Keserédes ünnep

Day 1,237, 07:48 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


Goldhajhászás. A századparancsnok utasítása. Politikai karrier. Másfél óra alatt befejeződő csaták. IRL élet. Rohanó világunkban gyorsított felvételként pörögnek előttünk a képek, és észre sem vesszük, ha egy-egy határkőhöz érkezünk. Pedig érdemes lenne: pontosan két éve, 730 napja történt, hogy hazánk, eMagyarország felszabadult a román megszállás alól, lerázta magáról az elnyomás rabláncait. Azóta ünnepnap április tizedike az Új Világ magyarsága számára, azóta gondolhatunk a tavaszi hadjáratra büszkeségtől dagadó kebellel, legyünk bár vérontást és elnyomást átélt veteránok vagy csak pár hónapja játszó ifjú polgárok.

Keleti szomszédunk, az akkor még csak európai birodalmát építgető eRománia 2008 őszén kezdett hadjáratot országunk ellen, s mire a falevelek lehullottak a csatamodult az adminok befagyasztották, eMagyarország pedig védtelenül, politikai káoszba süllyedve, kilenc régiójától megfosztva a puszta létezés peremére sodródott. A csodával is felérő, legendás újjászületés apró mozzanatait – az indexbébiktől a romániai magyar ellenállásig – az emagyarság jó része ismeri, magam is írtam róla nemegyszer. Ma már nem csak feltámadásról, hanem nemes bosszúról, régóta vágyott elégtételről számolhatok be. eRománia eltörlésével egy nagyon hosszú folyamat fontos állomásán vagyunk túl. Egy folyamatén, amely 2008. augusztus 28-án kezdődött és talán sohasem fog véget érni. Talán, mert a ONE puszta léte bizonyíték arra, hogy a sémák felrúghatók, a kiüresedett jelszavakat el lehet dobni, a támaszból akadállyá váló, intézményesült kereteket félre lehet tenni. Hogy a román-magyar szembenállásnak, ősi rivalizálásnak lesz-e valahol vége, talán Plátó sem tudja megmondani – már csak azért sem, mert a román legyőzhetetlenség mítoszával együtt mostanra ő is halott.

S hogy mitől keserédes mégis ez az ünnep, mire föl a cím ambivalenssége? Ebben az emelkedett hónapban, amikor dicsőséges múltunkon és még sikeresebb jelenünkön kellene örömködnünk, mi mégis egymásba marunk. Ki tett le többet az asztalra, melyikünk céljai viselkedése szolgálja jobban virtuális hazánkat – olyan értelmetlen kérdések ezek, mintha azon lamentálnák, hogy Boris the Blade, az eRepublik béta korszakának híres-hírhedt alakja vajon jó magyar volt-e. Saját kora emigrációba kényszerítette, miközben fórumot, dokuwikit, weblapot, skype-csatornát és ezer más dolgot hozott létre a maroknyi magyar közösség építése érdekében. Hatott, alkotott, gyarapított, pedig ha a közhangulaton múlt volna, leginkább logoutolnia kellett volna.

„eMagyarország minden bizonnyal az egyik legváltozatosabb összetételű hazai internetes közösség; és talán ebben is lehet az erőssége – hiszen az egyszokású ország gyenge és esendő.” Ezt a mondatot, ezt a kilencvennégy karaktert pontosan egy éve vetettem papírra, de aktuálisabb, mint valaha. Ideje felismerni: ebben a játékban nincs single player játékmód. Minden, amit leírunk vagy megcselekszünk hatással van honfitársainkra, és végső soron az egész közösségre. Rajtunk áll és bukik tehát, hogy egy összetartó és szilárd csapat, vagy egy anarchiába fulladó, kirekesztő kompánia formálódik az idők során. Mindannyiunk felelőssége, hogy a tendenciák az előbbi irányába mutassanak.

Elkínzott, kérges arccal meredek a távolba, és szememből a Dél-Alföld rónája néz vissza. A jövő generáció már nem én vagyok: máig nem tudtam megszokni, hogy az alkémisták szövetségesek lettek, s hogy a britekre és bolgárokra kellene rárontanom, mikor még íróasztalom fiókjában pihen a We’ll defend London kitűző, és utóbbiakról az eltörléshez vezető önfeláldozás jut eszembe, amit értünk tettek. Öreg fa vagyok én már az átültetéshez: az idő rohan, és én illúzióimat vesztve számolom az évgyűrűket magamon. eMagyarország eljövendő sorsa a fiatalok kezében van – ez az ünnep elsősorban nem Rólatok, de az üzenete nagyon is Nektek szól. Merítsetek erőt a múlt hőstetteiből, és segítsétek eHazánkat újabb világraszóló diadalokhoz! Isten áldja a szuverén és erős Magyarországot április 10-én és az év összes többi napján - most és mindörökké!