Feladni? Soha!

Day 994, 16:01 • Published in Hungary Hungary • by Weisz Manfred Huba

Ma Lengyelország megtámadta hazánkat Podoliánál, illetve a Románok is támadásba lendültek. Ezzel mind két ország tulépte a játék határait kihasználta azt, hogy valakik csalással elpusztitoák aktív MPP-inket.

Magyarország állni fog.

Anno a Románok sokkal rosszabb helyzetben Non-Combat módba mentek át és feladták. Mi nem adhatjuk fel, nem adhatjuk fel, mert emlékeznünk kell a saját történelmünkre. Mit mondanának azok akik a 2 régiós Magyarországban életek? Mit mondanának akik végigharcolták a két hetes Szegedi csatát? Mit mondanának akik ott voltak Heliojang elvesztésénél, és akik megvédték Central Hunagryt az utolsó pillanatban mielőtt elpusztultunk volna?

Az EDEN mindig azt hitte elpusztíthat minket, és sose sikerült. Mindig felálltunk a padlóról és kétszeresen adtuk vissza azt amit kaptunk. Horvátország majdnem elpusztított minket, és 3 hónap múlva már mi pusztítottuk el Horvátországot. Románia legyakot minket, mi pedig megfosztottuk gyarmataitól őket. Washingtonban lenget magyar zászló.

Mért adjuk fel? Mért tagadjuk meg csalások miatt azt amit ebben a játékban elértünk?

Ideges vagyok? Igen. Mérhetetlenül szégyenteljesnek tartom ami most történik? Igen.

Pont ezért fogok háromszorosan lecsapni holnap este a románokra és a lengyelekre, és büszkén azt mondani a csata után.

Sosem fogtok megtörni minket, pontosan azért, mert az erkölcsi morális mérce most nálunk van.

Ha pedig elveszítjük Podoliát büszkén fogjuk elveszíteni, mert mi szembemertünk szállni a csalással is.

Mert két lehetőségünk van, nem játszunk és meghallunk, vagy játszunk és küzdünk.

Hát baszák meg , és baszunk oda! Harcra fel Magyarország!