Join the new world

Júliusi nyitócikkünkben tájékoztatást szeretnénk adni a minisztériumi jelenlegi állapotáról, az előttünk tornyosuló problémákról. Ezzel együtt megoldási javaslatunk is volna rájuk.

A két probléma összefoglalóan:
❶ a személyi állomány problémája
❷ minőségi problémák
A megoldás eszközeként továbbra is összevonva maradna az oktatási tárca a szociálissal.


Kedves polgártársaim!

A választópolgárok felhatalmazása révén és Malwin Hun államelnök kegyelméből én, Constanze Schelling fogom július hónapban betölteni az oktatási miniszter tisztét.

Az e-magyar állam oktatásügye nehézségekkel küzd. De ne legyünk szemérmesek, mondjuk ki kerekebben: komoly gondjaink vannak. Az utóbbi fél évben sorban távoztak el a tárcától munkatársai. A rektori tisztség körülbelül január óta betöltetlen, emiatt az egyetem nem működik. Április vége körül Moby, a mentorprogram társfelelőse eltávozott közülünk. Május folyamán a kvízmesterünk, Jemby szótlanul kétkattba vonult. A június eleji ciklusváltáskor pedig Phoenix miniszter megvált a tárcától. Példaértékű, felelős vezető módjára gondoskodott utódlásáról, engem jelölt meg, akit szívesen látna a székben. Szemi elnökasszony megerősítette a jelöltséget. A Phoenix utáni átadás-átvétel kódolta magában, hogy döccenővel fog járni (hiszen nagyon hosszú ideig, kiszámítható módon vezette a minisztériumot). Azonban június elején kényszerű távollétem okán nem tudta átvenni a hivatalt. Ez kisebb üzemszünetet eredményezett. A Szemi-kormány leleménye át tudta hidalni ezt a válságot. A júniusi ciklus az oktatási minisztériumban szükségmegoldással, de sikerült fenntartani a működést. A szociális minisztérium személyi állományában hasonló jelenség volt tapasztalható ugyanebben az időszakban.

Az oktatási és a szociális minisztérium összevonásának terve először Phoenix fejéből pattant ki kora tavasszal. Célszerűnek tartotta a két tárca közötti kooperációt, ami meg is történt. Távlatosan pedig még ennél is mélyrehatóbb együttműködést látott érdemesnek. Ez biztosan indoka volt hozzá. A szociális minisztériumnál végbement változásokat látva talán a minisztériumi csapat vezetőjének személye is abba az irányba mozdította, hogy egy kézben egyesülhetne a tárcája amazzal. Az egyesítés végül nem egy invenciózus ötlet, hanem a kényszer miatt valósult meg júniusban. Ez lett a Szociális és Oktatási Tárca – a kissé ügyetlen névrövidítésű SZOT. A Phoenixszel és a két minisztérium munkatársaival együtt folytatott beszélgetések során jeleztem, nem tartom kívánatosnak, vagy legalábbis szerencsésnek a két tárca összevonását. Ha egy kézbe kerül két, némiképp hasonló tevékenységet folytató, de különben független szerv, akkor jelen körülmények között azok a személyétől fognak függővé válni. Miért baj a személyi függőség? Egyrészt a két tisztség halmozásával járó hatalomkoncentráció lehetőséget ad az önkényre, ami egy önfejű, gondolattalan egyéniség kezében nagyon rossz irányba tudja elvinni az állam fontos funkcióit – ezzel hosszú távú károkat okozva. Másérészt ha ez a személy kiesik, akkor két teljes tárcát ránthat magával, megbénítva azok működését. Ha van valaki, aki átérzi ezeknek a problémalehetőségeknek a súlyát, akkor az éppen én vagyok. Ezzel együtt olyan problémákat kell most megoldanunk, amikkel a szociális és az oktatási tárca (főleg utóbbi) külün-külön nem volnának képesek megbírkózni.

A személyi állomány hiányosságain túl van egy másik probléma, amiről kevesebb szó esik. Személyes meggyőződésem, hogy az oktatási minisztérium programjai bővítésre és fejlesztésre szorulnak, a megszokott tevékenységek elvégzésének minőségén is lehetne javítani. Phoenix páratlan munkát végzett minisztersége idején, főként Ungolimmal vive vállán a tárcát, többszörös túlterheltségben. Elég csak belegondolni, hogy ő szerkesztette az Oktatási Közlönyt és a külső tutorialoldalt, kezelt egy Facebook-oldalt, ellenőrizte minisztériuma működését, és még arra is volt gondja, hogy a szociális tárcával keresse az együttműködés útjait. Emberileg, testi és szellemi erővel egyszerűen lehetetlen több hónapon keresztül bírni azt a terhelést, amivel egy ekkora nagyságú munka jár. Bizonyos vagyok benne, mind Phoenix, mind Ungolim, és a minisztérium többi munkatársa azon volt, hogy kiváló minőségű munkát végezzenek. Azonban szándéktól függetlenül, ekkora terhelés mellett a napi ügyek vitelén túl nem volt már módjuk hosszú távra tervezni, a bővítés és javítás lehetőségein gondolkodni. Az oktatási tárca ezért kisebb hiányosságokat szenvedett.

Az egyesítés eddig szükségmegoldás volt, ezután strukturális elem lesz. Fentiekben is összegzett aggályaim okán ezt az egyesítést időlegesnek akarom. Arra az időre, és nem tovább, ameddig meg nem oldódik a két tárca problémája. (Persze, ez több hónapot is igénybe vehet, könnyen lehet, tárcavezetőként nem én fejezem be a munkát. Vagyis talán a szétválasztás sem rajtam fog állni.) Az összevonás struktúráját a lehető legegyszerűbben oldanánk meg. A két tárca fokozott kooperáció mellett külön-külön működne (nem volna SZOT), csupán a miniszter személye volna közös, illetve a költségvetése.

Ha június elején módomban állt volna átvenni a tárca vezetését, talán hamarabb is nekiláthattunk volna e két probléma orvoslásának. A júniusi minisztériumi leállás azonban tünetként jelezte a nyilvánosság felé is a problémát. (Amely probléma nem független az államok, és az egész eRep válságától, mint inkább annak a része, kicsike darabja.) Azonban nem volt hiábavaló, hogy csak most kapcsolódhatok be ebbe a munkába. A két minisztérium együttes vezetésének nagy felelősségétől való félelmeimen sikerült ezalatt felülkerekednem. Május óta beszélgettünk Phoenixszel az esetleges utódlásról. Amikor ő döntött mellettem, elkezdtem ötletelni az oktatási tárca jövőjén is. A három hetes géptelen időszak alkalmat adott rá, hogy erre koncentrálhassak. Így el is készült egy ötletelésnél gazdagabb, a legapróbb részletekig kidolgozott programtervnél szerényebb dokumentum – több, mint tíz oldal terjedelemben. A megvitatása és részletes kidolgozása hátra van még, amint az elnöki jóváhagyás is. Ezzel együtt azt mondhatjuk: van terv az oktatási és a szociális minisztérium gondjainak orvoslására, ami csak a megvalósításra vár.

De nézzük konkrétabban. A személyi állomány problémájára az elnökjelölti cikk is utalt. Nem egyszerűen arról van szó, hogy hiányzik egy-két munkatárs a tárcá(k)tól. A gond az, amikor kiesik egy munkatárs, nehéz pótolni. Ha valaki ciklus végén jelenti be távozását, a következő kapkodással kezdődik. Meg kell tehát oldani az utánpótlásképzést. Illetve fel kell készülni arra az esetre, ha egy munkatárs előre eltervezetten pár napra (vagy kényszerűen hosszabb időre) eReptől távol lenne. Szükséges kidolgozni egy helyettesítési rendszert. Továbbá pontosan rögzítieni, melyik munkatársnak mi a felelősségi köre, és milyen konkrét tevékenységek tartoznak ehhez. (A szociális minisztériumban erre már létezik szabályozás.) Ezekre az elemekre gondoltam, amikor arra utaltam, hosszú távon fenntarthatóvá kell tenni a minisztérium(ok) működését, olyanná, hogy ciklusváltáskor a meglévő, kész hivatalokba elegendő legyen csupán új, már hozzáértő tisztviselőket beiktatni. Vagyis ne akkor kelljen a kereséssel foglalatoskodni.

Az oktatási minisztérium programkínálatának minőségi és mennyiségi bővítésének tervét egyelőre nem akarom elkiabálni. Erről a tartalomról csupán annyit mondhatok, megítélésem szerint az állam oktatási funkciójához tartozik sok olyan tevékenység, amellyel eddig nem, vagy csak nagyon kevéssé foglalkoztunk. Ezek közé tartozik az egyetem is.

Hogy meg tud-e valósulni, nem egyedül tőlem függ, de ami rajtam áll, meg fogom tenni értük. Kapitányként és századparancsnokként korábban arra a tapasztalatra jutottam, hogy egy jó terv mit sem ér, csak szép írott szó marad, ha nincs legalább féltucat elkötelezett ember, aki meg is valósítsa azt. IRL "szerencsére" most nem sok teendőm akad, és attól sem kell tartani, hogy nyaralni mennék. 🙂 Így főállású e-Rep játékosként koncentrálhatok a minisztériumok ügyére.

Remélem, sikerül valamit elérnünk a júliusi ciklus végére.


PS. A minisztérium munkatársait a következő cikkben mutatnám be.