, a kormány első katonai akciója sikertelenül végződött. Azóta közlönyben is megjelent milyen sok CO ment el... persze ez csak viszonyítás kérdése, mert tavasszal amikor még 7 millió volt az állami vagyon ez meg sem kottyant volna. De a GM sosem ad szívesen az államkasszából, se sokat se keveset, még ha ilyen kedves cica is vonaglik a bőrkanapéján.

Ezen a napon a szokásosnál korábban mentem be a minisztériumba, hogy magam is üthessek egy keveset, és ha szükséges utaljak a CO-zó HM-eseknek.
Kis tételekben kapták, talán így nem szalad meg a kezük, de lehet ez is akadályozó momentum volt. szóval utaltam párat, aztán szembesültem, a tömeges RW indításokkal. Na ne.... én vállaltam az adminisztrációját, de azért ez kegyetlen, ez már így nem játék! És a káosz ekkor kezdődőt, legalábbis az én fejemben. Többen írták hogy a szervezés volt káoszos, de nem, az rendben terv szerint ment, na de az RW indítók... talán túl korán volt mindenkinek. Már rég mentek az RW-k és nem tudtam az elszámolást indítani.
Az összes körlevelet át kellet nézni, volt aki ott jelezte, volt aki az elnöknek írt, volt aki formozott. Duplikációk, egyszer sok, egyszer kevés indító. Najó... mára ennyi. Be kellet hívjam az összes szolgálatban lévő titkárnőt, hogy mitingeljünk egyet.

Rájuk hagytam a sziszifuszi melót és inkább azon merengtem ez a CO kinek jó? Meghogy miniszternek lenni mennyire játék, meg hogy ezt a túlzott adminisztrációt a bizalmatlanság szülte, vagy valakinek túlbuzgósága? Ez volt az első alkalom, hogy arra gondoltam, de jó lenne ha lenne egy segítőm. Elnézést a lelkes játékosoktól akik HM segédnek jelentkeztek, de ilyen tulajdonságokkal megáldott jelentkező nem akadt:


A nap végén már hazamenni sem volt kedvem, de azért csak lecsoszogtam a lépcsőn, lent a portánál se lányok, se portás nem várt, bekukkantottam a portás fülkébe, de semmi érdekes, csupasz falak, se poszter, se pálinkás üveg. Ha jól emlékszem, valami családlátogatásra ment. és vitte magával a lányokat is.
Bent a fülkében kopottas íróasztal állt a folyosóra néző kisablak előtt, unottan leültem mellé, és kihúztam az első fiókot. Tele volt mogyoróval meg pár gesztenyével… hmm. Kihúztam a második meg a harmadik fiókot is, azokban is mogyoró meg gesztenye ronggyal vagy papírfecnikkel letakarva. Mindben ez volt. Micsoda egy hülye mókus, hogy ilyenekkel rakja tele a fiókjait aztán megfeledkezik róla.


Az asztal és fal között állt egy újságtartó kosár, csak akkor venni észre, ha odahajol az ember. Kivettem egy színes lapot, ami persze hogy a Megyei napilap volt, és Karl Vollenber novellájánál nyilt ki, ott volt meghajtva az éle. Csak azért olvastam el, mert volt néhány kép is mellékelve barby babának kinéző csajokkal a tengerparton.
Már a képekről látszott, hogy a sztory nem állatokról szól, hanem valami űrtelepes fickóról, akinek az előéletére folyton utalgatott az író, de én csak annyit tudtam kihámozni az egészből,, hogy az emberiség legutóbbi katasztrófája idején talált valamit amivel megmentette a világot (persze… mindig egy ember szokta megmenteni a világot) de aztán nem ismerték el a tetteit vagy csinált valami gonoszságot és ezért egy kisbolygóra költözött távol a naptól, ahol egyedül élt és okosgépeivel művelte a mesterséges talajt.

A novella azzal kezdődik, hogy az űrtelepes felkapcsolja a kisnapot és háza ablakából a tengert fürkészi. (érted! volt tenger a kisbolygón, itt majdnem abbahagytam az olvasást) . Kiment a csűrbe, beprogramozta a traktorokat, meg a vetőgépeket, aztán munkába indította őket. Az okosgépek kicsit tülekedtek a csűr ajtajában, de aztán szétszéledtek a finoman görbülő mezőn.
Az ürtelepes napi rutinját követve lement a tengerparta, pár órát szomorúan bámult a semmibe, majd jött a konzervebéd. Délután átnézte a földről érkező híreket, szundított egyet és beterelte az okosgépeket, lekapcsolta a kisnapot. Utána vacsorázott valami könnyűt, megnézett egy filmet vagy olvasgatott. Harmadnaponta megfürdött alvás előtt, ha meg nem feledkezett róla.
Másnap ugyan így tett, és megint, és megint. Ez volt az élete. Mikor a kisbolygó leginkább közel került a földhöz elküldte a terményeit egy szállító hajóval. Pont egy ilyen nap után történt az a furcsa eset, hogy mikor lement a tengerhez a szokásost bambulni, kis női testeket talált partra sodródva. Távolabbról azt hitte döglött halak, bár ebben a tengerben semmilyen élet nem volt, de amikor odalépett már biztos volt abban, hogy nem halak hanem arasznyi női testek. Meztelenül feküdtek az érdes homokon, lehettek vagy tucatnyian alig kétlépésnyi helyen. Halottnak tűnt mind, pedig úgy feküdtek ott vizes hajukkal mintha csak most léptek volna ki a vízből kicsit sütkérezni.

Űrtelepes visszament a házba és egy ásót hozott magával, a pici nőknek sírokat ásni, elég volt párszor megmeríteni a földbe, mint amikor húga kismacskáit ásta el.
Egyesével helyezte be őket a sírokba és kevés földet fordított rájuk. Mikor a hetediknél tartott az megmozdult a kezében. Félelem és borzongás futott át az űrtelepesen, de erőt vett magán és bevitte a házba. Az asztalra törülközött terített és arra fektette a piciny meztelen női testet. Be is takarta ne fázzon, meg tán szégyellte is magát ruha nélkül.
Az űrtelepes visszament és elhantolta a többi testet, de most már gondosan megvizsgálva hátha él még egy, De nem élt csak az amelyik az asztalán feküdt, és mire az űrtelepes visszament szemét is felnyitotta. Nem szólt, de az űrtelepes értette mit akar. Hozott egy kis vizet kanálban, majd a terményraktárból friss gyümölcsöt. A kicsiny nő evett, ívott és mintha ereje visszatért volna. Szeméből hála sugárzott de a fáradságot és szörnyű emlékek nyomát is kiolvasta belőle űrtelepes.
Egy műanyag dobozban ágyazott meg a csillagszemű nőnek és elfordult amikor az kilépett a törülközőből és bemászott a dobozába.

Űrtelepes élete megváltozott, munkáját nem hanyagolta el, de már nem járt le a tengerhez, minden percét a pici nővel töltötte, készített neki ruhát a sajátjából és ételeket próbálgatott mit enne szívesen. Gyorsan teltek a napok, néha az űrtelepes magával vitte csillagszemű nőt kezében vagy dobozában, hogy lássa mit csinál, meg hogy a szabad ég alatt legyen. Próbálta megtanítani beszélni, de látta a nő szemében nem is érti mit szeretne tőle. Tudtak együtt nevetni a fura dolgokon, az esetlen műpillangókon, az okosgépeken, mikor percekig nem tudtak ráfordulni a tanya útjára, mert egymást engedték előre, vagy ha az űrtelepes kacsintott.
Űrtelepes boldog volt, ha vele lehetett, kellemes volt, ha kezébe ült és vihette egyik helyről a másikra, de igazából a csillagszemű nőt semmi sem érdekelte csak a csillagok, a sírokhoz sem akart lemenni, talán nem is emlékezett már arra, hogy került ide. Esténként, miután űrtelepes lekapcsolta a kisnapot, a piciny nő órákig nézte a konyha ablakából a szikrázó égboltot. Ilyenkor az űrtelepes is ott volt vele, de a nőt nézte, nem tudott betelni szépségével, kicsi teste tökéletes formájával, haja finomságával.

A szerelem napról napra erősödött benne, és úgy látta a piciny nő is viszonozza ezt. Néha csak nézték egymást percekig és olyan erős érzelmek járták át űrtelepest, hogy férfi létére a könnye is kicsordult.
Érezte hogy átjárja testét lelkét a nőből sugárzó valami, de a piciny nő szeme nem gondolatokat küldött felé csak érzéseket, olyanokat is amit eddig nem ismert.
Teltek a hónapok, közelgett a piciny nő érkezésének évfordulója. Az Űrtelepes próbálta megérteni mit szeretne, de a szemében csak növekvő szomorúságot és mélyülő szerettet látott, meg valamiféle vágyat. Az Űrtelepes is érezte ezt a vágyat, de kettejük között olyan nagy volt a különbség, hogy még ajkával sem merte illetni szerelme testét.

Ez esti csillagnézések, vagy az ebéd utáni szieszták egyre gyötrelmesebbek lettek, látta a nő szemében, hogy már egyetlen kívánságát sem teljesítheti, és a mérhetetlen szerelem hamarosan gyűlöletté válik.
Az évforduló hajnalán űrtelepes kivette ágyacskájából a pici nőt, elfért a két tenyerén, úgy tűnt mintha aludna tovább. Először és utoljára megcsókolta a kezét, aztán egy hosszú pillanatot kivárva megroppantotta a nyakát. Hangot nem adott, szeme nem nyílt ki. Űrtelepes levitte a többi sírhoz és elhantolta másik tizenegy mellé.
Másnap reggel űrtelepes bekapcsolta a kisnapot, és kiment a csűrbe, hogy az okosgépeket munkába küldje. Arra gondolt, ha megint jön szállító hajó, akkor egy darabig nem megy a tenger környékére.

---

Ez egy bulvárcikk, ahogy az elején is írtam.
A tartalma semmilyen összefüggésbe nem hozható a valósággal, de nyomokban plágiumot tartalmaz. És itt nem az újrahasznosított képekre gondolok.
Az első ötletszerűen megjelent "napoma" cikk után a többi sorozatként értékelhető:


Negyedik napom a Gazdasági Minisztériumban
Harmadik napom a Gazdasági Minisztériumban
Második napom a Gazdasági Minisztériumban
Első napom a Gazdasági Minisztériumban

---

fsb1000