Szabadság - Freedom
Day 854, 09:10
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Moon-circle
[English version below]
Szólás-, lelkiismereti-, cselekvési-, és gyűlölködési szabadság
"nem értek egyet az Ön véleményével, de mindhalálig harcolnék azért, hogy elmondhassa"
Nalaja Churchill-t idézi a cikkében amire én itt reagálok, és azzal, amit idéz, és amit ír, én is teljesen egyet tudok érteni. A szabadság valóban nagyon fontos dolog, amit én, liberális, majdnem-anarchista majdnem mindennél fontosabbnak tartok. És pont ezért, igen fontosnak tartottam már jóval erep előtt elmorfondírozni arról, hogy mi a kutyaúristen is az a szabadság, amit én olyan nagyra, sokra tartok. Mi az IRL és mi az itt, ebben a játékban, amire a hozzászokáson kívül semmi sem kényszerít minket, és ahol elvileg olyan szabadok tudunk lenni amilyenek csak akarunk (adminok, modik más tészta, kifejtem miért).
A szabadság, és ezt előre leszögezem, egy elérhetetlen cél. Nincs teljes szabadság soha, sehol, még a sci-fi utópiákban sem tudtak soha leírni ilyent; mivel a környezet puszta létezése már behatárol. Azaz a szabadság egy viszonylat, hogy mekkora az én (az egyén) igénye rá, és ebből mennyit tud megvalósítani. Nyilván itt, erepen igen nagy az igényünk a szabadságra, mivel legalábbis részben itt éljük ki azt, amit IRL szeretnénk, de nem adatik meg; nyilván a játék tétnélkülisége is fokozza a szabadságigényt bennünk; és nyilván az internet és a nickek adta viszonylagos anonimitás is tovább srófolja ezt. Azaz a legtöbbünk azzal indul neki a játéknak, hogy szeretné kiélni magát, kipróbálni dolgokat, tetszése szerint elérni azt, amit a toborzók mindegyike ígér: hogy bármi és bárki lehet. (itt és a cikkben végig a tudatosan és aktívan játszókról írok, nem a kétkattosokról) Ezek az alapok mindenkiben egy igen nagy szabadságvágyat jelentenek, amit szeretnénk kiélni. Csak úgy sacc/kb módon ha az IRL hétköznapi szabadságigényünket veszem 1-nek, a nyaraláskorit meg mondjuk 3-4-nek, akkor itt, erepen szinte mind 10 körül indulunk. (a skála persze végtelen)
Hamar rájövünk azonban a korlátokra. A címhez térnék vissza, az ott felsoroltakat elemeznám végig az erep sajátos környezetében. Hangsúlyosan nem akarok adminozni, modizni, így ezt éppen csak érinteni fogom - már csak a cikk és az orgom megmaradása érdekében is.
A szólásszabadság a leglátványosabb dolog, és a legkönnyebben kvantifikálható is. Sajnos erep szabályaiból következően nemigazán szabad elemezni, és ez azért értő füleknek elmond egy-két dolgot róla, ill. hiányáról erepen. Valójában az egész net, és az IRL is szabadabbnak tekinthető ezen terület viszonylatában; azaz amikor regisztrálunk, akkor bizony a szólásszabadság elég nagy részét fel kell, hogy adjuk. Ez súlyos érvágás a fentebb fejtegetett, elvárt szabadságfok tekintetében, még akkor is, ha a leglátványosabb, a belpolitikai szólásszabadság nagyrészt érintetlen (mínusz az elfogult modik). Azaz eléggé durván is kritizálhatjuk az ellenfélnek tekintett pártokat és képviselőiket, nincs semmiféle társadalmilag elfogadott norma a kritikák, lejáratások igazságtartalmára nézvést, a reklámoknál meg mondhatni kőkorszaki állapotok uralkodnak a kontroll tekintetében, amit sokan és bőségesen ki is használnak - pont a szabadság nevében.
A lelkiismereti szabadság erepen a lehető legteljesebb. Abban hiszünk, amiben csak akarunk, és a 'NO IRL' szabálya is könnyedén kikerülhető itt. Nem is véletlen, hogy az erepes vallások, hitek, ideológiák szinte soha nem kavarnak nagyobb problémát, felzúdulást. Ahogy erep nő azért felmerülnek kérdések is, mint pl. a nácizmus megjelenési formái vagy a Falun Gong és ezzel az IRL-ből ide befolyó cenzúra.
A legfontosabb, és ami miatt tulajdonképpen elkezdtem ezt a cikket írni, az a cselekvési szabadság. Ez az, amit a toborzó cikkekben ígérünk ('az lehetsz ami csak akarsz lenni', 'itt kipróblhatod magadat' stb), ez az, amiben a net és a játékok olyan jók, és ez az, amiben a legtöbb játék szinte tökéletes. Hiszen egy CIV IV-ben vagy egy Quake-ben ténylegesen azt teszünk, amit akarunk, és erre a szoft reagál, alakítja a környezetünket, a cselekményt, a feladatokat. Behatárol, de csak annyiban, amennyiben a játék keretei ezt kényszerűen megteszik; de a kereteken belül ténylegesen a játékos egyedül dönt arról, hogy mit akar tenni. És itt jön az, amiben az erep egyik hatalmas erénye rejlik, de ami a szabadságunkat alaposan behatárolja: hogy egy közösségi játék, és pontosan ahogyan IRL úgy a közösség, a más emberek léte itt is szűkítik a cselekvési szabadságunkat. Ettől volt ez a játék egy baromi jó ötlet, és ezt fogja mellesleg nagyrészt elveszíteni a v.2.-vel.
Hiszen miről is van itt szó? Pártokról, századokról, civil szerveződésekről, intézményekről, országokról - és ezeket mind-mind más élő, hús-vér, maguk is cselekvési szabadságra vágyó emberek alkotják. Ugyanakkor a célok nagyon is egységesek, közösségiek (győzzünk mi a kongresszusban, adjuk mi az elnököt, legyünk a legjobb szabadcsapat, foglaljuk el a high régiót, szabadítsuk fel a szövetségest, legyünk birodalom). Ez a kettősség az, ami az erep hajtóereje - és ami szét is feszíti azt. Hiszen a nagy célokhoz együttműködés kell, kollektív munka, a szerepek leosztása, ami már a hasonló ideológiájú, vérmérsékletű emberek között (pl. egy párton belül) sem zökkenőmentes, hát még az ország szintjén, ezernyi aktív, agilis, karakteres, intelligens, makacs és másban hivő ember között, egy olyan rendszerben, aminek a konkrét államszervezetei jószerivel csak jelzésszerűen vannak kidolgozva - az elnök és a jól-rosszul kialakított kongresszuson kívül nincs államszerkezet, struktúra ami segítene az együttműködésben. Kis túlzással a Legyek Urát vagy a Valahol Európában-t kell eljátszanunk, azaz nincsenek jó eszközeink az együttműködésre, minden a szabadság felé hajt minket, és mégis hatalmas nagy közös célokat akarunk/kell megvalósítani.
Azaz az IRL megszokott, működő szervezetek hiányában, amelyek az egyes embereket (idealizálva persze) oda teszik-juttatják el, ahol képességeiknek megfelelően tudnak munkálkodni a közösségért; ehelyett itt bárkiből lehet bármi (pl egy 17 éves iskolásból is elnök, hiába rá se ér a feladatra, azt meg végképp nem tudjuk meg, hogy alkalmas-e), mindenki szeretne is VALAKI lenni, és az eredmény egy működőképessé kalapált anarchia, amiben szabadok is vagyunk, meg nem is; azt teszünk, amit akarunk, meg nem is; együtt dolgozunk is meg nem is... egy tudathasadt állapotban vagyunk. Tudjuk, hogy a stratégiai célokért a) együtt kell működnünk akár még a hőn utált ellenfelekkel is, b) titokban kell tartani őket az utolsó pillanatig és c) nem is fog minden mindig sikerülni; és mégis mindannyian a) a saját pecsenyénket IS akarjuk sütögetni, hiába akarjuk a közös célt is, b) mindenről tudni akarunk, hiszen hátha jobb ötletünk is lenne rá; és c) elvárjuk, hogy minden flottul menjen.
Itt is, akárcsak az előző cikkemben, azt próbálom propagálni, hogy ha egy probléma nem megoldható, akkor bírjuk működésre úgy, ahogy van. Létezik politikai törésvonal, igen, hát helyezzük át, és bírjuk működésre. Létezik emberi szabadságvágy és diktatórikus szükségszerűség is, hát fogadjuk el mindkettőt _egyszerre_. Legyen sok Burgenland, én azt mondom! Legyenek for fun csaták, legyenek IRL vágyakból fakadó csaták, ahol szabadon és jókedvűen üthetünk, ahol csak a szívünk vágya óhajtja! Legyenek Malajziák, ahol mások lehetünk, ahol mást is kipróbálhatunk - tényleg bármit! És legyen az, hogy ettől se te, se én, se mi nem leszünk hazaárulók... csak szabadabbak. Mert emellett, amikor fontos, és amikor mind tudjuk, hogy fontos, akkor kussolva üssünk ott, ahol a közlöny mondja, és ha azt mondják, fessük be az eget estére, hát max. azt kérdezzük meg, hogy milyen színűre. Legyünk bátran szabadok is - és jó katonák is. Mindkettő a játék része.
Utoljára hagytam, amit sokan szólásszabadságnak tartanak, és igénylik-akarják; a gyűlölködés szabadságát. Hogy az ellenfél ellenség legyen, hogy bármit rámondhassanak, hogy mivel ez csak egy játék, így bármilyen eszköz megengedhető. Erre csak egyvalamit tudok mondani: a szabadság nem egyenlő a szabadossággal. Aki maga nem tudja, hol a határa az EMBERSÉGNEK, az nem szabad. Az a saját gyűlöletének a foglya. Ez független az ereptől, mindenütt igaz.
Konklúzióként egy szólással fejezem be:
“While we are free to choose our actions, we are not free to choose the consequences of our actions.”
azaz
Amíg a cselekedeteinket szabadon megválaszthatjuk, addig a cselekedeteink következményeit már nem tudjuk.
Quicksilver
Freedom of speech, belief, actions and hatred.
Nalaja quotes Churchill in his article: 'I do not agree with your opinion, but I would fight till death so that you can tell it" and I wholeheartedly agree with it. Freedon is about the most important thing that I, a liberal, almost anarchist hold dear. And because of this, I pondered long far before erep about freedom, about what it is, how it works. Both IRL and virtually, and especially in this game, where nobody really forces us to behave one way or another, so we can be as free as we want.
First of all, freedom is an absolute, and as such it does not exist. There is no complete freedom, not even sci-fi utopists could make up a society such - because our surroundings always constrain us. So, freedom is a relative thing; a comparison of what an individual want and what he/she can accomplish from it. Obviously here, on erep our expectation of freedom is quite big; partly because we want to compensate our IRL lack of freedom, partly because the consequenceless nature of a game enlarges our want for freedom, and lastly because the quasi-anonimity of the virtuality makes us all act and think freeer. Most of us comes to this game with wanting to live out our desires, try things that we cannot otherwise, and believing what the recruiting-articles always promise: that here we can be anything. (I am talking about the active population here, not the twoclickers) All these factors mean that we start playing here with great expectations of freedom; I freely estimate the IRL everyday-life freedom-expectations as 1; and if during a holiday we expect maybe 3-4, then in an erep-like game we might want something like 10. (no end of the scale, as I said above)
But alas, we soon face with the limitations too. I picked apart freedom as the title tells; and I will examine all of them in the specific enviroment of erepublik. It is NOT my intention to talk about mods and admins, and so I will only touch upon that topic - after all I want this article to stay and my org too.
Freedom of speech is the most visible of the four, and the most quantitative too. Unfortunately, because of erep laws, it must not be analyzed either, which, admit it, tells a few things to those who understand it. Basically, the whole internet and even average IRL societies can be considered freer than erep; so when we start to communicate here, we must give up a large part of our freedom of speech. It is only balanced by a good freedom in regards of internal politics (unless our media is wrought by a bad moderator), we can criticize or even slander our political opponents in a quite shocing way, regardless of the validity or truth of the accusations, and there is no social norm either. It is especially bad in the case of the ads, where control is almost nonexistent and many abuse it too.
Freedom of belief is almost perfect on erep, so I dont waste many words on this; we believe in whatever we want to, and the 'NO IRL' rule can be circumvented easily. Therefore beliefs, ideologies rarely cause problems here, except in extreme cases, like the occassional surfacing of Nazism or things like Falun Gong, which stem from IRL cenzorship issues.
The most important part is freedom of actions, and this is what made me write this article. This is what we all promise in the recruiting articles, what erep itself promises to new players. This is what internet and such games are so good at, almost perfect. For if we play a Civ IV or Quake, we freely choose what to do, and the soft adapts to our decisions, playing out the topic, the surroundings, the enemies and the goals. The game itself is the only limit; inside it it is totally our decision what to do, how to act. And here comes the catch of erepublik, which is the greatest thing in it - but which limits our freedom in many and various ways: that it is a true community game, and exactly as in RL, here too other people, actual, living humans that by simply their existence and actions limit our freedom of actions. This was the brilliant idea of the game, and IMHO this is what V.2 seems to loose somewhat, by focusing on individual character-development.
What I mean exactly? When we play, we form parties, army units, civil societies, founds, organisations, countries - and these are all made up by other, living beings, who also came here to have their freedom of action. But the game goals are rather community goals (win in the congress, have a president from our party, be the best army unit, conquer a high region, free our ally...). This is the duality that makes erep go - but which also tries to destroy it too. For these goals require coordination, cooperation, clear-cut roles, and it is not an easy thing even within a party that supposedly formed of people with similar views and nature; how would it be possible on a national level, with thousands of active, agile, intelligent, headstrong and charismatic people? Especially, since the system in which we must work together is so sketchy, as to be called nonexistent - aside the president and the badly elected congress, there is no structure to help us cooperate. With a little exaggeration I can say that we are playing Lord of the Flies, trying to achieve huge common goals with no means at all and every inclination to personal freedom of action.
So... lacking the IRL existing structures that (ideally) place people where they can work their best, where they can use their abilities, we fly by the seat of our pants, in a world, where anyone can be a president, no matter if he/she is capable of doing it, and the rest is a hammered-together anarchy, where we are free but we are not; where we do what we want, but at the same time we must not - it is a schizophrenic state. For we know that a) we must cooperate and coordinate even with hated enemies sometimes, b) we must keep strategy secret till the last second, and c) we know that not everything will go perfectly. But still, we all want to a) make our own fortune, freedom and wishes, b) know about everything, because we always know a better way, and c) we expect others to act and do everything perfectly, without mistakes and glitches.
Here, too, like in my previous article, I advocate that if a problem cannot be solved, then we should not waste time to solve it - instead we must use it in a way that is productive. Yes, we have a deep-seated wish for freedom, and also there is a dictatorial necessity. So... accept it. Let's have a lot of Burgenlands, where we fight on whichever side we want to. Let's have battles for fun only, for IRL wishes, not only for high regions. Let's have any other countries where wh can try what we want to try - anything. And let's not call each other traitors for these - because these are not for or against a country, but for freedom. And besides, when it is really, really important, when we all feel that it is so - then we should obey to orders without questions. It takes courage to be free when we can be and be good little soldiers, when we must be. Bith can be part of the game.
I left the freedom for hatred last... many think that this too is freedom, that they can curse or slander an opponent with virtually anything, because it is only a game, so any tools are allowed... for this I can only say that freedom is not equal with anarchy. Those, who do not know where are the limits of HUMANITY, are not free. They are the prisoners of their hatred. It is not only true on erep, but everywhere.
I finish it off with a quote:
“While we are free to choose our actions, we are not free to choose the consequences of our actions.”
Quicksilver
.
Szólás-, lelkiismereti-, cselekvési-, és gyűlölködési szabadság
"nem értek egyet az Ön véleményével, de mindhalálig harcolnék azért, hogy elmondhassa"
Nalaja Churchill-t idézi a cikkében amire én itt reagálok, és azzal, amit idéz, és amit ír, én is teljesen egyet tudok érteni. A szabadság valóban nagyon fontos dolog, amit én, liberális, majdnem-anarchista majdnem mindennél fontosabbnak tartok. És pont ezért, igen fontosnak tartottam már jóval erep előtt elmorfondírozni arról, hogy mi a kutyaúristen is az a szabadság, amit én olyan nagyra, sokra tartok. Mi az IRL és mi az itt, ebben a játékban, amire a hozzászokáson kívül semmi sem kényszerít minket, és ahol elvileg olyan szabadok tudunk lenni amilyenek csak akarunk (adminok, modik más tészta, kifejtem miért).
A szabadság, és ezt előre leszögezem, egy elérhetetlen cél. Nincs teljes szabadság soha, sehol, még a sci-fi utópiákban sem tudtak soha leírni ilyent; mivel a környezet puszta létezése már behatárol. Azaz a szabadság egy viszonylat, hogy mekkora az én (az egyén) igénye rá, és ebből mennyit tud megvalósítani. Nyilván itt, erepen igen nagy az igényünk a szabadságra, mivel legalábbis részben itt éljük ki azt, amit IRL szeretnénk, de nem adatik meg; nyilván a játék tétnélkülisége is fokozza a szabadságigényt bennünk; és nyilván az internet és a nickek adta viszonylagos anonimitás is tovább srófolja ezt. Azaz a legtöbbünk azzal indul neki a játéknak, hogy szeretné kiélni magát, kipróbálni dolgokat, tetszése szerint elérni azt, amit a toborzók mindegyike ígér: hogy bármi és bárki lehet. (itt és a cikkben végig a tudatosan és aktívan játszókról írok, nem a kétkattosokról) Ezek az alapok mindenkiben egy igen nagy szabadságvágyat jelentenek, amit szeretnénk kiélni. Csak úgy sacc/kb módon ha az IRL hétköznapi szabadságigényünket veszem 1-nek, a nyaraláskorit meg mondjuk 3-4-nek, akkor itt, erepen szinte mind 10 körül indulunk. (a skála persze végtelen)
Hamar rájövünk azonban a korlátokra. A címhez térnék vissza, az ott felsoroltakat elemeznám végig az erep sajátos környezetében. Hangsúlyosan nem akarok adminozni, modizni, így ezt éppen csak érinteni fogom - már csak a cikk és az orgom megmaradása érdekében is.
A szólásszabadság a leglátványosabb dolog, és a legkönnyebben kvantifikálható is. Sajnos erep szabályaiból következően nemigazán szabad elemezni, és ez azért értő füleknek elmond egy-két dolgot róla, ill. hiányáról erepen. Valójában az egész net, és az IRL is szabadabbnak tekinthető ezen terület viszonylatában; azaz amikor regisztrálunk, akkor bizony a szólásszabadság elég nagy részét fel kell, hogy adjuk. Ez súlyos érvágás a fentebb fejtegetett, elvárt szabadságfok tekintetében, még akkor is, ha a leglátványosabb, a belpolitikai szólásszabadság nagyrészt érintetlen (mínusz az elfogult modik). Azaz eléggé durván is kritizálhatjuk az ellenfélnek tekintett pártokat és képviselőiket, nincs semmiféle társadalmilag elfogadott norma a kritikák, lejáratások igazságtartalmára nézvést, a reklámoknál meg mondhatni kőkorszaki állapotok uralkodnak a kontroll tekintetében, amit sokan és bőségesen ki is használnak - pont a szabadság nevében.
A lelkiismereti szabadság erepen a lehető legteljesebb. Abban hiszünk, amiben csak akarunk, és a 'NO IRL' szabálya is könnyedén kikerülhető itt. Nem is véletlen, hogy az erepes vallások, hitek, ideológiák szinte soha nem kavarnak nagyobb problémát, felzúdulást. Ahogy erep nő azért felmerülnek kérdések is, mint pl. a nácizmus megjelenési formái vagy a Falun Gong és ezzel az IRL-ből ide befolyó cenzúra.
A legfontosabb, és ami miatt tulajdonképpen elkezdtem ezt a cikket írni, az a cselekvési szabadság. Ez az, amit a toborzó cikkekben ígérünk ('az lehetsz ami csak akarsz lenni', 'itt kipróblhatod magadat' stb), ez az, amiben a net és a játékok olyan jók, és ez az, amiben a legtöbb játék szinte tökéletes. Hiszen egy CIV IV-ben vagy egy Quake-ben ténylegesen azt teszünk, amit akarunk, és erre a szoft reagál, alakítja a környezetünket, a cselekményt, a feladatokat. Behatárol, de csak annyiban, amennyiben a játék keretei ezt kényszerűen megteszik; de a kereteken belül ténylegesen a játékos egyedül dönt arról, hogy mit akar tenni. És itt jön az, amiben az erep egyik hatalmas erénye rejlik, de ami a szabadságunkat alaposan behatárolja: hogy egy közösségi játék, és pontosan ahogyan IRL úgy a közösség, a más emberek léte itt is szűkítik a cselekvési szabadságunkat. Ettől volt ez a játék egy baromi jó ötlet, és ezt fogja mellesleg nagyrészt elveszíteni a v.2.-vel.
Hiszen miről is van itt szó? Pártokról, századokról, civil szerveződésekről, intézményekről, országokról - és ezeket mind-mind más élő, hús-vér, maguk is cselekvési szabadságra vágyó emberek alkotják. Ugyanakkor a célok nagyon is egységesek, közösségiek (győzzünk mi a kongresszusban, adjuk mi az elnököt, legyünk a legjobb szabadcsapat, foglaljuk el a high régiót, szabadítsuk fel a szövetségest, legyünk birodalom). Ez a kettősség az, ami az erep hajtóereje - és ami szét is feszíti azt. Hiszen a nagy célokhoz együttműködés kell, kollektív munka, a szerepek leosztása, ami már a hasonló ideológiájú, vérmérsékletű emberek között (pl. egy párton belül) sem zökkenőmentes, hát még az ország szintjén, ezernyi aktív, agilis, karakteres, intelligens, makacs és másban hivő ember között, egy olyan rendszerben, aminek a konkrét államszervezetei jószerivel csak jelzésszerűen vannak kidolgozva - az elnök és a jól-rosszul kialakított kongresszuson kívül nincs államszerkezet, struktúra ami segítene az együttműködésben. Kis túlzással a Legyek Urát vagy a Valahol Európában-t kell eljátszanunk, azaz nincsenek jó eszközeink az együttműködésre, minden a szabadság felé hajt minket, és mégis hatalmas nagy közös célokat akarunk/kell megvalósítani.
Azaz az IRL megszokott, működő szervezetek hiányában, amelyek az egyes embereket (idealizálva persze) oda teszik-juttatják el, ahol képességeiknek megfelelően tudnak munkálkodni a közösségért; ehelyett itt bárkiből lehet bármi (pl egy 17 éves iskolásból is elnök, hiába rá se ér a feladatra, azt meg végképp nem tudjuk meg, hogy alkalmas-e), mindenki szeretne is VALAKI lenni, és az eredmény egy működőképessé kalapált anarchia, amiben szabadok is vagyunk, meg nem is; azt teszünk, amit akarunk, meg nem is; együtt dolgozunk is meg nem is... egy tudathasadt állapotban vagyunk. Tudjuk, hogy a stratégiai célokért a) együtt kell működnünk akár még a hőn utált ellenfelekkel is, b) titokban kell tartani őket az utolsó pillanatig és c) nem is fog minden mindig sikerülni; és mégis mindannyian a) a saját pecsenyénket IS akarjuk sütögetni, hiába akarjuk a közös célt is, b) mindenről tudni akarunk, hiszen hátha jobb ötletünk is lenne rá; és c) elvárjuk, hogy minden flottul menjen.
Itt is, akárcsak az előző cikkemben, azt próbálom propagálni, hogy ha egy probléma nem megoldható, akkor bírjuk működésre úgy, ahogy van. Létezik politikai törésvonal, igen, hát helyezzük át, és bírjuk működésre. Létezik emberi szabadságvágy és diktatórikus szükségszerűség is, hát fogadjuk el mindkettőt _egyszerre_. Legyen sok Burgenland, én azt mondom! Legyenek for fun csaták, legyenek IRL vágyakból fakadó csaták, ahol szabadon és jókedvűen üthetünk, ahol csak a szívünk vágya óhajtja! Legyenek Malajziák, ahol mások lehetünk, ahol mást is kipróbálhatunk - tényleg bármit! És legyen az, hogy ettől se te, se én, se mi nem leszünk hazaárulók... csak szabadabbak. Mert emellett, amikor fontos, és amikor mind tudjuk, hogy fontos, akkor kussolva üssünk ott, ahol a közlöny mondja, és ha azt mondják, fessük be az eget estére, hát max. azt kérdezzük meg, hogy milyen színűre. Legyünk bátran szabadok is - és jó katonák is. Mindkettő a játék része.
Utoljára hagytam, amit sokan szólásszabadságnak tartanak, és igénylik-akarják; a gyűlölködés szabadságát. Hogy az ellenfél ellenség legyen, hogy bármit rámondhassanak, hogy mivel ez csak egy játék, így bármilyen eszköz megengedhető. Erre csak egyvalamit tudok mondani: a szabadság nem egyenlő a szabadossággal. Aki maga nem tudja, hol a határa az EMBERSÉGNEK, az nem szabad. Az a saját gyűlöletének a foglya. Ez független az ereptől, mindenütt igaz.
Konklúzióként egy szólással fejezem be:
“While we are free to choose our actions, we are not free to choose the consequences of our actions.”
azaz
Amíg a cselekedeteinket szabadon megválaszthatjuk, addig a cselekedeteink következményeit már nem tudjuk.
Quicksilver
Freedom of speech, belief, actions and hatred.
Nalaja quotes Churchill in his article: 'I do not agree with your opinion, but I would fight till death so that you can tell it" and I wholeheartedly agree with it. Freedon is about the most important thing that I, a liberal, almost anarchist hold dear. And because of this, I pondered long far before erep about freedom, about what it is, how it works. Both IRL and virtually, and especially in this game, where nobody really forces us to behave one way or another, so we can be as free as we want.
First of all, freedom is an absolute, and as such it does not exist. There is no complete freedom, not even sci-fi utopists could make up a society such - because our surroundings always constrain us. So, freedom is a relative thing; a comparison of what an individual want and what he/she can accomplish from it. Obviously here, on erep our expectation of freedom is quite big; partly because we want to compensate our IRL lack of freedom, partly because the consequenceless nature of a game enlarges our want for freedom, and lastly because the quasi-anonimity of the virtuality makes us all act and think freeer. Most of us comes to this game with wanting to live out our desires, try things that we cannot otherwise, and believing what the recruiting-articles always promise: that here we can be anything. (I am talking about the active population here, not the twoclickers) All these factors mean that we start playing here with great expectations of freedom; I freely estimate the IRL everyday-life freedom-expectations as 1; and if during a holiday we expect maybe 3-4, then in an erep-like game we might want something like 10. (no end of the scale, as I said above)
But alas, we soon face with the limitations too. I picked apart freedom as the title tells; and I will examine all of them in the specific enviroment of erepublik. It is NOT my intention to talk about mods and admins, and so I will only touch upon that topic - after all I want this article to stay and my org too.
Freedom of speech is the most visible of the four, and the most quantitative too. Unfortunately, because of erep laws, it must not be analyzed either, which, admit it, tells a few things to those who understand it. Basically, the whole internet and even average IRL societies can be considered freer than erep; so when we start to communicate here, we must give up a large part of our freedom of speech. It is only balanced by a good freedom in regards of internal politics (unless our media is wrought by a bad moderator), we can criticize or even slander our political opponents in a quite shocing way, regardless of the validity or truth of the accusations, and there is no social norm either. It is especially bad in the case of the ads, where control is almost nonexistent and many abuse it too.
Freedom of belief is almost perfect on erep, so I dont waste many words on this; we believe in whatever we want to, and the 'NO IRL' rule can be circumvented easily. Therefore beliefs, ideologies rarely cause problems here, except in extreme cases, like the occassional surfacing of Nazism or things like Falun Gong, which stem from IRL cenzorship issues.
The most important part is freedom of actions, and this is what made me write this article. This is what we all promise in the recruiting articles, what erep itself promises to new players. This is what internet and such games are so good at, almost perfect. For if we play a Civ IV or Quake, we freely choose what to do, and the soft adapts to our decisions, playing out the topic, the surroundings, the enemies and the goals. The game itself is the only limit; inside it it is totally our decision what to do, how to act. And here comes the catch of erepublik, which is the greatest thing in it - but which limits our freedom in many and various ways: that it is a true community game, and exactly as in RL, here too other people, actual, living humans that by simply their existence and actions limit our freedom of actions. This was the brilliant idea of the game, and IMHO this is what V.2 seems to loose somewhat, by focusing on individual character-development.
What I mean exactly? When we play, we form parties, army units, civil societies, founds, organisations, countries - and these are all made up by other, living beings, who also came here to have their freedom of action. But the game goals are rather community goals (win in the congress, have a president from our party, be the best army unit, conquer a high region, free our ally...). This is the duality that makes erep go - but which also tries to destroy it too. For these goals require coordination, cooperation, clear-cut roles, and it is not an easy thing even within a party that supposedly formed of people with similar views and nature; how would it be possible on a national level, with thousands of active, agile, intelligent, headstrong and charismatic people? Especially, since the system in which we must work together is so sketchy, as to be called nonexistent - aside the president and the badly elected congress, there is no structure to help us cooperate. With a little exaggeration I can say that we are playing Lord of the Flies, trying to achieve huge common goals with no means at all and every inclination to personal freedom of action.
So... lacking the IRL existing structures that (ideally) place people where they can work their best, where they can use their abilities, we fly by the seat of our pants, in a world, where anyone can be a president, no matter if he/she is capable of doing it, and the rest is a hammered-together anarchy, where we are free but we are not; where we do what we want, but at the same time we must not - it is a schizophrenic state. For we know that a) we must cooperate and coordinate even with hated enemies sometimes, b) we must keep strategy secret till the last second, and c) we know that not everything will go perfectly. But still, we all want to a) make our own fortune, freedom and wishes, b) know about everything, because we always know a better way, and c) we expect others to act and do everything perfectly, without mistakes and glitches.
Here, too, like in my previous article, I advocate that if a problem cannot be solved, then we should not waste time to solve it - instead we must use it in a way that is productive. Yes, we have a deep-seated wish for freedom, and also there is a dictatorial necessity. So... accept it. Let's have a lot of Burgenlands, where we fight on whichever side we want to. Let's have battles for fun only, for IRL wishes, not only for high regions. Let's have any other countries where wh can try what we want to try - anything. And let's not call each other traitors for these - because these are not for or against a country, but for freedom. And besides, when it is really, really important, when we all feel that it is so - then we should obey to orders without questions. It takes courage to be free when we can be and be good little soldiers, when we must be. Bith can be part of the game.
I left the freedom for hatred last... many think that this too is freedom, that they can curse or slander an opponent with virtually anything, because it is only a game, so any tools are allowed... for this I can only say that freedom is not equal with anarchy. Those, who do not know where are the limits of HUMANITY, are not free. They are the prisoners of their hatred. It is not only true on erep, but everywhere.
I finish it off with a quote:
“While we are free to choose our actions, we are not free to choose the consequences of our actions.”
Quicksilver
.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
és ki fogja ezt elolvasni? 😃
Az írás hossza eleve kiszelektálja azokat, akik nem értenék meg úgysem. 😛
wow, szép cikk és a szólás a végén nagyot üt.
grat 🙂
o/
Quicksilver, ez az eddigi legjobb cikk, amit olvastam erepen!!!
tl; dr
biza, okos cikk.
Maki, en elolvastam. 🙂
azt hittem a címből hogy unbannoltak🙂
Elkezdtem, de meguntam, mert uncsi...
jó cikk!🙂 Végre egy régi szép időket idéző erepes cikk.🙂
kicsit utópisztikus, de szép gondolatok 😃
Szép-szép, de sajnos sok hasznát nem vesszük erepen, de köszi h kifejtetted ilyen szépen nekünk is, voted. 🙂
Halottól vagy jót vagy valamit.
uncsi
"Nincs teljes szabadság soha, sehol, még a sci-fi utópiákban sem tudtak soha leírni ilyent"
http://www.gateworld.net/wiki/Ascension" target="_blank">http://www.gateworld.net/wiki/Ascension
tl; tr
Ezt egy Quicksilver nevű egykori játékostól hallottam.
Ja, a káromkodásig eljutottam, az kicsit zavar...
új kifejezés nekem a modi..
ködös, érthetetlen, tele van ferdítéssel és homálykeltéssel
de nyilván valakinek ez is jó, meg hát szabadság van 🙂
" Aki maga nem tudja, hol a határa az EMBERSÉGNEK, az nem szabad. Az a saját gyűlöletének a foglya."
Ez a mondatot valakitől idézted, vagy Te fogalmaztad meg?
Mindenesetre nagyon jól hangzik.😉
tudjátok, mi a szabadság? szabadságom van arra, hogy NE csináljam azt, amit a többiek...
Gandalf24 voltam
F1En😛 ezt én írtam, most, ami nem zárja ki, hogy nem olvastam valahol régebben. A szabadság témaköre tényleg elég régóta foglalkoztat.
nagyon jó cikk, és abszolút nem unalmas. "...és ezt fogja mellesleg nagyrészt elveszíteni a v.2.-vel." ezt kifejthetnéd, mert érdekelne, mi a véleményed a v2-ről (nem csak e tekintetben, de legfőképpen erről)
nekiláttam, később végig is megyek rajta. Ez teljes odafigyelést kiván. Most Denzel-t nézem
Jók ezek a filozofikus fejtegetések és a téma is érdekes.
Szerénytelen véleményem szerint szabadságról csakis egy letisztult, egészséges személyiséggel és megfelelő önismerettel rendelkező embernél beszélhetünk.
Kiemeltél egy darab gyengeséget, a gyűlöletet miszerint az az ember aki átadja magát a gyűlöletnek az már nem szabad. De amikor egy ilyen imperialista játékról ( vagy világról ) van szó akkor szerintem sokkal mélyebbre kell lefúrni.
Csakis akkor lehetsz teljesen szabad, ha egy tudatos és alátámasztott tett vagyis az igazság (nem, ez most nem vallási fundamentalizmus, ott vannak a legnagyobb hazugságok) szerint hozod meg a döntéseidet és éled az életed.
Szóval ha azt mondod, hogy szabadon támadjuk meg mondjuk a Felvidéket, mert jó érzés ha egy elbukott Magyar Királyságbeli területet vissza akarunk szerezni, (tudjuk, hogy az a terület már akkor is nagy százalékban szlovák lakta terület volt és már érett a Monarchia felosztása nemzetállamokra az 1. vh. előtt is), akkor az egy ösztönös, érzelmekre (vagyis gyengeségre) támaszkodó "gondolkodást" tükröz.
Személy szerint sajnálom azt aki még mindig határokban gondolkodik egy olyan világban, ahol a tudás egyre jobban összehozza a világot és egyre több igazságra derül fény.
Én hiszek abban, hogy eljön az idő (RL , mert ha itt az már egy másik játék lenne), amikor végre a másiktól, való félelem nem vált ki ellenséges reakciót. Egy világban ahol leomlanak azok a tudatot korlátozó ideák, hogy nemzet, állam vagy "izmusok" mert egy tudásra és szeretetre épülő társadalomban ezek megtűrhetetlen fogalmak.
Pannónia - Gandalf24: Én ezt inkább lázadásnak nevezném. Ez egy rossz megközelítése a szabadságnak. Vegyük azt a mostani kapitalista világunkban azt mondjuk, hogy a pénzed mennyisége szabályozza a szabadságodat. Mert, ha én most ki akarnék menni egy kis űrsétára akkor az egy átlag embernek megfizethetetlen. NADE! Mostanában olyan sokan mennek űrsétára. Akkor én nem?
Quicksilver,
Ez egy valóban érdekes filozófiai megközelítés, és alapjában véve rávilágít az egész szabadság-eszme értelmezhetetlen voltára. A szabadság valami vagy valakivel szembeni szabadságot jelent – elsősorban. Akkor pedig ami nekem szabadság, az a másiknak az ellenkezője. Az erepen ez leginkább a HATALOM=SZABADSÁG egyenletben nyilvánul meg (lásd Camus: Caligua). A cselekvés szabadsága az, amit leginkább élvezni lehet, de legtöbben ezt mások kárára teszik. A szólásszabadság már sokkal erősebben korlátozott, holott az sokkal közelebb áll ahhoz a szabadsághoz, amit a fogalom alatt érthetnénk. Erre talán a legjobb példa Harcos és a többi trollok értelmetlen bannolása. Ehhez képest a mások RL értékvilágának szabadsága (tagadása) nincs ilyen szinten büntetve: rasszizmus, nácizmusra utaló jelképek és szervezetek, vagy akár a Nagy-Magyaroszág játék. Ezek egyértelműen valakik ellen irányulnak vagy sérthetnek. És okkult formájában szabadon gyakorolhatják is sokan, holott éppenséggel nem biztos, hogy az RL-kínaiai játékosok örülnek Hellokittinek vagy a Horvátok a Nagy-Magyarország tervnek (Horvátország sem nemzetiségileg sem közigazgatásilag nem volt igazán Nagy-Magyarország része, mégis itt állandóan össze van mosva pld. Székelyfölddel, mely sokkal inkább tekinthető „jogos” játékcélnak).
remeny77: nem erre gondoltam: vegyünk pl.: egy IRL katonai toborzást: szabadságom van NEM elmenni rá... De ez ugyanígy igaz, hogy nem kell belépnem egy pártba se, nem kell Q5 foodot vennem, nem kell újságot olvasnom... így gondoltam
@bkzhf0123: A V.2.-nek van egy rahedli olyan jellemzője, ami az egyéni karakterfejlődésre és kezelésre helyezi a hangsúlyt, azaz a közösségi célokat gyengíti. Pl. a számtalan egyéni képesség és fejleszthetőség, ami első látásra jól hangzik, de összességében nézve bizony az egyéni 'tamagocsik'-hoz fog vezetni, azaz a játékosok elég nagy része nem fog érdeklődni a közösségi célok iránt, hiszen kap egy csomó megoldandó, egyéni feladatot, egyéni célokat tűzhet ki magának, és nem kell, hogy ebben érdekelje a közösség. A harci modulban is vannak ilyen dolgok, és az egésznek a stratégiai bonyolultsága is oda vezethet, hogy hamarabb megunják az emberek az együttműködést, mivel még kevésbé látják át a harci helyzeteket, mint eddig. És ha megunják, akkor a saját céljaik felé fognak fordulni. Ez a szabadságfokot növeli, de a közösségi jelleget alaposan lecsökkenti.
@remeny777: akármilyen csábítóan hangzik is, a szabadságba nem szabad múlandó értékítéletet bevinni. Egyszerűen nem tartozik bele a szabadság fogalmába az, hogy szerinted, vagy szerintem, vagy bárki szerint is miért is kellene/lehetne/lenne jó megtámadni mondjuk a Felvidéket. Az igazság veszélyes terep erre, mert ahogyan nincs abszolút szabadság, úgy nincs objektív igazság sem...
@Central Committee: Igen, a hatalom korrelál a szabadságfokkal; ez minden államszervezet alapvető tézise, hogy az emberek pont akkora cselekvési szabadságot kapjanak, amekkorával még elbírnak. A diktatúra, ami a leghatékonyabb rendszer, azon alapszik, hogy a csúcson egy nagyon megfelelő, alkalmas ember van, hiszen egyedül eljutott oda, hogy legyőzzön mindenkit. A királyságok azon alapultak, hogy évszázadok genetikájával és nevelésével sikerül 'kitenyészteni' azt a tökéletes embert, aki képes egymaga irányítani. A demokrácia azon alapul, hogy ilyen tökéletes ember nincs, ezért a hatalmat (ami a cselekvési szabadság) fel kell osztani az emberek között és ezeket egymással kell kontrolláltatni.
Ilyen értelemben itt, erepen nyugodtan lehetne diktatúra, ill. királyság, hiszen az e-történelmünk megmutatta, hogy van alkalmas emberünk rá. De mivel ez mindenki mást kizárna a hatalomból, és sokan vannak akik magukat szintén alkalmasnak érzik a hatalomra, így maradunk a demokráciánál. 🙂
Szerintem egyszerüen fogalmazva a Szabadság az,ha olyat teszel önszántadból ami jó érzéssel tőlt el.🙂
más. én nem várom az új harci modult szerintem ez így szuper
Ja ! A szabadsághoz még annyit pl. szabadon bejelölöm a Quicksilver
neveben-t barátnak és Ő szabadon nem fogad el 😁