Magyarország [Hungary]

Day 507, 09:32 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Magyarország

Magyarország teljes, egész most. Tudom, sokan emlegetik a nagy-Magyarországot, de én itt a játékban a játékbeli Magyarországban gondolkodok, és ebben Magyarország oly hosszú idő, 224 nap után visszanyerte a területi integritását, az elfoglalt régiókat visszaszereztük, a lakosság megsokszorozódott, a gazdaság és az infrastruktúra növekszik, az emberek szintet lépnek, tapasztalatot szereznek, gazdagodnak... és most hogyan tovább?

Bármilyen további cél a hódítás útjára vezet, és ezzel most nagyon kellene vigyázni. Nagyon, mert a szánk még mindig nagyobb mint a katonai erőnk, és bizony a hódításban már nem biztos, hogy annyi és olyan segítségre számíthatunk, mint eddig, a haza viszaszerzéséért vívott harcokban. A második baby-boom még éppencsak hogy megvolt, az embereknek kell megint 1-2 hónap mire katonák lesznek, az első generációnak is ugyanez, hogy századosok, ezredesek, generálisok legyenek, az elitnek, hogy igazi tankokká érjenek.

Tudom, a győzelem, az ünneplés mámorában nehéz józanul gondolkodni, csábító a sok nyitott háború, a hadisikerek, a geopolitikai helyzet, a szívünk vinne még tovább, előre, győzelemre bárhol is... de ne siessük el! Ne rohanjunk a győzelem után rögtön a vesztünkbe is! Ne hagyjuk, hogy elszaladjon velünk a ló és netán ledobjon végül! A sietségre most már egyáltalán nincs szükség. És ezzel nem azt mondom, hogy zárkózzunk be és elég a terület, nem kell több, ilyesmik - nem! Csak ésszel. Le kell higgadni, mert a háborúkban, a csatákban az számít, az nyer, aki ésszel játszik.

Szívvel-lélekkel visszaszereztük Magyarországot - minden máshoz az eszünkre, a türelmünkre, az intelligenciánkra is szükségünk lesz.

Ne hagyjuk elveszni a megszerzettet, és ne rohanjunk a vesztünkbe.

Quicksilver


Hungary

Hungary is whole again. I know that many of us speak of Greater-Hungary, but I am thinking of game concepts, and here Hungary after a long time, 224 days of occupation regained its conquered regions, and became whole again. The population has multiplied, the economy and infrastructure is growing, the people are developing, learning, becoming richer... and now what?

Any way we wish to go leads no towards conquest, and we must be careful about it. For our mouth is still bigger than our military power and to conquer lands we might not get the same help as we got for regaining our own country. The second baby-boom is just around the corner, people from it need months again to become small soldiers; the first vawe needs months to become colonels and generals, and the elite needs months to become tanks.

I know that it is hard in the flush of victory to think calmly, and I know the lots of open wars are so enticing, the victories, our hearts, the geoplitical situation lures us forward, to other victories... but we shoild not hasten it. We should not run from victory straight into defeat. We should not let our horse run amok and throw us down. Simply put: we need not hurry anywhere now. And with this, I am not saying at all to stop completely and close in on ourselves, and never conquer, and so on - no! But we must act now with cool deliberation instead of hot emotions. We must sober and think straight for in wars it is not the heart that wins but the mind.

With heart and spirit we reclaimed our regions - for anything else we will need mind, patience and intelligence too.

Do not lose what we have gotten so far and do not run into doom too soon.

Quicksilver
.