Menni vagy maradni, ez itt a kérdés...

Day 1,678, 01:40 • Published in Hungary Hungary • by Viszlat

Alig néhány napja, hogy a profilom az első HW medállal gyarapodott, még mindig nagyon újonc vagyok itt, de bizonyos - pozitív és negatív - okok miatt úgy tűnik, mintha már évek óta játszanék. Ez a cikk egyfajta számvetés az elmúlt hónapról, egyben szubjektív beszámoló is, ahogy én, az újonc látja az eseményeket, közösséget, az eRepes életet.

Mivel nem ismerős hívott, hanem egy toborzó cikk nyomán jutottam el ide, első nap kissé elvesztem a sok újdonság között. Azonban rám mosolygott a szerencse, az egyik küldetés miatt MU-t kellett választanom, különböző okok miatt, lesz ami lesz alapon kiválasztottam a Civileket. Már első este beléptem a csetre és nagyon kellemes meglepetés ért. Jókedélyű beszélgetés zajlott, nagyon kedvesen fogadtak és többen is egyből felajánlották segítségüket. Gyorstalpalón elvégeztem a rövidítések elsajátítását, ami elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy az ember nagyjából felfogja, miről beszélgetnek a nagyok. Nagyon tetszett a szervezettség, az első közös ütés alkalmával csak ámultam, mennyire jól kidolgoztak minden részletet. Bár mindössze a 0,02%-át adtam én az összsebzésnek, remekül éreztem magam, számtalan tippet és segítséget kaptam a hogyan továbbot illetően, egy szóval eredményes napot zárhattam.

Regisztrációm idején éppen a franciáknál kalandoztunk, meglehetősen eseménydús időszakba csöppentem tehát, többnyire csak kapkodtam a fejem, de kitartóan karcolgattam az ellenfelet a parancsban megjelölt csatákban. Mivel alapos ember vagyok, körülbelül a második hét végére jutottam el odáig, hogy a játékot körbejártam és ha ki nem is ismertem, de már volt egy átfogó képem arról, milyen is eMagyarország és az eVilág. Nagyjából ekkor kezdtem el cikkeket és a hozzájuk tartozó kommenteket olvasni. Mit ne mondjak, pikk-pakk szertefoszlott az utópikus álomkép az itteni közösségről, kíméletlenül rántott vissza a földre a realitás, vagyis a tény, hogy ahogyan RL is, itt is önző, pitiáner, rosszindulatú az emberek sajnos jelentős része. Rá kellett döbbenjek, hogy ami olyan remekül működik a századon belül, az bizony országos szinten messze elmarad az ideálistól.

A múlt csak előjáték, ezt felejtik el sokan, pedig egy játékban ezt sokkal könnyebb megélni, hiszen tetteinkért, rossz döntéseinkért nem fizetünk a vérünkkel, családunkkal, életünkkel. Mégis számomra úgy tűnik, hogy azok az öregek, akiknek példát kellene mutatniuk nekünk kezdőknek, el vannak foglalva "ezeréves" sérelmeikkel, energiájuk nagy része arra megy el, hogy nyíltan pocskondiázzák egymást. Ez volt az a pillanat, amikor felmerült bennem, hogy mégis mi szükségem van nekem erre, ha ilyenre vágyom, akkor kinyitok egy újságot, vagy bekapcsolom a híradót.

Aztán jött az elnökválasztás, amin sokat filóztam, hogy ilyen csekély tapasztalattal a hátam mögött hogyan is szavazhatnék. De aztán végül könnyű dolgom volt, mivel egy ember írt értelmes programot, rajta kívül csak egy bohóc és néhány néma jelölt volt a listán. De az egész körüli mocskolódás, fékseregek vélelmezése minden oldalról, egyrészt annyira szánalmas, másrészt hihetetlenül kiábrándító volt, hogy egyre erősödött bennem a hang: nem kell ez neked. Az i-re a pontot végül a puccs tette fel. Játék ide vagy oda, egyszerűen felelőtlenség volt a kongresszus részéről az, aminek most kitette az országot, vagyis minket. Nem lehetett tovább kerülgetni a kérdést, döntenem kellett, érdemes-e energiát feccölni a játékba, vagy sem.

Bár itt új vagyok, nem ma kezdtem online közösségekben játszani. Megtanultam már rég, hogy bár mindig a rosszindulat, a viszályt és széthúzást szító hangja a legerősebb, ez csak a felszín. Az ismétlődő mocskolódás minden egyes cikknél bármennyire is kiábrándító, csupán a lakosság töredéke, pár ember ismétli végeláthatatlanul önmagát. Szó sincs arról, hogy az egész társadalom ilyen lenne, esetleg azért vonható felelősségre, mert némán figyeli mindazt amit ez a néhány delikvens művel. De közben a háttérben számtalan ember dolgozik fáradhatatlanul, szervez, oszt, önfeláldozóan igyekszik megteremteni a sikerhez szükséges összetevőket.

Szóval úgy döntöttem, maradok, továbbra is követem a parancsokat és igyekszem építő tagja lenni a közösségnek. Meggyőződésem, hogy ha az újoncok hozzám hasonlóan látják a jó példát is, egyre többen leszünk azok, akik az ország érdekeit tartják szem előtt és így egyre kevesebb jelentősége lesz a BH-vadászoknak, a mocskolódóknak. Talán eljöhet egy olyan időszak, amikor a múlton rágódás helyett a jelenben élve a jövőt építhetjük, amiért érdemes küzdeni és érdemes maradni.