Join the new world

Első soraimban bocsánatot kérek mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem jelent meg közlöny, ennek legfőbb oka, hogy a miniszter nem szeret írni. Legalábbis nem olyankor, amikor nincs semmi érdemleges mondanivalója. Most viszont van miről írni, úgyhogy tollat ragadok, és megpróbálok valamiféle beszámolót összeállítani az elmúlt 2 hét külügyi eseményeiről.

Az elmúlt időszak eseményei közül kiemelném a TWO vezérkari választásokat. Ezután, az ukránok, majd az oroszok eltörlését követően, az Argentinok és a Kolumbiaiak kerestek meg minket, hogy próbáljunk meg közbenjárni a Venezuelával fennálló vitájukban. Ebben az ügyben sikerült is összehozni egy találkozót, sajnos nem sok eredménnyel, mert a venezuelaiak teljességgel hajthatatlanok maradtak.

A továbbiakban a lengyelek kérték, hogy adjunk be NE-t az Egyesült Államokra. Ennek a kérésnek nem tudtunk eleget tenni, mert a fehéroroszok, akik hathatósan segítettek nekünk az oroszokkal szemben, nem voltak hajlandóak ugyanazt a segítséget megadni nekünk az ukránokkal szemben (jelentős ukrán kisebbségük van, akikkel a viszony menthetetlenül megromlana, ha Ukrajna ellen támadnának).

Ezután a szerbek kerestek meg, akik az Indiai kalandhoz kérték a segítségünket. Nekik se tudtunk segíteni, ugyanis minden erőnkkel az orosz területeket igyekeztünk tartani, és az ukrán felkeléseket leverni. Nekünk is segítség kellett, nemhogy mi tudjunk másoknak a segítségére sietni. Ilyenformán lassan elérkeztünk az eddigi legfontosabb eseményhez, az Ukrán NAP-hoz.

Két lehetőségünk volt, vagy továbbra is húzzuk-nyúzzuk a megegyezést, közben meg megpróbáljuk leverni a folyamatosan erősödő RW-ket, ugyanakkor folyamatosan segítséget kérünk az orosz csatákhoz, ugyanazoktól az argentinoktól, lengyelektől, fehéroroszoktól, szerbektől, akik naponta kérnek minket, hogy egyezzünk ki az ukránokkal, vagy kiegyezünk. Ha az első lehetőséget választjuk, gondolom teljesen nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb teljesen elszigetelődünk a szövetségben. Ez esetben maximum Ukrainát tudtuk volna többé-kevésbé tartós elnyomás alatt tartani és esetenként egy-egy orosz régiót talán... Így aztán a második lehetőség mellett döntöttünk, a kiegyezés mellett.

Sok kritika érte a NAP-ot, ezért pár szóban elmondanám, miért lett ilyen. Sokan vetették a szemünkre, hogy keményebb feltételeket kellett volna szabni az ukránoknak. Persze, lehetett volna így is. De akkor lett volna egy megegyezés, amit az ukrán vezetés kényszerből aláírhat ugyan, viszont senki se tart be. Ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk egy olyan egyezséget összehozni, ami garantálja a számunkra legfontosabbat, a folyosót az oroszok felé, ugyanakkor nekik is elfogadható, még az ellenzékük számára is, megadva a lehetőséget arra, hogy hosszú távon életképes legyen. Tisztában vagyok vele, hogy mint sokan megjegyezték, az, hogy megadtuk nekik amire vágytak, még nem garancia arra, hogy ezt az egyezséget betartják. Ez igy igaz. Viszont nem kevésbé igaz az sem, hogy amennyiben ezt a NAP-ot is megszegik, senki se vetheti majd a szemünkre, ha teljes erővel azon leszünk, hogy tartósan elfoglaljuk őket. Ez esetben viszont valószínűleg hosszú időre le kell mondanunk az orosz területek birtoklásának lehetőségéről.

(Mint a szerződés szövegében olvasható (6. pont), az lehetőséget ad a módosításokra, a végrehajtás amúgy is további egyeztetéseket és koordinációs megbeszéléseket kíván még, így a búzarégió ügye sem zárult le véglegesen, minden erőnkkel azon leszünk hogy számunkra még kedvezőbb feltételeket fogadtassunk el.)

Többen támadták a kormányt a NAP miatt, ezért még annyit szeretnék mondani, hogy mint KM ezért teljes mértékben vállalom a felelősséget. Olyan NAP eMagyarország történetében még nem kelt fel melyet népünk egyöntetű örömmel és elégedett bólogatással nyugtázott volna, sajnos ezt nekünk sem sikerült elérnünk. Nem állítom, hogy tévedhetetlen vagyok, sem azt, hogy a játékban nincs nálam alkalmasabb vagy tapasztaltabb ember erre a pozícióra. Még csak azt sem, hogy más nem tudott volna ennél jobbat nyújtani. Akik ismernek, tudják: egyáltalán nem érdekelnek a címek. Bármikor szívesen lemondok, sőt örömmel, ha akad egy nálam jobb erre a feladatra. Ameddig meg nem, addig legjobb tudásom szerint csinálom amivel megbíztak az ország érdekében.


Tisztelettel:
kvasztics