Join the new world

A csütörtökről péntekre [augusztus 22-re] való másfél órás alvás után meglepett, mennyire nem voltam fáradt (IRL) munka közben. 🙂

De az már a tegnap, ma pedig [23-án] jó volna valami ésszerűvel és valóságossal foglalkoznunk.

Egy cikk erejéig azonban vissza kell forduljak, és pár szót arra is utalni még. Félreértések történtek, a kölcsönös ismerethiányból fakadóan. Némelyek az egyiket felfújva, előítéletesen kevertek az e-Repen létező legsúlyosabb bűn, a hivatali visszaéléssel elkövetett lopás bűnébe. Az elszámolást előző cikkemben közreadtam, azóta az illetékest is sikerült utolérnem, akinek átutalhattam a javakat. Természetesen sohasem állt szándékomban lopni, ezt a cikken túl éppen a munkatársaim erősíthetnék meg. A magyarázó szavaknak még van helye. Azokra a felvetésekre, kérdésekre, amelyek említett cikkek hozzászólásaiban érkeztek, az egyszerűség kedvéért egy helyen válaszolnék. Terjedelmes írásomat ajánlom közösségünk egészének figyelmébe.



Ha vannak szerencsétlen, buta véletlenek, akkor az itteni esetem az volt. IRL két év óta közel folyamatosan dolgozom. Alkalmi munkák, csekély hasznú képzések, hol itt, hol ott – közelebbről nem fontos, többségére nem vagyok büszke. (Szegény jó Mikrobi jobb is, ha nem tud pontosat.) Sereget szervezni, DO-t állítani, kiterjedten levelezni, néha cikket is írni volt időm és erőm mellettük. Januártól bekapcsolódtam a kormány(ok) munkájába, és az is működött gond nélkül. A kinti dolgok nem voltak annyira fárasztóak, hogy az ittenieket ne bírtam volna el. Május közepétől hatalmas szervezésbe fogtunk, egy hozzáértő és aktív kormányt akartunk összeállítani, minisztériumi szinten is minőséget produkálva. Szemi és Sybillak lelkesedése ragadós volt. Különben is átfogó reformokra készültünk a tárcánál, egy ilyen összetételű kabinet kilátása pedig még inkább feltüzelt. Az új munkatársak kereséséből magam is kivettem a részemet. Sokakat kerestem fel, sajnos, kevesen tudták vállalni. Egy-két poszt ezért betöltetlen maradt. A júniusi szociális minisztériumi és oktatási minisztériumi csapat lényegében összeállt május utolsó hetére. És akkor a finishben bekövetkezett, amire sohasem számítottam. Május második felében már rosszalkodott a gépem. Bluescreenek, látszólag indokolatlan lefagyások. Semmi gond, megesik, gondoltam. Csakhogy a helyzet az idő előrehaladtával romlott. Egy hét alatt a napi egy-két bluescreenből lett tíz-húsz, egy további hét múltán pedig félóránként jelentkezett. Május utolsó hetében már vért izzadtam azzal is, hogy sikerüljön bekapcsolni és netkapcsolatot létesíteni. Optimizmusomnak öcsém is tápot adott. Valamikor az első negyedév során hozta haza azt a gépet, és nem csupán nagyteljesítményűként, de kifogástalan állapotúként is festette le. Utóbb megállapítottam, hogy a hűtőkeret töréséről már neki is tudomása volt – lehet, a többiről is. A napi egyszeri bejelentkezés és a napi rutin sikerült. Azután másodikán éjjel... fél napos próbálgatás, szerelgetés után sem... Az utána lévő három hét tűkön ülésről írtam korábban. Minden pillanatban a tárcák átvételére készültem, közben hasznosan töltve az időt, papíron kidolgoztam a programterveket. Júniust nagy leleménnyel kivitelezett, kényszerű félmegoldással a Szemi-kabinet végigvitte, volt szociális és oktatási tárcája is, körülbelül hozzáértő vezetéssel. Június 26-án rendeződött a helyzetem. Újra volt gépem. Sajnos, nem sokáig, mert a hűtőkeret cseréje nem oldotta meg a nagyobb hibát.

Még három alkalommal vittem el javíttatni július folyamán. Mármost képzeljétek el a következő jelenetet. Elmesélem, mert vicces. Egy böhöm nagy házban volt a gépem, ritka ormótlan szabvány (45 × 42 × 21 cm). Hogyan vigyem el? Hamar megállapítottam, hogy ijesztő külsejéhez illő a súlya is. Keressünk neki hordozóeszközt. Kosár, táska, szatyor szóba sem jöhetett. Végül egy vászonkötésű Lidl-ös kétfülű entitás akadt. Pöccre pontosan a böhöm mérete: mintha csak erre a funkcióra találták volna ki. A belváros gyalog is fél órára, elcipeltem volna én. Höhö, ha bírom erővel. Nem bírtam. Akkor vigyük két keréken. Kerékpár kormányára felakaszt, erősen tart, tol. Izzadságos munka, de még mindig a lehetséges megoldások legjobbika. Fél óra oda, fél óra vissza. És aki emlékszik még, milyen időjárás volt július folyamán, az a komikum további forrását leli meg. Szóval képzeljétek el ugyanezt, még három alkalommal. Közben, amikor hazahoztam, napi több órás gombnyomogatás, szerelgetés, tisztogatás, csak hogy pár percre működésre tudjam ösztönözni. Akkor viszont ki is használtam alaposan. "Sleep is for the weak." Türelmes embernek tartom magam, de egy idő után – mint kiderült – én sem bírom cérnával. Végső diagnózis: végelgyengülésben szenved szerencsétlen. Tipikus öregkori nyavalyák, a szerelőm szerint: az illesztések hézagosak. Szegénynek biztosan az idegeire mentem. Főleg, hogy nem is kért sokat a javításokért (utóbb már semmi pénzt nem fogadott el). Meghoztam a döntést, ez így nem mehet tovább, új masinát veszek. Igen ám, de miből? Egy kölcsönt sikerült egy héten belül visszakérnem, és addig kiötleni, mikor lesz alkalmas idő a vételre. (A hely már megvolt, a szervíz & üzletben töretlen a bizalmam. Az elsők közt kezdtek ezzel foglalkozni a városban, és 15-20 év után is él a cég – más néven ugyan, de azonos személyzettel és színvonalon.) Amikor választás elé kerülök, olyankor ütközik ki egyik "jellemhibám", a fontolgatás és töprenkedés. Most leküzdöttem hajlamomat. Sikerült még aznap választani. Kicsi, Optiplex 380-as, fekete ház. És még csöndes is. Kicsi, fekete, és dorombol, éppen mint egy cica. És praktikus, itt ül az asztalomon. (Vagyis fekszik.) Nem szokásom technikai eszközökkel érzelmi viszonyt kialakítani, most spontán módon sikerült. Nyolcadik hó nyolcadika, az újjászületés napja. A probléma végleg a hátam mögé került. Irgalmatlanul nagy kő esett le a szívemről, hogy ekkora tehertől megszabadultam. És vissza a szerencsétlen, buta véletlenhez: éppen abban a két hónapban sikerült így járnom, amikor tárcát kaptam eRepen. (És IRL időmből is végre fordíthattam volna rá alaposabban.) A lehető legrosszabb "időzítés". Ha tudom, hogy ilyen gondjaim lesznek, sajnálattal visszautasítom a felkérést. Csakhogy nem tudtam róla.



Ha a puszta hivatali címet tekintem, akkor a július tekinthető pályám csúcsának. Miniszter ugyan már voltam korábban (szociális miniszter áprilisban és májusban, három havi munkatársiaskodás után), most két tárcát is rám bíztak. Komoly kihívás, komoly felelősség. Időt, szorgalmat, tervezést, fantáziát, sok-sok kommunikációt igényel. Meg türelmet és empátiát is, de ezekből sohasem szűkölködtem. Hála mondjuk Istennek. Június 26. után nem minden félelem (és bűntudat) nélkül folytattam a játékot. A gépem működőképességében jobban bíztam, mint abban, hogy a kényszerű távollétem miatt a közösség visszafogad. Így történt. Több elnökjelölt kért fel a kettős minisztérium csapatainak vezetésére. A szervezésnek ezek előtt nekiláttam. Már csak az elnök személye maradt kérdéses. A színvonalas jelöltek közül szoros versenyben Malwin került ki győztesen.

A júliusi programunk a június folyamán megírtak lettek. Eredetileg Szemi idejére terveztük azt, de ugye történt, ami történt sajnos. Három dokumentum készült. Az első ("Ötletek a szociális és oktatási minisztérium fejlesztéséhez" címmel) egy 95%-osan kész, de helyenként kusza és stilárisan tisztázatlan szöveg, amit még papírra jegyeztem fel június elején. Ez lett volna a fent említett komplex reformcsomag ősdokumentuma. Éppen csak a szociális minisztérium és az oktatási minisztérium összevonásának a mikéntje maradt ki belőle. Apró betűimmel tíz A5-ös oldalt róttam velük tele. Ezt július 1-én elkezdtem Wordbe begépelni és a következetlenségeit kiigazítani. A munka amikor 6-án 8:48-kor félbemaradt, akkor is közel húsz oldal volt meg. A második dokumentum ("A szociális és az oktatási tárca programterve 2014 júliusára – kivonat") aznap délutánra datálódik. Ebben az első számú eredményeire támaszkodva rögzítettük a célok hierarchiáját, a munkatársi struktúrát (milyen tisztviselői lennének a minisztériumoknak), a feladatstruktúrát (operatív szintre lebontva ki-ki mivel foglalkozna), a helyettesítési rendszert és az összevonás mikéntjét. Felvázoltuk a tanoncprogramot, ötletet fogalmaztunk meg a harci csomag reformjára és az egyetem programkínálatának bővítésére. Továbbá volt egy-két kósza javaslatunk a kommunikációs tárcára és a kormányzat egészére vonatkozóan. Mindezt potom hét (A4-es) oldalban. Ezt a dokumentumot július 7-én megosztottuk Malwin elnökkel. A harmadik dokumentum már kifejezetten neki készült és a kérésére 13-án. A címe megjelöli a tartalmát: "Az oktatási és a szociális minisztérium munkatársai, programjai (költségvonzattal)". A minisztériumok korábbi nagy-nagy gondját, a munkatárshiányt szűken sikerült megoldanunk. A szociális tárcánál találtunk két felelőst a harci csomagnak, a harmadikat jobb híján a miniszter vitte. Az edzőtámogatásra és a részlegesen kidolgozott tervű szocializációs (az Oldalas által is szorgalmazott, játékbantartást ösztönző) biztosságra nem találtunk szakembert. Viszont újra volt kommunikációnk. A programok futtatásához minimálisan elegendő volt ez a személyzet, sikerült biztonságba helyeznünk a szociális ügyet. A közlönycikkben mindezt tudattuk is a nyilvánossággal. Az oktatás terén kisebb lyukak voltak csak. Hosszas keresés után kiváló játékmestert találtunk Nintsen személyében. A Japánból visszatért Phoenixet megtettem a közoktatás felelősének. Már nem csupán a tutorialt szerkesztette, de kilátásba helyeztük az alapszintű oktatási feladatok minisztériumi hatáskörbe vonását, szélesebb felkarolását. Rektort nem találtunk, pedig két kiválóságot is megkörnyékeztünk. Sebaj, gondoltuk, legalább jut idő a részletes reform kidolgozására. (Ami az eMagyar Egyetemet illeti, július folyamán csupán a közlönyének új fejléce, valamint a rovatsávjai készültek el.) A doksi a számszerűsített költségigénnyel zárult, melyet az alábbi mondat toldott meg: "A harci csomag csekély igénylése miatt előző hónapról maradt 10.582,24 Ft, illetve 1.100 darab Q5 kaja. Ezek úgyszintén bevonhatóak a hónap folyamán. (Torony már a rendelkezésemre is bocsátotta.)" Nem írtam külön, hogy ez a rendelkezésre bocsátás 10-én és 11-én történt. Ennyit tartalmazott ez a három oldal.

A dokumentumok összeállítása közötti időt a csapat trenírozásával töltöttem. Kellett is, a munkatársak listája éppen csak a kormányváltás körüli napokban véglegesedett. Fontosnak tartottam, hogy az újonnan csatlakozóknak is legyen ideje elsajátítani hónapos feladatukat. Amennyire külsődlegesen be lehet tanítani valakit, azt azt hiszem, megtettem. Chiyorinak hozzáférést kértem a két tárca csetszobájához, és a Mibbit kezeléséhez szükséges segédletekkel láttam el. A harci csomagok felelőseivel megosztottam saját tapasztalataimat, hogyan érdemes a táblázatot vezetni. Kissé talán szájbarágósra is sikeredett az okításom. 16-a folyamán elkészültek az igénylő űrlapok, a felelősök hozzáférést kaptak a response-okhoz, valamint több napra elegendő küldeményt. (Korábbi, optimista átlagszámítások alapján öt napra elegendőnek becsültem a kezdőkészletüket.) E-mail címet kértem a táblázat szerkesztéséhez, amit kétszeri kérés után, több napra rá (de még az indulás előtt) megkaptam mindkettejüktől. Azt a címet rendeltem a táblázathoz, amit ők maguk adtak meg. Ha a táblázat bármelyikük esetében is "nem működött", arról az illető tehet. Miután megkapták, a Szociális Közlöny cikkét kezdtem el szerkeszteni. Végre minden készen állt hozzá, hogy lehessen. Az éjjel és a hajnal csöndesen eltelt ezzel. 17-én (emlékeim szerint reggel nyolc körül) ki is ment a cikk. _{(Aki szerint a 6-ai kezdés helyett a 17-ei "túl későn volt", annak halkan jelezném, hogy a közös vezetés alatt álló oktatási minisztériumnak és a szociális minisztériumnak a harci csomagokon kívül más teendői is voltak, amiken folyamatosan dolgoztunk.)} Hurrá! Most már egyenesben vagyunk. Az előkészítések lezárva, következhet a jóval nyugisabb, kiszámítottabb, nap-nap utáni aprómunka.

Az Oktatási Közlönyben már 8-án megjelent egy cikk, ami a megoldandó problémákat sorolta fel, és megindokolta az oktatási és a szociális minisztérium újbóli, kényszerű összevonását. A csapattagok bemutatására ott tettem ígéretet. (Ekkoriban a belső nyomáson túl külső is nehezedett ránk: a közönség elvárta, hogy mielőbb újra legyen harci csomag. Éppen ezért rohamtempóban a szociális tárca ügyeit kellett rendezzük. Csakhogy azt az említetteken túl az is terhelte, hogy legjobb tudomásom szerint – ami a szociális miniszter tájékoztatásán alapult – Szabesz, a júniusi harci csomag egyik kezelője, nem küldte még el a gondjára bízottak maradékát, pár tucat fegyvert és élelmet. Ezért a 17-i cikkbe is így került bele. Ellenvetés sem hozzászólásban, sem levélben, sem más úton nem érkezett ekkor.) A bejelentkező, 8-i cikk a következő reményeimmel zárult: "Hogy [a felvázolt program] meg tud-e valósulni, nem egyedül tőlem függ, de ami rajtam áll, meg fogom tenni értük. Kapitányként és századparancsnokként korábban arra a tapasztalatra jutottam, hogy egy jó terv mit sem ér, csak szép írott szó marad, ha nincs legalább féltucat elkötelezett ember, aki meg is valósítsa azt. IRL "szerencsére" most nem sok teendőm akad, és attól sem kell tartani, hogy nyaralni mennék. 🙂 Így főállású e-Rep játékosként koncentrálhatok a minisztériumok ügyére." Az OM valódi nyitócikke folyamatosan készült. Az eredetileg 15-re tervezett cikkbe még beletettem Phoenix helyzetértékelését a mentorprogramról, és üdvözlő szavait. Mind a tutorial, mind a mentorprogram komoly reklámozást igényelt akkoriban. Érdemesnek tartottam őket a shoutban való reklámozásra, illetve a kezdőüzenetbe való linkelésre. (Azzal együtt, hogy a tutorial további javítást, szépítést, fejlesztést igényelt megítélésem szerint.) A módosítások implementálásával 18-án elkészült végre a cikk szövege (formázás nélkül, txt-formátumban). A publikálására azonban már nem kerülhetett sor.



18-án hajnalban (enyhén kómás állapotban) még fel tudtam jegyezni, a harci csomag két másik kezelőjének mennyi fegyvert és élelmet utaltam át. Azután kénytelenül aludni tértem. Az OM-cikk kiadását délutánra terveztem. (Erre utal az a sorok közötti utalás, hogy a Szociális Közlöny előtte napi számában megosztottuk Nintsen fantasztikus, 655321 polgártárs ötlete nyomán kelt évfordulós kvízét.) A nyavalya gép azonban nem akarta a jót... Az idegességig menően próbálgattam. Közben szakadt rólam a víz, annyira megizzadtam vele. Ki is merített a dolog. Ha van, ami pár óra alatt ki tud meríteni, az éppen a megfeszített idegeskedés, és a pokoli hőség. A kettő elegye holtbiztos kombó. Éjfélkor ledőltem a Viasat 6 valamelyik sorozatát nézve. Hajnali egykor visszatértem. Akkor már hűvösebb volt. Több óra csavarozgatás, alkatrészmozgatás, porfújás és kínlódó guggolgatás után sem ment... Ráment az éjszakám, és akkor sem sikerült. 19-én a napváltás előtti órát is ezzel töltöttem. 9:00-kor konstaláltam, hogy a napi termelésem kiesett. A hétvégén tovább próbálkoztam, totális kudarccal. Hétfőn, 21-én reggel sikerült annyi életet lehelnem belé, hogy offline szerkesztettem egy ábrát a két tárca munkatársi struktúrájáról (lásd oktmin, szocmin) 5:11-kor, és megírtam egy eReptől független szövegecskét. Online alig pár percem volt, egy-két lementett kép tanúsítja, hogy egyáltalán ott jártam. "Monti" Montaigne korábbi tanácsa nyomán átmeneti megoldásra szántam el magam a hétvégén. Amint lehet, befektetek egy netes olvasójegyre a helyi könyvtárban. Rossz szokásuk szerint hétfőn zárva tartottak, így csak kedden (22-én) tudtam eljutni. Egyetlen óra állt rendelkezésemre, legfeljebb heti két alkalommal.

A prioritásokat ki kellett jelölnöm, mi az, ami fontos, és mi, ami égetően fontos, nélkülözhetetlen teendő. A harci csomagot és a levelezést választottam. A gépemen lévő fájlokat nem tudtam elérni, így a cikk publikálásáról és hasonló eszközigényű műveletekről lemondhattam. Fájdalmas volt. Ezen egy-egy órák alatt kiosztottam az előző napokban felgyülemlett harci csomagokat. (A 19-i csomagokat is még sikerült, de a 18-iakat már nem.) Csekkoltam a kollégák ténykedését. McMarcival igen meg voltam elégedve. Olyan példaszerűséggel vezette a táblázatot, mint előtte legutóbb Dark Ogsát láttam csak. A másik kollégával kevésbé, a táblázata az igénylési űrlapról rögzített adatokat leszámítva tök üres volt. Így azt sem tudtam megállapítani, a sok-sok igénylő közül kinek küldött ténylegesen, illetve volna-e szükség újabb adagot küldenem neki. (Utóbb – nem a ciklus során, de nem is a kormányváltás idején, hanem augusztus 23-án – kiderült, egy másik táblázatban mégis rögzítette az osztásokat. Erről azonban csak az ominózus vádaskodás után szereztem tudomást, autentikus forrásból.)

Marci készletét pótolgattam, amennyire a raktárkapacitása megengedte. A maradék idő a levelekre maradt. Emlékezetem szerint felületesen tájékoztattam a kollégákat a kialakult helyzetről. Féltucat munkatárssal tartani a kapcsolatot magas aktivitás mellett is komoly feladat. Ennek híján még nagyobb kihívás. Elsődlegesen a minisztérium legszűkebb napi feladatára, az élelmes harci csomag osztására koncentráltam, ez tűnt akkor a legfontosabbnak. Őszintén szólva, nem emlékszem, kinek mit mondtam pontosan. Azokban a feszített egy-egy órákban nem tudtam követni, melyik szálon hol tart a kommunikáció. A három legtöbbet látott, és beosztása révén hozzám legközelebb álló munkatársam, Phoenix, Torony és a nyaralásból visszatért Ungolim közül legalább egyiküknek biztosan írtam korlátozott kommunikációs lehetőségeimről. Tudniuk kellett róla, hogy nem vagyok annyira aktív, mint szeretnék. Debil ebben az időszakban jelezte, hogy nem képes szerkeszteni a táblázatot. Nem értettem, nem érthettem, miért is nem. _{(Hogy "nem működött" számára a táblázat, az persze nem halálos tragédia, a következményei viszont bosszantottak. Esetleg 16-a és 18-a között írhatott volna egy levelet, körülbelül a következő tartalommal: "Tisztelt főnökasszony! Elnézésed kérem, hogy ilyen aprósággal zavarlak. A csomag táblázata itt van előttem, tudom olvasni, szerkeszteni viszont sajnos nem. Légy szíves, tudnál segíteni kideríteni, mi lehet vele a baj?" Egy ilyen levélre a következőket válaszoltam volna: "Kedves kolléga úr! Semmi baj, ezt könnyen meg lehet oldanunk. Ha meg tudod adni azt az e-mail címedet, amelyik a Google fiókoddal össze van kötve, egy perc alatt tudok adni szerkesztői jogosultságot." Ezzel szemben ekkor írt, vagyis amikor hozzávetőleg egy hete futott a csomag, a hibajelzése pedig nem volt éppen informatív. Illetve alkalmam is csekélyebb volt már válaszolni.)} És ekkor folytattuk le annak az érdekfeszítő vitának az utolsó köreit Éheslóval és Montival a szoc. min. létéről, ami utóbb az Alapítvány újságjában megjelent. (Ehelyütt szeretném mindenkinek olvasásra ajánlani, illetve megköszönni barátaimnak, hogy részt vehettem ebben a diskurzusban. Külön köszönöm az ötletadónak, Kolosnak.) A júliusi ciklus így ért véget.

A hónap lezárására idő, a donatelisták, a cikkszerkesztéshez szükséges képek, a Tinypic és a közlönyorgok jelszavai nélkül nem is gondolhattam. Netkapcsolatom a könyvtár révén már volt, gépem, rajta a fájlaimmal, még mindig nem. Közben új gondom is akadt, immáron IRL. Nem akarom részletezni, de annyit mondhatok, a következő két hét sok időrabló, felesleges rohangálással járt, és az lett a vége, hogy munkaviszonyra léptem augusztus 4-től. Gépgondok, IRL meló, eRepes napi ügyek, plusz a kormányváltás rendkívüli dolgai. Ember legyen a talpán, aki ennyi problémát gyorsan meg tud oldani! A rengeteg elfoglaltság és gond nem tette lehetővé, hogy a minisztériumi munkát tovább folytassam. De egy elvi aggályom is volt. Elég hosszú ideje dolgozok állami tisztségben ahhoz, hogy bizonyos ismeretségre tehessek szerint, és a minisztérium is egészen hozzám nőjön. Ez az összefonódás, a közviszony magánviszonnyá válásának, a formális hatalom informálissá válásának lehetősége a korrupció melegágya. A római köztársaság idején ezért nem hagyták, hogy bizonyos tisztségek ismételhetően, több éven keresztül betölthetőek legyenek (consul, dictator, etc.). Morálisan is fontosnak tartottam, hogy ne váljak "örökös szocminné". Csöndesen visszavonultam, azt azonban még célul állítva, hogy a cikluszárás kötelmének mielőbb eleget tegyek.



7-én megvettem Kittyt, 8-án pedig a Windows 7 feltelepedésével üzemképessé is vált. Ekkora datálom a születésnapját. A munkaidőm délutánonként négyig tartott, a jellegéből adódóan utána háromnegyed órás teendőm akadt. Fél hatnál előbb nem értem be a városba. Iszonyú mázlimra kedvenc számítástechnikai üzletem hatig tart nyitva. Péntek este végre megszokott ülőhelyemről logolhattam be eRepre. (Ekkor konstatáltam, hogy egy-két darab a minisztériumhoz kapcsolódó fájl – köztük az Oktatási Közlöny 18-i cikkének kész változata és egy magáncikk, amiben a harci csomag változásait magyaráztam el – elveszett.) Legelső lépéseim közt tájékoztattam a kollégákat a zárókészlet mielőbbi kiszámolásáról. Azt is jeleztem nekik, erre sajnos várniuk kell, IRL teendőim mellett nem tudok rá azonnal sort keríteni. A munka mellett itt van egy zsír steril gép, pótolnom kell a rajta lévő programokat, hogy egyáltalán bármit is csinálni tudjak. Persze, arra is hivatkozhattam volna, hogy úgy vélem, nem áll rendelkezésemre minden írott forrás az elszámolás elkészítéséhez (lásd előző cikkemben). Utóbbi olyan hátráltató tényező volt, amitől féltem. Ígéretet tettem arra, hogy a számítások elvégzése után nem is kérdés, hogy szándékomban áll a javakat átadni. Ilyen ígéretet tenni előzékeny emberek közt szükségtelen, de a formalitás kedvéért megtettem. Mindenki tudta tehát, hogy az elszámolás készülőben van. És az is világos lehet, kormányzati tapasztalat nélkül is bárkinek, hogy pontos számítások híján nem lehet elküldeni a valutát és a készterméket. 8-án, illetve az azt követő hétvégén minden bejövő levélre válaszoltam.¹ A külső presszionálás felesleges volt és otromba.

A következő 12 nap során viszont alig-alig volt időm érdemi dolgokkal foglalkozni. Az eRepen kívüli dolgaimat pótoltam, sikerült a programokat telepíteni, régi baráti kapcsolatokat levelezés útján újjáleszteni, stb. Őszintén szólva tartottam attól, mekkora kihívást fog jelenteni az elszámolás elkészítése. Hiszen úgy tudtam, hogy a fegyveres harci csomag felelőse elmulasztotta a táblázatot kitölteni, és nem készített másikat helyette. Forrás híján pedig megállapíthatatlan, mennyi fegyver került ténylegesen kiosztásra, illetve mekkora árbevétellel járt. _{(A táblázatban rögzített igénylőszámból kiindulva legföljebb egy maximumérték spekulálható ki: 88 × 24 = 2.112 darab Q5 fegyver fogyás, és 88 x 20 = 1.760 forint bevétel. Július 16-án 2.400 darab fegyvert adtam át neki kiosztás céljára. Vagyis 288 darab mindenképpen maradt belőle.)} A minisztériumi költségvetés nyilvánosságánál nem csupán az a fontos, hogy a nyitó- és zárókészleteket, valamint a forgalomelszámolást nyilvánosságra hozzuk, de az is, hogy megosszuk az ezeket alátámasztó forrásokat. Hogy minden állampolgár házilag is kiszámolhassa, forintra pontosan mennyit költött a tárca. Így megelőzve, hogy a tárca bármely munkatársa akárcsak egyetlen tized fillért is magánosíthasson. Az augusztus 9-19-ig időszakban lényegében kétkattoltam: termeltem (bár egy-két nap még ez sem sikerült), egy-két cikket (összesen!) elolvastam, dobtam pár vote-ot, meg talán egyetlen hozzászólást, ami a Vörös Századot illette. A fegyveres harci csomagot két alkalommal kérvényeztem. (Volt olyan megjegyzés a vádló cikk alatt, hogy ezt miniszter koromban tettem. Az igazság ezzel szemben az, hogy amióta munkatársa vagyok a szociális tárcának, azóta nem igényeltem semmiféle ellátást onnan. Etikai szempontból alapvető, hogy az ember ne osszon magának, vagy ne kérjen attól a hivataltól, ahol maga is működik. Vagy csak kevesünk számára volna az? A minisztériummal nem lévén többé hivatali viszonyom, immáron nem tartottam aggályosnak kérni.) Hogy nem kaptam, kicsit meglepett, de nem nyomoztam utána, miért is. Most, hogy írom ezeket a sorokat, esik csak le a tantusz: lehet, a szintkövetelmény miatt – a 65. szintemmel jócskán kilógok a régi, 40-es felső korláton. Ezzel együtt úgy gondoltam, minden a legnagyobb rendben van: teszem a dolgomat, a munkatársaim pedig türelemmel lesznek.

A 20-ai cikket a top 5-ben fedeztem fel 17 órával a publikálása után. Lesokkolt az ott közölt temérdek valótlanság. Nem értettem, mire föl mindez. Tudott dolog volt, hogy készül az elszámolás. A Szociális Közlöny megelőző cikkeinek minősíthetetlen stílusára, és nem különb helyesírására felfigyeltem, a színvonalromlás egészen szembetűnő volt. Állami közlönyben így eddig nem volt szokás írni. Ami a tartalmát illeti, a vád sem megszokott, mindennapi dolog. Ha pedig mégis előfordul, akkor kemény tényeken nyugszik. Amikor már egy felelős hivatalnok odáig jut, hogy képes vádat megfogalmazni a nyilvánosság előtt, akkor az már több, mint vá😛 birtokában kell (kéne) legyen az egyértelmű bizonyítéknak. Késtem az elszámolás elkészítésével, ezt elismer(t)em. A javak szándékos, öncélú visszatartása, ami hivatali visszaélés keretében történt volna, azonban finoman szólva sem tényszerű. Erre a következtetésre nem lehetett jutni az adatok alapján. Nagyon komoly műveltségbeli hiányosságok, és/vagy maró rosszindulat szükséges ahhoz, hogy bárki is ezt feltételezze. (Ha már meg kellene mondanom, melyik a valószínűbb, akkor inkább az elsőre gondolhattam.) Pláne olyasvalakiről, aki fél év óta szolgálta a közt, és szavahihetőnek tartották sokan. És olyannak bizonyult, aki ha görbe úton állami forrásból részesülne, azt belső késztetésre is visszaadná a tulajdonosnak.

A cikk nem maradhatott válasz nélkül. 21-én a munkanap végeztével visszatértem az elszámolást elkészíteni. Szembesültem ekkor egy másik problémával: Szabesz sem küldte még el azt a maradványt, ami a júniusi ciklus idejéből maradt. Legalábbis ebben a tudatban voltam: Torony legutolsó ezirányú tájékoztatása szerint az augusztus 9/10-én (a többi maradványjószág küldésekor – lásd a forgalonyilvántartást) még nem történt meg. Késlekedés ez, bő másfél hónapos, de nem nagyobb baj. Azért zavaró csak, mert nekem kell elszámolnom a júliussal, és az rendezett nyitókészlet nélkül aligha megy. Torony 23-a esti levele szerint ő már 9/10-én rendezettnek tekintette a júniust. Elfelejtette mondani, hogy abban Szabesz része is már benne volt? Vagy én lennék extrém figyelmetlen, hogy másként értettem sorait? Uram bocsá, egy harmadik eshetőség? Nem tudom, melyik helyzet állt fenn, már nem is fontos. Az azonban bizonyos, hogy félreértést jelentett közöttünk, hogy nem tudtam, mi a helyzet Szabesz részével. Cikkemben ezért óvatosan utaltam rá – nem vádolva, de még csak nem is sejtetve, hogy a késlekedésnél nagyobb hibát vétett volna. (Ezért is hagytam ki nevét a cikkből.) McMarci részével nem volt gond, az általa szétküldött javak mennyisége tudható volt, mert remekül nyilvántartott mindent. A hanyag és a példás munkatárs között az elszámoló cikk megfogalmazásában nem tettem különbséget: egyik ennyit, másik amannyit ad át az államnak a júliusi ciklus lezárásához. A cikk után fedeztem fel Marci levelét, amiben már korábban megírta a nála lévő javak listáját. Megerősítette a számításaimat. Az utolsó előtti bekezdésben tett kérésemnek, miszerint keressen fel, megjelölve, kinek utalhatjuk át a javakat, az elnök sajnos szombatig sem tett eleget. Magamnak kellett őt is felkeresnem. Miközben vártam sorait, Torony is írt, nem éppen előzékenyen. Állítása szerint a két kolléga is elszámolt már a nála lévőkkel. Annyi azonban biztos, hogy éppen csak engem mulasztottak el erről tájékoztatni a megtörténtekor. Az átutalás létrejött részemről, Marcit is tájékoztattam, hogy Torony az illetékes. Ha azt írják a közlönyben, legyek szíves kissé sietni, mert szükségük van a zárókészletre, több, mint valószínű, hogy két-három nap alatt elkészítem azt. És úgy higgadtan megoldódik minden. Négyszemközti beszélgetések során tisztázódik az egy-két félreértés, és hamarabb visszakerülnek a javak. Így viszont szereztek nekem egy kellemetlen hétköznap éjszakát, ami a pénteki munkanapomat akár kockáztathatta is volna. Illetve egy csúf vádat akasztottak a nyakamba.

A tényekre tekintettel a cikken kívül, pm-ben külön kértem Toronytól és az elnöktől, az átadás tényén túl szerepeljen egy helyreigazítás is valamely állami közlönyben. Nyilvánítsa ki az e-magyar állam, hogy júliusi szociális miniszterét és oktatási miniszterét, Constanze Schellinget nem tartja sem tolvajnak, sem ígéretszegőnek, viszont a hivatali kötelezettségének eleget tett megítélése szerint. A késlekedést készséggel elismerem (sőt, már 8-án, mentegetőzve előre jeleztem, nem volt titok), de hogy tolvaj lennék, az egészen más. Nehéz is a kettőt összetéveszteni. Nem egyszerűen a javak visszatartásával vádoltak meg, de azzal, hogy ezt szándékosan, öncélúan, állami hivatallal visszaélve tettem, és talán már el is költöttem, használtam az így nálam maradt javakat. A válasz a helyreigazításra egy igen volt, a bocsánatkérési felhívásra egy határozott nem (amint a sorok elkövetője már korábban ex cathedra kijelentette). Az e-magyar állam ma [augusztus 23-án] is fenntartja vádjait velem szemben. Arrogánsan és igaztalanul. Persze, a helyreigazításon túl egy bocsánatkérés is igazán jól esne. Ilyesmit persze nem kényszeríthetek ki, de morálisan minősítőnek tudom tartani, erre sor kerül-e.


Következő cikke(i)mben a miniszterségeim idejére szeretnék visszaemlékezni. Megosztani a programunkat, a reformtörekvéseinket. Összevetni azzal, mi is valósult meg belőle. És értékelni, javarészt megköszönni munkatársaim segítségét, áldozatos munkáját időrendben Pinkontomtól Chiyori Hakkatéig. Fontosnak tartom elmesélni azt, amit eddig nem lehetett látni. Talán más képet kap ezáltal a kedves olvasó a minisztériumi munka milyenségéről és személyemről.





Következzék pár forrásszöveg, különös kommentár nélkül, az utána történtekről.

Augusztus 22. éjjel.
Levélváltás az elnökkel.
Sch.
"Az utalásaink tényéről valamely állami közlönyben visszaigazolást szeretnék kérni. Egy a vádaskodásokat visszavonó, helyreigazító megjegyzésekkel, illetve a szerző részéről egy nyilvános bocsánatkéréssel. A helyreigazítást nem csupán kérem."
Xer
"Helyreigazítás lesz [...]."

Augusztus 26.
Szociális Közlöny: Megdupláztuk tétjeinket!
"És a végére még egy jó hír, úgy nézz ki Schellingnek sikerült nagy nehezen elszámolnia a GM felé a nála lévő javakkal, tehát az előző cikk elérte a célját, győzött a nyilvánosság ereje. Persze bocsánatot nem kért, az államot így is jelentős kár érte ( több 10 gold ) az árfolyam különbözet miatt, de hát ez is jobb, mint a semmi."

Augusztus 27.
GM Közlöny: Augusztus félidő
"A júliusi szocmin-okmin átadás-átvétel nagyon nehezen történt meg nem térnék itt ki a részletekre de örömmel közölhetem hogy az erep 2469 napjával lezárult."

---

¹
Két különböző munkatárshoz küldött levélből idéznék, mindkettő augusztus 10-én kelt:

❶
"Szia [...]!

Bocsi, hogy eddig nem jeleztem vissza, de nem állt módomban. Elnézést érte.

Most már nap-nap után fel tudok jönni, az utalást is át tudom venni. Összeállítom a július havi elszámolást, utána mindent átadok az aktuális miniszternek.

A türelmedet köszönöm!

Üdv:
Constanze"

"Egyébként mi volt a gond? Megint a géppel?"

"Átvéve, rögzítve. Nagyon szépen köszönöm!

Bizony, megint az az átok... Miatta csak könyvtárból tudtam belépni, hetente kétszer. A harci csomagok kiküldésére éppen elég volt ennyi idő. De problem solved, vettem újat, és végre a szocmines fájljaimhoz is hozzáférek. 🙂

Az elszámolás készülőben. [...] Összerakom az egészet, és amint kiderítem, mennyi is a zárókészlet, elküldöm az egészet az illetékesnek. Az oktatási tárcát most ki is vezeti?

Még egyszer arigatou, [...]!["

❷
"A minisztérium júliusi forgalomelszámolását elkezdtem készíteni. (...) Ha a papírmunka készen van, elvégezzük a szükséges utalásokat. Ti elkülditek majd nekem a csomagból befoly összeget és a kimaradt fegyvert/élelmet, én visszaküldöm a kiadotton felül váséroltak árát. A legvégén átadom a záró készletet, amiről reményeim szerint cikk is lesz a közlönyben.

Már Toronnyal is felvettem a kapcsolatot és a többiek is sorra kerülnek ezután.

Üdv:
C. Sch.

PS. Válaszaim lassúságának az oka, hogy technikai lehetőségeim éppen csak annyi időt engedtek meg, hogy a csomagokkal foglalkozzak. A levelezést sajnos kénytelen voltam háttérbe tolni. Doksit, tankot, mindent küldheted, utána a fentiek szerint járok el. Igyekezni fogok vele. Előre is köszönöm!"






             

╔ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╚

══════════════════════════════════ Legfrissebb cikkek listája (Latest): 1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal Top20: 1. oldal | 2. oldal ══════════════════════════════════

╗ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╝