Join the new world

Tartalom

I. Nemzettudat és identitás
II. Nemzeti karakter
III. Értékek és magatartásformák
IV.A család
V. Jó modor és viselkedés
VI. Mániák
VII. Szokások és hagyományok
VIII. Humorérzék
IX. Szabadidő, szórakozás
X. Kultúra
XI. Evés-ivás
XII. Egészség és higiénia
XIII. Intézményrendszerek
XIV. Bűn és bűnhődés
XV. Kormányzat és politika
XVI. Üzlet
XVII. Nyelv és gondolkodás
XVIII. Társalgás és gesztusok


Értékek és magatartásformák


A magyarok életszemléletét jelentős részben az a törekvés alakítja, hogy gazdagok és sikeresek legyenek. Ennek érdekében sokszor egészségüket és személyiségük integritását is hajlandóak feláldozni.

A "ha van valamid, tedd a kirakatba" elve is igen jellemző rájuk. Az újgazdagok höhöm nagy, hivalkodó autókkal furikáznak. Egy popénekes évekig spórolt, hogy egy kisszériás Porsche modellt vehessen magának, mert úgy érezte, nem élet az élet, ha nem tartozhat ahhoz a 15 emberhez, aki megengedheti magának, hogy egy ilyen autócsodában parádézzon. De akadnak magyar rendszámú Bentleyk, Jaguárok, Mercedesek és Chryslerek is az utakon.

A szegénység jelentős probléma Magyarországszerte, ám ennél sokkal feltűnőbbek a felső tízezer luxusvillái a kertvárosokban. Még a falusiak is vetélkednek egymással, kinek van díszesebb és drágább kerítése az utcafronton. A gazdag vidéki vállalkozók osztrák alpesi házak másolatát rendelik meg az építésztől, és a hivalkodásnak egy igen érdekes, új módját találták meg: vagyonuk nagyságát híven tükrözi a családi sírbolt mérete és stílusa...

A magyarok a divat lelkes követői. Manapság menő dolog a mobiltelefon, olyannyira, hogy ha egy ifjú vállalkozó betér egy étterembe, első dolga a mobilt az asztalra, a tányér mellé helyezni – hadd lássák, hogy van neki. Finnyásabb honfitársaik a mobiltelefont egyszerűen bunkofon-nak nevezik. Ez magáért beszél.

Sznobizmus

A jó lakcím sem közömbös a magyaroknak. Sőt, az is számít, a temető melyik sorában nyugszanak halottaik.
A kulturális sznobizmus sem idegen tőlük. Ha bevásárló hétvégére ruccannak ki Bécsbe, Párizsba vagy Londonba, bekukkantanak a Kunsthistorisches Museumba, a Louvre-ba vagy a National Gallerybe, hiszen otthon barátaik megkérdezik, jártak-e ott. A nagy nemzeti gyűjteményekben eltöltött idő átlagosan három perc, pont annyi, hogy otthon hiteles lelkesedéssel ömlenghessenek a Mona Lisáról.

Közkeletű dolog hírességek keresztnevével és becenevével dobálózni. Egy irodalmi segédszerkesztőnek az volt a szokása, hogy az összes író- és költőfejedelmet, akivel valaha találkozott, keresztnevén, Jancsinak, Gyurinak, Karcsinak emlegette, bennfentességét fitogtatva. Csakis akkor szokott le erről, amikor valaki megkérdezte tőle, mikor kocsmázott utoljára Will Shakespeare-rel.

A sznob az éppen legdivatosabb nyaralóhelyen tölti szabadságát, és ezt egész évben hangoztatja is, mintegy futólag említve a tényt.
Egy gazdag magyar házaspár Cannes-ba megy nyaralni. Miután elfoglalták apartmanjukat az egyik nagy luxushotelban, a férj levonul a kerti kávézóba, rendel egy teát, és elkezdi olvasgatni a lapokat. Hirtelen megjelenik az asszony az első emeleti ablakban, és lekiabál: – Drágám, lehozzam a napszemüvegedet? – Egy perc múlva kinyílik egy másik ablak, és a feleség azt tudakolja, levigye-e a férj szalmakalapját. Kis idő múlva a harmadik ablakból is lekiabál az asszony: – Rögtön jövök, drágám, egy perc, és ott leszek! – Amikor valóban lejön, a férj kissé bosszúsan így szól: – Mire volt jó ez a hangoskodás?
A jó asszony így felel: – Hogyhogy drágám, hát hadd lássa mindenki, hogy egy egész lakosztályt vettünk ki!

Halál

Seress Rezső a húszas és az ötvenes évek között kávéházi zongoristaként kereste kenyerét, megélte a nagy gazdasági válságot, a holokausztot és a szovjet megszállást. Ő írta a Szomorú vasárnap című dalt, amely világsiker lett. Még Billie Holiday is énekelte, és e dal hatására tömegek követtek el öngyilkosságot nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon. Seress számtalanszor játszotta a Szomorú vasárnap-ot egy olcsó kis lokál hátsó helyiségében, majd egy napon maga is kiugrott ötödik emeleti lakásának ablakából.

Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy kell, a magyarokban bizony felmerül az öngyilkosság gondolata. Amikor először láttak hiteles statisztikák napvilágot erről, kiderült, hogy Magyarországon az éves öngyilkossági arány 100000-ből 46 fő. Ez világrekord. A magyarok nem a kitartásukról híresek.

Van valami morbid nagy történelmi újratemetéseikben is. Amikor a magyarországi kommunizmus elkezdte átírni saját történelmét, az 1949-ben hamis vádak alapján árulóként elítélt külügyminisztert rehabilitálták, és ünnepélyesen újra eltemették. Az 1956-os forradalom leverése után Nagy Imre miniszterelnököt több társával együtt elítélték, és felakasztották. Több mint negyven évvel később a szovjet birodalom végnapjaiban holttestét exhumálták, és ugyancsak újra el temették. Kétszázezer ember jelent meg a budapesti Hősök terén, hogy lássa a búcsúztatót. A tömegben valaki keserűen megjegyezte: "Temetni – ehhez igazán értünk".

A kicsinység átka

A halálozások száma meghaladja a születésekét, így Magyarország népessége fogyóban van. Jó néhány európai ország lakossága kisebb, mint Magyarországé, de a magyarok sértett, kis nemzeti gondolkodásukkal sosem a kisebb és szegényebb országokkal hasonlítják össze magukat. Sőt, folyamatosan a régi dicsőség elveszítésén keseregnek, és a külvilágtól várnak segítséget ahhoz, hogy felzárkózzanak a gazdag Nyugathoz. Gyanítják azonban, hogy egy ilyen kis nemzetnek nem sok szava lehet a világ irányításában. Ettől rosszul érzik magukat, és sokan azt kívánják, bárcsak franciának, angolnak, amerikainak, sőt, akár németnek születtek volna.

Ugyanakkor, ismét csak az ország méretei miatt, létezik valamiféle családias összetartás. Ha öten meghalnak egy közlekedési balesetben, az egész ország napokig gyászol, és mindenkinek eszébe jut a fogyatkozó magyarság. Ha a reggeli lapok megírják, hogy új postahivatalt avattak fel Karakószörcsögön – az ilyesfajta roppant fontosságú hírek gyakran egy egész hasábot kapnak még komoly napilapokban is –, mindenki éljenez és örvend a gyarapodásnak.

Magyarország kis mérete azzal a következménnyel is jár, hogy az értelmiség viszonylag szűk társadalmi rétegből kerül ki, ahol mindenki ismer mindenkit, sőt, az emberek Gyakran még rokonságban is állnak. Mindenki tud a másik magánéletének titkairól, így aztán könnyedén manipulálják az állásokat, megbízásokat, kinevezéseket, sőt egész karriereket is. Mindebben a klánhoz való hűség az irányadó, vagy épp ellenkezőleg: az irigység és a rosszindulat.
Irigység

Magyarország azon kevés hely közé tartozik a világban, ahol ha valakivel valami rossz történik, az felderíti az embereket, ha viszont valami jó, az feldúlja őket. Aki valami kiemelkedőt visz véghez, azt nem csodálják, hanem általában irigylik. A siker eleve gyanús. Ha valaki meggazdagodik, az emberek rögtön azt feltételezik, hogy lopta a pénzt, s ha netán ez bebizonyosodik, és az illető börtönbe kerül, akkor teljes körű a megelégedés.
A magyarok tisztában vannak azzal, hogy le kellene szokniuk az irigykedésről, csak azt nem tudják, hogyan. Különben is, ha valakinek sikerülne erről leszoknia, azt is irigyelnék, így az egész dolog nem sokat érne.

Vendéglátás kipukkadásig

Ha a magyarok az otthonukba invitálnak valakit, az számoljon vele, hogy minden italt az utolsó csöppig ki kell innia, minden ételt meg kell ennie, amivel csak megkínálják. Nincs kibúvó. Ha valaki visszautasít bármit a háziasszony főztjéből, azt szörnyű otrombaságnak tekintik. Amikor megkérdezi: "Adhatok még egy kicsit?", csakis ezt válaszolhatjuk: "Igen, kérek még!" Ha meg merészelnénk kockáztatni egy "Nem, köszönöm, nem kérek"-et, jobb, ha tudjuk, hogy így is telirakják a tányérunkat: "Ugyan, ez a kis (pacal, gulyás, csülök, székelykáposzta) nem fog megártani!"

A magyar házigazda elvétve kérdezi csak meg, hogy van-e a társaságban vegetáriánus, vagy tart-e valaki valamilyen diétát. Kerülhetjük a húst és teleehetjük magunkat zöldséggel, de csakis otthon; az ilyesfajta extravagancia vendégségben megengedhetetlen.

Néha azért megéri a magyar vendéglátás szabályainak engedelmeskedni, mert a magyar konyha fogásai nagyon finomak, és másnap is folytathatjuk a diétát. De ha küzdünk a kalóriák ellen, akkor ne fogadjunk el ebéd- vagy vacsorameghívást, különösen vidéken ne. A karcsúság nem tartozik a magyarok mániái közé.