66. cikk: Június negyedikére

Day 2,752, 23:00 Published in Hungary Hungary by Schelling


Juccer, Pinkontom és Forradalmi Maki emlékének ajánlom,
akik mindig is bátorítottak efféle cikkek írására.

Az eRepublik világa egy sajátos, virtuális (szub)valóság az IRL-en belül. Egzisztálási feltételeit attól nyeri, ám mint egy alternatív, fantázia teremtette világ attól függetlenné is válik létrejöttétől kezdve. Az e-magyar közbeszédben az "Új Világ" sajátosságának utóbbi evidens vonatkozása sajnos még ma sincs felfogva, hét és fél év működés után. Ennek következtében nagyon gyakoriak a fantáziátlan, IRL-hez szorosan kötődő tematizálás, önmeghatározások, jelképhasználat, stb. Hogy ez a jelenség van, különösen a pártpolitikai szférában, arról egyetemi szakdolgozat is készült már. A jelenség patologikus voltára ritkán utalnak. Legyen most elegendő megismételnem a betegesség kritériumát: akkor az, amikor nem csupán ok-okozati összefüggés nélkül használunk IRL elemeket (a fantázia szabadsága ezt ugye megengedné), de ez adott helyen teljességgel irreleváns, nem alkalmazható az e-valóságra. A jelenség persze nem megmagyarázhatatlan, teljesen világos, többségében milyen pszichés motívumok húzódnak meg a hátterében. A probléma az, hogy ez a különcség virtuális országunk közbeszédét torzítja, a valós problémák helyett álproblémák taglalásába sodor minket. (Nem mintha IRL ismeretlen volna az ilyesféle eltérés, eltérítés.) Az ilyen esetek az e-világ törvényei szerint tilalmasak. Spam: "articles not related to eRepublik; posting comments which are not related to the conversation". Reklám: "posting links or mentions to other websites that are not related to eRepublik; advertising other not related to eRepublik products, services, charities, religions, organizations, etc." Lázítás, közösségi izgatás: "usage of names of real life convicts (for various issues murder/rape/theft); usage or names of or references to any real life massacre/genocide". A moderátorok joggyakorlata azonban széles teret enged ezeknek, legalábbis e-Magyarországon. Előfordul, és nem is ritkán. Hogy a moderátorok részéről figyelmetlenség, az efféle finomságok iránti érzékhiány, az e-világ törvényeinek nem ismerete, vagy tudatosabb intenció húzódik meg emögött, esetleg a szabályozás nem kellően részletgazdag, az számunkra közömbös. Minden esetre úgy látszik, a törvény betűje és alkalmazása között távolság van. És e-társadalmunkban a gyakorlat inkább számít viszonyítási pontnak, mint az előírás.

E-Reptől független (és ide nem illő!) tartalmak tiltottak. A büntetés azonban nagyon gyakran (többnyire?) elmarad miattuk. Így a kérdés, legális-e az ilyen tartalmak szerepeltetése, a moralitás területére húzódik át. Megengedem-e magamnak, hogy ilyesmiről beszéljek? Ezen keresztül pedig az is látszik, hogy a joggyakorlat tágassága visszahat a normáinkra. Egy-egy eReptől független téma a közbeszéd elfogadottsága révén beemelődik az e-világi valóságba. A diskurzus (még ha hamis téma mentén zajlik is) részévé válik.


Egy virtuális világ történeti (keletkező és pusztuló) képződménye: e-Magyarország az "Új Világ" 2752. napjának végén

E sorok szerzője nem először ad hangot azon személyes meggyőződésének, hogy az irreleváns IRL témák szerepeltetése probléma. És nem egyszerűen jogszerűtlen voltuk miatt, hanem mert károsak a közösségre. Ezt továbbra is fenntartom: tudni kell, és némi gondolkodás révén viszonylag jól lehet is tudni, mi való ide, és mi nem. Ezzel együtt, az e-világba beemelődött, kétes legalitású témákra reflektálni azt hiszem, megengedhető. Különösen, ha ennek a reflexiónak a célja bizonyos tévedések helyesbítése, hamis mítoszok leleplezése. És kivételesen meg is engedem ezt magamnak.

Amelyik témáról beszélni szeretnék, vagyis tulajdonképpen csak egy bő lábjegyzetet fűzni hozzá, az a Trianon-téma. A békeszerződés régóta beemelődött az e-magyar közbeszédbe. Működik párt (127 fős taglétszámmal), amelyik a békeszerződés eliminálását (?) tűzi ki céljául (lásd leírásukat: "eMagyarország egyetlen nemzeti érzelmű pártja vagyunk. Várunk téged is, hazafi! Vesszen Trianon!") – mintha legalábbis lett volna ilyen esemény az e-történelemben –, és vannak közösségek, amelyek önidentitásukat Trianon egysíkú, történetileg erősen problematikus értelmezéséből nyerik, mint például a Horthy Század (109), a M.O.V.E. sereg (54) és párt (29), a Kuruc Sereg (41), a Trianon Század (29), a Cserkészek (27) vagy a súlyát tekintve marginális Rongyos Gárda (3) és a Kuruc Had (2). A békeszerződéssel létrejött magyar állam sajátos szimbólumai (vagyis amelyek nincsenek átfedésben a mai Magyarországéval) szintén felbukkannak játékosok avatárjain (profilképein). Június 4-e közeledtével pedig az e-magyar sajtót elborítják a Trianon-témát mitizálva bemutató cikkek. IRL ezt a jelenséget Trianon-szindróma névvel illetik, patológiás jellegére utalva. A konfúzus fogalomhasználatot tisztázandó: emlékezetpolitikai, lelki problémáról van szó, de ez nem trauma, hanem pszichózis. (Az azonos című 2006-os dokumentumfilm megtévesztő: az egy szimpla eseménytörténeti ismertető, viszonylag korrekt munka, noha hiányos, nem ás kellően mélyre a problémakomplexumba. A szindrómáról azonban szó sem esik benne, mi több, szórványosan még rá is erősít a mítoszra.) A mibenlétének kifejtését lásd például Gyáni Gábor cizellált, határozott mondanivalója mellett is finomkodó cikkében.

* * *

Irrelevanciáján túl miért hamis a Trianonról való diskurzus? A válasz a recepciótörténetben keresendő. A békeszerződéshez vezető út és a Horthy-rendszer születése között időbeli (és ok-okozati) kapcsolat van. Tehát amikor a fiatal Horthy-rendszer kormánya aláírta a békeszerződést, szükségesnek látszott bizonyos alapvető válaszokat megadnia. Azért, hogy ezzel a saját legitimitását is megalapozza. Jelesül: ❶ miért vesztette el Magyarország a világháborút?; ❷ miért ezeket a békefeltételeket szabták? (avagy hogyan jöttek létre); ❸ miért fogadták el ezeket a feltételeket? Az öndefiníciója szerint ellenforradalmi rendszer a kérdéseket összevonta, és egy lebutított választ adott rájuk: azért, mert a nemzetközi hatalmak és a magyar társadalom bizonyos csoportjai összeesküdtek "a magyar nemzet" ellen. Ez lényegében a ludendorffi tőrdöféselmélet magyar (horthysta) variánsa. Ebben a válaszban 1920-ban egyáltalán nem kódoltan, hanem teljesen nyíltan benne volt egy demokrataellenes, "antikommunista", baloldalellenes, antiinternacionalista, antiszemita, román- és szerbellenes krédó. Amit utóbb részleteiben is kidolgoztak. Nem csak az állami szintre emelt pártpropagandában, de ismeretterjesztő és történeti munkákban is befeketítették a Károlyi-féle első köztársaságot, és átírták (meghamisították) a Tanácsköztársaság történetét. Ehhez igazítva másként interpretálták a Monarchia Magyarországáét is. A "negatív mítosz", a démonizálás mellé egy pozitívra is szükség volt kiegészítésképpen. Ez lett a fővárosba fehér lovon belovagoló, snájdig, "nemzetmentő" (majd "-gyarapító") Horthy mítosza. A Trianon-témára adott válasz tehát egy olyan komplex mítosz volt, amelyik a Horthy-rendszer ideológiai legitimitását biztosította, és későbbi vezérelveit összegezte. A mítosz a propaganda eszköze lett, az indoktrináció színtere pedig az nemzeti megemlékezésektől a városi rendezvényeken át az iskolákig terjedt. Totálisan áthatotta a magyar államot. A hatásosságát jelzi, hogy a fiatal József Attila és az értelmiség egy része is kritikátlanul elfogadta a készen adott magyarázatokat. Aki pedig kísérletet tett a demitizálásra, a rendszer ellenségének kijáró fogadtatásban részesült. Ily módon 1945-ig nem lehetett érdemben foglalkozni még a történeti feldolgozással sem.

A II. világháború lezárultával megszabadultunk a Horthy-rendszertől. A második magyar köztársaság más struktúrákra, más hagyományokra kívánt építeni. Egy polgári társadalomra épülő többpárti demokráciát akartak létrehozni. Az államépítést egészen alulról, az épületekkel kellett kezdeni, és egészen a közjogi struktúráig el kellett (volna) jutni: vagyis mindent egészen újra berendezni. A második magyar köztársaság úgy akart polgári demokráciát létre hozni, hogy érdemben nem volt polgárság. Vagyis a politikai felépítmény kidolgozását a társadalmi alap létrehozásával, polgárosítással kellett volna kezdenie. Ehelyett a politikai kereteket dolgozták ki előbb, és ez alá akarták illeszteni a neki megfelelő társadalomszerkezetet. Csakhogy egy plurális politikai struktúrában újszülött nép számára meg van annak a veszélye, hogy önálló gondolkodás híján rövid időn belül végletesen polarizálódik az érdekképviselet. Főleg, ha van olyan párt, amelyik tudatosan és felkészültség birtokában erre törekszik. A társadalmi adottságokból kiindulva, a belpolitikai mozgástörvények megfelelően a Magyar Dolgozók Pártja 1949-re egypárti önkényuralmat hozott létre. A köztársaságnak nem volt ideje a Trianon-témát történetileg feldolgoznia, a nyilvánosság előtt megvitatnia, az egyéni sérelmeket kibeszélnie, a mítoszokat dekonstruálnia. Pár magányos harcos tudott csak ennek a munkának nekikezdeni.


A Rákosi-rendszer viszonya a trianoni problémakörhöz ambivalens volt. Egyfelől előszeretettel mutatott rá a Monarchia Magyarországának és a Horthy-rendszernek a fogyatékosságaira, bűneire (alkalmasint fel is nagyítva azokat), másfelől a Tanácsköztársaság erényeire. A kettő közül utóbbi bizonyult döntőnek. Rákosi Népköztársasága a Tanácsköztársaságot önmaga példaképének, előzményének, legitimitása egy támogatólagos forrásának tekintette. (Amely azonosulás a Horthy-rendszer elhatárolódásához hasonlóan érthető, ám történeti szempontból hamis beállítás.) És éppen emiatt nehéz volt megtennie, hogy nem szól semmit a békeszerződéshez vezető útról. Pedig az kényelmesebb lett volna. A Trianon-téma így szőrmentén említésre került, a maga önállóságában viszont elsikkadt.

Az '56-os forradalom által kezdeményezett sikeres desztalinizáció enyhülést hozott ezen a téren is. A Kádár-rendszer viszonyulása hasonló, noha önkényes-ideologikus elemeiben érzékelhetően tompítottabb volt. A vonzások és taszítások maradtak, a történeti feldolgozások kevésbé ideologikusakká váltak, nem ritkán időtállóan használhatókká. A téma direkt vizsgálata azonban a "tiltott" kategóriában maradt.

A téma teljes körű feldolgozására, megvitatására, kibeszélésére csak a '89-es rendszerváltással nyílt lehetőség. A nagy remények ellenére a kilencvenes évek elején bámulatos frissességgel a canaille tért vissza (amit irodalmilag Spiró György Jönnek c. verse prófétált meg emlékezetesen). Az első szakszerű monográfiák csak az ezredforduló körül jelentek meg, és a következő dekádban vált komplexszé a szakirodalom. A téma nyilvános megvitatására minden további nélkül sor kerülhetett, a köz- és felsőoktatásban frekventált témává válhatott. (Árnyalásként jegyezzük azért meg, hogy a közoktatás tankönyvei egy mérsékelten nacionalista történelemszemlélet jegyében problematizálhatóan mutatták be nemzeti történelmünket.) A közbeszédben azonban jellemzően a pártszimpátia határozta meg a téma tárgyalását. Az egyéni tapasztalatok, sérelmek kibeszélése várat magára, az időtáv folytán pedig részben inaktuálissá vált. A 2010-es fordulat óta az addig szórványosan jelenlévő horthysta Trianon-mítosz kormányzati felkarolást kapott. (Lásd a "nemzeti összetartozás" álságos nevében megtartott Trianon-emléknapot.)

A recepciótörténet rövid tanulsága tehát, hogy sokáig az állami ideológia lehetetlenítette el a témával való foglalkozást. Jelenleg társadalmi és politikai konszenzus noha nincsen a Trianon-témában, a történész szakma valóban hozzáértő része a fő kérdésekben egységes, és rendelkezésre állnak megbízható történeti szakkönyvek. Az e-világba ennek ellenére túlsúlyosan a mítosz jutott el.


Ezek után a történet feldolgozása volna a helyes. Egy cikk terjedelmi keretei azonban ezt nem engedik meg. Helyette pár kérdést szeretnék feltenni, kis töprengeni való gyanánt. (Ezzel némi mélységet, értelmet adva a napnak.)

❶ Milyen felelőssége van a magyar politikai elitnek az I. világháború kirobbantásában, illetve a részvételben?
❷ Milyen okok indokolják kellőképpen a háborúba való belépésünket?
❸ Milyen háborús céljaink voltak?
❹ Miért veszíthettük el a háborút?

❺ Milyen megoldást kínált a békefeltételek kialakítására és a nemzetiségi kérdés rendezésére?
❻ Hogyan reagált a Károlyi-kormány a román támadás hírére 1918 decemberében?
❼ Mit válaszolt a köztársaság kormánya a Vix-jegyzékre?
❽ Miért mondott le a Berinkey-kabinet?

❾ Milyen viszonyban volt a forradalmi kormányzótanács az antanthatalmakkal?
❿ Hogyan kezelte a román (és csehszlovák) támadást? Ki volt Stromfeld Aurél?
⓫ A nemzeti kérdést hogyan kívánta rendezni a Tanácsköztársaság?
⓬ Milyen tényezők okozták a Tanácsköztársaság megszűnését?

⓭ Mit csinált Horthy Miklós 1918 októbere és 1919 augusztusa között?
⓮ Hogyan, kiknek a segítségével került hatalomra?
⓯ Miért írta alá az általa felhatalmazott kormány (a Simonyi-Semadam) a békeszerződést?
⓰ Nincs-e ellentmondás a békefeltételek elfogadása és a már aznap megindult revíziós politika között?

⓱ A Magyar Királyságban élő nemzetiségek vajon miért akartak a magyar állam helyett önálló nemzetállamban élni 1918 után?
⓲ A Román Királyság miért indított hadjáratot a Magyar Köztársaság ellen a padovai fegyverszünet aláírását követően?
⓳ Milyen tényezők alakították ki a békefeltételeket?

⓴ A "két világháború közötti" magyar külkapcsolatok szükségképpen voltak-e olyan szűkösek, fagyosak, és ellenségesek, mint amilyenek?
① Kinek fájt Trianon? Avagy milyen társadalmi csoportok és rétegek szenvedtek el valós veszteséget a határváltozások következtében?
② A "két világháború közötti" romániai, csehszlovákiai és jugoszláviai nemzetiségi politikák egyenes következményei voltak-e a trianoni békének?


Válaszlehetőségeket a következő helyen találhattok:

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, Budapest, 2010.
Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In: Válogatott tanulmányok, II. kötet (1945-49). Magvető Kiadó, Budapest, 1986. 569-620. oldal.
: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. In: uo., 185-266. oldal.
: A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. In: uo., 485-504. oldal.
Gergely Jenő, Izsák Lajos: A huszadik század története. (Magyar Századok sorozat.) Rubicon-Pannonica Kiadó, Budapest, 2000.
(Ugyanez a tartalom, más formátumban: A magyar jelenkor története. Pannonica Kiadó, Budapest, 2008.)
Gyáni Gábor: Nemzet, kollektív emlékezet és public history. In: Történelmi Szemle, 2012/3. szám. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. ?-?. oldal.
Kővágó László: A Magyarországi Tanácsköztársaság és a nemzeti kérdés. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979. (sic!)
Lukács György: A fehérterror társadalmi Hinterlandja. In: Történelem és osztálytudat. Magvető Kiadó, Budapest, 1971. 69-75. oldal. (Eredetileg megjelent: Proletár (hetilap). Bécs, ?, 1920. augusztus 19.)
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Budapest, 20073.
Zeidler Miklós: Trianon. (Nemzet és emlékezet sorozat.) Osiris Kiadó, Budapest, 2008.
Sz. n.: Jaj, hol a múltunk? – A Trianon-jelenség. (Paletta sorozat.) Helikon Kiadó, Budapest, 2005.
+1
Egry Gábor, Ignácz Károly, Konok Péter, Sipos Balázs: Kérdések és válaszok a Horthy-korról. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015. (Előkészületben.)

(Alábbi lista persze csak egy szerény válogatás, nélkülözi a teljesség igényét. Kb. ez volna a top 9+1. Nem tekintendő kereskedelmi célú ajánlatnak.)


Figyelmedet köszönve:
Constanze Schelling
(akinek az IRL bábutologatója IRL konyít valamit a történelemhez).

★ ★ ★












══════════════════════════════════
Legfrissebb cikkek listája (Latest):
1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal
Top20:
1. oldal | 2. oldal
══════════════════════════════════