Fortélyos félelem igazgat?

Day 853, 09:48 • Published in Hungary Hungary • by Nalaja
The Headless Chicken
--- totem animal of the eRepublik ---
–––––––––––––––––––––––

József Attila: Hazám c. versének e sora - ahogy a kérdőjel is mutatja - nem passzol teljesen arra a helyzetre, amelyről írni akarok, de a kölcsönös egymástól tartás algoritmusa ugyanaz. A mi esetünkben - amelyről alább írok - szerencsére könnyű kitörni ebből a csúnya csapdából.


A Moncloa-palota Madridban: a Franco-korszak utáni spanyol politikai kiegyező tárgyalások helyszíne

Quicksilvernek volt a múlt héten egy nagyon fontos politikai elemző cikke. Ő elsősorban a játéktechnikához és a játékbeli hangsúlyokhoz kötötte a pártokat; melyek koncentrálnak csak az eRepublikra, és melyek szerveznének mögé-mellé minél kifinomultabb (ennél szebb só nem jutott eszembe) struktúrákat. Konklúzióként megemlíti, hogy milyen érdekes és technikailag is működő koalíciók jöhetnének létre - de mégsem jönnek. Rárakódik ugyanis erre a logikus képre az e-ideológia, illeve az, amit én az eltérő tapasztalatok és életérzések eredményeként kialakult előítélet-halmaznak tartok.

A minap egy hosszú, és - legalábbis számomra biztosan - nagyon érdekes beszélgetésem volt a cseten a Szolidaritás egyik oszlopos politikusával. Ő megosztotta velem azokat az érzéseit, amelyek miatt tavaly tavasz végén és a nyáron, konkrétan Fehérló és Kampec elnöksége alatt úgy érezte, hogy ez erepes játék-pályafutása legsötétebb időszaka volt.

Mielőtt folytatnám, el kell mondjam, hogy én abban az időszakban még egyáltalán nem politizáltam, sőt nem is foglalkoztam ilyesmivel. Nagyon jól éreztem magam már akkor a századomban, harcoltunk, minden vita nagyjából ott folyt le. Aztán augusztus közepétől Indonéziában voltam, és csak az első nagy manitobai csata idején tértem haza, azóta vagyok itthon. Politikával december óta foglalkozom. Amit tehát írok, ennek fényében érdemes olvasni.

Mondom, nem politizáltam, mégis pont fordítva éltem meg azt az időszakot. Éppen ezért nagyon érdekelt, hogy beszélgetőpartneremben mi váltotta ki ezt az érzést. El is mondta, elsősorban az a hangulat, amelyet ő úgy élt meg, hogy a kormány ezt kommunikálta: "ne vitatkozz, üss ahová mondjuk". Természetes és érthető, hogy ilyen érzésekkel számára felüdülés volt Shaok elnökségének egy hónapja.

Most kicsit ugrom a témában, de ígérem, meglesz a kapcsolat a fentiekkel! Amikor december végén bekerültem az Országgyűlésbe, azt kellett látnom, hogy az, miszerint a KARD "hazaárulók gyülekezete", egy nem bizonyítandó axióma, hiszen mi ütöttünk pirosat Burgenlandban. (Ismét a tisztánlátás végett: mint fent mondtam én akkor egy USA-indonéz háború harcaival voltam elfoglalva, és fel sem tűnt, hogy milyen fontos társadalmi esemény zajlik itthon.) Természetesen erről az ügyről is kéreztem cset-partneremet, és a válasz ismét nagyon érdekes volt. Azt mondta, hogy akkor végre mindenki ott ütött, ahol akart. A szabadság érzését említette, a kényszer-nélküliségét.

Kedves Barátaim, kedves olvasóim: én beszélgetőtársam minden szavát elfogadom és elhiszem. Hihetetlenül érdekes volt számomra, hogy ugyanazt a dolgot annyiféleképpen éljük meg, ahányan vagyunk, és ebben sokszor homlokegyenest ellentétes érzések is megjelennek. Katartikus helyzetekben, többször egymás után megélve alakul ki a véleményeknek az a csoportosulása, amely végeredményben szinte kettéfeszíti e-társadalmunkat. A társadalom egyik fele a "katonai diktatúra letéteményesének", a vélemények elfojtása eszközének látja a KARDot - és esetleg más pártokat is - míg mi azzal szembesülünk, hogy "hazaárulónak" vagy bánomén minek tartanak minket.

A konklúzió kapcsán az első kérdés természetesen az, hogy mit tehetek a KARD elnökeként. Azt megígérhetem, hogy a véleményszabadság mellett a végsőkig kiállok, ahogy talán Churchill mondta: "nem értek egyet az Ön véleményével, de mindhalálig harcolnék azért, hogy elmondhassa". Bármilyen meglepő, de az elmúlt kongresszusi ciklus kissé viharos elejéből, az ott elkövetett hibámból is tanultam ebben az ügyben. Én ezt tehetem, és teszem is.

Azt pedig csak javasolni tudom, hogy ezen az alapon, a fentiek kölcsönös belátásával akár tiszta lapot (az egy évtizeddel ezelőtti RL politikai szófordulatával a Franco utáni Spanyolország békülését hozó egyezményre utalva: egyfajta Moncloa-paktumot) kezdeményezzünk. Számomra Shaok, Akitlosz, de továbbmegyek: Kaszasgyerek, Eheslo véletlenül sem ellenség, hanem polgártársak, akik valószínűleg ugyanazt akarják a játékban: a piros-fehér-zöld színek, a haza dicsőségét. Kicsit önmagunkba tekintve: lehet, hogy a mi oldalunk nagyjai sem ellenségek a most talán még fennálló "politikai túloldalon"?

Ne az stabilizálja a politikánkat, hogy azt hisszük, a másik a megsemmisítésünkre tör. Ahogy az eRepublikon sem győzhetsz véglegesen, a politikában sem. Ne e "fortélyos félelem" igazgasson, ne ez adja politikánk állandóságát. Próbáljuk meg, ki tudja, hátha tényleg sikerül?

Ahogy a mise végefelé mondják és teszik: köszöntsük egymást a béke jelével.

Nalaja ajánlásával:
Future sound of eRep by outisz
Magánvélemény by Istencsaszar
The Babylon Protocol by Tomi_ur
United Murlockija by Murlockij
Vas Népe by vasmegye