Válaszféle kérdésfelvetések Fehérló írására.

Day 1,471, 09:24 • Published in Hungary Hungary • by Termetes Samu

Szerintem rossz felütés volt valamiféle alkotmánybíróságról beszélni, hiszen ahhoz egy részről kellene egy alkotmány jellegű valami, másrészről a régiek még azt gondolhatják a szolisok ellopták Fehérló karakterét.
Maradjunk annyiban, hogy ez inkább félreütés lehetett. Ugyanakkor érdekes mégis a problémafelvetés, erre kéretlenül reagálnék.

Fehérló "a rendszer" címszó alatt egyfajta kontroll képződményt vázol fel, mely hivatott lenne az ország működését fenntartani, e képződmény részeként egy új tisztséget vezetne be, amelyet a koncepcióban a három hatalmi ágnak tekintett intézmények választanák meg.

Régi vita volt az e-politika bugyraiban, hogy milyen módon lehet kontrollt létrehozni, fenntartani, illetve egyáltalán milyen mértékű kontrollra van szükség.
A régi technokrata elit nagy része mindenféle külsőnek tekintett kontrollt a működőképesség gátlásának tartott, és ebből kifolyólag természetesen ellenzett. Jogos hivatkozásként éltek a betartás-betartatás problémájával, miszerint a virtuális államnak nincsenek meg azok az eszközei, amelyekkel a kontroll elemei fenntarthatók lennének.

A felvázolt rendszer lényeges kérdése, hogy mi teremti meg a kontrollhoz szükséges kényszert, tehát a betartást. Az új verzió igazából intézményesítené a meglévő eszközöket, a szokásos terápiát - a kongresszus és a hadsereg eddig is képes volt a nyomásgyakorlásra, és a megmaradt, nem túl széles állami funkciók is üzemképesek maradtak az elnöki blokkolás ellenére.
Az új kontroll rendszer alapvetően tehát nyílttá tenné, intézményesítené - már amennyire az erepublik hajlik az intézményekre - a már egyébként is működő rendszert. Ugyanakkor az intézményesítés nem oldja meg a velünk gördülő deficitet.

Az e-hatalomban való részvétel időfüggő, ebből következően pedig természetesen módon elitista, hiszen a belefektetett idő-energiát mással pótolni nem lehet. Az e-történelem egyik problémájának tartom, hogy az elitista hatalomgyakorlást nem sikerült összhangba hozni a közösségelvű ellenőrzéssel. A kontroll intézményesítése helyett a magam részéről mindig a közösségi normaalkotást tekintettem egészségesnek, hogy ezt most éppen minek nevezték aktuálisan az teljesen mindegy, de a lényeg, hogy a kontroll hagyományos büntető-betartató elképzelésekkel szemben a norma közösségi alapú kényszert jelent.
A betartatás-betartatás itt nem a szankcióktól való közvetlen félelmen alapul, hanem a közmegegyezés közösségi nyomásán. Mivel a virtuális állam nem funkcionál erőszakszervezetként, ezért a bürokratikus büntető-szankcionáló megoldások kudarcra vannak ítélve. Hiába fogad el mondjuk a kongresszus bármiféle szankciót mondjuk arra nézve, hogy románnak nem adunk állampolgárságot, amennyiben a közösség nem szankcionálja ezt a cselekményt, akkor nincs betartó ereje a "törvénynek".

Amennyiben válság alapjának a közösségként való funkcionálás kiüresedését tekintjük, akkor bár a jelenlegi működési mechanizmus rögzítése, kiegészítése ésszerű döntés, de ettől tartós megoldást várni kérdéses. Az elit intézményesített kontrollja megoldhat technikai jellegű problémákat, de továbbra sem vonja be, teszi részesévé a kevesebb idővel rendelkező e-polgárokat.
Régi vita volt, hogy a politikának, vezetésnek egyáltalán kell e foglalkozni a kimaradókkal, ezt a vitát nem akarom újrakezdeni, nyilván egyedül nem is lenne hiteles erről beszélni, de jelzésként fontosnak érzem megemlíteni. A régebbi játékmechanizmus mellett a technokrata elit feladatának a játékélmény biztosítását vélte, miközben játékélmény alatt az "epikus csaták", hadjáratok leszervezését értette. Az élmény biztosítása így tulajdonképpen a harci modul abszolutizálására szűkült. Tény, hogy hosszú időn keresztül ebben az irányban hatottak a játékheggesztők módosításai is.

A jelenlegi játékrendszer viszont a közösségi harcmodort gyakorlatilag egyéniesítette, az állam feladatait és eszközeit leszűkítette, ebben a rendszerben pedig látható, hogy az állami irányítás nem találja hagyományos helyét, nem találja funkcióját. Ezen a problémán véleményem szerint nem segít, hogy a technikai jellegű problémákat sikerül kiszűrni valamilyen új mesterséges funkció bevezetésével.

A rendszer átalakulása sokak szemében morális problémaként jelenik meg, Fehérló is tesz ilyen irányú észrevételeket. Az erepublik korábbi játékverziójában az e-állam közösségi szinten a seregre fókuszált, miközben szépen lassan az egyéb közösségi képződmények kiüresedtek, eltűntek. A jelenlegi játékmód ugyanakkor a közismert újítások révén kikezdte, erodálta a sereg közösségi szintjét, ezáltal érezhetővé tette a korábbi közösségi színterek hiányát. A klasszikus erepublikban az egyén a közösségi élmények révén talált motivációt, ugyanakkor az új rendszerben a harci sikerek kiüresedtek bónuszrégiók szerzésére, az érzelmi töltet elpárolgott.


Természetesen az észrevételeket én is szívesen veszem.

TS