Bónuszok jelentősége az eVilágban
Mandalaa
A gazdaság mozgatórugójaként számon tartott bónuszok hatásait szeretném elemezni a mai viszonyok között. Az elemzés előtt a bónuszokról következne egy összefoglaló az új játékosok számára.
A BÓNUSZOK
Az országok régiókból épülnek fel. A régiók gazdasági értelemben felruházott tulajdonságai a bónuszok.
A bónuszokon keresztül kapcsolódik össze szorosan a hadügy és a gazdaság. A katonai tervezés feladata a régiók szisztematikus elfoglalásának vagy megvédésének kieszelése. Ha itt jól alakulnak a dolgok, akkor több régióval, többféle bónusz kerül az ország fennhatósága alá, ugyanis egyik ország sem kapta meg eredeti területein az összes bónuszt.
A gazdaság mára leegyszerűsödött kétféle iparágra. Eszerint megkülönböztetünk étel és fegyver ipart, amelyhez 5-5 bónusz kapcsolódik:
A étel-fegyver ipar 2/3-1/3 arányban került felosztásra.
Láthatjuk, hogy 3 olyan étel bónusz (Fish, Fruits, Catle) is van, amiből több áll rendelkezésre, mint amennyi ország van, tehát a 60%-os ételbónusz elvben mindenkinek jutna egy nagy nemzetközi konszenzuson alapuló felosztás révén.
A fegyver bónuszokért viszont keményen meg kell küzdeni.
Bónuszhatások
Az étel és a fegyver sorok a legfontosabbak. Az értékek az egy munkával előállítható termékmennyisséget mutatják bónuszonként 20%-os eltéréssel. Ez a legfontosabb hatás.
AZ ELEMZÉS
Többféle aspektusban érvényesülhetnek a bónuszok egy ország életében:
❶ Alkalmazott által előállított termékekben, alkalmazott által termelt nyersanyagokban
❷ Menedzseri munka nyersanyagtermelésben, termék előállításban
❸ Századcégek
A különbség a munkabér. A menedzsernek nincs bérköltsége, és a századokban is minimális.
A továbbiakban nézzük meg mennyibe kerül a különböző termékek egységnyi árai alkalmazottal:
Azt láthatjuk, hogy a különböző bónuszoknál az azonos minőségi osztályokban egyformán alakul a nyersanyag költsége (CC). Ennek az az oka, hogy amennyivel növekedik a nyersanyagigény bónuszonként, ugyanolyan arányban nő az előállítható termék mennyiség is.
Az élőmunka költsége pedig a következőképpen alakul:
Az előzőhöz képest inverz a helyzet, vagyis azonos minőségi osztályon belül a bónusztól függően változik a munka költsége (CC), mert ugyanannyi munkabérnél az előállítható termékek mennyisége változik.
Nettó áron a termékek költsége :
A hazai adatok alapján készült a táblázat:
► Étel nyersanyag ár: 0,02
► Fegyver nyersanyag ár: 0,04
► Bér: 18 huf
Mi esetünkben most a 100% bónusz oszlopa az érdekes, hiszen teljes a bónusztárunk. De ha megnézitek visszafele a többi oszlopot is, akkor megfigyelhető az, hogy nem egetverően nagyok a különbségek.
Íme a 0-20%-os USA táblázata
A q7 fegyver előállítási költsége nálunk 8,9 cc, míg náluk 9,38 cc. A különbség mindössze 0,48 cc.
Ha nettó áron tovább számolunk napi 200 ütést alapul véve, akkor mindössze 9,5 cc a különbsége a bónuszoknak. Ez nagyon kevés!
A csekély eltérés oka a bérek különbségében keresendő, náluk ugyanis 16 cc volt a méréskor. Általános jelenség, hogy az alacsonyabb bónuszokkal rendelkező országokban a bérek is alacsonyabbak. Ennek az az oka, hogy az aktív országok piacai közvetlen hatással vannak egymásra. A nyersanyagárakat leszorítják a full bónuszos országok, ezért a legtöbb aktív piacon azonos módon alakulnak a nyersanyag árak. Ez azt eredményezi, hogy a gyengébb országok land cégeiben nem éri meg alkalmazottal termelni, míg teljes bónuszon igen. Azonos nyersanyag árak következtében a feldolgozó cégek működési körülményei nagyjából azonosak a különböző országokban.
A termékkibocsátás különbsége csak akkor okoz gondot a piacgazdaságban, ha nincs elég cég az országban, azonban az űrt a külföldi szereplők betöltenék, tehát ez sem gond végeredményben.
Eddig a normál piac szemszögéből néztük meg a témát, viszont ott van a menedzseri munka is, és a századcégek speciális működése is. Mindkettőre igaz, hogy az élőmunka költsége nincs, vagy elenyésző. Emiatt jóval a piaci ár alatt termelnek és kedvező esetben elsősorban saját használatra, másodsorban a felesleget a piacra kitéve. Nekik az előállítás mennyisége nagyon is számít, mert több extraprofitot eredményezhet számukra.
Összefoglalva, a kizárólag piacról vásárló játékosnak szinte mindegy mennyi a bónuszok száma. Ezzel szemben a menedzsereknek, valamint a századoknak nagyon is számít a felhasználható, végül a piacra kihelyezhető, esetleg nehezebb időkre raktározható mennyiség.
Szerintem ez most egy nehezebb téma volt, meglehet sok hasznos meglátásotok is adódik a cikk kapcsán, ne tartsátok magatokban. Én most így látom ezeket a dolgokat.
🙂
Tisztelettel:
Mandalaa
Mandala Ferdis
Comments
Jó cikk 🙂 gratula 😉ment a vote
Köszönöm! 🙂
szép cikk \o/
akkor most gumival, vagy anélkül?🙂
jó a gumis verzió : D
a gazdaságban is fő a biztonság, nem?
Naagyon alapos cikk, le a kalappal.
Viszont tévedésben vagy, nagyon nem mindegy a bónuszok száma. Egyrészt a játékosok legnagyobb részének fő bevételi forrása a nyersanyag. És ebbe beleértendőek a századtagok is.
Dupla termelés (ugyanazon az áron) => dupla jövedelem.
Századcégeknél ugyanaz: dupla bónusz => kétszer annyi fegyver.
Másrészt jelentős tényező a fizetés, amiről te magad is leírtad, hogy bónuszfüggő.
Ezektől függ, hogy xynak mennyire jut naponta leütni fegyverrel a DO-t, vagy éppen edzzésre.
Szóval kb minden jó a cikkben így ránézésre, nagyon szép is, de a magam részéről a levont következtetéssel nagyon nem tudok egyetérteni.
Köszönöm. o/
Nagyjából ezt leírtam én is, csak más szavakkal. : )
Az a mindegy dolog csak arra a személyre vonatkozna, aki kizárólag a piacról vásárol fegyvert, nincs neki se kutyája, se macskája. : D
De a piacról vásároló játékosoknak is a nyersanyaggyártás az egyetlen pont amivel viszonylag magas, és megbízható jövedelmet tud elérni 🙂
Ez most olyan személy, aki nem menedzserkedik, nem vesz részt század munkában. Csak feljön, vesz terméket, edz, harcol és távozik. : )
oké, meggyőztél 😃
: D
köszi Mandalaa, vote
Köszönöm! 🙂
Szép munka!
Köszönöm! 🙂
vote+sub (mert az valahogy kimaradt régen)
Köszönöm! 🙂
Rég megérdemelted. Ha lehetne kettőt is kapnál.