Join the new world

Személy szerint nem tartom magam hadügyi mogulnak (noha időnként akad egy-egy jó ötletem, és némiképp ismerem a katonai modul több elemét). Régen is szólaltam meg bármiféle kérdésben. Mégis indokoltnak látom, hogy hozzászóljak a napokban folyó "vitához". Azok közé sorolom magam, akik a valóságot tények és érvek szerint szeretik megítélni, így ezeket szeretném gyarapítani. Az álláspontom, melyet Kisborok cikke alatt is kifejeztem: a román-magyar együttműködést érdemes ötletnek tartom, a megállapodás fehérorosz-magyar részét viszont némi kritikával illetem.

I. Merő általánosságok

A stratégiai tervezés még az e-Rep szerény lehetőségeket adó világában is roppant komplex. Azért, mert többféle szempontot figyelembe kell venni ennek során. És óhatatlan, hogy ezek konfliktusba kerüljenek egymással. Milyen szempontok lehetségesek?

❶ stratégiai szempont – a birodalom területe mindenkor legyen optimálisan védhető. A hódítás alakja és mérete igazodjon a birtokos és szövetségesei katonai erejéhez.
❷ gazdasági szempont – az új hódítás adjon bónuszokat, a birodalom érje el minél kevesebb régió birtoklásával a 100/100-as állapotot.
❸ diplomáciai szempont – a hódítás ne érintse más szövetséges érdekszféráját, és ha lehet ne gátolja meg más szövetséges lehetséges hódítását. Semleges állammal ne hozzon létre indokolatlan ellentétet, ellenségessel ne mélyítse el az ellentétet, ha az nem jár számunkra kézzel fogható előnyökkel. Egyáltalában tehát: ne okozzon az új terület megszerzésére irányuló kísérlet fölösleges feszültséget a nemzetek között.

Eddig tartott az általános jellegű bevezetőm. A továbbiakban a mostani konkrét helyzetre (magyar-fehérorosz-román hadműveletek) szeretném alkalmazni a stratégiai és a diplomáciai szempontot.

II. Fehéroroszország – stratégiai aggályom

Van ennek az egyezménynek egy magyar-fehérorosz része, mely szerint Mo. ukrán eredeti területeket adna át Fehéroroszországnak. Szerény véleményem szerint (Galícia-Lodoméria, Volhínia és Zaporozsje átadásával) az ukrajnai magyar híd egyrégióssá vékonyodása a fehéroroszok gyengeségével együtt komoly biztonsági kockázatot rejt magában. (Erre a gyengeségre utalt Hercegnő is.) Amennyiben a fehéroroszokra úgy tekintünk, mint legitim tárgyalópartnerre, akkor nyilván méltányos, hogy olyan régiókat kapjanak, amelyek számukra bónuszokat jelentenek. Stratégiai szempontból azonban ez kockázatos számunkra. Az ő erejüktől és megbízhatóságuktól válik függővé a birodalmunk.
(Siveria és Sloboda átadása mind stratégiai, mind a bónuszok szempontjából problémamentes.)

Hogyan lehetséges biztonsággal* összekötni Mo. eredeti területen lévő fővárosát az orosz régiókkal?

Így:

* _{Biztonságos hí😛 kétsoros híd, vagyis olyan, amelynek bármely egy (1) elemét kivéve az összeköttetés továbbra is fennmarad.}

Vagy így:

_{[This two maps does not represents the strategic plan of the Hungarian Government! It's just a strategic speculation of the writer of this article.]}

A fehéroroszoknak és a románoknak tett területátadásunk nem teljesíthető maradéktalanul és egyidejűleg stratégiai kockázat nélkül. Főleg a fehéroroszoké.

Vannak, akik a román-magyar egyezményt "kritizálják". Ezek legjava nem lép túl a szokványos jetizésen. A komolyan vehető ellenvetésekre azonban volna válaszom.

III. Románia – diplomáciai aggálytalanságom

Van két ország, akik bő év óta (!) pozitívan semleges viszonyban állnak egymással egy kölcsönös megnemtámadási egyezmény révén. Sőt, a kapcsolat pozitivitását fokozandó több (szám szerint 12!) közös MPP-jük is van. _{(Argentína, Bolívia, Egyesült Királyság, Irán, Kolumbia, Litvánia, Portugália, Szerbia, Szlovénia, Taiwan, Thaiföld, Uruguay, a kíváncsiak kedvéért.)} Egyikük egy nagy szövetség központi tagja, a másikuk ennek a szövetségnek a holdudvarához tartozik. Katonai erő tekintetében pedig kevés a különbség köztük – a diplomáciai helyzetük számít aktuálisan többet. Most ez a két ország egy közös hadjáratot tervez, illetve már valósít meg. Diplomáciai szempontból ebben nem látok semmi ellentmondást. A közös tevékenység ugyanakkor – kimondatlanul – egy vizsga is lesz. Ha Románia eleget tesz a számára támasztott feltételeknek (pl. nem ütnek állami szinten a magyar állami érdek ellenében), akkor alkalmassá válik rá, hogy közelebb kerüljön a TWO-tagsághoz. (Vagy legalábbis a TWO ezt a mézes madzagot lebegteti számukra, kimondva, kimondatlanul.) Ha nem, úgy távolabb... Ezzel a román diplomácia vezetői nyilván tisztában vannak. Ez pedig egy további ösztönzést jelent számukra, hogy megtartsák az egyezményben foglaltak rájuk eső részét. Miattuk ezen okok folytán nem aggódnék.

Nem szeretném cikkemet tovább bonyolítani azzal, hogy az említett két ország kapcsán a másik két-két szempontot is végigelemzem. Valószínűleg némelyek így is túl összetettnek fogják találni. Csak egy-két záró gondolatot tennék még.

IV. Mellékes zárlatul

Nem tudom, mi lesz ennek a hadjáratnak a végkimenetele. Nem tudom, mert nem tudhatom, és nem is tisztem megbecsülni. Azonban a legrosszabb eshetőség szerint is – amint arra az örökös tanácsadó úr is rámutat – diplomáciai szempontból csak nyerhetünk. Ha pedig eközben a bónuszaink kiesnének valami hiba folytán, az csak rövid távon érintene minket, könnyen visszaállítható volna a szerződés előtti állapot. Ha pedig minden a tervek szerint történik, úgy még több hasznunk lesz belőle, és nem csupán kézzel foghatóak, de anyagilag felbecsülhetetlen értékűek is. Én minden esetre e-Magyarország sikeréért szorítok töretlenül.

Kisborok felveti az ICS-cikkhez írt hozzászólásában – emlékezetre érdemes momentum: Kisborok finoman állást foglal egy közösséget érintő kérdésben –, hogy a magyar államnak érdemes volna figyelembe vennie a többség akaratát. (Pragmatikus okból, ti. mert ők ütnek a csatákban, nélkülük nem lehet kivinni a tervet.) Ami kényszerűen csupán a kommunikációs aktivitással bírók többségét jelenti. Maradéktalanul egyet értek az általa felvetett demokratikussági szemponttal. (Sőt! Pusztán elvi alapon is.) Ez lehetne a ❹ szempont fentiekhez. Csupán visszautalnék egy régebbi, nagy mintás felmérésre. Abból az derült ki, hogy az e-magyar közösség beszédes tagjainak csak a kisebbsége ellenzi vehemensen a román-magyar enyhülést. Ez a kisebbség azonban meglehetősen hangos, részint kormányzati pozíciói is vannak, és emiatt tűnnek súllyal bírónak. (Továbbá utalnék egy konzervatív érvre: már annyiszor bebizonyosodott, hogy a magyar hadügyirányítás és diplomácia mérsékelt és józan politikája eredményes, hogy valószínűsíthető ez most is.) Az erősen vélelmezhető csendes többség viszont az ésszerűséget pártolja.

_{Ha egy üzenetet is megfogalmazhatnék a tőlem különböző véleményen lévő tisztelt játékostársaimhoz, a következő volna engedelmetekkel: tessék színvonalas érveket felvonultatni! Tessék tényeket szegezni a vitapartnerrel szemben! Tessék több szempontot is mérlegelni! És megpróbálni egy egész e-nemzet sorsát a kezében tartó hatalmi gépezet fejével gondolkodni egyetlen pillanatra! Akkor bizonyos felesleges vitáktól megkímélhetnénk mind a magunk, mind egymás idegeit, ugyanakkor az a kevesebb vita jóval termékenyebb lehetne. 🙂}

Figyelmedet hálásan köszönve:
C. Sch. ( ^__^ )












             

╔ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╚

══════════════════════════════════ Legfrissebb cikkek listája (Latest): 1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal Top20: 1. oldal | 2. oldal ══════════════════════════════════

╗ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╝