Lehet más a politika?

Day 1,729, 06:09 • Published in Hungary Hungary • by Shaok

Persze. Olyan nincs, hogy ne lehetne rosszabb. Olvasgattam ezt a cikket, ami arról szól, hogy fizetni is kéne a tök alkalmatlan vezetőknek. Hát persze. No meg eleve az olyan gondolatmenet, miszerint fehérítsük ki az állami pénzek mozgását, minden jóérzésű emberből mély megvetést vált ki, mert mi az hogy erről egyáltalán beszélni kell?



Mindazonáltal az ember szeret eljátszadozni gondolatokkal. Én most egy új politikai rendszert írok le, amivel azt kezdetek, amit akartok. Lehet vele kiválóan kukát bélelni, de legalább egyetlen fát sem kellett kivágni a cikkem megírásához.

Alapvetően én ezekből a pénzekből indultam ki, na meg hogy olyasmi, mint politikai élet, az nem létező fogalom eMagyarországon. Hogyan lehetne ezt kicsit felpezsdíteni, értelmet adni a különböző szerveknek, s némileg izgalmasabbá tenni az unalomig ismert semmittevést? Íme, amire gondoltam:

Lobby. Legalábbis valami hasonló. Programok már idétlen idők óta nincsenek, legalábbis semmi értelmes, úgyhogy ne is rökönyödjünk meg ezek elhagyásán. Az elnöki programok a modell szerint nem a jelölt üres kútfejéből lennének merítve, hanem modulokból állnának össze. Minden politikai csoportosulás - értsd párt, military unit (az is az, nem kell ragozni) -, meghatározhatna célokat, amiket szeretné, ha a következő ciklusban elérnénk, s erre egy bizonyos pénzösszeget ajánlana fel. Tehát eleve kizárnánk az adófizetői pénzeket a dologból, az fizessen érte, aki akarja. Pár példa:

Legyen Bukarest magyar falu: 100 000 HUF
Bánát minimum két hétig magyar kézen, s ciklus végén is nálunk: 50 000 HUF
Őrvidék, Magyarország: 30 000 HUF
Minimum 1000 fős baby boom: 100 000 HUF
Ne legyen kardos a kormányban: 50 000 HUF
Csöcsök minden Hadügyi Közlönyben: 20 000 HUF

Ezeket a politikai egységek mondjuk legkésőbb egy héttel az elnökválasztások előtt közzétennék - így valamelyest lehetne újra arculatuk, lehetne látni, nekik mi fontos -, s az elnökjelöltek ezekből a modulokból válogathatnák össze a programjukat, így legalább lenne az is, s lehetne ezek alapján szavazni.

Természetesen nem lehetne csak úgy a vakvilágba ígérgetni, legyen mindkét oldalról tétje a dolognak. Ha az elnök teljesíti az adott kitűzött célt, akkor megkapja a felajánlott összeget, amennyiben viszont nem, akkor a dupláját kéne kifizetnie az ajánlatot tévő csoportnak.

A jelentkezés a kongresszusnál történne minden elnökjelölt részéről, mégpedig az elfogadott modulok listájával, s a dupla pénz átutalásával a kongresszus orgba, ahol ezek a pénzek a ciklus végéig letétbe lennének helyezve az eredeti felajánlásokkal együtt, melyeket szintén ide kell utalni, majd annak lejártával kifizetésre kerülnének az azt megillető félnek.

A pénzek befizetéséért az elnökjelölt egy személyben a felelős. Hogy ezt saját zsebből, a támogató pártjától, egyéni szponzoroktól, vagy a szaktárcák élére kinevezett vezetőktől szerzett pénzekből valósítja meg, az már az ő feladata, mint ahogy ezek szétosztása teljesítés, vagy bukás esetén egyaránt. Újra bejönne tehát egy erőteljes szervezői munka a jelöltek életében.

A választást elbukó jelöltek pénzeit visszautalná azonnal a kongresszus, míg az elnök pénzei letétben maradnának. Kérdéses ügyekben szintén a kongresszushoz lehetne fordulni, példának okán, hogy a HK-ban az most egy csöcs, vagy csak csöcsnek látszó tárgy?

No ennyi lenne. Hogy jobb lenne-e ez a rendszer? Nem biztos, de izgalmasabb mindenképpen, s a választási ígéreteknek lenne némi súlya is, mert egészen más saját szerszámmal verni a csalánt.