Join the new world

Musings about Crisana from a Hungarian

When I came to this game, almost all of Hungary was under Romanian occupation , and being much weaker, we had no hope of ever getting our original regions back. Even our capital, Budapest was under Romanian flag - a fact that none of you missed pointing out to us with glee. It made unavoidable ties between our countries, such connections that had the element of enemity - but also friendship. For when we talked, we got to know each other, and eventually became friends, many of us, from both sides. I cannot say I ever stopped hating when I saw the map in all yellow... I am Hungarian, and even though a liberal, it does not mean I have no national feelings. But the two could always exist side by side - a real friendship is always like that; it can contain anger and competition, even arguments and fights. The point is, at the end we could always talk like we are humans, the same race, no matter what.

Being conquered is a great lesson, I tell you. I have seen it from many sides, from the receiving end to the giving; till now you have never tasted it in your own regions. It is a violation, a rape on the country, on the soul of the country. It is extremely hard to bear, no matter what decisions or necessities lead there. It must be even harder when you remember past glory and world domination... and in the deepest recesses of your hearts you know that it is still not the end of the cycle. But it is always a cycle, things always come around, the great ones always fall and those who are down always get up to do glorious things... it is the way of things, one must drink the bitter cup too, to taste the sweetness of glory.

We, Hungarians and Romanians, as we played the game had a lot of things connecting us. We are similar, no matter how much many of us deny this from both sides, we are connected ingame and IRL too. We are similar, that is why we always have each other to measure us to, to fight with, to compete with - the reference-country, as sociologists say, just like IRL, but even more so. I am not mystifying this connection, of course both of us have other relations with other countries, but still, this one do have a significance. So a win or loss and conquest or being conquered also have a special place in this context. eRomania has never before had an original region conquered ingame - the first time it is done, we, Hungarians achieved it. I did not come here to glee, only to muse about history and how it turns, about people and feelings, about friends and enemies... I cannot play the game now, but some friendships transcended the game - while the enemies remained in it (as symbolized by admins deleting the friendslists of banned accounts). It is important that anger and contempt is shortlived, while true friendship goes beyond to its cause and remains even when that is gone.

I cannot play, so I will slowly leave the game - an org is simply not the way to take part or people to listen to one... and a new character is simply not my way, as I will not admit nonexisting guilt. The same goes to the eRo chat, where Han Solo banned me from, so I cannot talk to friends either - I stand by to what I said but I will never apologise for something that I have NOT said. But there are other places, other channels, on IRC, on YM (noranadasdy), on Facebook (Nora Nadasdy), on blogs where friendships can talk freely - free from admins or ops. Well, this article did turn to a sort of a good-bye, even though I did not intend it to. 🙂

But this game and what I did here, what I got here did influence me in ways that I cherish. I got to know many people from many countries; friends, enemies, adversaries and idols alike; ideas and beliefs from all corners of the world, viewpoints, arguments and prejudices... they make this game so great, the people who interact here for fame and glory, for better or worse. And what else is the best for rousing the involvement than a great loss? A victory is the end of a process, while a loss is the beginning. It all goes round but not in a circle - people learn from things comitted, study mistakes and in the next round they will be that much better, they go to the next level. History on erep is not a circle, that we blindly folllow - it is a spiral on which we can go to the next level. Just like in life. I go now to another level, but I will never forget eRepublik. I never forget the great stations of my life, and this one was one such.

I wish you all the best here - and everywhere

Quicksilver

Morfondírozások Crisana ürügyén

Amikor idejöttem ebbe a játékba, akkor majdnem egész Magyarország román megszállás alatt volt - és jóval gyengébbek lévén esélyünk se volt, hogy visszaszerezzük a saját területeinket. Még a főváros, Budapest is román iga alatt volt - és ezt soha nem is mulasztották el az orrunk alá dörgölni. Ez óhatatlanul is szoros kapcsolatokat teremtett országaink között; amelyekben benne volt az ellenségeskedés - de a barátkozás is. Mert beszéltünk egymással, megismertük egymást, és óhatatlanul sokan barátokká is váltunk, mindkét oldalról. Nem mondhatom, hogy bármikor is ne utáltam volna a tiszta sárga térképre nézni; magyar vagyok, ha liberális is, de a nemzeti érzület megvan bennem. De e két dolog jól elvan egymás mellett; akár az igaz barátság, amelyben egszerre létezik a megértés, a harag, a vetélkedés, a viták és a veszekedések is... a lényeg mindig az volt, hogy emberekként tudtunk egymással beszélni, ha nem is azonos nációhoz, de ugyanahhoz a fajhoz tartozókként.

Legyőzetni, megszállva lenni nagy lecke, higyjétek el. Én már láttam minden oldaláról ezt; ti most tapasztaljátok meg először a saját országotokban. Ez egy rettenetes érzés, egy erőszak az országon, a nemzet szellemén... iszonyú nehéz átlépni rajta, mindegy, hogy miféle logikus döntés vagy ekerülhetetlen végzet vezetett oda. Még nehezebb lehet ha előtte dicsőségre és világbirodalomra emlékezhetünk, és a szívünk legmélyebb csücskében tudjuk, hogy ez még csak nem is a legmélyebb pont. De ez egy kör, ahol a győztesek mindig elbuknak, ahol a legyőzöttek mindig felállnak, ahol ki kell üríteni a keserű poharat, ha utána a dicsőség édességét akarjuk megízlelni.

Mi, magyarok és románok, akik itt játszunk ebben a játékban, sokban hasonlítunk. Összeköt nemcsak az IRL, de a játék megannyi történése is, és noha sokan tagadják, mégis többnyire egymáshoz mérjük magunkat, egymással vetélkedünk, harcolunk - a referenciaország, ahogy a szociológusok mondják, nemcsak IRL de itt is. És ezzel nem misztifikálom a kapcsolatot, hiszen tudom, egyértelmű, hogy más országokal, nációkkal is vannak ilyen kapcsolataink, nekünk is, nekik is; ez egy speciális kapcsolat, de csak egy a sok közül. Ebben a kontextusban egy győzelem vagy vereség is különleges jelentőséget kap. eRománia még sosem vezstett el eredeti régiót, és az első alkalom, hogy ez történik, ezt mi, magyarok értük el. Mégsem örvendezni jöttem ide most... csak elmorfondírozni a múltról, jelenről, jövőről; emberekről, barátokról, érzésekről és ellenségekről... a játékban én részt venni már nem tudok, de a barátságok túlnyúltak ezen, míg az ellenségek ittmaradtak (ezt érdekesen szimbolizálja az hogy adminok törlik a bannolt karakterek barátlistáját). Fontosnak tartom, hogy amíg a harag és a rosszakarat nem tud túlnőni a játékon, addig a barátság és a pozitív érzések igen.

Játszani nem tudok, hiszen egy org egyszerűen erre nem alkalmas - így lassan elhagyom a játékot.... egy új karakter nem az én formám, ráadásul azzal elismerném azt, amit nem tehetek, mert nem igaz - az okokat a bannolásomra. Ugyanez igaz az eRo chatre, ahonnan Han Solo bannolt, és így nem tudok a barátokkal ott beszélgetni - amit mondtam azt vállalom, de bocsánatot kérni olyanért amit nem mondtam, nem fogok. De vannak más helyek, más csatornák, akár IRC-en, akár YM-en (noranadasdy), Facebookon (Nora Nadasdy), vagy a blogokban, ahol a baráti szavak elhangozhatnak - szabadon az adminoktól és opoktól. Hmm, érdekesen búcsúzkodássá vált ez a cikk, holott nem annak szántam. 🙂

Ez a játék, amit itt én tettem és ami velem történt, olyan módokon változtatott meg, aminek csak örülni tudok. Rengeteg emberrel találkoztam a világ minden részéről, barátokkal, ellenségekkel, ideálokkal és példaképekkel; ötletekkel és hitekkel; érzésekkel, érvekkel és előítéletekkel... ezek teszik ezt a játékot értékessé, az emberek akik itt összejönnek és hatnak egymásra - mindegy hogy ezt hírnévért vagy dicsőségért teszik, hogy jó vagy rossz céllal. És hát mi más ébreszthetné fel a legerősebb érzéseket mint egy vereség, egy veszteség? A győzelem mindig egy folyamat vége, míg a vereség a kezdete. Körbemegy minden, és mégsem egy kör ez - ahogy az emberek tanulnak a hibáikból, elemzik a történteket, úgy a következő körben már egy magasabb szintre juthatnak, jobbak lehetnek. A történelem erepen nem egy kör, amit vakon csak követünk - hanem egy spirál, amelyen egyre feljebb juthatunk. Pont úgy, mint az életben... én most egy következő szintre lépek, de erepet soha sem fogom elfelejteni - ahogyan nem felejtettem el az életem eddigi nagy állomásait sem.

A legjobbakat kívánom mindenkinek - mindenhol.

Quicksilver

.