74. cikk: Politikai alternatívák e-Magyarországon

Day 3,302, 00:12 • Published in Hungary Hungary • by Schelling

„Ami ésszerű az valóságos, és ami valóságos az ésszerű.”
– G.W.F. Hegel

[TLDR: Összegzés a cikk végén. Hozzászólásokat szívesen fogadok, már pusztán a küldetés (3x25) teljesítése miatt is. 🙂 A cikk mellesleg emlősöket ábrázoló képeket is tartalmaz. Just saying...]

Tisztelt játékostársaim!

Előző cikkem kiadása után belenéztem az irattartó fiókomba. 12 cikktervet (címet), sok piszkozatot, és 4 több-kevésbé kész írást találtam benne, a legkülönbözőbb témákban. (Történeti munka, emlékezés, szakpolitikai javaslat, interjú, vallomás, szépirodalmi kísérlet, stb.) A félkészek közt egy (januári keltű) fogalmazványt, „Mi végre eRepezek még?” címmel. Időrendi sorrendben most az következne. Jelen körülmények közt azonban úgy érzem, érzékelem, közösségünk sokkal inkább tartja szükségesnek a közéleti tárgyú írásokat, mint a személyes megnyilatkozásokat: így a szóban forgót félre tettem inkább. Ígéreteimet nem felejtem, a fontossági sorrend azonban kötelez. Ismételten elnézést kell kérjek azoktól, akik valamely írásomat várnák.

Eredeti területeinket elveszítettük. A háború megindításának módja miatt kapásból 10 MPP-t, készletünk felét, ráadásul a fontosabbakat, szintén. A szövetségi rendszerben való helyünk bizonytalanná vált. A nagyhatalmi státuszunk megingott. Nyilvánvaló, hogy ezek problémát jelentenek. Ezek a problémák pedig olyan közvetlen feladatokat biztosítanak számunkra, melyeket meg kell oldanunk. Pozitívan megfogalmazva: újra van nemzeti célunk.

Itt és most erről szeretnék beszélni. Közelebbről, hogy az egyes politikai alternatívák milyen megoldási javaslatot tudnak adni általánosságban. Ami nem csupán különféle célokat, de politikailag értelmezhető játékstílusokat is jelent. A tipológia e-magyarországi viszonylatra érvényes. Szándékom szerint nem ítélkezem, csupán elemzek.

Régi hibám szerint hosszan szeretnék írni erről a témáról. Amely terjedelem a téma jelentékenységét sejteti. Ugyanakkor azt kérem, ne tévesszünk perspektívát. A játék 9. születésnapja körüli hűhó sem tévesztett meg senkit. Ez a virtuális világ még mindig ugyanaz, amelyiknek hozzávetőleg egy év óta a végét sejtjük, titkon várjuk, készülünk rá. Azt gondolom, az eltörlésünkből való kitörés most fontos kérdés. Azonban a szerverek lekapcsolása azzal, hogy kihúzza a talajt a probléma alól, a jelentőségét is más megvilágításba helyezi. Egy parafrázissal élve azt tanácsolhatnám, tartsuk szárazon a puskaport, ám készüljünk arra, hogy ezt a puskaport már nem lesz hol ellődöznünk.

Amely olvasóm azonban azt várja, ennél fontosabb (bár kevésbé időszerű) kérdésről mikor hallhat tőlem, megnyugtathatom őt: hamarosan. A „Mi végre?”-cikket a következő hetekben végleges formába fogom önteni, és legkésőbb karácsonykor ki fogom adni.




I. A szélsőséges nacionalista politikai alternatíva

A szélsőséges nacionalista alternatíván azt értem, amelyik a román háborút állította célkitűzései középpontjába. FSB elnökségével ez az alternatíva újra kormányra jutott, küldetését pedig maradéktalanul beteljesítette.

Az e-magyar szélsőjobboldal az az irányzat, amelyik unikális módon IRL mozgatórugókból határozza meg önmagát. A virtuális világot az IRL meghosszabbításának tekinti, itt folytat utóvédharcot elvesztett csatákért, itt vesz revansot egykori békeszerződésekért. Ám ez a szemléletmód amennyire abszurd, annyira népszerű is. Sokan tehát ebben élik ki való életbeni frusztrációikat, kisebbségi komplexusaikat. A sokaságuk miatt az alternatívájuk komolyan veendő, esetükkel is foglalkoznunk érdemes.

Mindannyian igénylünk egy globális, minden kérdésre választ adó magyarázatot. Vannak a tudományosság igényével fellépő világmagyarázatok, és vannak, amelyek a hitre alapoznak. Az IRL szélsőjobboldal jelszavaival szimpatizálók inkább utóbbira hajlanak. Magyarázataik egyszerűek, könnyen befogadhatóak. Igen sokrétű képzetviláguk eredetére korábban utaltam. Ez a játékoscsoport a Trianon-mítoszból kinövő jobboldali történelemszemléletre alapozza világmagyarázatát, ebben van hitbéli meggyőződése. Ismétlésül: a mítosz funkcionális lényege a felelősséghárítás. Az elterelés arról a tényről, hogy az I. világháború előtti magyarországi politikai elitnek nem kevés köze van a háború kimeneteléhez és következményeihez. (Pozitívan megfogalmazva: számos kelet-európai nemzetiség nekik köszönheti nemzetállamhoz jutását.) Az osztályszempontú elemzés éppen erre a felelősségre mutat rá; egy okkal több, hogy a jobboldal elvesse az osztályszempontokat. A mítosz tartalma szerint nem „mi” voltunk: a háborúba lépésről, a vereségről, a nemzetiségek elszakadási vágyairól, tényleges elszakadásukról, az etnikai határokat meghaladó határhúzásról mind mások tehetnek. Kik ezek a mások? Hát a kommunisták, a szociáldemokraták, kollektíva minden létező és lehetséges baloldali irányzat, a polgári demokraták, a liberálisok, (vagyis lényegében minden politikai másként gondolkodó) a nemzetiségek, a vallási kisebbségek, mindenek előtt a zsidók, a külföldiek, (vagyis a kulturális másságok képviselői), a megszemélyesítetlen nagytőke, a nemzetközi szervezetek, a titkos társaságok, „a háttérhatalmak” (vagyis az ismeretlen idegenek homályos csoportjai), melyek összeesküvő szövetséget hoztak létre „a magyarság” és „a magyar nemzeti törekvések” ellen. (A szexuális kisebbségek akkoriban nem kerültek bele ebbe a társaságukba. Nyilván csak azért, mert 1919-ben nem képeztek közéleti beszédtémát.) És ez a történet- és világmagyarázat szépen ráhúzható minden egyes esetre. Minden gondunkra egyből választ talál. Illetve feltálalja a megoldást: le a sokféleséggel! Le a politikai pluralizmussal, a többpártrendszerű polgári képviseleti rendszerrel, a tanácsdemokratikus és szindikalista alternatívákkal! Le a szabad piaci kapitalizmussal és a differenciált polgári társadalommal! Le a polgári demokratikus köztársasággal! Le a nyelvi, vallási, etnikai, szokásbeni, kulturális sokszínűséggel! Ad absurdum: le a nemzetiségi sokféleséggel! Le a divat, az ízlés és a gondolkodás többféleségével! Legyen minden nacionalista, és konzerváló tendenciájú, tekintélyelvű, egynyelvű (esetükben magyar), egyvallású (esetükben keresztény, közelebbről leginkább katolikus), fehér, középosztálybeli, és heteroszexuális! Legyen minden Egy és egyforma! „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”... (Hogy ne csupán negatív meghatározást adjunk: az erő, a vélelmezett férfiasság kultusza, militarizmus, stb. is ide tartozik.) Ehhez a világmagyarázathoz kapcsolódó instant univerzális megoldásban tehát immanensen benne van a represszió minden lehetséges formája, az erőszak teljesen természetesnek és így legitimnek tartása, a hierarchiák szerinti gondolkodás (a mellérendelődés vagy az an-archia elképzelhetetlen), az értékek abszolutizálása, és a népirtások ideológiai megalapozása. Ezt a rövid összefoglalást azért tartottam fontosnak itt és most, hogy ismételten hangsúlyozzam a horthysta gyökerű Trianon-mítosz veszélyességét. (Téves voltával legutóbb foglalkoztam érintőlegesen.) A horthysta Trianon-mítosz utóbb a teljes magyar szélsőjobboldal alfájává és omegájává vált. A szélsőjobb elleni fellépés tehát ideológiailag ennek a sárkányveteménynek a kigyomlálásával kezdődik.

A kép nem tartozik szervesen a cikk szövegéhez.

Az eRep szűkös valóságszimulációs terében a többi politikai irányzathoz hasonlóan a szélsőjobboldal sem tudja minden hajtását kibontakoztatni. Mi marad számára? A nemzetek közötti feszültségek szítása IRL megokolással, összeesküvéselmélet-szövögetés (diplomáciai aprómunka és tudományos igényű valóságmegismerés helyett), átütő szimbólumhasználatok és a trollkodás köré szerveződő gyűlöletpolitikák. A legfontosabb külügyi-hadügyi célkitűzése tehát a román-magyar háború. Hogy az IRL indokok irrelevánsak itt, a tény, hogy Románia és Magyarország IRL gazdasági és katonai szövetségesek, illetve hogy a román-magyar kapcsolatokat a semlegesség jellemezte az e-világ fennállása idejének közel felében (~1550 nap szemben az ~1780-nal), meg egyáltalán a ütőerőbeni és diplomáciai realitások, számukra mindig is közömbösek voltak. Ez a politikai alternatíva időről-időre kormánykerékhez jut, és olyankor bizonyít is. A kétféle lehetséges kimenetelt legpregnánsabban Levesezredes és Tarsolytestvér elnöksége szemlélteti. Levesezredes az 1508. napon (2012. január 6.) lett e-Magyarország elnöke, kevéssel utána benyújtotta a román hadüzenetet. Az eltörlés elől az Alpok hegyláncai közé menekítette az országot a következő ciklus hadügyi vezetése. Közel fél évig tartott, mire megtaláltuk a helyünket a térképen és a nemzetközi porondon. (Olaszországi és franciaországi kalandozások után.) Ez az eredmény felér az eltörléssel, attól lényegileg nem különbözik. Az emlékezetes „országeltöröltetők” sorában említhetnénk STimit is, bár az ő hibája jóval kisebb. Tarsolytestvér a 2663. napon (2015. március 6.) vette át a kormányrudat. Fő célkitűzése a Nagy-Magyarország országforma vizuális megjelenítése volt, minden gazdasági-diplomáciai racionalitás ellenére. Elnöksége idejéből katonai eredményre nem emlékszek. A realitásokkal való szembesülése után fő eredménye a szélsőjobboldali szimbolika és szóhasználat (például nyilas köszöntések) kiterjesztése volt az állami közlönyökre. Leköszönése után szimpatizánsai elégedetlenek voltak, mások pedig csöndesen nevettek rajta. A nemzetközi közösség idegeit pedig kissé felborzolta. Maradandó kárt szerencsére nem okozott.



Politikai következményében a két eset azonos egymással. A szélsőjobb kipróbálhatta magát, és bizonyította, mire képes. És a szélsőjobboldali alternatíva pártképviselete elveszítette a kormányzati alkalmasságra való bizalmat, amit belé vetettek. Tanulni azonban nem tudtak hibájukból. Az országot mint korábban, úgy most is nagy bajban hagyták itt. Ezzel a problémával azonban nem tudnak mit kezdeni, erre nincsen tervük. Megoldják helyettük majd mások. A közbizalom időleges elvesztése következtében erre alkalmat sem fognak kapni a közeljövőben. Jelen pillanatban tehát több okból is nem számíthatunk rájuk.

És FSB noha a „bukott elnök” jelzős szerkezetével illette magát, és a polgári képviseleti rendszer erkölcsi normáit követve (ezzel ezt a képviseleti rendszert is elismerve) felajánlotta lemondását, háborúindítását nem volt hajlandó hibaként értelmezni, önkritikája részleges maradt. Ezt tette, mert ezt kellett tennie. Párthívei ezt a dacos ellenállást és fanatikus kiállást sugalló megnyilvánulást várják el tőle. Ez az irracionalitás hozzá tartozik a szélsőjobboldal karakteréhez és sajátszerűségének fenntartásához. Ameddig ez a saját igazába vetett hite megvan, minden külső, megerősítő tényszerűség ellenére, addig az alternatíva hívei számára, minden lényegi meglesz. „Und ihr habt doch gesiegt”... Ez azonban mellékes. Fentiekre tekintettel egyetlen javaslatot szeretnék tenni: kérem, ne érje FSB-t a kiközösítés ódiuma. Lesz ideje mérlegelni, mit tett helyesen, és mit nem. Mi, a többiek azonban a vele való viselkedésünkkel befolyásoljuk, milyen érzés ebben a közösségben élni. Ha most bosszúért lihegnénk és minden felületen őt ócsárolnánk, akkor nem különböznénk a közönséges trolloktól. Az örömet, hogy lesüllyedünk a szintjükre, és ezzel romboljuk tovább a közösséget, ne adjuk meg nekik.





II. A mérsékelt konzervatív alternatíva

Konzervatív alternatívának kissé pontatlanul azt nevezem, amelyik e-Magyarország nemzetközi hatalmi és diplomáciai státuszának fenntartására, lehetséges maximális kiterjesztésére törekszik. Hívják őket játéktechnikusoknak is. A mérsékelt konzervatív alternatívát a KARD szimbolizálta, és valamivel kevésbé, az MHP képviselte. De más pártok (pl. Technokraták) is magukra vették ezt az értékközösséget. Fő érdemeik közé a kiszámíthatóságuk, illetve az általuk elért stabil nemzetközi helyzetünk volt.

Miközben a szélsőjobboldali alternatíva egyidejűleg több pártban is jellemző volt, vezető pártjuk pedig sokszor cserélődött, a mérsékelt konzervatív alternatíva egybeforrt a KARD-dal, mely a kezdetektől folyamatosan képviselte az irányzatot. Az irányzat jellemzésekor tehát döntően erről a pártról beszélünk. A szervezeti állandóság az alternatíva belpolitikai (kongresszusbeli) státuszát is meghatározta. Jellemzően markáns arányt képviseltek a politikai palettán. S bár a választások jelentékeny részében jelöltjük győzött, nem arattak osztatlan közkedveltséget. Erős ellenzéki megnyilatkozásokkal találták magukat szemben. A szemben lévő alternatívák azonban részint koncepcionális gyengeségük, részint szervezetlenségük miatt nem tudtak valós pólust képezni velük szemben.

Miben állt a KARD alternatívájának koncepcionális ereje? A KARD és társpártjai mindig is a játék biztosította keretfeltételek alapos megismerésének fontosságát hangsúlyozták. A keretfeltételek szerinti ésszerű mozgásteret igyekeztek maximálisan kihasználni, az ország legnagyobb előnyére. Programjaik éppen ezért gyakran alaposan kiérlelt szakpolitikák voltak. Fénykorukban markáns közalkalmazotti éthosz, a hazafiasság és a racionalitás értékeiben való mély meggyőződés hatotta át az alternatíva híveit. Szervezeti erejüknél fogva pedig nem egy nagy államférfit tudtak adni közösségünknek. Többszörös elnökök is kikerültek soraikból. (Nalaja 5×, Szemi 3×, etc.)



Erényeik, erejük azonban idővel megkopott. A hosszas, hatalomban eltöltött idő visszahatott gyakorlatukra. A többszörös elnökök, egyhuzamban hónapokig regnáló miniszterek, évekig szolgáló munkatársak óhatatlanul elfáradtak, kiégtek. A párt köztisztviselésre hajlandó és alkalmas kara erodálódott. Az éthosz, amelyhez ragaszkodtak, fellazult. Ez teret engedett a személyes meggyőződések érvényesítésének, az esetleges, vagy önkényes döntéseknek. Képszerűen szólva, az ésszerűség helyett a autoritás vált meghatározóvá. A rutin pedig az elvek fölé nőtt.

A NÉP színeiben az alternatívát képviselő ICS magas színvonalú hadügyi és diplomáciai elemzésével vívott ki hírnevet magának. Fénykorában olyan aktivitás jellemezte, amivel jóformán kisajátította magának ezeket a témákat. Katonai és külügyi elemző mellette alig érvényesülhetett. Ez a tulajdonsága gyakori tisztviselésével párosulva megszülte az „örökös tanácsadó” számára fenntartott gúnyoló titulusát. És bár ragyogó és tárgyszerű elemző volt, nem hagyta figyelmen kívül bizonyos játékoscsoportok elvárásait. A nacionalista alternatíva erősödése idején nem állt ellen, hogy eljátsszon a román háború gondolatával. A háborús feltételek megléte esetén támogatta is törekvésüket. Elvben tehát nem volt ellene. Más esetben azonban élesen felszólalt a békés, pozitívan semleges viszonyok fenntartása mellett. Elemzése ragyogó, érvelése logikailag támadhatatlan volt. Egy tekintetben volt csak olvasóinak hiányérzete: a lelkesedés hangja, a szenvedély, a szív kevésbé érződött hangjából. Ez sokak számára az elvszerűség és a meggyőződés hiányát sugallta.

A mérsékelt konzervativizmus másik fémjelző személyisége Szemi. (Így, nagy kezdőbetűvel: megadva tiszteletünket személye és a magyar helyesírás szabályai előtt.) Szemi mindig rendkívüli agilitással, energikussággal, lelkes meggyőződéssel képviselte a KARD álláspontját. Háromszoros magyar elnöksége itthon páratlan eredmény, világviszonylatban pedig kiemelkedő. Érdemei felsorolhatatlanul számosak. Ő volt az, aki szenvedélyes vitákban tudta személyes álláspontját és alternatívájáét védelmezni. Cikkei is tanúskodnak róla, a hideg racionalitást mindenkor szívvel tudta párosítani. Azonban a megfáradás sajnos őt is utolérte. Az alternatíva képviselőinek szenvtelen előadásmódja, a hivatalviselésük rutinná válása és idővel való elfásulásuk indokot adott a „technokrata” jelző becsmérlő értelmű használatára. Ellenfeleik persze lépten-nyomon alkalmaztak gyalázó minősítéseket, függetlenül azok valóságalapjától.

A KARD és vele a mérsékelt konzervatív alternatíva kifulladását jelenti a közelmúlt eseménye. A KARD hosszú hónapok óta kevésbé aktív a közéletben. Nem egyedül őket jellemzi ez, esetükben azonban ennek jóval több a következménye, nagyobb a jelentősége. A KARD, noha a top 5 párt tagja volt mindvégig, tavaly három, idén két hónapban sem indított vagy támogatott elnökjelöltet. (Aminek taktikai oka éppúgy lehetett.) Ezzel együtt, a top 5 pártjai közül talán a legaktívabb maradt. Taglétszámuk eközben csökkent. A toplistán egyre inkább lecsúsztak. Immáron az 5. helyen állnak, holtversenyben a 4-kel. A kongresszusi arányuk 15% alá kúszott. Az ötlettelenné válásuk mérföldkövét azonban a legutóbbi jelölttámogatásuk jelzi. Az elnökségre aspiráló szélsőjobboldali alternatíva nyílt támogatása felér az önfeladással. Valahol azt olvastam, a pártról vagy fontos tisztviselőiről, a közeljövőben pihenni, a közéletből átmenetileg kivonulni szándékoznak.[citation needed] Nos, azt hiszem, a választói bizalom is támogatja ezt a megfontolást. Az ország esetleges eltöröltsége pedig objektíve nem fog adni másra lehetőséget.



Érdemes megvizsgálnunk a kérdést, a KARD alternatívája mennyiben tekinthető konzervatívnak. Egyrészt modorában és módszereiben, másrészt társadalmi hatásában. (Alkalmasint önjellemzésként használják a „konzervatív” jelzőt, és bizonyos retorikai elemeik is erre hajlanak – ezek azonban nem egyöntetűek.) A játéktechnikai alternatíva módszereire az előrelátás, a hosszútávú megfontolások, a tervezés a jellemző. Az ország aktuális helyzetét mindig nemzetközi kontextusba, illetve egy nagyobb időtávba helyezik bele. És tudatos fejlesztéspolitikát folytatnak kormányon. Azt lehet mondani, hogy ez a legjobb értelemben vett konzervativizmusnak, a fontolva haladásnak a modora. Amely persze, javarészt magától értetődő jellemzője egy kormányképes erőnek. Markánsabb azonban a KARD és társaik politikájának társadalmi kihatása. A hosszú időtávban való gondolkodás eleve felértékeli a tartós dolgokat, az időtálló eszméket, a hagyományt, a nagy tapasztalatú játékosokat. A tapasztalat felértékelése alkalmasint szelekciós elvvé tud válni. IRL példaként a porosz királyok hosszú uralkodási idejét (mindenek előtt I. Vilmosét) vagy a Kádár-kor vezetőinek hosszú hivatali idejét említhetnénk. A játéktechnikai alternatívát képviselő pártoknál ugyanezt a gerontokratikus jelleget tapasztalhatjuk. A személyi összetétel viszonylagos változatlansága bizonyos generációhoz kötött értékek/meggyőződések kizárólagosságát, és a párt megmerevedését, fejlődésre képtelenségét eredményezte. A legfontosabb érv azonban, az e-társadalom fejlődésével való viszonya. Amint egy korábbi elemzésünkben megállapítottuk, az e-világi társadalmak nem demokratikusak, hanem oligarchikusak. A gazdasági életet tehetős, a katonai eredménytáblákat erős, a politikai szférát pedig befolyásos játékosok dominálják. A három szféra dominánsainak a köre pedig akaratlanul összeolvad. Így jön létre a társadalmi elitek monolitikus tömbje. Az eRep keretfeltételei pedig meglehetősen korlátozottan támogatják a társadalmi mobilitást, vagyis az elitek természetes, spontán rotációjára kevés a lehetőség. A társadalmi mobilitás érvényesülése, a kicsik esélyhez juttatása rendkívül nehéz. A szociáldemokrata pártok ezzel a kihívással küzdenek e-világszerte. Mit tett a játéktechnikai alternatíva ennek érdekében? Elmondható, hogy nem sokat. Kevesebbet, mint amire a játék keretfeltételei lehetőséget biztosítottak volna. És ez leginkább az oktatás- és szociálpolitikáján mérhető le. Lám: a szociális minisztérium költségvetési kerete mindig is rendkívül szűkös volt, a hadügyi tárcáéhoz nem mérhető. A minisztérium eljelentéktelenedése odáig fajult, hogy időközben végleg felszámolták. Nemhogy önálló költségvetési szervként nem működik, de egyáltalában, semmiféle tevékenységet nem végez mára.

Némelyek megfordítják a dolgot, és azt mondják, a KARD az elit pártja, annak politikai képviseletét látja el, sőt, a létrejöttéért és kormányhatalomban tartásáért is felelős. Én erélyesen vitatom ezt a felfogást. A dolog ennél összetettebb. Nem állíthatjuk, hogy a létrejött társadalom mindenestől a játéktechnikai alternatíva akaratából vált olyanná, amilyenné. Kétségtelen, hogy a KARD működése formálta az e-magyar közösséget. Ez azonban sokkal inkább a keretfeltételek merevsége miatt oligarchizálódott. Ismét visszautalnék: a gazdaság milyenségéről nem a gazdasági elit tehet, a katonai modul milyenségéről nem a tankok és medálvadászok, a politikai szféra milyenségéről nem annyira a politikai elit. Ők is csupán idomultak a keretekhez, alkalmasint tudatossággal kihasználták azokat. A fogaskerék sem tehet arról, mit hajt meg a gépezeten belül. Azt a funkciót tölti be, amire alkalmas. Élesen fogalmazva: ők ugyanúgy egy korrupt rendszer áldozatai. Az igazi felelősök sokkal inkább a játékfejlesztők. A KARD erre a társadalmi adottságra csupán ráépült politikai szerveződésként. A birodalomfenntartás, a katonai kiadások magasan tartása, a stabilitásra, állandóságra törekvő gazdaságpolitika egyaránt az elitnek kedvezett – az eliteknek való kedvezés szándéka nélkül. Ami a KARD alternatívájából, elveiből fakadt, az erre volt alkalmas. A konzerválás tehát esetükben, és ezt jóhiszeműen fenntartom, noha politikájuk eredménye volt, annak nem volt célja. Ugyanakkor ritkán hallhattunk bírálatot vagy sajnálkozást részükről emiatt. Avagy a hegeli jogfilozófia axiómájával megfogalmazva, a KARD konzervativizmusa abban áll, hogy a mindenkor valóságosat ésszerűként fogadta el. Az ésszerű valóságossá tételét azonban nem képviselte ugyanilyen következetességgel.





III. Ideológiamentes alternatívák

Az ideológia nélküli alternatívák közös vonása a távolságtartás mind a szélsőjobboldali, mind a mérsékelt konzervatív alternatívától. Ezt időről időre következetes is tudják képviselni. Sokszínűségük lehetőségére tekintettel több, jellemzően kispárt (MKKP, P.I.N.A., Katie-párt, Szolidaritás, eKP) képviseli ezt az alternatívát, ám az alternatíva kevésbé könnyen körvonalazható volta és a fantáziadússág e-magyarországi hagyományának hiányossága folytán képviselőinek taglétszáma kevés. A hatalom megragadásának közelébe ritkán van alkalmuk kerülni. Vagyis az e-magyarországi kétértékű küzdőtéren nehéz betörniük.

Ha van elv, amelyik a legközelebb áll az antiideologikus alternatívához, az a játékélmény hangsúlyozása. Olyan megoldásokat keresnek, amelyik a lehető legtöbb játékos számára a lehető legnagyobb élményt képes biztosítani. Ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy már elviekben is ők képviselik a közepet a mérsékelt konzervatívok haszonelvűsége (régiók, bónuszok, adóbevétel, stb.) és a szélsőjobboldal rögzített egycélúsága között. A játékélmény, mint olyan, nem egzakt módon mérhető entitás. Másfelől a célkitűzések sokaságát engedi meg. De van egy egyértelműbb szempont is. Miközben a mérsékelt konzervatívok a játék keretfeltételeiből, mint adottságból indulnak ki, a szélsőjobboldal hívei pedig az IRL-t (pontosabban: egy IRL gyökerű interpretációt) tekintik igazodási pontnak, az antiideologikus alternatíva harmadik utat képvisel: a kettő között egyedül lehetségeset, a fantázia birodalmáét. Röviden úgy mondhatnánk, hogy az eRepet nem egy fogaskerekekből álló virtuális gépezetvilágként, és nem a RL meghosszabbításaként fogják fel, hanem szerepjátékos közösségként. Ahol mindenki az kísérelhet meg lenni, ami lenni akar.

Legnagyobb erejük, egyszersmind gyengeségük ugyanaz. A fantázia megnyitása elképzelhetetlenül megnöveli a bejátszhatóság terét. Másfelől éppen emiatt, az e-világ annyi univerzumra esik szét, ahány játékos alkotja. Ez az individualizmus a közösséggé szerveződést spontán erők függvényévé teszi. Ám amikor sikerül a fantázia olyan mikrokozmoszait megteremteni, melyek egymással is harmonikus kapcsolatban állnak, akkor felszabadul az alternatívában rejlő elementális erő. Valóban érdemesnek látszik az eRep a játékra. A sarkalatos kérdés tehát megtalálni számukra egy közösségszervező erőt, például közös célt.

Az alternatíva eddig talán nem nyert ennyire konkrét megfogalmazást, mint az előző bekezdésekben, és nem is teoretizálták részletgazdagon, ezzel együtt, mindig is létezett. Nehézségüket nem csupán a szervezeti széttagoltság, de még inkább, a koncepcionális egység hiánya okozta. Voltak, akik a játékélményt a birodalom fenntartásában látták, míg mások (Lucy, Nyonyi, stb.) kizárólag a román háborúktól várták ezt. A bipoláris magyarhoni politikai palettán a játékélmény hívei időnként összemosódtak utóbbiakkal. Sőt, a szélsőjobb igyekezett a játékélmény képviselőjének láttatni magát. Emiatt az alternatíva önálló volta is elhalványult. Sok kis pártjuk sokféle véleményt képviselt, vagy éppen nem képviselt semmi határozottat, csupán tagadott. Ebből a nyüzsgő sokszínűségből az e-magyar politikatörténet viharain keresztül egy szerveződés tudott mindvégig megmaradni, és jelentékenyebb támogatottságot elérni. Ez pedig a Hupákolás-párt, avagy az MKKP.



A Hupákolás-párt sokáig nem jelentett politikai alternatívát. A párt sokkal inkább a szerepjátékosok gyülekezőhelye volt. Illetve Hupákolás fantáziái kiélésének a helye. Az MKKP filozófiája kimerült abban, hogy játszunk a játék kedvéért. Élvezzük önmagunkat. Ez leginkább a verbális megnyilatkozásokban, az egyoldalú deklarációkban jelentkezett. Újságcikkek jelentették az ideológiamentes alternatíva híveinek megrögzített alkotásait. Ebből a szempontból szerveződésük nem volt más, mint a szpemmer újságírók laza összefogása, elkülönülése a többiektől. Ez azonban a szervezet nagymértékű, ráadásul spontán fejlődésével járt együtt. Az MKKP gyakori névváltásai és eszmei átorientálódásai akaratlanul is széles tábort hozott létre. A Hupákolás-párt populárissá vált. Közel kétszáz fős tagságával a pártok ranglistáján az 5. helyig jutott el. Ami jogot adott az Uralkodó számára az elnökjelölt-állításra. Frissen szerzett jogával élve, pártjával új célt tűzött ki: jelentkezzenek valós politikai alternatívaként, és hódítsák meg az elnökséget. Ez rögtön egy irányba szervezte a párt addig széttartó erőit. Sokak számára megtermékenyítő erőt jelentett, hogy komoly kormányprogramok kidolgozásán törhették a fejüket. Nem is hiába. 2012 júniusában előbb impeachment révén, 2014 januárjában pedig első helyezettként nyertek választásokat.

Hupákolás amilyen vehemensen követelte magának az elnökséget 2012 és 2013 folyamán, annyira meglepetésként érte a '14-es siker. Ma már kimondhatjuk, felkészületlenül érte a helyzet nem csupán a pártelnököt, de a tagságot is. Az MKKP-nak nem volt egységes világszemlélete, kész kormányprogramja. Kormányzati célkitűzései nagyjából a Kétfarkú Kutyapártéval voltak azonos kidolgozottságúak. („Örök élet, ingyen sör, adócsökkentés.” „Legyen minden jobb!” Etc.) Időközben a lelkesedés is alább hagyott. Paradox módon, mire képessé váltak (inkább a belpolitikai mozgások következtében, mint önerőből) választást nyerni, addigra elment a kedvük tőle. A kormány összeállítása már a hivatal átvétele után történt meg, és a ciklus folyamán szinte folyamatos tisztviselőhiánnyal küzdöttek. Ezek a széthúzó erők végül megakadályozták, hogy a magyar államot bármilyen irányba is elmozdítsák. Nem került sor nyílt szakításra Romániával, sem a SerHun megerősítésére. Szándékolatlanul ez végül a stabilizálásnak kedvezett. Az Asteria alakuló tárgyalásaiból való kimaradás, a román-magyar MPP megkötése körüli tárgyalások elodázása rövid távon óriási hátránynak tűnt, középtávon azonban nem bizonyult végzetes hibának. Úgy mondhatjuk, az a diplomáciai pozíció, melyet eMagyarország utóbb elért (de facto Asteria tagság, jogi kötelmek nélkül), már a Hupákolás-kabinet ciklusa idején megalapozást nyert.

A kormányzás után azonban még inkább felgyorsult a párt erodálódása. A frissebb párttagokat a januári tapasztalatok ábrándították ki. De a '12 nyári csúcs óta apályban volt az MKKP, a taglétszám folyamatosan csökkent. A hiányosságok ekkor lelepleződtek. Nem szabad ingadozni a „játékélmény” jelszavának üres hangoztatása, és a román háború egyoldalú követelése között. Nem lehet egyszerre szerb és lengyel orientációt is kívánni. Markáns állásfoglalásra van szükség, alkalmasint olyan ösvényre kell lépni, mely addig járatlan, harmadik út volt. Nem lehet mellőzni a kidolgozott eszmeiséget és az alapos szakpolitikát. Különben a kormányzás csupán egyéni kezdeményezések, állami szintre emelt szpemmelések, kósza ötletelések tarka halmazává válik. A játéktechnikus alternatíva és a románellenesek kudarca után alkalom adódik a játékélmény-pártiak újbóli bizonyítására. Lehet tanulni az eddig kivívott tapasztalatokból.



Keveset beszéltünk még az alternatíva konkrét irányzatairól. Felvillantanánk néhányat.

❶ Az MKKP hivatalos főideológusának volt tekinthető egy időben Forradalmi Maki. Maki radikálisan azt az elvet képviselte, hogy nincs az az eszköz, amelyet az unalom megtörésére fel ne lehetne használni. Amennyiben ehhez, és a közösség felrázásához, hosszabb időtávon esélyes aktivizálásához román háborúra, és vele akár e-Magyarország eltörlésére volna szükség, ám legyen. A játékélmény huzamosabb biztosítása és egy vitális közösség megőrzése nagyobb jót jelent, közelebb áll a közjóhoz, mint a józannak és ésszerűnek látszó, a fennálló diplomáciai viszonyokat is konzerváló politikai irányvonal célkitűzései.

❷ Weisz Manfréd Huba mindig is egy szolidárisabb, befogadóbb, intellektuálisan gazdagabb, nemzetközileg aktívabb és barátságosabb e-Magyarországért küzdött. Ez a vízió lelkesítette. Szervezetileg egy önálló baloldali pártról álmodott. Ami azonban, leginkább IRL okok miatt, nem tudott megvalósulni. Így a vízióját sem tudta valósággá tenni. Hubához kapcsolódóan elmondható, hogy az e-magyar baloldali kísérletek mind az ideológiamentes harmadik úthoz tartoztak.

❸ Hupákolás maga az uralkodói ambíciói kiteljesítéseként tekintett az elnökség megszerzésére. Királyt akart játszani, és ehhez keresett minél tágasabb, minél realisztikusabb kereteket. Élesebben szólva, egyszemélyi, szerepjátékos hajlamait akarta kiélni. A jelmondata akár az is lehetett volna, „ország kerestetik, önjelölt uralkodó számára”. Kétség kívül, a fantázia alapú játékmódnak ő volt a legnagyobb magyarországi mestere. Ezt azonban kissé önző módon ültette át a gyakorlatba, a közösségi szempontok nem kellő figyelembe vételével. Családtagokat, törvényes és törvénytelen utódokat, szolgáló nemeseket, hű párthíveket, egyházi vezetőket gyűjtött maga köré, saját sereget és partizánalakulatot szervezett, és megkreált egy birodalmi és önmítoszt. Mások aktív részvételét a fantáziabirodalom megalkotásában és működtetésében kevésbé értékelte.

❹ Ide tartoznak még azok a seregek is, amelyek IRL előzményektől függetlenül jöttek létre, és sajátos, csak az e-világban egzisztáló identitást alakítottak ki maguknak. A V1 idején alig férhet kétség hozzá, hogy ők voltak a legmenőbbek. Ilyen közösség volt a Killer Rabbits, a Falka, a Láthatatlan Légió, a Teller, a Vörös Század .

❺ Bár politikai követelésekkel nem lépett fel, mégis a koncepcióteremtők sorába helyezném Juccert. Juci személyiségét erőteljes anarchista szellem hatotta át. Cikkeiben a nőiség nyert megfogalmazást. Az emancipált, teljes értékű, állhatatos, sőt harcias, tökéletlenségében, hiányosságaiban is eszményíthető nőiség. Ebből a pozícióból mindig is küzdött a fennálló viszonyok elnyomó jellegű hatalmi konstrukciói ellen. Lázadó volt a szó legnemesebb értelmében. Személyisége és gondolatai közösséget tudtak teremteni. Vezetői ambíciók birtokában képes lett volna tömegeket magával ragadni. Erre azonban nemigen érzett indíttatást.

❻ Bár nem kötődik az MKKP-hoz, másként gondolkodása okán a harmadik út alternatívájához sorolom Murlockijt. Murlockij egyfajta pragmatizmust képviselt. Ő fogalmazta meg elsőként, hogy termék mivoltában az eRepnek is megvan a maga élettartama. Ami ha lejár, többé nincs értelme a játéknak. Megítélése szerint ezt a pontot régen elhagytuk. Azóta a játék nem biztosít igazi élményt. A racionális játékosi/fogyasztói magatartás így az elhagyás maradt. Ezzel ő az én szememben szintén a játékélmény alternatíváját képviseli.

Talán már ez a rövid felsorolás is ízelítőt adhat, milyen közösségszervező erőket lehetséges működésbe hozni.




Összegzésül

Elemző cikkemben arra a következtetésre jutok, hogy mind a románellenes, mind a játéktechnikus alternatíva az FSB-elnökség tapasztalatai alapján, huzamosabb időre kifulladt. A románellenes, nacionalista alternatíva azért, mert sikerült neki ismét katasztrófába rántania az országot. Ezúttal a diplomácia többéves, nehéz munkával kivívott eredményét is tönkre téve. A játéktechnikus alternatíva pedig azért fulladt ki, mert megszűntek hinni értékeikben, látványosan elfáradtak, végül feladták magukat. Ez a két bukás azonban utat nyit a harmadik út, az élménypárti közép alternatívája felé.

Figyelmedet köszönve:
Constanze Schelling







🐱 🌸 😺 🌸 🐱REKLÁM🐱 🌸 😺 🌸 🐱



🐱 🌸 😺 🌸 🐱 Segítségedet a küldetés teljesítésében szívesen fogadom. 🐱 🌸 😺 🌸 🐱




╔
║
║
║
║
║
║
║
║
║
║
╚ 		══════════════════════════════════
Legfrissebb cikkek listája (Latest):
1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal
Legfrissebb cikkek listája:
Latest top 300
Top20:
1. oldal | 2. oldal
══════════════════════════════════ 		╗
║
║
║
║
║
║
║
║
║
║
╝
made by Kisborok
(Szerény módosítás: C. Sch.)





ugrás a napi parancsra →

made by Kisborok