Mentem

Day 2,238, 07:58 • Published in Hungary Hungary • by agifux

Tegnap megszereztem életem első battle hero medálját. Ezúton szeretném megköszönni azoknak, akik ezt lehetővé tették azzal, hogy nem ütöttek le. Engem is meglepett, nem terveztem előre, pedig lett volna rá időm az elmúlt öt évben.



Egész nap terveztem, hogy írok is róla egy nagyszabású cikket, úgy feldobott. Egy cikket, amelyben egyúttal végső búcsút veszek ettől a játéktól.

Let Her go



Olyan három éve lehetett, hogy végig söpört eMagyarországon a halál szele, és sokan abbahagyták a játékot. Sorra születtek a búcsúcikkek, voltak emberek, akiket én is megsirattam, mert kedveltem őket, és sokat tettek az országért. Akkoriban én is akartam írni egy epic búcsúcikket, feltéve a koronát, a soha el sem indult újságírói karrieremre. Sok vote-tal, kommenttel és könnycseppel. Aztán megriadtam attól, hogy mi lesz, ha én tényleg mindent beleadok, de elmarad a sok vote, komment és könnycsepp, és mégcsak észre sem veszik egy tucatnál többen, hogy itthagytam ezt a kétdimenziós világot. Jobban fájna, mintha egyáltalán nem sirat meg senki, és csak csendben kilehelem a lelkem. Hiteltelenné sem akartam válni azzal, hogy eljátszom a hattyú halálát, majd továbbra is itt tengődök.



Ez itt egy megkésett búcsúcikk lett, van rá jogom megírni, mert bár még néha itt vagyok, már nem vagyok függő. Több mint két éve, hogy lejöttem a szerről. Havonta, kéthavonta lépek csak be 5-10 percre. Azóta többször is meghaltam, így elvesztek az újság előfizetéseim is. Találomra elolvasok pár top5-ös cikket, random ütök néhányat és lépek is ki. Semmi érzelem. Azt sem tudom, hogy jóban vagyunk-e még a szerbekkel és a lengyelekkel, és kik az ellenségeink. A románokra tippelek, mert vannak dolgok, amik sosem változnak. Nem ismerem a cikkírok és a kommentelők 90%-t, se a politikusokat. Utóbbiakat nem is akarom megismerni.
Egyetlen dolog tartott itt. Nem, rosszul tippeltek, nem a közösség az, mert azokkal az emberekkel, akiket itt megismertem, akkor is tudom tartani a kapcsolatot, ha távozok ebből a világból. Kíméletlenül őszinte leszek. A pénz az oka. Sosem költöttem sokat, nem vállalkoztam, csak dolgoztam és edzettem serényen. Nem volt házam, és puszta kézzel ütöttem. Sokszor adakoztam jó célokra, de leginkább csak hagytam, hogy gyűljön, és majd egyszer elkölthessem.



Tudjátok van az az ezeréves köremail, amikor a pasi pakolja ki a felesége vadiúj csipkebugyiját a fiókból, amit különleges alkalmakra tartogatott. Aztán hozzácsomagolja a többi ruhához, amit a nő temetésére visz, hogy felhúzzák a halott testre. A tanulság, hogy nem szabad halogatni, meg kell élni a pillanatot, nem várni különös alkalmakra. Amikor majd befejezem a sulit, amikor családom és gyerekeim lesznek, új kocsim, új munkám, majd ha nyugdíjas leszek...

Sajnos a való világban nem lehet ezt mindig betartani, de nekem itt most lehetőségem volt rá. Így lettem tegnap BH. Volt némi fegyverem, csokik és minden más kütyü, amiről azt se tudom mi, csak úgy kaptam az idők során Platótól, fogtam ezeket és belevertem a csatába. Minek a pénz éjszakára - ahogy apukám szokta mondani anyukámnak, mikor valami drága és különleges dolgot szeretnének megvenni maguknak.



Most hogy írom ezt a cikket, képzeletben elvonulnak előttem régi játékosok, igazi egyéniségek, akiket a jelenleg aktívak csak legendákból ismernek. Magyarok és külföldiek, ellenségek és barátok. Tudom, hogy csatlakozni fogok hozzájuk, mert már nincs semmi inspirációm, hogy újra aktív legyek, és a pénzem is fogyóban. Nincs lelkierőm, hogy újra kezdjek mindent előlről, újra beleássam magam a hadi, politikai és gazdasági hírekbe. Ezt a cikket se akarom tovább nyújtani, mert annál jobban ideköt, pedig már mennem kell, hívnak...



Van még némi pénzem, talán néha még beugrok majd, ahogy az elmúlt bő két évben tettem. Bocsássátok meg, ha nem a legfontosabb csatában ütök majd, esetleg a rossz oldalon. Amíg lesznek számomra ismert nevek, addig talán a cikkekbe is beleolvasok. Egyedül azt sajnálom, hogy nem fordítottam több időt a cikkírásra, pedig az hozta nekem a legtöbb örömöt. Kiteljesedhettem benne, hacsak néhány alkalommal is.

Annak idején, mikor kezdtem aktívan a játékot, olvastam egy sikeres női karakter búcsúcikkét, aki szinte mindent elért. Ő is azt írta, hogy bánja, hogy a harcolás helyett nem a cikkírásra koncertrált, mert az abban elért siker az, ami ér is valamit. Én sajnos nem értem el semmit, még a sajtóban sem, de szeretném ezt a gondolatot továbbadni. Hátha ezzel megadom a kezdő lökést valamelyik jövőbeli médiamogulnak. Akkor büszkén mondhatom, hogy már megérte.

Feeling good

Tisztelettel:



Név és e-mailcím a szerkesztőségben