Kilencedik napom a Gazdasági Minisztériumban

Day 2,947, 11:52 • Published in Hungary Slovenia • by fsb1000

Bulvárcikk

Ha eljönnek az angyalok.
Nem tudom más GM-esnek mennyi feladata volt, de az utóbbi 3 nap már olyan laza volt, hogy többet foglalkoztam RL munkákkal, mint ereppel. A legtöbb időmet a 3.000 tankos tender kiírása és lebonyolítása vitte el. Játéknak tekintettem a játékon belül. Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerrel zárult. Mondom ezt annak ellenére, hogy csak egy ajánlat érkezett és az is inkább adomány volt mint profitéhes ajánlat.
Ebben a bulvár közegben is köszönöm theface-nak
Nem szívesen gondolok azokra az időkre amikor katona voltam, de most eszembe jutott. Nem is a bajtársak, hanem azok tisztes sorkatonák vagy továbbszolgálók, akikkel a legszívesebben mentem volna bevetésre, ha kellet volna menni. Amúgy a legtöbbjét nem kedveltem, leszerelés után nem tartottuk a kapcsolatot. Falusi bunkók vagy nyolckeres vagányok akikkel számtalanszor összebalhéztam 1,5 év alatt, de mégis… inkább rájuk bíztam volna az életem mint némely pol-ejtőernyős fakalap tisztre.
Visszatérve az erepes hírmondásra, a 9. napon kezdtem el ijesztgetni a minisztertársaimat azzal, hogy közeleg a hóközi elszámolás és részletes elszámolást kérek, hogy a közlönyt precizen megírhassam. Jah… nem kell hogy a GM-est szeressék, nem azért van.
Portásunk tegnapra ígérte magát, de hírét sem látni, ez a családlátogatás jól elhúzódik, apai nagyapám csinálta ezt, mikor lement a rokonokhoz Hajdúnánásra aztán egy hétig részeg volt, de annyira hogy a vonatra sem merték felrakni a komák. Vannak RL teendőim így év vége felé, de azért csak bementem a portásfülkébe, hogy belelapozzak egy gyors novellába.
Elég egyszerű címe volt “Ha eljönnek az angyalok.” Gondolom a szerző ezzel akarta átkötni a valósághoz a fikcióját, mivel a sztory megint a kisbolygós földművelő idillel kezdőt, elég bénán. Túlajdonképen ez egy régi dal, ami az ürtelepes videotárjában is meg volt link, viszont ő mindig így dúdolgatta.
Ha eljönnek az angyalok, lesz jaj, lesz jaj.
.
Hát lett is. Majdnem 10 földi év telt el azóta, hogy azokat a kis nőket megtalálta a parton, és most egy idegen űrhajó érkezett. A biztonsági és a meteor elhárító rendszert könnyedén blokkolva leszállt a tengerpartra, közel a helyhez ahol űrtelepes elhantolta a kis nőket.
Űrteleps nem sietett, mire leért a partra már vagy négyet kiástak a kicsi páncélruhás férfiak.

Arcukat nem látta, mert körömnyi gázmaszkot használtak, csak szemük volt szabadon.
Öten voltak. kettő ásott, kettő meg kiemelte és valami szerkezetbe helyezte egyesével a kicsi testeket. Az ötödik távolabb állt - vélhetőn a vezetőjük volt. Mikor űrtrelepes megjelent, felé fordult, de fenyegető mozdulatot nem tett, űrtelepes mégis érezte meg kell állnia nem mehet közelebb. Csak nézte őket ahogy dolgoztak. Az utolsó nő már percek óta a szerkezetben volt, talán koporsónak szánták, de ehelyett kékes fénnyel felizzott, majd a fedelét felnyitották és a kicsi nő kilépett belőle. Páncélruhát adtak rá, meg pici gázmaszkot és tétovázás nélkül elindult az űrhajó felé, amely félig a vízben állt. Vagy úszott.. ezt a telepes nem igazán értette, de nem is ez volt a lényeg.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A szerkezet, amibe a kis nőket rakták emlékeztette az ürtelepest valamire, amit gyerekkorában talált, csak az sokkal nagyobb volt, egy macska is elfért benne
A kis nők egymás után sétáltak be az űrhajóba, már a vége felé tartottak, amikor a munka megakadt. A kis páncélruhás férfiak odagyűltek a szerkezet köré, valamit állítgattak, majd várakozón hátraléptek. A szerkezet most zümmögött és zölden kezdett derengeni, aztán leállt. Felnyitották a fedelét, de a kis nő holtan feküdt benne.
A vezetőjük odafordult űrtelepeshez, szemében, amely nagyon is ismerős volt űrtelepesnek, nem volt harag, nem is az árulkodó emlékeket olvasta űrtepepes fejében, nem is gondolatokat vadászott , csak az érdekelte mit érez.
Ürtelepesben sivár üresség volt… de aztán valami érzés féle próbált felszínre törni, talán nem is érzés volt, mert szavakká formálódott: Ő akarta!
Aztán ki is mondta, a hosszú évek során most először magának: Ő akarta!
Űrtelepesnek mindegy volt, nem érdekelte hogy ítélkeznek felette. A kis páncélos férfiak kiásták a maradék 3 nőt, betették egyesével Őket a szerkezetbe, kék derengés, majd besétáltak maguktól az űrhajóba. Egy se nézet ürtelepesre. A férfiak elegyengették a földet, fogták a szerkezetet és becipelték az űrhajóba. Az űrhajó kéken felizzott majd emelkedni kezdett és eltűnt a végtelenbe.

Űrtelepes visszatért a mindennapjaihoz, termelte az élelmiszert a földnek, meghallgatta a híreket és harmadnaponta lefürdött. Csak egy dolog bántotta, szégyellte magát, mérhetetlenül szégyellte és megvetette magát, hogy elárulta a kis páncélruhásnak, hogy Ő akarta.





Előzetes a következő cikkből:


Ez egy bulvárcikk, ahogy az elején is írtam.
A tartalma semmilyen összefüggésbe nem hozható a valósággal, de nyomokban plágiumot tartalmaz. És itt nem az újrahasznosított képekre gondolok.
Az első ötletszerűen megjelent "napoma" cikk után a többi sorozatként értékelhető:

Nyolcadik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (tábornok)
Hetedik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (lemezolló)
Hatodik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (mónika)
Ötödik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (űrtelepes)
Negyedik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (jucinéni)
Harmadik napom a Gazdasági Minisztériumban - - (bikacápa)
Második napom a Gazdasági Minisztériumban - - (mókus)
Első napom a Gazdasági Minisztériumban

fsb1000