Join the new world

Ezen a keserű napon megpróbálok némi humort becsempészni a minapi szomorú történések egyikébe.
A címszereplő nevével való játék a rossz felfogásban használt bajtársiasságra ad fricskát, mely szerint a saját kutyánk kölykének bármit szabad. Se ez nem igaz, sem az, hogy bizonyos hajánál fogva előrángatott, ám mégis helytálló indokkal minden más szempontot le lehet söpörni. Újabban nagyon elharapóztak a "metsszük fel a nagyi torkát, mert ezzel enyhítünk a nyugdíjkassza társadalomra nehezedő nyomásán" stílusú magyarázkodások.
Ha valaki nem ismerné az előzményeket az a két fél szemszögéből megismerheti az inspiráló eseményt ebből és ebből a cikkből.

A zsaroló

- Végre itthon! – nagyot szusszanva kezdem előkotorni a lakáskulcsot, mikor egy az ajtómra celluxszal felerősített üzenetre leszek figyelmes.
„Fizess egy aranyat, vagy borotvahabot kenek a kilincsedre…” Nem is olvasom tovább, letépem.
- Büdös kölykök! Nincs jobb dolguk, mint ilyesmivel szórakozni? – morgok félhangosan.

Másnap a postaládámban találok egy a Kicsi Piros Felkiáltojel című magazinból kivágott betűkkel teleragasztott lapot.
„Kilopom a leveleidet, ha nem fizetsz 2 goldot!!!!!!!!” Körülbelül ennyi felkiáltójel volt a végén, de lehet, hogy kicsit több, nem számoltam össze.
- Na ezért aztán érdemes megtanítani írni ezeket a mai sihedereket – sóhajtok fel, és összegyűrve a reklámanyagoknak kitett kukába hajítom a papírt. Pár pillanatig eltűnődöm, hogy megkeresem a csibész szüleit figyelmeztetendő, mivé lett a csemetéjük, de aztán nem hajolok le kibányászni a szemét közül az üzenetet, hogy beazonosítsam a küldőjét.

Még azon a héten csütörtökön a fegyvergyári irodámban intézem a szokásos ügyeket, mikor a titkárnőm bekukkant hozzám.
- Egy férfi keresi a főnök urat. Valami ButaKi Pártol néven mutatkozott be – csicseregi, de mielőtt válaszolhatnék, máris egy kopasz testű, kigyúrt agyú fickó nyomakodik be mellette.
Lesüt róla, hogy vérbeli vállalkozó. Tar fejére úgy kellett felragasztani a foncsorozott napszemüveget, különben lecsúszna az izzadtságtól csillogó homlokán. A köszönést felesleges luxusnak tarthatja, mert a jó modorról megfeledkezve egyből a közepébe vág.
- Üzleti ügyben jöttem, van egy jó ajánlatom. Bele fogsz menni, hidd el! – jelenti ki azok magabiztosságával, akik nem szoktak hozzá, hogy nemet mondjanak nekik. – Minden munkásod után fizessé’ nekem tíz forintot, vagy nagyobb bért ajánlok, aszt eviszem őket. Na mit szósz?
Nem szólok semmit, csak intek a biztonságiaknak, hogy dobják ki a csókát. Kikísérem én is, hisz az udvariasság a mostanság elterjedt hiedelmekkel ellentétben nem ósdi, haszontalan dolog, sok minden el lehet vele érni, amiről nem is gondolná az ember.
A pasas még hármat pattan az aszfalton mielőtt a BMW X5-ösébe csapódik.
- Viszlát!

Sajnos a viszontlátás előbb bekövetkezik, mint reméltem. ButaKi Pártol nem adja fel egykönnyen, ő nem az a fajta, inkább piócaként tapad az emberre, és szívja a vérét. Ezúttal a harctéren találkozunk. Vigyorogva jön oda hozzám valami olyan harmadik évezredbeli cuccosban amiről látszik, hogy többe kerül, mint amennyi az ország egy éves adóbevétele. A Warhammer 40.000 űrgárdistái védtelen, csupasz csigáknak tűnnek hozzá képest.


ButaKi Pártol a megélhetési zsaroló, szakadt ócska harci felszerelésében

- Ha nem fizetsz három aranyat, akkor minden ellenfelet leszedek előled, így aztán ugrani fog a zsoldod, öcsi.
WTF? Hát ez tutira nem normális.
- Na figyelj csak! Adok tizet, ha fejbelövöd magad.
- Hülyének nézel? Ennyire nem vagy képben? – már azt hiszem, visszautasít, amikor hozzáteszi. - Annak legalább egy ezres az ára.
Ennyivel nem rendelkezem, hiszen én nem zsarolásból élek, de most itt a remek alkalom, hogy beszálljak a bizniszbe, és elkezdjek gyűjteni a nemes célra.
- Tudod mit? Fizess öt goldot, és nem írok rólad cikket.

by Rodric
2011-07-21

Ja, és olvassátok az előző cikkemet is, mert méltatlanul kevesekhez jutott el sajnos, pedig elég feelingesre sikerült szerintem. 😮