Fordítás: A szerb külügy hivatalos véleménye

Day 2,314, 06:44 • Published in Hungary Hungary • by Klopimida

Kedves olvasó!
A szerb külügy hivatalos cikkét fordítottam le. A cikk a szerbek állásfoglalása a történtekről. Meglehetősen hosszú cikk, így nem is szaporítanám a szót. Még annyit hozzá tennék, hogy a szerb KM írt egy cikket a saját újságjába angolul (így az angolul tudóknak hozzáférhető + ebből a cikkből elérhető a googles angol változata ennek a cikknek) amit ha van rá igény holnap lefordítok. Illetve egy gyors reklám: aki szeretne jelentkezni a fordítócsapatba, vagy szeretné, hogy egy cikket lefordítsunk, az keresse Scat-ot.
Update: pár helyen, ahol pontosításra volt szükség, megtettem azt, illetve az átláthatóság kedvéért kicsit tördeltem az utolsó részt.



Külügyminisztériumi jelentés
2014. márc. 20.

A közelmúltban volt egy csomó fontos változás a geopolitikai helyzetben globális szinten, és már régóta terveztem ennek a cikknek a megírását, de egy kicsit elhalasztottam, mivel csak olaj lett volna a tűzre a két szövetségesünk, Magyarország és Románia közötti konfliktusban. Mivel nagyon komplikáltak a kapcsolataink, és ez egy nagyon komplikált probléma, valamint mi komoly szerepet játszottunk benne, ezért meg kellett várnunk a probléma megoldását. A cikk többek közt a magyar román kapcsolatok hirtelen romlásának okait kívánja feltárni. Ezen kívül az elnök, TT Lightrer szeretne információt adni a népnek a mostani helyzetről, és hogy egy hivatalos vélemény állítsunk fel, ebben az elég nehéz témában. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a kapcsolat a két ország között jó legyen, mivel a baráti közösségünk most ettől a két országtól nagyban függ, és bármilyen összetűzés e két ország között komolyan megrengetheti a már nagyjából felépült közösséget. De visszatérve a témára, a kiindulópont egy NAP volt Szerbia, Görögország, Magyarország, Románia és Bulgária között, amit februárban írtunk alá, az akkori magyar kormány kezdeményezésére. A terv a bolgár probléma hosszú távú megoldása volt. Akkoriban Románia teljesen elfoglalta Bulgáriát, és innen nyerte bónuszait is, amimnek persze meg volt az ára is. Bulgária felszabadulása komoly problémákat okozhatott volna, és okozott is. Románia és Görögország háborúba kezdett velük, ami a többi Asteria tagnak is problémát okozott. Bulgária, és szövetségesei, mint Chile vagy Macedónia/FYROM ereje is komoly problémát okozott, mivel Románia nem mindig tudta kezelni a felkeléseit, ez pedig azt jelentette, hogy a románokat teljesen lefoglalta ez a háború, ami nem jelentett túl jót a geopolitikai helyzetünkben. A magyar külügy kifejezetten azon volt, hogy javítsa a kapcsolatait Bulgáriával, ami a februári NAP-ot is eredményezte. A tervek szerint Bulgária visszakapta volna minden eredeti területét, Romániát, pedig az ukrán bónuszokból kárpótolták volna, de az Asteria fokozatosan közeledett a bolgár érdekekhez. A magyar bolgár kapcsolatok odáig fejlődtek, hogy a bolgár elnök kérdőívet indított, arról, hogy mi legyen Bulgária helye az új rendszerben.


A magyar képviselőknek ígéretesnek tűntek a fejlemények, és komoly jelek utaltak arra, hogy esély lehet egy törökök elleni bolgár támadásra, amire szükség lett volna, mivel Bulgária összes szomszédja ezen kívül Asteria tag volt. A népszavazás azonban azt mutatta, hogy a bolgárok nem szeretnének együttműködni az Asteriával, és mivel kiderült, hogy bármilyen együttműködés politikai öngyilkosság lett volna, a bolgár vezetés igyekezett minimalizálni a kapcsolatait velünk.


Nem sokkal ez után a februári mandátum lejárt, s választások jöttek, Bulgáriában és Romániában nem történt változás, Görögországban volt egy kevés, Magyarországon pedig mindössze 16 szavazattal Laurh nyert, aki együttműködést hirdetett a románokkal, de nem többet. A magyar külügy maradt ugyanaz, és továbbra is erőfeszítéseket tettek, hogy a bolgárokat a törökök ellen fordítsák. A magyarok biztosítottak minket és a szövetséget az üléseken, hogy van előrelépés és a közeljövőben sikerülhet célt érni. Mivel nem volt konkrét jele az ellenkezőnek, ezért ez a gondolat széles körben elfogadottá vált. Az első kezdeményezés a paktumra a februári NAP volt. Ekkor merültek fel az első komoly problémák. Azt mondom problémák, mert több is volt, az első, a görög “terroristák” akciója a magyarok ellen (mivel a magyarok a Macedónia megnevezést használták a hivatalos lapokban a Fyrom helyett januárban) és a mindekét oldalról érkező szabotázs akciók (az ukrán régiók átadásának késlekedése, a kínai MPP meg nem kötése Magyarországgal, bár végül is átkerültek a románokhoz). De térjünk vissza a témához.


Meg volt még a februári Nap szövege is, amit azonban nem akartak újra elővenni, mert a helyzet sokat változott, hiszen rengeteg idő telt el. A lassúság egyik oka a bürokrácia volt, amellyel végig kellett vinnünk a napot a szövetségen, így a Nap megkötése nagyon elhúzódott, így volt lehetséges, hogy senki nem figyelt oda, és kimaradt pár dolog, amit formalitásnak hittünk. Akkor nagyobb problémának tűnk a Görög-Ciprusi-Izraeli és török kérdés. Ez volt az egyik legnagyobb hiba. Probléma merült fel, mert a bolgár képviselők egy halom változtatást kértek. Az ajánlatok egyre csak mentek a bolgároknak, percenként egy tucat, de ők nem akarták elfogadni, csak azzal a feltétellel, ha a magyarokat kihagyjuk a Napból. Őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy a románok nem különösebben ragaszkodtak a magyarokhoz a NAPban, ráadásul a magyar képviselők passzívak voltak, jóllehet ott volt maga a magyar elnök is, Laurh, hozzá kell tenni AFK volt (Away From Keyboard, nem gépközelben). Ha jól emlékszem, akkor éppen nem volt egymással határos Magyarország és Bulgária de ez most nem fontos. A szerződést egész késő este írták alá és én sem voltam ott, bár most már tudom, hogy ott kellett volna legyek, de már nem lehet ezt megváltoztatni. Mielőtt aludni mentem a legnagyobb problémánk már a következő stratégiai lépés volt, és nem hiszem, hogy bárki gondolta volna, hogy valami történhet.


Másnap reggel nem úgy tűnt, hogy egy ilyen komoly probléma kezdődik, amikor a magyar képviselő tiltakozott, a Nap ellen, mivel Bulgária NE-t nyújtott be Magyarország ellen, Chilével és Lengyelországgal együtt. A magyar képviselő normál hangot ütött meg, hogy megtaláljuk a megoldást erre a problémára, és az egész vezérkar dolgozott az ügyön. Nagyon gyorsan megalkottunk egy megoldást, a magyarok megvédésére a hármas támadás ellen. Többé-kevésbé, ez a most használt stratégia alapja volt. Mind egyetértettünk, hogy nem szabad elhamarkodottan cselekedni, és ellenőrzés alatt kell tartani a történéseket. Ami ezután jött azt kicsit nehéz elmagyarázni. Az eredeti terv szerint Magyarország Lengyelország felé fordult volna, Románia, pedig Galícián vagy Kárpátalján át, támadta volna a lengyeleket. Ez volt az egyik oka annak, hogy a románok nem mehettek a bolgárok ellen. a másik, sokkal fontosabb pusztán politikai eredetű. Ahogy Magyarországon, Szerbiában vagy bármely más eRep országban, úgy Romániában is vannak szélsőségesek. A magyar-román kapcsolatokat ismerve, tudható, hogy bármilyen fenyegetésnek, vagy ultimátumnak engedni politikai öngyilkosságot jelentene, és ezt csak tovább fokozzák a szélsőségek. Emiatt egyértelmű volt, hogy az ultimátum nem érhet célt. Ráadásul probléma merült fel a kommunikációban a magyarokkal. A magyar Külügyminiszter nem volt aktív és nem is jelent meg vagy 4-5 napig. Hogy miért, azt nem tudom. Az új magyar képviselők, Laurh és Ipath ekkor szinte egyáltalán nem kommunikáltak velünk, pedig ők voltak az egyetlen összeköttetésünk. Ez egy újabb, kizárólag emberi természetű problémát szült. A Román képviselők nem tápláltak túl nagy bizalmat a magyarok felé, és fordítva, így nem volt lehetőségük a közös munkára, ahogy már megtörtént más alkalommal.
Estére egy találkozót szerveztünk, ahol megjelent minden érintett fél. Sajnos a beszélgetésből részleteket nem közölhetek, mert azok befolyással lehetnek a most még zajló eseményekre, de egy részt és annak eredményeit meg tudom osztani veletek. A beszélgetés nagyon ígéretesnek indult, miután minden fél elismerte a hibáit és tettre késznek látszott, hogy dűlőre jussunk és megoldjuk a problémáinkat.


Továbbá azt, mondták, hogy a görögökkel nincs probléma, de a románoknak mindenképp NE-znie kell Bulgáriát. Sajnos az ultimátum beadásra került politikai okokból. Ezzel a lehetőségeink igencsak beszűkültek, a manőverezésre, mivel a kompromisszum helyett a magyarok a románok árulásáról beszéltek, hogy azt megbosszulják, és elutasítottak minden javaslatot, nagy meglepetésre. Az ultimátumot nem tudjuk elfogadni, mert ezzel kényszeríteni akarták Romániát, gyengítve ezzel a szövetséget, másrészt pedig, ez nyílt háborúhoz vezethet Magyarország és Románia között, mivel a média tele lett csökkent minőségű uszító cikkekkel. Ha figyelembe vesszük, hogy létezik egy erős csoport, amely képes lehet rávenni Lengyelországot, Magyarországot, és az érdekelt nacionalistákat egy nyílt háborúra, akkor a helyzet nagyon komoly. A tárgyalás sokáig elhúzódott, de komoly javulást nem hozott, annak ellenére, hogy számos ajánlat érkezett, és néhány ország ismét bizonyította, hogy nagyon jó szövetséges. A javaslatokat elutasították és a magyar képviselők elhagyták a szobát, mivel kényelmetlenül és sértve érezték magukat a románokkal folytatott megbeszélés alatt tapasztalt kemény szavak és vádak miatt. A következő napon Magyarország kilépett a szövetségből, és még a szavazás alatt a szlovén elnök Colonel Bruce megpróbálta kideríteni, hogy mi történt, és aktívan részt vett a helyzet kijavításán. Támogattuk őt, és egyetértettünk a javaslatával, a probléma megoldására (a javaslat nem sokban különbözött az előző napitól, sőt, csupán néhány kozmetikai változás történt benne) de közben párhuzamosan megkezdtük a saját akciónk végrehajtását. Felvettük a kapcsolatot azokkal a magyarokkal, akikkel az elmúlt időben jó viszonyt építettünk ki, befolyásosak a közösségre, és készek minket meghallgatni és segíteni. Ellensúlyozandó az agitatív cikkeket a magyar médiában megjelentek olyanok is, amelyek nyugodt helyzetről számolnak be. Azt gondolom, hogy ez fontos volt, mert eddig csak azokat a hangokat lehetett hallani, amik a háború és az agresszió mellett szóltak. Végül láttuk tegnap, hogy a magyarok nem kívánnak háborút Romániával, pedig a végül sikertelen ötlet nagyon borús képet festett.


Magyarország létrehozott egy keret-megállapodást és teljes mértékben megerősítette a kölcsönös együttműködést, garantálva SerHun állandóságát, ahogy az eddig volt. Még mindig ők az első számú barátaink és szövetségeseink, és nem sikerül megtörni az együttműködésünket, így tovább segítjük egymást, a barátságunk, pedig még erősebb lett, de belpolitikai okokból Magyarország (Magyarországon többen erősen ellenezték a visszalépést) nem lépett vissza a szövetségbe azonnal. A helyzet még mindig meleg, ezért fontos, hogy hideg fejjel tudjunk gondolkodni. Mindannyian egyetértünk abban, hogy ez a problémamegoldás visszafelé sült el, most pedig szüneteltetjük a magyarok visszatérését a szövetségbe, de addig is marad az együttműködés.
Sajnos néhány információ nem derül ki a cikkből, mivel ez a minisztérium hivatalos újságjában kerül kiadásra. Ami innen kimaradt azt majd a saját újságomban közlöm.