60. cikk: Még egy hozzászólás a szövetségi kérdéshez

Day 2,259, 11:20 Published in Hungary Hungary by Schelling




A TWO felbomlása utáni helyzetet annyian elemezték, hogy sok újat már nem lehet mondani róla. Ennek a körülménynek hála csak röviden szólhatok hozzá.

Akiknek tiszte (kongresszus, hadügyminiszter, elnök, szövetségi kapcsolattartó) eldönteni, melyik szövetség tagjai legyünk, úgyis el fogják dönteni. Aki pedig szemléli e folyamatot, annyit tehet, hogy megérti döntéseik motívumait, érveiket. Én is ebbe a megértési folyamatba szeretnék bekapcsolódni cikkemmel.

Vannak, akik úgy gondolják, a szövetségalakítás mindössze annyiról szól, hogy kivel szeretnénk együtt lenni. Viszont ez pontosan olyan, mint két napos ismeretség és egy felhevült éjszaka után házasságot kötni. Meg lehet tenni, hogy pusztán a felindultságunkra hallgatunk; viszont hosszú távon erősen kétséges, hogy működőképes kapcsolatot eredményezne. Utólag visszatekintve pedig felelőtlenségnek tetszik. A szövetségalakítás, akár egy tartós kapcsolat, a puszta érzéseken és akaráson túl szilárdabb (noha talán ridegebbnek tetsző) realitásokon is nyugszik. Ami természetéből adódóan nem nélkülözi a kompromisszumokat. "Ehe und leidenschaftliche Liebe ist zweierlei."


Az előttünk álló két lehetőséget elemezve ICS egy végkövetkeztetést formuláz meg. "Lényegében most aközött választunk, ha minden így marad, hogy: folyamatos eltörlés veszélye és biztos bónusztalanság, de legalább a románok ellen, vagy a románokkal egy oldalon, de biztos bónuszok és minimális veszélyek." (Kiemelés tőlem, C. Sch.) Avagy ha provokatívan akarnánk megfogalmazni az általa felvázolt alternációt, úgy is mondhatnánk: a román háború újraindítása vagy szerb MPP – melyik a fontosabb? Elemzésével ezúttal magam is egyet értek: a spontán választás minden valószínűség szerint ezekkel a következményekkel fog járni.

Öreg kisgazdánk és kiváló interjúszerzőnk, Boskó Balabán felveti, talán volna egy harmadik eshetőség. Anélkül, hogy mérlegelték volna ennek a következményeit, többen szimpatizálni kezdtek ötletével, mint afféle arany középpel. A nagyszámú támogató (több, mint háromszáz vote van a cikken!) alapján az a benyomásunk lehet, mintha reális alternatíva volna ez is. Magam érdemesnek tartottam megvizsgálni az itteni következményeket.

A harmadik út "Hiába szimpatikus ötlet pl. Bosko számára is, hosszú távon nem működne. Ha létre is jöhetne egy harmadik szövetség, a szóban forgó ország nem tarthatná meg az MPP-it mindkét tömbbel tartósan. Vagy betagozódna az egyik szövetségbe, (és akkor megtarthatná egy részüket) vagy az Asgard sorsára jutna (önálló szövetségi entitás, gyér kapcsolatokkal). A C, variáns végső soron utóbbit jelenti.." – írtam a "népszavazás" fórumában.


Ki is fejteném, mi magyarázza fenti összegzésemet.
Miért nem tarthatnánk meg az összes MPP-nket?
Azért, mert az ex-TWO két felének háborúja során azonnal kiesne fele részük. Óvatos becslés mutat arra, hogy szám szerint legalább a felük – ami sebzésben persze jóval nagyobb arányt jelent. Ez nem csupán az MPP-kötés díjának (egyébként súlyos aranyszázaknak) az elvesztését jelenti, de az újrakötésükre kellő idő bőséggel alkalmas arra, hogy eltöröljék hazánkat. Amellett egy eltörölt vagy eltörlés határán álló ország nem ébreszt vonzalmat arra, hogy MPP-t (újra)kössenek vele. Vagyis mindenképpen pozícióromlással jár együtt.
Formálódik-e egy harmadik tömb?
Önálló hatalmi centrum, mely önértékkel és bizonyos identitással bír, Spolandon és Serhunon kívül nem létezik. Az USA a lengyelekhez húz, a pólusképzésre alkalmas dél-amerikaiak (mindenek előtt Argentína és Chile) helyi, kontinentális ügyeiknek kötik le magukat és alárendelődnek a közép-európai viszonyoknak, Kína pedig továbbra is fenntartja fényes elszigeteltségét, nem zavartatva magát a nemzetközi élet hullámveréseitől. Ami van, az a TWO két centrumából önként kilépettek (pl. Svédország) és nyomós okkal kitaszítottak (Bulgária és Macedónia) kicsiny gyűjtőhelyei, valamint az EDEN és a CoT maradványai. Azért vannak mind Spolandon, mind Serhunon kívül, mert nem kellenek senkinek. (Illetve egykor meghozták azt a döntést, hogy nem akarnak egyikhez sem tartozni.) Vagyis csak önállótlan, külső értékmérők viszonylatában meghatározott, semmilyen, vagy legföljebb negatív (valamitől elhatárolódó) identitással bíró csoportosulások vannak. És azok is meglehetősen töredezettek.

Az, hogy a TWO éppen ott szakadt szét, ahol a ONE összeforrasztatott, tragikus. Egyben elkerülhetetlen is volt: az integráció nem sikerült teljességgel, a szövetség viszont túlnőtte magát. Ezek után az eszményi megoldás nem realizálható. A magyar állami (ha úgy tetszik: nemzeti) érdek azonban képviselhető. Még ha valamikor a magyar kormányfő felelőtlen is volna akár, és a külügyminisztérium nem látná el feladatát kellő aktivitással vagy szakszerűséggel, akkor sincs veszve az ügy. A diplomácia hosszú, apró lépésekből lassanként egymásra épülő folyamat, amiben a tendenciák hosszútávon mindenkor érvényesülnek, mégha kisebb zsákutcák kacskaringózzák is néha. Erre alapozva biztosnak tetszik előttem, hogy a diplomácia hazai és nemzetközi formálói úgy fognak tenni, ami hazánk számára a lehetséges legjobb. E-Magyarország katonai erejét tekintve a 6. nagyhatalom a világban. ("Csak" a hatodik: voltunk előrébb is.) Azonban a "country power" alapján a 2. Egyike a birodalmaknak. Egyike annak a négynek ötnek, aki valaha (hatvannégy nap óta) is volt birodalom. És szinte megszakítás nélkül az vagyunk. Ha úgy tetszik, kivívtuk az egész világ elismerését. Mi a magyarázat a 6. és a 2. hely paradoxonára? Az, hogy ügyesen tudunk helyezkedni a szövetségi rendszerekben, és megfontoltan kötünk MPP-ket. Az e-Magyar Birodalom tehát stabilan áll jelenleg. Nem volna nehézkes elérni, hogy ez a jövőben is így maradjon.

Figyelmedet hálásan köszönve:
C. Sch. ( ^__^ )





REKLÁM SZEKCIÓ


CSATLAKOZZ
A "VÖRÖSÖKHÖZ"
VAGY
A KUTYÁKHOZ!↑





             







══════════════════════════════════
Legfrissebb cikkek listája (Latest):
1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal
Top20:
1. oldal | 2. oldal
══════════════════════════════════