[ICS] Véleményem a román-magyar megállapodásról

Day 2,159, 10:14 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Napjainkban a sajtó egyik slágertémája a kormány és a kongresszus által is elfogadott tervezet, amelynek értelmében egy elég nagyszabásúnak mondható magyar-román-fehérorosz területcsere fog lezajlani a közeljövőben, aminek a végeredménye az lesz, hogy Magyarország az oroszok közbeiktatásával átadja a románoknak North Caucasus és Volga régiókat, míg a fehéroroszoktól átvesszük Moszkva és Leningrád régiókat. Ez utóbbiért cserébe Belarusz kapni fog egy hal és egy vasbónuszt Ukrajnából. A részletekről egyébként a Magyar Közlönyben tájékozódhattok.

A sajtóban azzal szembesülhettem, hogy elég sokan éles hangnemben támadják a kormányt az egyezség tető alá hozása miatt. Én a magam részéről elfogadhatónak tartom mindkét megoldást, hiszen érvekkel alátámasztható mindkét álláspont. A helyzet azonban az, hogy számomra elfogadhatatlan érvekkel és kommunikációs stratégiával állt elő mindkét fél, tehát a kormány és az úgynevezett ellenzék is, ami jelen ügyben egy elég heterogén embercsoportot jelent.

A kormánytagok ugyanis azt hozták fel legfőbb pozitívumként, hogy a román sebzés le lesz kötve. Ez egy erős túlzás, ugyanis keleti szomszédaink bérelni fogják az orosz és valószínűleg az iráni területeket is, így minimálisra tehető a sebzéselvonási faktor. Esetleg közvetve, ha a bolgárok mégis mutatni fognak valami aktivitás-szerűséget, akkor jól jöhet nekik, hogy plusz két RW felületen tudják megfogni a románokat. Ezen kívül semmi egyéb szerepe nem lesz ennek sebzésileg, tehát a sokszor hangoztatott cél, hogy a románok lekötésével majd biztosítjuk Ukrajnát, az nem áll meg a lábán.

A másik oldal érvei nagyjából kimerültek annyiban, hogy "románnal nem egyezkedünk", "úgyis hátbaszúrnak", "hazaáruló, aki elfogadja" és még sorolhatnám napestig az unalomig ismert jelzőket és szófordulatokat. De ha esetleg valaki elfeledte volna, akkor úgyis jön majd valaki és a cikk alatt felfrissíti a memóriánkat. Közös jellemzőjük, hogy érzelmi alapon, a racionalitást nélkülöző érvekkel operáltak ezek az emberek. Ami azért is kár, mert lehetett volna az ellenzők táborának is megfelelőbb, racionális érveken alapuló kommunikációs stratégiát felépíteni. Erre azonban nem adok ötleteket, mert úgyis kijött a népszavazáson, hogy Kisborok olvasóinak jelentős többsége nem támogatja az egyezmény megkötését. Ha már úgyis rengetegen vannak, össze tudják szedni a dolgokat, nem kell az én segítségem.

Viszont, mivel az igenekre kevesen szavaztunk, így itt kifejteném, hogy szerintem mi is a helyes kommunikációs stratégia és miért is jó nekünk a jelenlegi megállapodás.

Először is, nekünk ez az egyezmény egyszerűen egy win-win szituációt teremt diplomáciailag és katonailag is. A jelenlegi helyzetünknél sokkal, de sokkal jobb pozícióba kerülünk így is úgy is. Miért mondom ezt?

Nézzük csak meg, hogy mi a fő pontja számunkra az egyezménynek! A románok nem köthetnek ukrán MPP-t és nem üthetnek többé ellenünk és a többi TWO/ACT ország ellen sem. Ennek az utóbbi kitételnek hatalmas jelentősége van.

1. Ezután már lesz egy írásos dokumentum, amiben a hivatalos román vezető, konkrétan az elnök, megígéri, hogy népe nem fog többet ütni a TWO/ACT ellen, így ellenünk sem. Magyarul ez keletkeztet egy olyan kötelezettséget, ami eddig nem volt meg. A sokszor hivatkozott charlie50 féle beleegyezés egy ősrégi, kizárólag az MPP elfogadásának feltételeit tartalmazó, szóbeli, beleegyező nyilatkozat volt, amit ahány ember hallotta (mert írásban sosem került aláírásra), annyiféleképpen értelmezték vérmérséklettől függően. Ezentúl viszont nincs kérdés, le van írva kerek perec.

2. Ezzel hatalmasat nőtt a magyar diplomácia az ACT és TWO országok szemében, mert, ha a románok betartják a szerződést, tudni fogják az adott országok vezetői, hogy igen, azért maradt abba a románok ütése ellenük, mert a magyarok aláírták ezt a szerződést. Ezzel lekötelezhettünk néhány országot, aminek köszönhetően a jövőben nem csak arra tudunk hivatkozni, ha kell valami, hogy TWO alapítók vagyunk, nekünk jár, hanem felhozhatjuk ezt is és rögtön megnő a siker esélye.

3. A szintén sokszor emlegetett proTWO státusz semmiféle megkötést nem jelentett Románia számára, ugyanis az nem egy jogi kategória, vagy nem egy szövetség, hanem egyszerűen egy státusz, amihez senkinek a beleegyezése nem kell. Arra az országra mondhatjuk, hogy proTWO, akinek vannak TWO MPP-i, legtöbbször a TWO érdekeit szolgáló akciókat tesz és néha még koordinál is a TWO-val sebzésileg. Na most a TWO-nak ezekre az országokra semmiféle befolyásuk nincsen, ugyanis ezek az államok jogi helyzetüket illetően semlegesek, csak inkább a TWO-hoz közelednek. Emellett ugye a magyar lakosság egy része rendszeresen hangoztatta, hogy a románokat mindig ellenségnek fogja tekinteni, amit náluk is sokan megtettek, így semmi meglepő nincsen abban, hogy egymással semmilyen szövetségi, vagy jogi kapcsolatban nem álló országok ütnek a másik ellen. Ezentúl viszont már nem beszélhetünk ex lex állapotról, hiszen ott az írásos dokumentum, amit maga a román elnök is kiadott a saját újságjában.


Összegezve tehát, a románok alapítottak maguknak egy kötelezettséget, aminek minden forgatókönyv esetében nekünk kedvező következményei lehetnek csak.

Tegyük fel, hogy nem tartják be a szerződést és ütnek ellenünk államilag szervezetten és tömegesen! (most nem egy-két BH vadászra gondolok, mert az nyilván nem befolyásolja a csaták kimenetelét) Ez esetben az erkölcsi győztes szerepébe kerülünk a külvilág szempontjából és mivel a TWO is résztvevő fél a szerződésben, ezért ők is az átvertek kategóriájába kerülnek, így közös lesz a friss ellenségünk, Románia. Ebben az esetben az a minimum, hogy a TWO országok kifuttatják az MPP-iket a románokkal és jó eséllyel számíthatunk egyéb segítségre is a jövőre nézve a románokkal szemben.

Ezek után tegyük fel, hogy nem szegik meg a szerződést! Ebben az esetben konszolidáltuk az ukrán és az orosz jelenlétünket nagyon sokáig és az egyetlen azt veszélyeztető tényezőt kiiktattuk a rendszerből.

Sokan mondhatjátok most, hogy dehát már most is a szerződésszegő jelzőt aggathatjuk rá a románokra és már most is elérhettük volna az MPP-k kifuttatását. Ez azonban nem így van. Mivel kötelezettsége nem volt a románoknak véleményem szerint, ezért csak azt tették, amit várhattunk tőlük: ütöttek ellenünk. Persze már emiatt is ki lehetett volna futtatni az MPP-ket, de erre még egy-két, esetleg a románokkal is szimpatizáló TWO tag (olyanról nem tudok, aki jobban szimpatizálna a románokkal, mint velünk) azt mondhatná, hogy dehát ti is ellenségnek tartjátok őket, ti mondtátok, hogy sose lesznek TWO tagok, meg ti mondtátok, hogy nem igénylitek a jelenlétüket a TWO oldalon, akkor miért csodálkoztok, ha esetleg ütnek ellenetek.

Nem volt tehát egyértelmű a szituáció. Most azonban az. Írásos szerződés van, a pontjait ismeri mindenki. Ezek után simán el tudjuk majd adni magunkat áldozatnak, a románokra meg ráverjük a szerződés-szegést, ha ellenünk ütnek továbbra is keményen.

Na valami ilyesmi érvelést láttam volna szívesen a kormánytól, mert az igazi jelentősége ez a dolognak, nem pedig az, hogy most elvonunk majd a románoktól néhány ezernyi sebzést.

Az egész lényege egy mondatban úgy foglalható össze, hogy innentől kezdve bármi is történik, mi a győztes pozíciójába kerülünk, a románok pedig egy beszorított, leszűkített diplomáciai pozícióba, ahonnan nagyon nagyon nehéz kitörniük.

Esetleg növelheti a siker esélyét, hogy immár a románoknak is 8, esetleg 9 bónusza lesz (attól függően, hogy tudnak majd megegyezni Iránnal), azaz az ellenünk való háború immár nekik is indokolatlan és értelmetlen lenne, hiszen tőlünk már többet nem fognak szerezni, és ha elkezdenek velünk háborúskodni, az övék is ugyanúgy rámehet.

Maradok tisztelettel:
Istencsaszar

ui.: szerintem az, hogy jelen helyzetben sokan azt mondják, hogy behódolt a kormány a románoknak, meg hogy legyen tartásunk és inkább támadjuk meg őket, annak tudható be, hogy még mindig nem látják át, hogyan működik az erepublik diplomáciája. Ha megalapozatlanul csak úgy vagdalkozunk, hogy támadjuk meg ezt, támadjuk azt, zárjuk ki ezt, zárjuk ki azt, akkor könnyedén egyedül maradhatunk, mert senki sem viseli el az olyan szövetségest sokáig, aki csak követel, csapkod, de nem hajlandó minimális kompromisszumra sem.