[100/1000]Epic Fail

Day 1,448, 00:06 • Published in Hungary Hungary • by 655321
[100]/[1448] – [Az elcseszett idő nyomában]

Ezer nap sok idő. Főleg az eRepen.
Ezer nap telt el azóta, hogy az eRepen regisztráltam. Csak néhány napra, gondoltam annak idején, kíváncsiságból csupán, hogy megnézzem, mi is zajlik itt az e-románok meg az e-magyarok között. Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy az igazán érdekes dolgokhoz az e-románoknak semmi közük – azok az e-magyarok között bonyolódnak, az esetek többségében imponáló intenzitással.

De még ennél is előbb kiderült, hogy a néhány nappal valamelyest alábecsültem az eRepen majdan eltöltendő időm. Ha azt vesszük, hogy naponta csupán fél órát szántam a játékra, ami igazán szerény becslésnek mondható, már most három hét nettó játékidőnél tartok. Ha a Lana kisasszonynál tett napi látogatásokat átlagosan öt másodpercre tesszük csupán, lassan másfél órát töltöttem edzéssel. Bárcsak a való világban szántam volna ennyi időt erre a foglalatosságra! Ha egy cikk megírásába mindössze másfél órát feccöltem átlagosan, az eRepes pályafutásom alatt kiadott 100 írásomra így is annyi időt pazaroltam el, amit valós cikkek megírására fordítva vélhetően nekem lenne az egyik legmeggyőzőbb publikációs listám a munkahelyen.

De az írás nem az itt elcseszett idő feletti kesergésről szól, nem kell megijedni. Visszatekintés inkább itteni pályafutásomra, melyre különösen büszke vagyok, s melynek egészen bizonyosan nem maradt már túlzottan sok lezáratlan fejezete. Visszatekintve eszembe jutott, hogy írtam egykoron egy Epic fail című cikket, amitől leandros, régen halott váradi játékostársunk, Pest egykori romániai képviselője is kedvet kapott, és angol nyelvű változatával a ma már hihetetlennek tűnő 2800 szavazatot gyűjtött be.

Mások hülyeségein könnyű nevetni, de saját baklövéseinket legszívesebben elfelejtetnénk. Így, ezer nappal a regisztráció után, a századik cikkemben (ami igazából nem is a századik; erről ld. később), arra gondoltam, eljött az ideje annak, hogy a saját baromságaimon is élcelődjek egy jót. Másokon már úgysem tudok könnyű szívvel röhögni. Íme hát, a saját epic failjeim.

655321, a politikus


Bár mélyebb kutakodást nem végeztem, valószínűsíthető, hogy a politikusi pálya lehet az egyik legvonzóbb az ifjú eRepesek körében. Hiába, a könnyű öt arany ígéretének kevesen tudnak ellenállni, és a rezisztens kevesek is vélhetően csak az egyik karakterükkel tudták a megtartóztató életvitelt huzamosabb ideig fenntartani.

Széleskörű népszerűségemre alapozva, többször is dicső kísérletet tettem a magyar politika egének megkarcolására. Először az Észak-Kaukázusban próbálkoztam, eMKKP jelöltként, juccer termékenység istennő felkérésre. Kilenc szavazat - nem is olyan kevés, ezzel vigasztalódtam, és az első megrázkódtatást kiheverve, két évvel később ismét indultam képviselőnek, ezúttal Miskolcon. Nyolc szavazat, nofene!

A képviselők egyébként sem csinálnak semmit, csak néha leváltják az elnököt, meg pénzt kaszálnak az állampolgársági kérelmeken, eh, nem nekem való világ ez. Viszont az elnökség, az már igen! Közszereplőként rengeteg a rajongóm, egy elnökválasztáson aligha akadnának sokan, akik vennék a bátorságot nem rám szavazni, ha összeállítok egy pöpec programot, és motiváló célokat jelölök ki.
Harmadik hely, így megy ez.

4. 655321, a hadügyi elemző


Kínos bevallani, de kezdetben még érdekelt a játék hadügyi-stratégiai része. Még ennél is kínosabb, hogy hadügyi mélyelemző tevékenységem képtelen voltam magamban tartani, és afféle önjelölt Istencsászárként a világ elé tártam magvas mondandómat. No, nem saját újságban, mert annak megalapítására még nem éreztem elérkezettnek az időt, hanem egy bizonyos Davidos (akiről – helyesírása hosszas elemzése után – még mindig nem tudom eldönteni, hogy hazánkba messzi földről települt bevándorló-e, vagy csak egy átlagos egyetemi hallgató) frissen alapított lapjában.

Az ő unszolására születettek meg a hangzatos Szláv korridor keleten?, Aktív felhasználók – egy becslés, Új frontok a nagy háborúban, ill. Szép remények címet viselő írásaim. Elemző munkám legalább akkora sikert aratott újjászületőben lévő e-hazánk értő olvasói körében, mint amire manapság Istencsászár számíthat a hanyatlás mételye által mélyen megfertőzött dekadens újságolvasóktól. Precíz meglátásaim színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint Kampec, akkori hadügyisten méltató megszólalása: figyi [..] nagyon jól összeollóztad a nem létező tájékoztató cikkekből a tudni valókat (sic!) és megtűzdelted egy csomó marhasággal. Ennyit erről.

3. 655321, az újságíró


Így utólag talán a frissen regisztráltakat esetenként elöntő rózsaszín köd okozta mámorral tudnám csak magyarázni, de nagyon régen, úgy 2009 első felében, még úgy gondoltam, hogy egészen kivételes képességű újságíró rejtezik alig pár hetes karakterem mögött. Egy istenadta tehetség, akinek írásaira csak úgy szomjúhoznak e remek játék derék résztvevői. Kitörő örömmel fogadtam hát Eleven Endre kezdeményezését, aki a médiamogulság bűvöletében égve pénzt kínált a bércikellőknek (megjegyzendő, hogy célját végül zömében saját cikkekkel el is érte, olyannyira, hogy tudomásom szerint ő lett az első indexes sajtómogul).

Megszületett hát a pályamű, melytől előzetesen azt vártam, hogy csak úgy dől majd nyomában a pénz, és az elismerő hozzászólások kikövetelik egy saját újság megindítását. Erre végül nem került sor. A cikkel 1 forint 90 fillért kerestem. Aligha lehet véletlen, hogy a von Stirlitz Akták elindításakor az újrakezdés mellett tettem le a voksom, és elölről kezdtem a cikkeim számozását.

2. 655321, az iparmágnás


Sajtómunkáim mérsékelt közönségsikere más irányokba terelte soha nem lankadó lelkesedésem. Életcélommá vált egy akkora vállalatbirodalom kiépítése, melynek méretei meghaladják még a Shaok-Kerka holdingét is. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a gazdasági modulban felmutatott teljesítményem egészen páratlannak volt nevezhető. Nincs rá tér e helyütt, hogy fényes gazdasági sikereim páratlanul hosszú listáját részletesen soroljam, ezért elégedjen meg mindössze egyetlen példával a hűséges olvasó.

2010 tavaszán esett meg, amikor a horvát, román és lengyel hordák hazánk bástyáit ostromolták, és Heilongjiang mellett már csak 1-2 régiója volt ennek a csodás e-hazának, hogy Székesfehérvár, ahol a Metélt teveherék nevű cégem működött, horvát megszállás alá került. A nyomasztó tudat, hogy minőségi kenyér nélkül maradnak honfitársaim, no meg a kiürült piac kínálta extraprofit arra ösztönzött, hogy új céget hozzak létre, ezúttal Heilongjiang régiójában. Az ötlet igazán kiváló volt. Másfél napra rá sikerrel zárult a románok által indított felkelés, és Heilongjiang véglegesen visszakerült a kínaiakhoz.

1. 655321, a stratéga


Úgy emlékszem, nagyjából tizenkét nappal a regisztrálás után szilárdult meg bennem a meggyőződés, hogy nincs ember az eRepen, aki nálam jobban értené a játék felszínes eseményei, csatái, vitái mögött meghúzódó mélyebb logikát. Az elmúlt ezer nap történései jobbára csak megerősítettek ebben a hitemben. Fölényes mosollyal az arcomon szemléltem éppen ezért némely játékostársam új világrend ügyében tett „diplomáciai aktivitását” is. Unatkozó tinik, akik azzal akarnak bevágódni a 4. C bögyös szőkéjénél, hogy ők vezénylik a világ vezető hatalmai között folyó titkos tárgyalásokat – gondoltam akkor. És valószínűleg nem is tévedtem sokat.

De az új világrend végső kimenetének megítélésében nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az unatkozó tinik nyelvi önképzőkörének boszorkánykonyhájában, ripsz-ropsz, deus ex machina, ésatöbbi, a több mint két éve üldözött vágyálom, az egyre elérhetetlenebbnek tűnő ősi ábránd, az Esemény, mely után lenullázódnak az órák és a játék véget ér, maga e-Románia eltörlése főtt ki lassú tűzön. Na, tessék!

Ezer nap, hosszú idő. A végén már az is unja, aki nem meri bevallani.

U.i.
Hasonló témájú cikk Ipathtól