Join the new world

Tisztelt eMagyar Polgárok,

Döbbenetes, de 1000 napja játszunk mi Index-esek (az a ~150-200, aki még él) ezzel a játékkal. Ennyi idő után úgy érzem kicsit számot kell vetnem, mi történt, miért, mit bánt meg az ember és mit nem. 655321 írt egy ettől sokkal jobb cikket azt is olvassátok el. Ami közös a kettőben, hogy szubjektív. És szerintem ez így van jól. Mind látunk egy kis vagy kicsit nagyobb szeletet a játékból, érdekes megnézni, hogy ki milyennek is észleli ugyanazt a valóságot. Ez az én valóságom:

Kevesen tudják (talán senki?), de nem teljesen indexes vagyok. Pár héttel előtte olvastam valahol a játékról, de nem fogott meg, nem regeltem karit se. Aztán jött a Quicksilver interjú és rávettem magam, hogy regeljek. Semmit nem értettem és senki nem segített, nem volt mentorom, nem volt pénzem, viszont volt fizetésem. Ha emlékeim nem csalnak 14 nap volt a határidő amíg találnom kellett valamit/valakit, ami/aki segít. Miért? Prózai oka van: nem volt elég a fizetés a wellness veszteség pótlására, cirka két hét alatt éhenhaltál. Sikerült, túl éltem. Az első ember, akivel a cseten beszéltem samu126 volt (azóta is tele van a cset jó arcokkal). Egy ELIT-es! Azt mondta, menjek és segítsek valami csatában, mert nagy a gáz. Vegyek fel egy magyar zászlót avatarnak, ad fegyót és üthetek az ELIT-tel. Teljesen megrészegültem. Kiválasztottnak és egyedinek hittem magam, azt hogy nagy harcos leszek hamarosan.

De közben beláttam azt is, hogy ez nem itthon fog megvalósulni. Mivel mindenki arra buzdított így emigráltam Indonéziába. Itt gyorsan megtudtam azt is, hogy milyen egy jó főnök: a későbbi háromszoros indo elnök Masila kezei közé kerültem és elég jó fizut kaptam, ahhoz hogy lassan, de fejlődgessek. Az elsők közt érkeztem és az utolsók közt távoztam Indo-ból (nem számolva az IHA-t 🙂 ). Remek időszak volt Western Cape-ben, itt ismertem meg a játék gyakorlati működését, a cégezés alapjait és a monetary market rejtélyeit. Harcoltam az eRepublik legjobb csatájában Western Siberia-ban, ahol országok szegényedtek el hónapokra, de legyőztük az adminokat és ezer más csatában, aminek még a nevét se tudtam leírni.

Aztán úgy éreztem, hogy itthon a helyem, ezért regeltem. Hazajöttem, valamikor ekkor tájt alakult az UVVA santa.zs ötlete nyomán. Fél évig csak ennek éltem. 42 gold volt benne amikor először kaptam pass-t az org-hoz és 10000 az utolsó osztások idején. Máig erre vagyok a legbüszkébb, annyi bizalmat és megbecsülést kaptunk, amit máig soha.

Valamikor 2009 első felében éreztem először szükségét annak, hogy sereg tag legyek és legyen egyen avatarom, akkor ez kiváltság volt. A Teller volt az első századom... nem tudnám megmondani miért léptem ki alig pár hónap után. Az első ingame levelemet is egy tellerestől kaptam, Spafinger-től. Ismeritek, nem? Ő az akivel karöltve 2010 júniusában elnökválasztást nyertünk 🙂 Rhual-al is az UVVA révén ismerkedtem meg. Santa.zs -vel balhéztak össze (a sereg finnanszírozása kapcsán talán?) és úgy alakult a dolog, hogy a kibékülés után santa behívta az UVVA belső szobájába és ő meg ott ragadt. Aztán mivel többnyire ő meg én voltunk fent így elég sokat dumáltunk, ez vezetett később oda, hogy júniusban (számomra legmeglepőbb módon) felkért alelnöknek.

De előre szaladtam. Kiléptem a Tellerből, magányoskodtam egy-két hónapot. Aztán jött a SWORD. Kezdettől a KARD volt a szimpatikus párt, de ezt sose reklámoztam, az UVVA miatt. Párttag se voltam soha, de a katonai alakulat úgy gondoltam, hogy belefér. Nem tartott túl sokáig, de nagyon meghatározó időszak volt. Megismertem Lócit, Methos-t, EGyAO-t, sef bacsi-t és egy csomó jó arcot. De a század megszűnt, mielőtt igazán belelendülhettünk volna. Itt egy hoszabb szünet jött katonai téren. Unatkoztam. Valamikor 2009 decemberében (11.-12.-e) jött a fordulópont. Eldöntöttem, hogy ha már csinálom ezt, akkor el is akarok érni valamit. Elnök akarok lenni. Nem ismertem szinte senkit, engem se ismert szinte senki, nem voltam párttag, nem volt szavam a közösségben, nem voltam gazdag se ingame, se RL. Márpedig úgy hittem, hogy tudatos munkával felépítve nekem itt igenis van keresnivalóm.

Úgy hittem, hogy az elnökséghez vezető út első lépcsője, az hogy egy újságon keresztül közvetítsem a gondolataimat, hátha lesz, aki egyetért. Aztán párttagság, majd kormánymunka, majd ezt követően lehet lobbizni. Így meg is tettem a szerintem legfontosabb lépést, másfél napi agyalás után kiötlöttem a Flagellum Dei nevet és megalapítottam azt a lapot, ami azóta bearanyozta az életem. Újabb sose említett info: Quicksilver külalakját (az első újság, amiben igényes fejlécet láthattatok) és Tankred Orfeusz minőségét és stílusát (akkoriban ez hadügyi kommentárokat takart) jelöltem meg célként, követendő példaként. A második cikkre már 200+ vote-ot kaptam, ez belelkesített. Nekiestem a hadügyi elemzéseknek és jövőlatolgatásoknak (azóta se tudom,, honnan vettem ezt a szót, de brand lett). Szerették az emberek és én örültem, hogy tetszett nekik, de tudtam, hogy nem ez való nekem igazán. Neveztem Mikrobi Valódi Media Mogul Programjába.

Valahol 2010 első felében léptem be a Kinizsi-be, ahol már akkor hatalmas élet volt. Rengeteg új embert ismertem meg és sokat tanultam tőlük. Viszonylag gyorsan sikerült beilleszkednem. Májusban carpediem-mel valami hertelen ötlettől vezérelve írtunk egy elnökjelölti programot. Ebből a ‘tandem’ formátumból alakult ki a későbbi elnök/alelnök felállás, ami előtte nem volt akkora divat. És így érünk el 2010 közepéhez. Május 5.-én (igen, az előző elnökválasztás napján!)keresett meg Rhual, hogy indulni szeretne és segítsek. Lelkes voltam nagyon és együtt is nagyon jól tudtunk dolgozni. Írtuk a programot és szerveztük az embereket ezerrel (ekkor alakult a nemrég nagy népszerűségre szert tett #bunker szoba - külön cikknyit tudnék mesélni a legjobb magyar chat szobáról). A júniusi elnökség nekünk két hónapos volt 🙂 És milyen két hónap volt! Volt itt minden, de főleg francia hadjárat és Rhual Alps, egy egész héten keresztül minden egyes éjszka 4-6 órát tárgyaltunk. Remek volt. Olyan kemény tárgyalópartnert azóta se láttam, mint Ernseto-Che-Guevara. Olyannyira sikerült teljesen különböző véleményen lennünk a dolgokról, hogy az egyik legjobb külföldi haver lett, aki azóta is mindig megkeres ha vissza néz a játékba.

Aztán pihentünk két hetet és belevetettem magam a saját kampányom írásába. Igen, ez még az a kor volt, amikor olyan beszélgetések mentek, hogy “Ne adjuk ki 24.-én az első részt, mert elnyomja a sok konga spam”, nem az, hogy “Nem írok kampányt, meg amúgy is csak véletlenül maradtam bejelölve”. Közben lisztes elnöksége alatt ránk tört a V2, szóval szívtunk azzal is rendesen. Nem volt túl sok, pénz 5000 HUF volt a napi adóbevétel (hanyan kerestek ma ettől többet naponta? 🙂 ). Elnökség fasza volt (ja igen, Borembukkk kedvéért: előtte Rhual Alps-ban gyilkoltam tucatjával a bébiket rossz oldalon - egy hetet tárgyaltam érte bébi, ha ti csak úgy feladjátok, az a ti bajotok 🙂 ) De azért nem okozhatott ez olyan nagy sokkot, ha másnap egy nem túl szoros versenyben tudtam nyerni. Feltörtek egyből, eltörölték az országot kicsikét, 2 napig nem voltam a magam ura kb. De ekkor ismerkedtem meg Xtasia-val, ami később lett jelentős. Elnöknek olyan voltam, amilyen - nincs nagyon mit bánnom, azt hiszem. Na meg Ernst szerint is én voltam a legjobb elnök, ami azért valami, nem? De.

Azért sikerült összebalhézni a századokkal, főleg Levi Kay-el, na ott kezdtem őszülni. El ne felejtsem szeretet jeléül kaptam a legnagyobb magyar harcos királytól egy impícset a 2. napomon, hogy érezzem a törődést, aztán még kettőt Kolozs-tól. A negyediket én kértem (jelentkezzen kitől, mert elfelejtettem, kormánytag volt csak arra emlékszem), hogy meg legyen a rekord 🙂 Jó elnöknek lenni, aki érez magában tettrekészséget és meg akarja tapasztalni mi is az esszenciája ennek a játéknak az hallgasson Hungarian Soldier -re és próbálja ki.

Aztán átadtam a kulcsokat Nalaja-nak és belekezdtem a politizálásba, mivel szeretek mindent kipróbálni. Bejött. Végre be tudtam lépni a KARD-ba, ahol ismét sok jó emberrel találkoztam, felsorolás helyett menjetek fel a chat szobájukba, ott a lista bal oldalon, róluk beszélek. Jött október és ismét egy alelnökség Rhual-al. Ez egy húzós hónap volt, nem voltunk katonailag a top-on és sokat is fent lennem. Ezután gondoltam, azt hiszem először, hogy elég volt az alelnökösködésből 🙂 Fárasztóak tudtok lenni, meg én is hülye vagyok.

Szeptember elején megkeresett Xtasia, hogy legyek moderátor. Lettem. Pont RL szülinapomon (vágod, az az amin esafrany felköszönti az embereket) és pont 3 hónapig tartott. Nagyon érzékeny műszer a cucc, nehéz eltalálni, mit hogy csinálj. De itt kaptam a második legkedvesebb elismerésem, méghozzá Maki-tól, szóval megérte 😛

Télire kicsit konzerváltam magam és jókat nevettünk. Egyre jobban érdekelt a politika és az új évben Methos után már pártelnök is lehettem, ez is egy új dolog volt. Akkoriban iszonyat nagy lelkesedéssel toltam ezt is, voltak cikkek, interjúk minden a KARD újsagban. Aztán jött egy alelnökség Drago mellett. Na, az egy fos hónap volt. Drago se volt elég aktív és én se hoztam a magamtól elvárt szintet. Ennek ellenére a kormány nem dolgozhatott olyan rosszul, katasztrófák nem voltak.

Aztán kis szünet után ismét alelnökség Creative-al, ami megint iszonyat jó hónap lett. Megint volt lelkesedés és amikor kellett szerencse is. Békéből törlés lett. Aztán lettem még egyszer KARD elnök is, ott is volt minden. Jött Kreg, akit én nem szeret volna elnöknek (egy impíccsel egyenlítettem is - tudom, hogy még mindig itt sasolsz valahol 😉 ). Ez egy roppant szerencsés dolog volt tekintve, hogy Kispisti-re egyből szükség is volt. Az alapján, hogy mekkora a rajongás iránta, azt hiszem jó döntés volt.

Ismét egy alelnökség Creative-al. Az első alkalom, hogy nem vittünk végig egy hónapot, bár ennek valymi kevés köze volt a hónaphoz magához... De jó ez így. Nem jöhetett volna létre Akitlosz elnökség, ha nincsenek meg ezek a dolgok. Ugye értitek miről beszélek? Nem? Én se néha.

Szóval valami olyasmit akartam írni, hogy hogy is éltem meg ezt az elmúlt 1000 napot. Nem igazán sikerült, de ezt már az elején is tudtam. Egyre inkább azt írom le, ami kavarog a fejemben és nem cikkeket, de ez azt hiszem belefér abba a koncepciómban, amit 2009 decemberében elképzeltem, hogy ha MM leszek nem írok csak olyan dolgokról, ami kikívánkozik.(jut eszembe az egyetlen magyar vagyok, aki megcsinálta a Közlöny Grand Slam-et - vágod, minden közlönybe elrejtettem nektek egy viccesen aktuális videót a “Tisztelt eMagyar Polgárok” utáni vesszőre linkelve, jókat nevettem ki vette észre meg ki nem - igen ennek a cikknek az elején is van...)

Az lett volna a lényeg, hogy hány embert ismertem meg és hány elnökséget támogatott lelkisegélyjel pinkontom (azért szarok az elnökök mostanában, mert nincs pinki mögöttünk, ne legyenek más tévképzeteitek). Az, hogy hány tervet nem váltottam valóra (vasmegyével, torma99-el akartam csinálni, egy közös újságot a TrollBlog, mintájára [nem témailag], ilyen szerkesztőség jelleggel) az, hogy még ma se fékelek (pedig rohadtul kellenének a maláj TO-ba, szóval gátlástalanok jelentkezését várom). Na meg arról kellett volna szólnia a cikknek, hogy miért is érdemes játszani ezt a játékot, mert szerintem érdemes, és legjobban az állandóan kesergőket sajnálom. A lényeg, hogy tűzz ki magad elé idiótábbnál idiótább célokat és érd el őket! Ahogy az alma fanok mondanák “Stay hungry, stay foolish!”




Üdvözlettel:
Ipath