Join the new world

"Mivel külügyminiszterünk már jó ideje Kubában nyaral, és Kampec (őt eredetileg kifelejtettem, pedig nem kellett volna) valamint Zoli, ill. sanya18 és kovacskoko segítő szándékú cikkein, kommentjein kívül szinte semmiféle tájékoztatást nem kapunk a körülöttünk zajló folyamatokról, szerényen magamra vállaltam az önkéntes mérvadó szerepét, és megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt, és mi várható az evilágban.

Kezdjük azzal, ami szép.
Néhány hete úgy tűnt, a PEACE megrendítő erejű ütést vitt be az ellenfélnek. Indonézia két régiót foglalt el Romániától, mi is visszaszeretünk kettőt, Amerikában pedig Portugália és Mexikó visszaszorította az USA-t. Két olyan régió is a PEACE kezére került, amelyeknek szimbolikus és tényleges gazdasági jelentőségük van: Nyugat-Szibéria és Szeged.

Folytassuk azzal, ami egyáltalán nem szép.
Az elmúlt tízegynéhány nap során sorozatos kudarcok érik szövetségünket, amelyek alól az egyetlen pozitív kivételnek mondható esemény az volt, hogy lanyha román ellenállás mellett visszahódítottuk Debrecent. Norvégia hadüzenetével ismét támadhatóvá vált Nyugat-Szibéria. Ezt megakadályozhatta volna egy sikeres uráli felkelés, de a PEACE elbukta az elindított RW-t. Ezután Románia támadott, és Indonézia elbukta Nyugat-Szibériát. Utána ismét buktuk az uráli felkelést, majd Románia Kelet-Szibérián átgyalogolva új utat talált magának Irán és Indonézia felé. Németország belépett az Atlantiszba, Horvátország hadat üzentetett magának Szerbia horvát elnökével, Lengyelország is hadba lépett a románok ellen, de nem azért, hogy akadályozza, hanem, hogy segítse őket. Fennáll a veszélye annak, hogy Magyarországot csupa ellenséges ország vegye körül.

A legutóbbi napok
Így érkeztünk meg a parlamenti választásokhoz, amely során sikerekben és kudarcokban is volt részünk. A sok partizánakció miatt alaposan romlott a nemzetközi megítélésünk, a brazilok is berágtak ránk, a csehekről vagy kanadaiakról nem is beszélve, és a románok természetesen nem hagyták ki a lehetőséget, hogy magukat angyali fényben tündöklő megmentőként, minket pedig pokolból szalajtott gaz hordaként tüntessenek fel. Megszereztük viszont a többséget Ukrajnában, és kb. 350 szavazó megmozgatásával állítólag Norvégiában is, bár a szavazások ezt eddig nem erősítették meg. Ugyancsak PEACE többség alakult ki a románok ázsiai terjeszkedése miatt stratégiai pozícióba került Kínában, és az olaszoknak sikerült többségbe kerülni Ausztriában. Nem sikerült viszont a TO Pakisztánban, pedig ez az ország Kínához hasonlóan stratégiai fontosságú jelenleg.
Ezenközben a lengyelekkel eddig meglévő állítólag jónak nevezhető kapcsolat is egyre inkább romlik. Félelmeink szerint a románok arra akarják őket használni, hogy megakadályozzák a magyar vagy ukrán blokkolási kísérleteket, ill. lehetetlenné tegyék a még megszállt területeink visszafoglalását. Németország az Atlantis „passzív” tagjává vált, és ehhez kapcsolódik a másik pozitív külföldi fejlemény is: az olaszokkal közös akciónknak, na jó, főleg az olaszoknak köszönhetően ismét felbukkant a térképen a magyar elnökkel és olasz többségű képviselőházzal rendelkező Ausztria, és így a nyugati határainkon ütközőzónát hozhatunk létre.

Következő napok
A következő napokban további nem túl szép fejlemények várhatók. Románia a pakisztáni hadüzenet után átgyalogolhat néhány régión, és közvetlenül támadhatja Iránt, ill. Indonéziát. A horvátok is letarolhatják Szerbiát, hiszen déli szomszédaink rövidesen támadhatóvá válnak.

Távolabbi kilátások
Ahhoz, hogy bármi értelme legyen a tervezgetésnek, először is feltételeznünk kell, hogy Indonézia és a PEACE van olyan erős, hogy megállítsa a románok ázsiai előrenyomulását. Ez korántsem biztos, de az világosan kiderül ebből is, hogy a világpolitika két főszereplője Románia és Indonézia. Mindenki másnak, így nekünk is, csak a másodhegedűs szerepe juthat. A továbbiakat tehát azt feltételezve írom le, hogy a román-indonéz hadszíntér a legfontosabb, és a két fél nagyjából azonos erőt képvisel.
Az egész háborúban jelenleg az a legfontosabb, hogy mi történik a korábbi orosz területeken, különösen Nyugat- és Kelet-Szibériában. Mindkét régió értékes nyersanyagokban gazdag, és mindkettő román kézen van. Megtámadni ezeket mégsem lehet, mert ha Románia vesztésre állna, át tudná játszani a norvégoknak, így fölöslegesen költene el a PEACE sok ezer aranyat. Vagyis még mielőtt Szibériát egyáltalán érdemes lenne támadni, biztosítani kell, hogy nincs senki, aki átvehetné a románoktól a megtámadott területeket.
Jelenleg három ilyen ország van nyugaton, és egy keleten: Norvégia, Lengyelország, Moldávia és Pakisztán. Norvégiát csak egy új elnök megválasztásával lehet félreállítani, Pakisztánt esetleg felkelésekkel is, Lengyelországot pedig csak blokkolással. A pozitív forgatókönyv szerint tehát:
- sikeres lesz a pakisztáni felkelés, és sikerült Romániát elszigetelni Pakisztántól;
- sikeres lesz a norvég TO, és magyar elnököt kap Norvégia (figyelembe véve a magyar folyamatokat, a mostani kormány tehetetlenségét, és a potenciális indulókat, a kemény kampányt sat., ez nem tűnik biztosnak);
- Ukrajna hadat üzen Lengyelországnak, és így blokkolni tudja a lengyel támadásokat, amikkel Lengyelország közelebb kerülhet Szibériához, és végre tudja hajtani az esetleg szükségessé váló területcseréket;
- Moldáviát elfelejtik a románok, és így nem kerül a képbe (egyébként itt még egy elnökválasztási TO-val sem leszünk előrébb, mert román többségű a kongresszus, így bármikor leváltható az elnök).

Összegezve: a helyzet keleten nem túl rózsás. Még egy pozitív forgatókönyv mellett sincs sok esélyünk.

Európai hadszíntér
Ha már keleten vesztésre állunk, legalább nyugaton esélyünk lehet némi harci sikerre, bár a megszállás alatt álló két régiónkra ilyen körülmények között gyakorlatilag semmi esélyünk nincs.
Először is, az olasz-PEACE erőfeszítéseknek köszönhetően esély van a minket Németországtól elszigetelő osztrák bábállamra. Így legalább nyugatról nem határolna minket ellenség.
Másodszor, a horvátok lehet, hogy olyan hülyék lesznek, hogy a magyar-szerb MPP ellenére megtámadják Szerbiát. Egyetlen határos régiójuk van, a Vajdaság, ez viszont velünk is határos, így amint elfoglalták, azonnal megtámadhatjuk. Ezzel nemcsak a Vajdaságot szerezhetjük meg, hanem blokkolhatjuk is a horvátokat a további támadásokban, így nem tudják egész Szerbiát lerohanni. Ez persze további problémákat is felvet, pl. azt, hogy hogyan fogjuk a sok nemzetiradikál tininek elmagyarázni, hogy a szerbek a barátaink, és ezért illene visszaadni nekik az egyetlen erőforrásban gazdag régiójukat, de ez legyen a legnagyobb problémánk.

Ezzel mondókám végére értem. Eléggé nagy bajban van a PEACE. De innen szép a győzelem.

írta:655321