Join the new world

1.rész: Észak-Amerika

Amikor én ennek a cikknek nekiálltam, megcsóváltam a fejem, hiszen tulajdonképpen ezzel a cikkel magam alatt vágom úgymond a fát. Hat cikkem jelent meg a tengerentúli nagyhatalommal kapcsolatban, további egy északi szomszédjáról, és még akad jó néhány cikk ebben az újságban, mely amerikai szerzők által kiadott cikkre épített, szóval aki akarta, már régóta „élvezheti” azoknak a szerzőknek az írásait, akikre én információszerzésre szempontjából támaszkodom. Most már mindegy, ha már nekikezdtem, jöjjön a cikk.

Amikor az ember egy másik állam médiája iránt kezd el érdeklődni, általában két dolgot tesz, vagy megnyitja a rankingsot és azon belül a newspaper menüjében keresi meg az adott országot, és onnan az újságokat, vagy megnyitja az adott ország top híreit, és abban kutat, előfizet, hogy ne csak egy napos múló állapot legyen az a dolog, hogy az ember nemcsak a magyar „szennyet” olvassa. Mindez szép és jó, és persze egy ideig jó is, páran azonban telhetetlenek, köztük én is, ha valami túlontúl érdekel, így hát én már azoknál az államoknál, ahonnan szép számmal van előfizetésem, a top hírek helyett a legutóbbi cikkek kategóriát nyitom meg, és onnan válogatok. (Nos, lehet, hogy most is ezt kéne tennem, de maradjunk a témánál).

Nos ebben a cikksorozatban, amit nem egyedül jegyzek, de a társam kilétét egyelőre fedje homály, eme keresési folyamatot kívánjuk lerövidíteni, ajánlunk pár újságot, amit érdemes olvasni, ha az ember akarja tudni, mi is történik a nagyvilágban, mi áll a háttérben, mit gondolnak mondjuk 15 ezer kilométerrel odébb egy adott eseményről. Eme sorozat első része az amerikai kontinens északabbi, angolszász hagyományokat követő államaiba kalauzol el a média nézőpontjából, tehát annak aki nem találta volna ki, az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába.

Hát ez az alja már megint csak lyukat beszél a hasunkba....

A bevezetőt követően ugorjunk vissza az elejére és kezdjük az amerikai sajtó kihámozását a két említett módszert követve. Első módszer: rankings >> newspapers >> USA.

Az első helyen, ahogy itthon is, a helyiek hadügyi közlönye, a DoD Orders áll. Itt meg is kell állnom, hogy kitérjek az állami újságok kérdéskörére. Az körülbelül minden országra érvényes, hogy a hadügyi közlönyre érdemes subbolni (már ha van), és ezen kívül van pár állami újság, amire ajánlott, az USA esetében még két ilyen van: a The Express Delivery, amely egyfajta cikkajánlóként működik (amit közben átneveztek EASYRIDERre, és a helyiek általában a kiadó org neve után The Pony Expressnek hívják), valamint a The WH Press Room (WH = White House), amely az elnöki közleményeket adja ki, azonban a nagyobb horderejű döntésekről általában az elnök a saját lapjában számol be, így ha az amerikai eseményekről van szó, szinte megkerülhetetlen a mindenkori elnök lapjának olvasása.

Nos ha keresztülrágta az Olvasó magát az állami lapokon (amiből persze van még pár, pl a belügynek is van lapja meg az oktatásnak is, de ezeket nem linkelem), akkor tekintsünk rá a továbbiakra. Az első két oldalon, az úgynevezett top20ban nagy többségben az úgynevezett régi nagy öregek újságjai állnak, akik már vagy abbahagyták a játékot, vagy abbahagyták az újságírást, vagy havonta-kéthavonta jelentetnek meg egy két cikket, hogy jelezzék, még élnek. Ilyen például Lieutenant Scheisskopf, Desertfalcon, vagy Sossu, akik hadügyi elemzéseikkel váltak híressé, Jewitt, Woxan, Gaius Julius, Dishmcds, Harrison Richardson, Emerick stb. az Államok egykori elnökei. Ők ugyan újságírói szempontból inaktívak, de bármikor aktivizálhatják magukat, főleg olyan helyzetben, amikor egy uralkodó téma van az amerikai médiában (lásd USA - Bye,Bye, EDEN?), és ők is kifejtik a véleményüket, illetve elnöki címért való versengés folyamán. Napi szinten viszont nincsenek jelen annyira, mint a most következő emberkék nagyobb hatással bírnak az amerikai sajtóra.

Lapozgatunk, lapozgatunk tovább...


Nos elsőként Glove újságját ajánlottam volna itt ebben a bekezdésben, de hát a sors (meg az iNCi) úgy akarta, hogy ő lett az elnök, így innentől a mindenkori elnök újságjára való sorok érvényesek rá. Amúgy cikkeinek témája meglehetősen vegyes, korábban a belügyi, és pártjával, a SEES-sel kapcsolatos témákkal foglalkozott, mostanra ezt a világbeli eseményekről szóló kommentárjaival is kiegészíti.

Sikerült azért Glove-nak egy teljes bekezdést szentelnem, viszont eme bekezdés már nem róla szól, hanem ligtrebről, a jelenlegi amerikai politika egyik legtekintélyesebb alakjáról. Íme az újságja, a The Paperless Newpaper, melynek témái főként az országon belüli eseményekre reflektálnak. Az elmúlt tavasszal és nyáron a magyar PTO elleni küzdelmet segítette a választások napján kiadott cikkeivel, melyekben arra kérte az amerikai állampolgárokat, hogy szavazzanak okosan. Legutóbbi írásában pedig az indonézek által fenyegetett Kalifornia kiürítését javasolja, mely műveletet meg is kezdtek azóta. A Monopoly játékból vett avatarjáról is elhíresült ligtrebet hónapok óta várják az elnöki székbe, de ő eddig még egy alkalommal sem vállalta a megmérettetést.

Ja, és ligtreb az America's Top Elite cím büszke tulajdonosa is. De erről még később.

Ligtrebbel szemben CRoy már szívesen ült volna az eOvális Irodában, ám ettől az élménytől a szintén „nagy öreg” kategóriába sorolt Josh Frost fosztotta meg decemberben. CRoy életpályája is fordulópontokkal van kikövezve: személyemnek izraeli tevékenysége során tűnt fel, sőt cikket is szenteltem neki és a többi ott dekkoló amerikainak. CRoy a Daniel Ender vitát követően hamar távozott a zsidó államból, és az Egyesült Államokban kötött ki, ahol a Pizza The Hut-féle Conservative Party romjaiból top5 közé emelkedő Libertarian Party vezéralakja lett. A Perpetual Motion-ben olvasható cikkeknek témái szerteágazóak, külföldnek szóló trollcikkektől kezdve a szerb-lengyel veszélyről szóló figyelmeztetésen át az eamerikai wiki bemutatásáig mindenféle téma előfordult nála az elmúlt 3 hónapban.

Azért az amerikaiaknál is megfigyelhető, hogy az újságírók nagy mértékben politikai vonalon is aktívak. A most következő újságíróról nem mondható el eme megállapítás Joe Newton inkább a média vonalon aktív. A The Newton Factor főként külügyi színezetet felvett újság, amely a külügyi elemzéseken túl az admini döntések bírálatát, csatatudósításokat, és a történelmi eseményekről szóló cikkeket sem nélkülöz. Stílusa könnyed, cikkeinek hosszúsága se vasmegye, vagy Konrad Neumann méretű, kellemes olvasmányt jelent egy fáradt erep nap után.

Habár én nemigen szerettem volna írni róla, szerzőtársam nyomására a Note Book, St Krems lapja is bekerül a listába. Mint exelnök, a múltban rá is vonatkozhatott volna az elnökös kitétel, de hát ezt most írom... Újságja az elmúlt hónapokban leginkább közleményekkel „sokkolta” az embereket, előbb amerikai külügyminiszteri nyilatkozatok, később PanAm vezetőként a szövetségi hírek közzétételével gyűjtötte a vótokat. Most, miután az angol jamesw átvette a PanAm vezér dicső címét (hát ez nem túl jó ómen a Phoenix múltját ismerve), visszatérhet az eredeti stílusához: külügyi elemző cikkek, jó SEES-eshez méltó trollcikkek a fő irányvonala az újságírás terén.

Az alapképzés véget ért: összegezve Amerika alapszinten: DoD, WHPR, The Express Delivery, a mindenkori elnök, pár nagy öreg, CRoy, ligtreb, Joe Newton, St Krems.

Jöhet kicsit kevesebb dumával a középszint.

Scheisskopfhoz hasonló cikkekkel jelentkezik: Justin McCravok, HobbitTon.
Pár exelnök/alelnök (hogy ne kelljen hónapokig keresgélni): Chocolate McSkittles, Julian Mizu, Colin Lantrip, Haliman, Alexander Hamilton, Bradley Reala, GoalieBCSC, PigInZen.
A “hímsoviniszta cikk” kommenteket megelőzendő: Claire Littleton, Fionia (bár ő abbahagyta, de ez a játék elég addiktív)
Trolloknak, spammereknek is kedvezek, nézzétek pár amcsi társatok: Emerick (ugyan nagy öreg, de trollnak troll), Pizza The Hut (itthonról azért páran ismerik), Halfie, Michael Porter, na és a végére hagyom a személyes kedvencem: Jason Welsh (tudom, hogy bannolt a kari, kár érte, de nézd meg egy cikkét😃)

Itt kell megemlítenem, hogy Amerika, mint odaát a való világban, itt is az ígéret földje címszó birtokosa, így jó néhány külföldi szerzője is van az amerikai médiának. A legfeltűnőbb a török iNCi jelenléte, hiszen a napi top20at most uralják. Jeles képviselőik újságírói szinten: depici, cccimelihmessiccc, Alexander Sergeyevich Pushkin (közben átállt kanadainak). Pár szerbnek is sikerült állampolgársághoz jutnia, s cikkeket tud publikálni az amerikai médiában, itt Jovan Telekija és dasa1234567890 a példa, míg Alexandr Sunbeliever III az amerikaiak házi orosz írója, előnye, hogy ő az esetek 90%ában angolul ír, míg a törökök szinte egyáltalán nem, a szerbek meg időnként írnak cikket angolul.

Úgy gondolom, ha már Pushkin átment a juharszirup hazájába, itt az ideje egy bekezdésben Kanadáról is megemlékezni. Kanada médiája jóval kisebb és egyhangúbb, mint a nagy déli szomszédjáé, így nem is pazarlom az időmet a részletes bemutatásra, inkább csak pár nevet említenék: Jacobi (elnök),Roger Griswald (külügy, nem annyira aktív mostanság), Chucky Norris (Kanada történelme, az USA-ban is szokott publikálni), supabeasty ( most épp interjú), Kilgore Trout 89 (belpolitika), James McNamara (képregény), Acacia Mason (online podcast előzetesek).

A kitérő után visszatérve az Államokba azonnal megyünk is tovább, hisz nemcsak be-, hanem kivándorlás is van az országból. Ennek oka nem kifejezett a médiában, hanem egyéb okokban rejlik: többnyire PTO, vagy az elleni védelem okozza az állampolgárság-cserét. A médiában tapasztalható állampolgársághoz köthető korlátozások miatt olvashatjuk például a fülöp-szigeteki médiában PigInZen általában gazdasági témákkal foglalkozó lapját, vagy a pakisztániban Colin Lantripét.

Lassan a középszint végére elkeveredve nyilván feltűnt, hogy az eddig ajánlottak többsége már elérte a korábban több értéket képviselő és egyes publicisták által annyira vágyott Média Mogul Medált, így következzen most pár, ahogy Bosko meg még páran fogalmaznának, feltörekvő amerikai újságíró: Athanaric, akinek a témaválasztéka elég széles skálán mozog, Hadrian X, aki az interjúi révén tör az MM felé (pontosabban jelenleg meglehetősen inaktív), George Armstrong Custer, aki szintén jelentős forrás lehet, ha valaki tájékozódni akar az amerikai belügyekben, Dougie Flare, a képregény műfaj amerikai képviselője, és a végére hagytam Blank Keatinget, aki utóbbi fél hónapban az America’s Top Elite sorozattal próbálta növelni subjai számát.

Középszint ennyi, a felsorolás újabb pár tucat karakterbe kerülne.

Tovább nem folytatom a cikket, mert ad1, nekem is maradjanak itthon kevésbé ismert forrásaim, ad2, 10 ezer karakter után az ember elfárad. Remélem, azért megfelelő útmutatót adtam Amerika sajtójának megismeréséhez.

A labda átszáll a túloldalra,

vasmegye
Manila, Fülöp-szigetek, Day 1,210 of the New World.

Utóirat: Még nem tudtok róla, de ez a cikk az említetten túl még egy sorozatot elindít.