Why I like Sweden?

Day 572, 01:46 • Published in Sweden Hungary • by Quicksilver

Why I like Sweden?

Why I like Sweden.... even when we beat them?

Well, I freely admit that the first reason that comes to mind is Misho, Kape, Gudrun Schyman, Kalle Holm, whom I met most in articles, forums, chats or even mybrute (sorry, Gudrun I lost my pass for Illyre) and whose occassional articles I enjoyed for a long time. Guys, you bring so much fun into the game, why don't you write more?

Our talks go back long, for time when we first 'secretly' talked in #erepeng channel about the Germans, and made fun plans that involved the Poles as well, unfortunately which I could not persuade my government to make it into reality - our main problem at the time was Romania. It would have required a lot from the then existing alliances to work together. But it is significant that even back then it was Germany that brought us closer, and almost made us impromptu allies for a common goal. Recent events make it funny in retrospect to have Sweden and Poland conquer Germany, and have Hungary to barge into the fray and pick up regions from both (with allies of course).

But it is not what I wanted to write about. I distinctly remember Kape's articles (This is Sweden) and (This is still Sweden), in which he describes Swedish mindset and its appearence in the game. And I must say, that to hell with alliances and allegiances, I like it! In the game alliances are quite like family - one does not really chose them, because they formed long ago, they acquired members not always on merit or common values, but on strategy and so-called 'other considerations'. We all feel sometimes that somebody from the 'other side' is more to your liking than some on this one... and I intentionally don't say any names, because as a member of PEACE I firmly stand by all members, no matter my personal feelings, and hesitate not a single moment to hit the Swedish wall if that is the battle order. It was no different with Romania, whom I also like and have many friends, but I have always fought my best against them.

But still, I do like Sweden, the Swedes. Even when they infiltrate, TO, conquer and betray a country, they are somehow straight and honest about it. They do not smear facts and tell half-truths - they either keep very quiet or come out fully about it. That is a quality, I personally very much value; honesty in diplomacy is a strange truth, but surprisingly effective - as I have come to learn. Especially when it is delivered by Misho's outstanding humour. 🙂

What else can I say... I respect Sweden as a military power, and because of it it is an even greater achievement to beat them - you, because I write this piece to all of you, in battle. I am looking forward to Schleswig-Holstein which you will surely defend more than you did with the other, little-important German regions. I do hope to see Sweden's full military - and the backing up economy - power together with your allies up against Hungary's newly minted might that stems from our numbers - do you remember Kape, our talk long ago? The thousands of Captains and Colonels that I was foretelling you then are delivering now, and I cannot see the mighty tanks stopping them... if you can, you will at the next battle, I am sure of it.

We play to win, you said, not by the number of regions, not by the heaps of gold in the treasury, not by TO-ing every congress and presidency - but by being the one that is generally accepted as the best, the role modell, the one who is above the rest. We all play for that. I respect Sweden for playing honestly for that, just as I respected Romania for the same - and Hungary right now, not because I am a Hungarian, but because it is true.

Play for win, play for fun!


Miért kedvelem Svédországot?

Miért kedvelem Svédországot... amikor megverjük őket is?

Hát bizony, bevallom az első érv, ami eszembe jutott, az Misho, Kape, Gudrun Schyman, Kalle Holm, akikkel a legtöbbet találkoztam a cikkek kommentjeiben, a fórumon, a chatszobákban, még a mybrute-on is (Gudrun, sajnos elhagytam Illyre jelszavát), és akiknek a cikkeit mindig is élveztem, mert felüdülést hoztak a néha egyhangú médiába. Srácok, annyi humort tudtok hozni a játékba, miért nem írtok még többet?

A beszélgetéseink rég kezdődtek, még amikor 'titokban' tárgyalgattunk az #erepeng szobáana németekről, amelyekbe bevontuk volna a lengyeleket is - és amiről sajnos akkor nem sikerült meggyőzni a kormányomat, hogy érdemes lenne beleugrani - az tény, hogy Románia akkor még nagyobb problémát jelentett nekünk mint egy nyugati kaland. Mégis, talán jelentőségteljes, hogy pont Németország volt az akkor, ami miatt majdnem időlegesen szövetségesek lettünk. A közelmúlt eseményei így visszatekintve mulatságossáteszik, hogy Svédország és Lenygelország mégis együtt hódítsa meg Németországot - de már Magyarország jön utánuk, elvenni a régiókat tőlük (másokkal együtt persze).

De nem erről akarok írni igazából. Elég jól emlékszem Kape két cikkére (This is Sweden) and (This is still Sweden), amelyekben leírja a svéd mentalitást és annak megjelenését a játékban. És azt kell, hogy mondjam, a fenébe a szövetségekkel, és a kötelezettségekkel, ha egyszer ez tetszik nekem! A játékban a szövetségek olyanok kicsit mint egy nagy család - nem választjuk őket, hanem beleszületünk, a tagok nem értékek vagy közös szellemiség mentén csatlakoznak, hanem stratégiai érdeke vagy más meggondolások miatt. És bizony mind érezzük néha, hogy valakit a 'másik oldalról' jobban kedvelünk, mint a sajátunkról... és direkt nem mondok neveket, mert mint a PEACE tagja, szilárdan kiállok minden tag mellett, a saját érzéseimtől függetlenül, és ha az a napiparancs, akkor bizony a cvéd falat ütöm egy perc hezitálás nélkül. Ez pont úgy van mint Romániával, ahol igen sok barátra leltem, de akik ellen mindig a tőlem telhető legtöbbet tettem harcban, propagandában, ahogy tudtam.

Mégis, mégis, nincs mese, kedvelem a svédeket. Még amikor beférkőznek egy országba, TO-zzák azt, és elárulják, akkor is valahogy egyenesek és őszinték ebben. Nem maszatolják a tényeket, nem mondanak féligazságokat, félhazugságokat - amíg kell addig teljes csöndben vannak, amikor nem, akkor vállalják az egészet teljesen és őszintén. Ez egy olyan kvalitás, amit nagyra értékelek bennük is, másokban is; az egyenesség és őszinteség egy olyan eszköz a diplomáciában, amit ritkán használnak, de pont ezért meglepően hatékony tud lenni, ha megfelelően forgatják. Akkor meg különösen, ha ez az őszinteség Misho frenetikus humorával van előadva. 🙂

Mit is mondhatnék még... Tisztelem Svédország katonai erejét, és ezzel együtt még nagyobb dicsőség lesz megverni őket csatában - titeket, hiszen ez a cikk nektek íródik. Már előre várom a csatát Schleswig-Holsteinért, amit biztosra veszem már jobban fognak védeni mint eddig tették az értéktelen, volt német régiókkal. Remélem ott már láthatom Svédország teljes katonai - és az azt lehetővé tevő gazdasági - erejét, a szövetségesekkel együtt, amint felveszi a harcot Magyarország erejével, amit a létszám ad - emlékszel még Kape a régvolt beszélgetésünkre, a Captainok és Colonelek ezreiről, akiket megjósoltam akkor, és akik ma már itt vannak, és naphosszat ütik a falat, fáradhatatlan, hosszú sorokban? És nem látom a hatalmas tankokat, hogy megállítanák őket... ha meg tudják, hát az ebben a csatában ki fog derülni.

Azt mondtad, azt írtad, hogy azért játszunk, hogy nyerjünk, és nem a régiók számában, nem az aranyak halmaiban a kincstárban, nem a TO-zott kongresszusokban - hanem hogy azok legyünk, akikről egyszerűen mindenki elismeri, hogy igen, ők a legjobbak, akiket utánozni akarnak a többiek, és akikre felnéznek. Mind ezért játszunk. Tisztelem Svédországot, mert őszintén és egyenesen ezért játszik, ahogy tiszteltem és elismertem Romániát is ugyanezért és másokat a múltban ugyanígy - és most Magyarországot, nem azért, mert magyar vagyok, hanem mert igaz.

Játsszunk a győzelemért, és játsszunk azért mert élvezzük!

Quicksilver

.