Join the new world

Bulvárcikk

---

Keményen kezdtem a napot egy közlöny kiadásával az AS alapról. Ez az a nap, amikor a kormány szervezni kezdte a szerb-thai-ok kiebrudalását a felvidékről.
Ez eredményt ti már tudhatjátok, de nekem minden napom az előző nap, szóval úgy kell írjak, mintha nem tudnám mi lett a vége. Néhány utalást kellet elvégezzek, hogy legyen pénz CO-ra. Az a tuti, ha mindig minden pénz a GM-nél van és csak szükség esetén megy ki a címkézett célokra. Nem egy izgalmas dolog ez az utalgatás, ezért a következő egy órában elméláztam mennyivel jobb volt motorozni.
Az emlékek meghozták a kedvemet, hogy pislantsak egyet, de amikor beléptem a mosdóba ezt a szép levágott ujjú leányzót találtam ott.

Kérdésemre hogy mit keres itt az a választ adta mélázva, hogy ő a mai takarítónő és már várta a látogatásom.

... kisvártatva visszatértem az utalós szobámba és az RW kiutalásokat kezdtem el feldolgozni. Ez egy kellemetlen feladat, még jó hogy csak 10 indító lehet. Az Elnök rám osztotta az első napokban ezt az adminisztrációs feladatot, aztán már magamtól vállaltam, mert így egyszerűbbnek tűnt, mint HM-esekkel egyeztetni, meg biztos van elég gondjuk. Szóval ellenőrizgettem, utalgattam, képernyő mentés mindegyikről. (ki volt az a szorgalmas eszű, aki ezt bevezette?)
A harmadiknál meguntam és behívtam az egyik titkárnőt, hogy kicsit felvidítson:

Odafeküdt a kanapémra és csak nézett, mondtam is neki: Te valamit tudsz.. Te aztán tudsz!
.
A napvégéig szaporodtak a kormánykörlevelek, meg a másmilyen levelek, olvasgattam, de a legtöbbhöz inkább nem szóltam hozzá. Ezen a napon kiadtam még egy cikket a saját bányatársaságomról, mert kedves adminok ismét tycon packot adtak a féktelen jókedvű erep népnek.
.
Végül is.. ez a nap is jól telt, bár a takarító csaj végig flegma volt, azt nem szeretem, de legalább volt ami kárpótolt rajta. Mára ennyi!
A kijárat felé jutott eszembe a portás, de elkerülni már nem tudtam, úgyhogy elébe mentem a dolgoknak.
- Na portás, ma mit olvasott a Megyei hetilapban?
- Nem heti hanem napilap, és ma nem hozta ki az újságos lány. - válaszolta és szokás szerint folytatta - Holnapra szabadságot kérnék Miniszter úr, családi ügyek miatt.
- Portás, nyugodtam menny szabira, ebben a hónapban már be se gyere, elleszek itt a lányokkal nélküled is.
Közben ezt flasheltem. (kétszer is mire ismét megszólalt az emberem)
folytatva...
- Akkor kimaradok hétvégére is mert Jucinéni írt, hogy temessem el.
Ezen kicsit megakadtam és vesztemre rákérdeztem: hogy írhatta hogy eltemesse? Meghalt?
.
Egy hete írt, érzi halálán van és csak engem tud megkérni, hogy temessem el, a pénzt is összegyűjtötte már, a sparhelt mögött egy fémdobozkában van.
Júcinéni egy családi legenda, amely szerint négy Závodit temetett el, négy testvért. De nem így volt, a legendák mindig csalnak. Most már egyedül él talán a 90-et is meghaladta, én maradtam az egyetlen rokona, de nem vérszerinti. Azt mondják a négy Závodi testvérnek ágyasa is volt, de ez sem igaz ebben a formában. Az igaz történet szerint nagyapámék négyen voltak fiútestvérek. Sándor, József, Benedek, és a nagyapám Alajos. (jófej lehetett a dédi, vetném közbe, de a portás folytatja)
Sándor a legidősebb megnősült, másik falúból hozott asszonyt, Józsefet meg elvitték katonának. Ő volt Jucinéni nagy szerelme. Jucinéni akkor még 16 se volt, az átlagnál alacsonyabb szép teremtésként sokan szemet vettek rá. A bátyjával élt szüleik házában, akik korán haltak.
Cseléd státuszban nincstelenül élt, ami akkoriban, nem volt ritkaság, de Jucinéni nem is érezte sorcsapásnak hiszen kisgyerek kora óta dolgozott és váltó ruháján kívül csak a szép értelmes tekintetet volt az övé. No meg a szerelme József, akit katonának vittek, és soha nem tért vissza. Jucinéni öt évig gyászolta és várta haza, aztán hozzáment a sorban következő testvérhez Benedekhez. Benedek nagydarab parasztember volt, napszámba dolgozott és leginkább az ital érdekelte. Ha ivott gonosz és verekedős lett, de Jucinénit sosem bántotta. Azt mondják a mája vitte el, de nagyapám szerint csak megártott neki az ital, és egyszerűen nem ébredt fel. Jucinéni tisztességgel eltemette Benedeket és évekig gyászolta. Testvére nem fogadta vissza szüleik házába, de a legidősebb fivér Sándor megsajnálta és a dolgos mindig kedves Jucinénit a magához vette cselédfélének. Sándor fia Sándor volt, visszahúzódó gyerek.
Évek múltán kicsit összemelegedtek Jucinénivel akitől majd tíz évvel fiatalabb volt. Jucinéni istenfélő életet élt és házasságot akart, hogy ne vétkezzenek. De nem lett házasság, a falú népe addigra kibeszélte őket, és "az a ribanc" ként kezdték emlegetni. Sándor fia Sándor csak jobban szerette őt látva bánatát és megaláztatását, és azt mondta neki költözzenek a városba.
Így is tettek. Sándor fia Sándor csak az elemit végezte el, de kis szerencsével kisegítő lett egy szatócs boltban, aztán a hajógyárban kapott segédmunkát. Jucinéni nem keresett munkát, ő mindig is a háztartásban dolgozott. Minden nap meleg étellel és jókedvvel fogadta párját. Peregtek a napok az évek... semmi sem változott kettejük körül. Jucinéninek sosem születette gyereke és sosem mondta hogy vágyna rá. A forradalom után egy évvel Sándor fiát Sándort baleset érte a hajógyárban. Még egy napot élt összeroncsolt tüdővel. Jucinénit be sem engedték hozzá, a kórház folyóson ült végig, és könnyek nélkül sírt.

Jucinéni Sandor fiát Sándort is eltemette tisztességel, bár nem volt hites felesége. A falujuk temetőjében temették el Benedek mellé, ott ahol József emlékét egy fakereszt őrzi. Jucinéninek se keresete se vagyonkája nem volt, testvére rég elköltözött az egyik fiához, ahol szobájából egész nap a kertet nézte. Gutaütés kényszerítette székbe. Jucinéninek megengedték, hogy a régi vályogházat használja, szemközt Sándor házával. Sándor, a legidősebb testvér már évek óta betegeskedett, öreg is volt, és kiújuló rákkal küzdött. Felesége elhagyta, fia és két öccse már halott volt. Jucinéni megsajnálta és naponta átjárt ápolni, főzött is rá. Majd a falu szörnyülködésére át is költözött mondván így jobban tudja ápolni az öreget.
Sándor csak négy évvel élte túl a fiát. Jucinéni őt is tisztességgel eltemette, testvére és fia mellé.. Ő volt a negyedik Závodi, akinek a sírját minden szerdán és vasárnap meglátogatta.
Alajos nagyapám szigorú ember volt, és valami különös ok miatt meggyőződése volt, hogy mindhárom testvére Jucinéni miatt halt meg. Sándor házát megörökölte, és azon nyomban el is adta. Jucinénit testvérének gyerekei ismét beengedték a régi vályogházba és a nagyfiú olyan kegyes volt, emlékezvén gyerekkorára, amikor Jucinéni mindig finom falatokat csempészett neki, hogy még haszonélvezetet is adott Jucinéninek és egy kis állami nyugdíjat intézett a párton keresztül.
Ez már vagy 40 éve történt és azóta Jucinéni csöndben és a falu megvetését magára véve él a régi vályogházban.
.
Végül is végighallgattam... nem mindig értettem ki kinek az izéje, de inkább nem kérdeztem semmit, így gyorsabban szabadulok: hétfőn találkozunk!
Zsebemből elővettem a megcsörrenő telóm. Na? mit gondoltok ki hívott?

---

Ez egy bulvárcikk, ahogy az elején is írtam.
A tartalma semmilyen összefüggésbe nem hozható a valósággal, de nyomokban plágiumot tartalmaz. És itt nem az újrahasznosított képekre gondolok.
Az első ötletszerűen megjelent "napoma" cikk után a többi sorozatként értékelhető:

Harmadik napom a Gazdasági Minisztériumban
Második napom a Gazdasági Minisztériumban
Első napom a Gazdasági Minisztériumban

---

fsb1000