Join the new world

Georg Wilhelm programtervének közlését folytatnám a mai számban. A napokban beszélve vele a maga dísztelen, mégis erős stílusával így jellemezte azt: "ez egy program, nem kívánságlista". Szavait találónak tartom.

Nos, mielőtt következne előadása harmadik része, röviden összefoglalnám a teljes szöveget. Azok kedvéért, akiknek elsőre talán nem volna kedve végigolvasni. Ez egy tényadatokon nyugvó spekulatív elemzés volna. Az I. szakaszban (bevezető alapvetés) felvázolja nekünk e-Magyarország gazdasági-társadalmi tényezőit. Majd pedig rátér arra, általánosságban miként lehet nagyhatalommá válni. Végezetül megállapítja, adottságaink révén milyen útját érdemes választanunk a nagyhatalommá válásnak.

A II. szakaszban rátér ennek konkrét megvalósítására. A gazdaságpolitika valamint a népességpolitika területén tesz javaslatot a hogyanra. Illetve azok mértékére is.

A III. szakaszban, mely a legterjedelmesebb mind közül, az e-magyar társadalomnak egy messzire vezető elemzését adja a bevezető alapvetésben vázoltak szerint. Láthatóvá tesz itt bizonyos érdekellentéteket. Amelyekből komolyabb problémák is adódnak. A szakaszt a gazdasági célkitűzésekkel egybevágó katonai célok körülhatárolása zárja.

A IV. szakaszban pedig mindezt a lehető legrövidebben (immár érvelés nélkül) összefoglalja.

III. e-társadalom és katonai célirányok

"Aligha takaríthatjuk meg magunknak a fáradságot, hogy bepillantsunk egyetlen pillanatra e-társadalmunk szerkezetébe. Ugyebár a felosztás egyik koordinátájáról, vagyis a polgárok művelődésének három lehetséges irányáról már esett szó. Ezek persze vegyülhetnek is egymással: lássátok azt a Schellinget, aki munkásként és újságíróként egyforma lendülettel igyekszik produkálni magát. Világos, hogy aki egyik irányban műveli magát, az ezzel kizárja másik irány lehetőségét - ezáltal pedig koncentrálja erőit. Munkás, vagy katona lesz alapvetően. Eredményes újságíró pedig akárkiből lehet: akár kezdő játékos is (mivel pusztán intellektust igényel ez az irány). Ezen koordinátarendszerben szemlélődve egy katonatársadalom képe bontakozik ki előttünk.

Tehát releváns a megközelítás, ha az e-magyar társadalmat mint katonatársadalmat vesszük szemügyre. Közte azon polgárait is, melyek nem célirányosan ezen a pályán tevékenykednek. Milyen rétegei vannak tehát a V2 e-magyar társadalmának? A legfelső réteg - egyszersmind a legkeskenyebb - világos, hogy a tábornagyoké. Ők még "az előző rendszerben" [itt a V1-re utal a szerző - Schelling szerkesztői megjegyzése] szerezték katonai tapasztalatukat, ezáltal rangjukat. Abban a rendszerben, amelyben a csata öt-hat-nyolc kattintást jelentett, és utána hp-jukat maximumra betöltő kórházak voltak. Igen, helyes a következtetésük: a régi idején könnyebb volt tábornaggyá válni. Nos, lépjünk ezen tovább! Az e-magyar társadalom politikai hierarchizáltsága kísértetiesen egybeesik a katonatársadalom rétegzettségével. Ha végignézünk eddigi elnökeink során, csupa-csupa tábornaggyal találkozunk. Kormányaik tagjainak sorában szintén nem csekély a tábornagyok aránya más rangokhoz képest. (Helyes ennek így lennie? - kérdeznék most az idealisták a hátsó padsorokból. Erre azt felelem nekik: a jelenség, hogy e-Magyarországon a tábornagyok politikai szerepvállalása kiugró, csupán azt jelenti, hogy a társadalom egyedüli értéknek a katonai érdemeket tekinti. Egyedül annak a tekintélynek hódol, amelynek a katonai rang a meghatározó alapja. Erre az idealista azt kérdezi: tehát ebből az következik, hogy az e-magyarok igencsak egysíkúan gondolkodnak? vagyis abszolutisztikusan gondolkodnak, ha értékekről, érdemekről van szó? - Ilyen provokatív és célzatos kérdésre nem vagyunk hajlandóak válaszolni.)

Ez tehát az a réteg, amely sikereket képes elérni a csatatéren, egyszersmind ők adják a tőkearisztokráciát, és ők bírják a konkrét politikai hatalom legjavát, pártverzérekként és a kormányzat tagjaiként. És, ami nem mellékes, újságíróként nem kis részben ők formálják a közgondolkodást. Az e-magyar társadalom (mint porosz típusú, vagyis olyan társadalom, amelyben előbb van katonai nagyhatalom, és csak utána, ennek révén gazdasági nagyhatalom), lényegében oligarchikus szerkezetű.

Két másik társadalmi réteget különböztetek meg. Az egyik egy "széles középosztály", mely lehetőségeiben a tábornagyoké alatt helyezkedik el, összefoglalóan talán tiszti osztálynak nevezhetnénk. A tisztek korlátozott sikereket érhetnek el a csatatéren. Azt is csak akkor, ha esélyt adnak számukra. (Ti. a tábornagyi arisztokrácia nem gázolja le a tisztek számára elérhető gyengébb ellenfeleket.) A V2 talán éppen katonai tekintetben, és éppen a tisztek számára változtatta meg a játékot legnagyobb hátrányára. A lecsúszás veszélyétől ugyan tartaniuk nem kell, a rank point nem megy lefelé, ugyanakkor előrelépésük esélyei nagymértékben csökkentek. Gazdasági erejük is határhelyzeti: a tehetősebbek képesek vállalatokat alapítani, ám a többség nem. A tisztek politikai szerepvállalása a párt- és kormányzati tevékenységek háttérmunkáira maradnak többnyire. (Vagyis mert munkájuk a nyilvánosság előtt rejtve marad, ezért nem is ők részesülnek elismerésben - ti népszerűségben - miatta.)"

[folyt. köv.]