Vége...

Day 534, 06:05 • Published in Hungary Hungary • by BB

Vége

Már hetek óta fontolgattam a dolgot és most jött el az ideje, hogy döntsek. Igazából már tudtam a választ, de halogattam a bejelentést, amíg alkalmas nem lett az időpont.

Befejezem

Na nem a játékot, az még mindig izgalmas számomra, hanem a politizálást. Ma lettem 400 napos, talán pont így kell ennek lennie. Amikor regisztráltam még nem gondolkodtam politikai pályáról, dolgoztam, tréningeztem, céget vezettem, harcoltam.
A politikai karrierem a polgármesteri pozícióval indult, kétszer kaptam bizalmat Székesfehérvár lakosaitól. Aztán hadügyminiszter voltam a cseh-magyar háború idején. Szerénytelenségnek hangzik, de úgy gondolom fontos szerepem volt abban, hogy végül győztesként köthettünk békét. A következő ciklusban váratlanul pártelnöki székben találtam magam és jelölt hiányában indultam az elnöki pozícióért is. Nem nyertem, de ezt nem is bántam, ekkor határoztam el, hogy soha nem vállalnám az ország irányítását, ekkora terhet nem veszek a vállamra. Aztán jött a Corvin Párt, megtetszett az új irányvonal és részt akartam venni valami új, valami kreatív, izgalmas dologban. Döntöttem, kiléptem a Magyarországi Demokratikus Munkapártból, aminek alapító tagja voltam és csatlakoztam a Corvin Párthoz. Királyságot csináltunk, nem a manapság divatos szleng szerint, hanem tényleg. De nem tartott sokáig, hála a szűklátókörű, elvakult keveseknek, akik nem értették és nem is akarták megérteni a lényegét. Ismét egyedül maradtam, azok az emberek akikkel együtt dolgoztunk, küzdöttünk, hogy valami újat, valami izgalmasat hozzunk létre elhagyták a pártot és országot, volt aki a játékot is. Megint pártelnök lettem és próbáltam folytatni az utat, ami miatt a Corvin Pártot választottam. Küzdöttem is 3 hónapig, de rájöttem, hogy váltani kell. Az új társakkal megújítottuk a pártot, a múlt árnyaitól szabadulva. Megalakult a Nemzeti Honvédő Párt, ami választ adott az aktuális problémákra. Nacionalizmus és militarizmus volt a két fő gondolat ami mentén haladtunk, Románia ekkor már hónapok óta megszállva tartotta az ország jelentős részét. November óta folyamatosan az NHP elnöke voltam, párszor képviselő is. Javaslataink süket fülekre találtak, nem voltunk túl divatos párt. Ennek ellenére tovább dolgoztunk, a lendület idáig tartott. Hogy a párt tagsága mihez kezd ezután, nem tudom.

Lemondok a pártelnökségről és kilépek pártból, valószínűleg az országot is elhagyom.

Belefáradtam és meguntam a politizálást. Nem a politika rossz önmagában, az emberek rontják el, a pártpolitikától felfordul a gyomrom.

Az újságom utóbbi pár cikke már egy új dologgal foglalkozik, nem véletlenül. A jövőben minden energiámat a lovagrendnek fogom szentelni, amelynek célja egy új, egy jobb közösség kialakítása. A két index-cikk megtette a hatását, az e-világ valóságosabb, mint eddig bármikor. Persze akinek nem inge, ne vegye magára.

Jön a Szent László Lovagrend,
Kalandra fel!
katt
katt!
katt!!
katt!!!
Ui. Várom az okos kommenteket. 🙂