A furcsa magyar és a csendes amerikai...

Day 1,806, 17:18 • Published in Hungary Belgium • by Verdike 2


"Furcsa nép ez a miénk. A magyart legjobban épp a magyar tudja marni, de ha nagy a baj, képes félretenni minden nézeteltérést, és úgy fog össze, hogy semmi nem állhat útjába. Aztán, ha a veszély fenyegetése elmúlik, mintha nem is lennénk egy vérből, úgy folytatjuk az ellenségeskedést és gyűlölködést, hogy a megtestesült xenofóbia és a fajgyűlölet is csak szerényen pislogva ámul a láttotakon."

Lehetne a kört akár szűkíteni is, hisz a székelyekre mindez hatványozottan igaz, de vehetjük alapul például a zenei műfajt is, mert hát nem mindenki Emese, hogy bírja a metált...

A szokástól eltérően egy irl történettel indítom szemlémet, a fenti mondatot egy barátom mondta, akivel Agyagfalván, a Székely Nemzeti Gyűlés helyszínén, az esemény 164. évfordulója alkalmából szervezett ünnepséget követő díszebéden pálinkáztam éppen. A dolognak az ad aktualítást, hogy a napokban ismét összefutottam vele (ezúttal az egyik udvarhelyi kultúrkocsmában), s két korty kávé között kikotyogtam, hogy példás összefogással éppen most kergettük meg az amcsikat, visszaűzve őket az óceán túloldalára. Aggódó tekintetében ott volt a sanda gyanú is, amikor füstölgő bűzrudamat szemrevételezve azt próbálta megtudakolni, hogy talán valami érdekes cigiből slukkolom én ezt a képtelenséget. Pedig a nikotinfüstöt leszámítva tiszta volt a légkör, így nem is mertem előhozakodni a sztorival, miszerint ez egy olyan világban történt, amelyben Magyarország anno világhatalom volt. Nó, akkor ennyit az és Való Világomból, ha netalán valaki többet igényel, megnyugtatom: Stohl Buci szombati szentté avatásával lehet már készülni a VV6-ra...


Állok a világot jelentő deszkákon. A metált bírod???

Pár napja már, hogy a közvetlen amcsi veszély elmúlt, jólesik visszaemlékezni azokra a napokra, a lázas készülődésre, a fegyelmezett harcvitelre. Volt azoknak a napoknak egy különleges hangulata, hatalmába kerített egy furcsa bizsegő érzés, ott volt bennünk az összetartozás és az egymásrautaltság semmi máshoz nem hasonlítható eufóriája. Kellemes emlék, kicsit visszatértek a régi szép idők... Merem remélni, hogy nem vagyok egyedül ezzel.

Talán épp ennek hatására lapoztám át a eRep archívumát, szó szerint zabáltam Quicksilver blogon is megjelent "Birodalmak tündöklése és bukása" című írásának VI. részét (A legbüszkébb birodalom - Magyarország), képes voltam arra, hogy az elsőtől az utolsóig átrágjam magam Adam Zahovay újságának összes cikkén, de jólesett olvasni az index-boomról, a történelmi pártokról, vagy a Székely Légió elnevezése és avatarja körüli bonyodalmak szülte igazi összefogás hihetetlen sikeréről, amikor még Plato is fejet hajtott előttünk.

Nos, nekem ezt hozta az amerikaiak elleni csatározás. (Na meg nem kis elégtételt, összesen 615 vótot a legutóbbi cikkemre, amellyel még a nemzetközi top 5-be is bekerültem)



Ami a másik oldalt illeti, a jenkik megkergetését követően, mintha háromnapos gyász rendeltek volna el az óceán túloldalán. Nagy volt a csend, annyi biztos, az amerikai kormány a negyedik napon, hétfőn este szólalt meg. (Lehet, hogy épp Sandy röpítette ki őket a letargiájukból) A "Paradicsomból való kiűzetésüket" követő első közlemény, amelyet a Fehér Ház sajtószobája kiadott hat pontban foglalkozik az elmúlt napok eseményeivel, az európai eseményeket a szokásos "Háborús térkép és elemzés" semmitmondó című 3. pontban említik. Egy rövid mondatban arról, hogy "visszavonultak", s egy hosszabban, hogy ennek mi az oka. A "Hungary" szót hiába keressük a szövegben. A többi már inváziókról szól. Amire amerikai földön számítanak, illetve, amit ők terveznek a macedónok ellen. Ime a fordítás.



A Fehér Ház Sajtószobájának Közleménye (részlet)
White House Press Room

Mint korábban említettem, visszavonultunk.

Persze kiraktuk a szokásos felhívásokat és napi parancsokat, hogy harcoljuk a FYROM és társai ellen, de nem volt semmi szervezés, ez az oka annak, hogy elvesztettük az utolsó európai régiónkat is, Aosta Valley-t.

Ami az égetőbb ügyeket illeti, a következő néhány napban amerikai régiók megtámadására számítunk. Most, hogy Macedónia kirúgott minket Európából, a várható következő lépésük, hogy NE-t adnak Franciaországra, és elhozzák a csatákat a partjainkhoz. A jó hír, hogy tárt karokkal várjuk, e pillanatban éppen a Macedónia ellen invázión dolgozunk. Fel leszünk készülve.

A másik hír, hogy Szerbia betört az olasz területekre, úgy tűnik a FYROM feladja területeit, hogy segítse a szerbeket néhány bónusz megszerzésében. Igy megtörténhet, hogy a szerbekkel is csatáznunk kell, ha elindulunk a macedónok ellen. Serbia Top 3-as hatalom, hadereje egyenlő a miénkkel. Ennélfogva érdekes csatákra van kilátás.

Végül a horvátok NE-t adtak Szerbiára, akik el vannak foglalva az olaszokkal.

Végezetül íme pár mondat az Elnökünktől: (éppen impicselik - ford. megj.)

Az a tény, hogy szinte a teljes európai csúcsidő alatt hármas szorítóban harcoltunk, megmutatta, hogy mennyire fontos lehet szövetségeseink támogatása, illetve, hogy napközben a támadásaink koordinálása. Aláírtunk néhány új MPP-t, hogy erősítsünk az európai csúcsidőben elérhető sebzésünkön, de az igazi kihívás a CTRL-tagok közti gyengülő kapcsolatoknak ismét szilárd alapokra történő helyezése. Bővebbet erről a saját cikkeimben olvashattok hamarosan.