Hetedik napom a Gazdasági Minisztériumban

Day 2,945, 10:17 • Published in Hungary Slovenia • by fsb1000

Bulvárcikk

A hetedik napomon csónakkal érkeztem a minisztériumba és kértem az alkalmi házvezetőnőmet, hogy várjon meg a parton. Ezen a napon indult az objektumos regiment verseny. Gyorsan elvégeztem a miniszteri feladatokat. 9/10 RW indítónak olyan sebesen utaltam mint még sosem, sőt még a kincstári többlet okát is kibogoztam. Készültem a nagy kattintgatásra, intéztem a magán ügyeim, PM-ezgettem, pörögtem, csetre is felugrottam, de az elég kihalt volt..

Kicsit elegem volt a miniszterségből, és már délben leléptem, mert ki akartam törölni a fejemből a játék monotóniáját és erre legjobb egy délutáni alvás. Az álomban az a jó hogy az életben nem folytatható, az életben az a jó, hogy az álomban nem folytatható - mondja a régi dal.
A lényeg, hogy legyen aki álomba ringasson.
Félálomban is folytatódott a pörgés, úgy tűnt már nem uralom a játékot, hanem az kezd engem uralni. Megint a gép előtt találtam magam, a monitort bámultam és kattintgattam, elemezgettem, olvastam a ritkuló körleveleket, vártam a következő csatát.
Csöngettek a kerti kapun, kicsit rázták is, aztán a szél zúgott, de nem érdekelt, sem a motor hangja ahogy lefékezett mellettem, sem a csizmás léptek amik közeledtek.
Az öcsém lecsapta a laptop kijelzőjét és szinte behajolt az arcomba - Mit csinálsz itt? - kérdezte.

Az asztalom pont az út közepén állt, ismertem a helyet, ezerszer jártam már itt, erre mentünk Egerbe a motoros túrákon, kicsit balra a Mátra lankái.
Jó…. mondtam nem túl lelkesen. Menjünk!.
Öcsém a család legvidámabb tagja, mindig jókedvű, mindig vannak viccei, őt szereti mindenki. Najó… majdnem mindenki. Van róla néhány emlékem, kiskorunkban szerette azt csinálni amit én. Így kezdett el motorozni, neki is egyből ment, mintha motorra született volna. Akkoriban nem boltban vettük a motort, hanem az ecserin, volt amikor alkatrészenként összevadászva. Egy ilyen motort raktam össze nyárvégén, és mikor kész lett az első kört az öcsém szerette volna menni. Így is lett, de az első körös balszerencse nem kerülte el. Vasárnap volt, forgalom semmi, de mikor jött már visszafelé három cigánypurdé kiszaladt elé. Meghasaltatta a motort, egyiket sem csapta el, de vagy 50 métert csúszott a betonon. És persze hogy rövidgatyában meg ujjatlan pólóban volt, hiszen csak egy körre ment el.. Mint egy égési sérült: láb, karok test… de jól tűrte. Az utcánktól pár háztombnyire volt a baleseti ügyelet, ott kenegették hajnalig.


Érdekes, hogy több motoros balesete nem volt, a többiek mind rosszabbul jártak, de mindenkinek leoszt valamit az élet. Valami balhéba keveredett és levágták a lábát. Jó.. nem egészen a lábát, csak a nagy lábujját a talpának egy részével. Egy rozsdás lemezollóval. Ez újpesten történt, a haverok vitték be az ottani kórházba. Két hétig ápolták az újpestiek, aztán felküldték Budára valami rehab intézetbe, ami egy igen lehangoló hely.
Hogy a kórházi fertőzést hol és miként kaphatta már nem tudni, de begyógyszerezve hazaengedték karácsonyra, személyzet úgy sem volt ott.

Szenteste már túl voltunk az ajándékozáson, a gyerekek még picik voltak örömmel bontogatták az ajándékot amikor öcsém csaja telefonált, hogy baj van. Mentem is azonnal és amikor a házuk elé értem már tolta is kifelé a kerekes székben. Sosem láttam még így az öcsémet, feje billeget, az erő elszállt belőle és kicsit zihált. Be akartam segíteni a kocsiba, de nem engedte, - Jól van na, nincs nekem semmi bajom! - tartotta magát ahogy mindannyian tennék, mert nem akarunk gyengének látszani.
A város túlfelén volt az ügyeletes kórház, szép nagy sebészeti részleggel, amilyet csak az amcsi filmekben láttam addig. A ködös éjjelen csordultig kivilágítva, három unatkozó orvossal, és kevés fekvő beteggel. Akit lehetett hazaküldtek az ünnepekre. Persze nem volt nálunk semmilyen zárójelentés, de az öcsém már beszelni sem tudott, befektették egy intenzív szobába, ahol végig érte az ágyat. Nagydarab srác, de miért ilyen kicsik itt az ágyak? Mindegy… Olyan sűrű volt a vére, hogy nem tudtak vért venni tőle, inni sem tudott már.
Belenyomtak valamit, de sokkal jobban nem lett, aztán levitték a röntgenre. Kérdeztem mi a frászt röntgeneznek a lábán, láthatják hogy mi a szitú. Ez a protokoll... Akinek lehetett próbáltam pénzt nyomni a zsebébe, de valahogy nem akarták elfogadni.
Visszavitték az intenzívre, de semmivel nem vigasztaltak. Az öcsém fázott és egyre jobban fázott. Rátettem a Bécsből hozott polár pulcsimat és pár takarót ami az üres kórterembe volt, hajnalban hagytam ott, akkor is reszketett. Talán ott kellett volna maradjak, máig bánt hogy nem így tettem.

A csaja már kilenckor telefonált, hogy megint menjek, mert az orvosok azt mondják ez nem sebészeti gond, át kell vinni oda ahol műtötték újpestre. Persze szabad mentő nem volt 25.-én, ezért “saját felelősségre” kocsival indultunk neki, valamivel jobban volt az öcsém belement vagy 3 liter infúzió, de a lábán a fertőzés gonosz gyíkként kúszott felfele.
Megálltunk a csaj szüleinél, a kislányát oda vitte át még előző nap. Öcsém félig feküdt a hátsó ülésen, tekintetünk a visszapillantón keresztül ért össze. Csak ennyit mondott - vigyázz a családomra.
Jó…. mondtam nem túl lelkesen. Menjünk! Addigra visszaért a csaj kezében egy szatyorral. Még ma is emlékszem, SKÁLA-COOP volt rajta a felírat.
.
Azt hinnéd ilyen jelenetek csak a filmekben vannak, de nem. És amikor ott vagy fel sem fogod mit ígérsz meg, ez egy életre szóló ígéret. Meggondolnod sem lehet , nemet sem mondhatsz, barátnak sem, de a testvérednek végképp nem. És azt sem mondhatod, ugyanmár nem lesz itt semmi baj, mert aki erre kér az érzi, hogy nagy baj van.

Az újpesti korház nem akarta befogadni, mert nem ők az ügyeletesek, menjünk vissza oda ahonnan küldték, de mentő az nincs. Akkoriban jól el voltunk eresztve pénzzel és barátunk is volt elég, de semmilyen kapcsolat nem segített, se a Honvéd, se más kórház nem fogadta.
Nem volt mit tenni, itt kellet hogy kezdjenek valamit vele, a fehérköpenyes öregről nem tudtam hogy főorvos, de elég jól üvöltöztem vele, sok pénzt ígértem neki, meg nagy verést, de csak hajtogatta, hogy itt nem maradhatunk, mert az szabály ellenes. Kétszer kidobott a vizsgálóból, zengett a folyosó, de harmadszora egy kerekes ággyal betoltam az öcsém, és csak annyit mondtam, hozza rendbe mert itt cseszték el.
.
Ez hatott (de ez is a röntgennel kezdte). Már délután volt mikor behívott az irodájába, és először azt mondta főorvosi komolysággal, hogy most már megmarad az öcsém. Aztán egyezséget ajánlott, hogy nem perelünk és nem lesz több balhé, ezért cserébe megkapja azt a gyógyszert amit eddig nem. Egy 1,5 milliós injekció kúráról volt szó, amelynek keretét már ebben az évben felhasználtak, még a nyáron - mondta nyomatékkal, de majd úgy intézi, mintha jövő januárban kapná a kezelést. 3 szuri (így mondta szuri) két nap alatt. Ennyi.
Beleegyeztem, és nem mondtam neki, hogy ha előbb kiböki mi van a háttérben, akkor az öcsém mind a kilenc maradék ujjába vehetett volna egy ilyen injekciókúra ízét ,és akkor nem kellet volna végignézem, ahogy száll ki belőle az élet.
Még két hétig volt bent ebben a kórház szagú kórházban, januárban úgysem motorozunk, jól viselte. Kicsit bicegős lett az öcsém, de a legnagyobb vesztesége, hogy a csaja elhagyta. Nekem csak annyit mondott, hogy nem bírja tovább. A vörös ajkaira jól emlékszem, ahogy mondta.. keserű volt, ez a legjobb szó rá. Lehet az én vicces öcsém nem csak a lába ujját veszítette el és nem csak a csaját. Engem nem hívott, de tudom pár barátjával megkereste a lemezollós csókákat még tavasszal.
Ezután az eset után elköltöztünk a nyolckerből.


Ez egy bulvárcikk, ahogy az elején is írtam.
A tartalma semmilyen összefüggésbe nem hozható a valósággal, de nyomokban plágiumot tartalmaz. És itt nem az újrahasznosított képekre gondolok.
Az első ötletszerűen megjelent "napoma" cikk után a többi sorozatként értékelhető:

Hatodik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (mónika)
Ötödik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (űrtelepes)
Negyedik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (jucinéni)
Harmadik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (bikacápa)
Második napom a Gazdasági Minisztériumban - - (mókus)
Első napom a Gazdasági Minisztériumban

fsb1000