Join the new world

Üdvözlök mindenkit! // Witam wszystkich!

Dla polskich czytelników: to jest tłumaczenie ostatniego artykułu vingaer. Proszę o vote oryginalnyej i węgierskiej wersji też

Ez a cikk vingaer monumentális írásának a fordítása. Olvassátok, mondjatok véleményt. Íme:
********************************
Az eRepublikban a diplomácia általában titkos IRC csatornákon folyik és csak ritkán a sajtóban.

A kormány által eltitkolt lépések lehetővé teszik, hogy a tények manipulálását, hogy kedvezőbb (vagy kedvezőtlenebb) fényben tüntessük fel azokat a szándéktól függően. Például XYZ ország elnöke megkoronázza magát a „Játszótér királyának”, de elfelejti megemlíteni a polgároknak, hogy kb. 1300 arannyal tartozik hónapok óta. Volt egy szabály a szövetségünkben: minden vitát és félreértést IRC-n rendezünk. Hasonlóan megy ez a Phoenixnél is.

Hogy lehet az, hogy a belső torzsalkodás a Phoenixnél az IRC-n marad (azért siránkozni, hogy x ország nem segített a csatában eltörölni y országot), a mi problémáinkat pedig midnenki megcsodálhatja a médiában. Úgy látszik valami nem jó így 🙂

Általában (és okkal) a vezetőséget okolják ilyen gondokért. De mit lehet tenni, hogy ha az új vezetőség (v. 2.0) nem csak hogy nem tudja megállítani az 'EDEN FAIL' cikkek cunamiját, amit az EDEN polgárok írnak, hanem tovább nő a számuk?

Úgy tűnik, hogy az EDEN fájának gyökerét más kártevők is rágják, nem csak a 'rossz vezetők'

Mi volt az EDEN célja?

Az állam szerepe a nemzetközi kapcsolatokban alapvetően a saját szükségleteinek kielégítése. A külpolitika , éppen ezért, a nemzet érdekeit tükrözi. Ezt a háborút az fogja megnyerni, aki rá tudja erőltetni másokra bizonyos viselkedést. Ez szövetségi szinten nem gond, ha a szövetségeseknek közös céljaik vannak.

Ilyen célja volt az EDEN-nek, hogy kiszorítsa a PEACE-t Észak-Amerikából. Akkoriban úgy működtünk, mint egy óramű, a védekezés segített, hogy az EDEN tagjai egy hullámhosszon legyenek. A szövetség joggal nevezte magát „Testvériség”-nek.

Azonban eljött a pillanat, mikor Alaska, Manitoba, és Nunvut visszatért a jogos tulajdonosához. Új cél kellett – és ez a cél az volt, hogy visszavegyük az ázsiai vasbányákat a Phoenix/PEACE-től 2009 decemberében.

Vérfürdő Karácsonykor

Még mindig le vagyok nyűgözve, hogy milyen zseniális előkészületeket tettek az amerikai diplomaták az ázsiai hadművelet előkészítésére. Akkor kezdték el, mikor a magyarok az amerikai régióikat erősítették meg.

Amerika elképesztő diplomáciai játszmát játszott Ázsiában, aminek az Indiával és Kínával való együttműködés lett az eredménye valamint diplomáciai kiütéses győzelem az olyan országokkal szemben, mint Magyarország, Indonézia és Irán. Mindazonáltal az első átkelési kísérlet Japánon megbukott Kyuyhunál. Abban a pillanatban valami eltört EDEN-ben. Románia és Görögország azt állította, hogy találtak egy találtak egy jobb utat Ázsiába Törökországon keresztül. Mivel a hadművelet lehetetlennek tűnt számos erősebb EDEN ország megragadta a rég áhított alkalmat és megtámadta a szomszédját.

Az USA ázsiai haditervét kivéve egyetlen akciót sem támogatott az EDEN vezetősége. Azonban ők nem parancsolhatták meg az elnököknek, hogy ne támadjanak, lévén, hogy az elnököknél – nem az EDEN vezetőségnél – van a „támadás gomb” valamint a nép adta legitimáció - tehát ők döntenek.

Ennek eredményeként 5 ország: Spanyolország, Románia, Görögország, Lengyelország és Horvátország veszélyes Phoenix MPP-ket aktivált. Ebből a bájos csokorból egyedül Lengyelországnak volt komoly, kivitelezhető terve (utolsó régiónak hagyni Syddanmark-ot, ez közben módosult), egyedül Spanyolország nem aktivált magyar MPP-t, egyedül Horvátországnak sikerült végeznie Szlovéniával gyorsan, egyedül Görögország nem jutott sokáig és egyedül Románia vesztett jelentős eredeti területeket.

Ezt a szakaszt érzem a legfontosabbnak abban, hogy eltűnt a 'Testvériség' az 'EDEN Testvérisége'-ből.

A „Testvériség”: szolidaritás és bajtársiasság a másik fél fele, függetlenül a körülményektől. Mi volt meg ebből a „Testvériségből” decemberben?. Másrészről a jó volt a hivatalos indoklások ezekre a kis inváziókra: sebzéselvonás a Phoenixtől, babyboom-unk van, stb....

De mi történik, ha más szempontból nézzük a dolgokat?

Diplomáciai szempontból mindenek befigyelt a FAIL, többé-kevésbé, mert nagyon ritka volt, hogy a Külügy tudott szövetséges segítséget hozni egy csatához. Néhányszor tragikus volt a koordináció („Hé, ezt kapd ki, most nyomtunk le egy 800k falat!” - oké, remek, de miért nem mondta senki, hogy ezt fogjátok csinálni). Az együttműködés siralmas volt (emlékszem, mikor egy ZDRUG kapitány bejött a #af szobába és keserűen ecsetelte a segítség hiányát a szlovéniai inváziókor; a támadás teljesen spontán volt). A propaganda ugyanakkor „remek” volt 🙂 (Hé, Lengyelország és Horvátország felégette Németországot és Szlovániát, és a Románok lenyomták Bulgáriát, Phoenix, jobb ha elsuttyogsz valahova csendben kimúlni!)

Hova lettek a közös célok? Nos, válaszként nézzétek a szerb hidat Ázsiába és Hellokitty-t, ami továbbra is a magyar korona éke.

Mi a baj az EDEN-nel?

Ha meg kéne neveznem, azt mondanám, hogy az EDEN képtelen volt támadásokat lebonyolítani. Az első kyushu-i csata után eltűnt az összhang. Az összes nagyobb ország megette a szomszédját reggelire, ahelyett, hogy a hosszú távú célra koncentráltak volna: elvágni a Phoenixet az aranyforrásától, és ezután támadni.

Miért voltunk képtelenek offenzív szövetségként működni? Nos, ezt lehet magyarázni egy hosszú és kimerítő tengerentúli védekezőháborúval. Ugyanúgy magyarázhatjuk a fáradtsággal, mert oly sokáig voltunk kénytelenek védekezni. Szerintem azonban az ok másban keresendő: mást tartunk „mókának” és mások a nemzeti érdekeink. Valóban, mindenki ki akarta szorítani a magyarokat Hellokittyből. Ráadásul mindenki háborút akart a móka és a babyboom kedvéért.

Nem tudom, hogy lehet-e teljesíteni országok egy ilyen nagy csoportjának a kívánságait, amiben mindegyiknek, mérettől függetlenül, ugyanakkora a beleszólása. A „Testvégiség” szempontjából december, az elképesztő párizsi, saarlandi, lionking-i, marmarai és prekmurjei győzelmek ellenére, egy keserű pirula volt, melyet le kellett nyelni. A sértett Románia távozása és az EDEN vezetőségének kanadai kvázi megzsarolása (a képviselők visszavonása az angliai offenzíváig) kemény lecke volt. A koncepció, miszerint az EDEN-t átalakítjuk EDElaNTIS-á, egy elnöki tanácsot létrehozva nemcsak az ATLANTIS jó öreg problémáit hozná vissza, de megbénítaná a döntéshozást, mikor a helyzet naponta többször változik az eRepublikon. Az egy hét alatt történt két vezetőségválasztás egy nagy kérdőjel a szövetségen belül.

Ehhez hozzáadhatjuk a sikertelen angliai inváziót, amit elméletben nem lett volna szabad elveszteni, és csupán 3 napig kellet volna hogy tartson. Az akciók megmutatták ugyanakkor, hogy az országok ambíciói kisiklathatják a legjobb tervet is (Kanada meghódította Skóciát, amivel sikeresen kizárta Norvégiát és az MPP-it a további harcokból; az USA nem volt lelkes a lengyel High Iron-tól, a vaspiacot féltve, ezért átütemezték a londoni támadást).

A rossz vezetőséget végre leváltották, és micsoda meglepetés, a problémák, mint az rossz kommunikáció és az eltérő érdekel megmaradtak. Mind láttuk tegnap, amikor Horvátország nem kapott elég segítséget és ennek eredményeként lekéste a Nyugat-Európába tartó gépet Ki volt ekkor a hibás? Béna vezetőség, lusta nyugati szövetségesek, az alvó amerikaiak, a keleti lobbi, akik csak a török utat tartják járhatónak Ázsiába vagy maga Horvátország, aki biztonságban érezte magát a 400k-s fal mögött? Gondolom a fent említettek mindegyike hibás kissé.

Ez már mind megtörtént egyszer

A történelem azt mutatja, hogy birodalmak születnek, és birodalmak elbuknak. Ez akkor is igaz, ha szövetségeket vizsgálunk és nem országokat. Elég az EDEN-re nézni, a szövetség lassan haldoklik és összeroskad a saját súlya alatt. A Phoenixnek, amely eredetileg egy kis szövetségnek indult a legerősebb PEACE országokkal, hasonló gondjai vannak.

A kérdés az az, hogy mi, felismerve az új modul közelgő változásait és az általános elégedetlenséget a jelenlegi eVilágrenddel, megismételjük-e a történelmet, egy új szövetséget építünk az EDEN romjain, ami mini-EDEnlanTIS-nak indul és fél év múlva a fél világ a tagja lesz.

Nem tudom, hogy nem lenne-e jobb egyszerűen... szétrobbantani az EDEN-Phoenixet és egy rakás kisebb, de a tagokat reálisabb célokkal összefűző szövetséget létrehozni.

A kisebb szövetségeknél a terjeszkedés iránya legalább korlátozottabb lenne. Vegyük például Görögországot. Mi a célja Görögországnak? Elpusztítani Törökországot. Ez nem különösebben egyezik meg Svédország nemzeti érdekeivel, melyek a földrajzi helyzet miatt inkább Németországgal és Angliával kapcsolatosak. Akkor ki lenne jobb szövetséges Görögországnak? Például Bulgária, akinek nincsenek éppen szoros kapcsolatai Törökországgal, és jelenleg lemondhat az északi irányú terjeszkedésről.

Jelenleg úgy tűnik, hogy az EDEN-t és a Phoenixet csupán az tartja egybe, hogy senki sem engedheti meg magának, hogy visszalépjen a szövetségből, elvesztve MPP-it, míg a másik szuperhatalom létezik.

Egy nyilvánvaló akadály ebben az utópikus vízióban nem más, mint az eRepublik történelme. Elhagyná-e Magyarország Szerbiát a lengyel szövetségért? Nem hiszem. Mindenki ezt mondaná: 'Hé magyarok, olyan sokszor rohantuk le Horvátországot együtt, és most itt hagytok?' Lehetséges lenne, hogy Szerbia és Horvátország szövetséges legyen? Valószínűleg nem.

Mégis jó arról álmodni, hogy egy nap a diplomáciai erőfeszítések megváltoztatják a játék viseltes formuláját. Mi történne ha Spanyolország, Lengyelország, Horvátország és Szerbia lerázná a múlt terhét és szövetségre lépne?

Nos, szerintem az lenne csak az igazi móka az eRepublikon.



Eredeti cikk lengyelül
Eredeti cikk angolul
************************************
Ha tetszett sub&vote!

http://qll.lunar.byethost13.com/modules/article/">
http://qll.lunar.byethost13.com/modules/article/count.php?s=erep&m=normal&n=visitors&id=1223646">