[1/5]Szubjektív e-történelem

Day 1,481, 08:30 • Published in Hungary Hungary • by 655321
[101]/[1481] – [Hátrapislogó]

Az élet rendjéhez – való és e-világban egyaránt – hozzátartozik, hogy fiatal korában a jövőbe tekint az ember fia, vénségére viszont egyre gyakrabban azon kapja magát, hogy a múlton merengve elbambul a csata utolsó perceiben, és lemarad a napi betevő béháról. A szükségszerűséget elfogadva, cikksorozat megjelentetését határoztam el, melyben e-Magyarország általam megélt és ismerni vélt történelmét mutatom be a magam módján. Kísérletem nem egyedülálló; hasonló törekvések voltak korábban is. Ez más lesz.

E-történelmi visszaemlékezéseim során objektivitásra nem törekedtem. Nem törekedtem rá, elsősorban azért, mert személyes meggyőződésem szerint eleve objektíven szemlélem az e-világ eseményeit, így további tárgyszerűség beinjektálása a nem kívánt mellékhatások feldúsulásához vezetett volna. Ezen túlmenően teljességre sem törekedtem, amire több okom is volt. Egyrészt nem szívesen írok olyanokról, akiket nem tartok érdemesnek arra, hogy nevüket visszaemlékezésekben megemlítsék. Másrészt e-Magyarország történelmének bő első évét nem éltem át személyesen, így erről a korszakról bölcsebbnek láttam hallgatni. Egy sokflekkes, töredékes beszámoló az eRepublik fiktív valóságáról – ez következik soron a von Sirlitz Akták következő számaiban.

1. Minden történetnek kezdődnie kell valahol; az én történetemben e-Magyarország történelme egy Index-cikkel kezdődik, amit olyasvalaki jegyzett, aki a cikk megjelenését követően rövidesen elhalálozott. Valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy futtában összedobott írása szignifikánsabb javulást hoz a 17-23 év közötti magyar férfipopuláció földrajztudásában, mint a Klebelsberg Kunó óta felnőtt tanárgenerációk három emberöltőnyi erőfeszítései együttvéve. Heilongjiang, Graubunden, Saskatchewan, Syddanmark – egy átlagos erepes úgy kanyarítja ki helyüket a vaktérképen, mint kisiskolás a botosjetit.



2. Elbeszélésekből tudhatjuk persze, hogy az Index-cikk előtt is létezett élet a magyar erepen, mint ahogy a VHS előtt is volt pornó. A frissen regisztrált sok ezer e-magyarnak sikerült elhelyezkednie az állami munkahelyeken; a cégekben rendszerint volt nyersanyag és pénz, amiből az egy forintos minimálbért fizették az embereknek; és a piacról is csak az első 1-2 hétben fogyott ki időről-időre a kenyér – az újak érkezésére alaposan felkészültek az előtörténelem játékosai, kikről lesz még alkalmunk szólni a későbbiekben. Közülük is elsőként itt van rögtön

Quicksilver,

3. a Legendárium hírnöke, aki némileg tudathasadásos módon a magányos katonáról írt cikkeivel szerette volna vezetni közösségét. Elsőként említem, mert nélküle valószínűleg nem lett volna Index-cikk, és így jó eséllyel érdeklődés hiányában az e-magyar történelem is elmaradt volna. Quicksilver (aki rettenetesen utálta, ha Kuviknak szólították, ezért hamar ráragadt a becenév), olyan időben volt e-Magyarország első embere, amikor még egyáltalán nem volt egyszerű elnöknek lenni. A friss regisztrálók egy része már egyhetes korában a szövetséges Ausztriát szerette volna lerohanni, mások pedig osztrák, szlovák és cseh TO-kat szerveztek magánban, nem kis nemzetközi feszültséget okozva, és alaposan felingerelve az olasz, brazil, álorosz sat. szövetségeseinket, akik egészen addig csak olyankor hallottak a magyarokról, amikor azok segítségért könyörögtek a nemzetközi sajtóban az országot lerohanó seregek ellen.



4. Kár lenne tagadni, e-Magyarország történelme belülről átélve rendkívül izgalmasan kezdődött ugyan, pezsgő sajtóval és aktív játékosok ezreivel, a külső szemlélők ugyanakkor csak hatalmas káoszt érzékeltek, és a legtöbben nem tudták hova tenni a kis piros szemű nyuszit, amelyik hirtelen oroszlánként lép fel – ha nem is a csatatéren, mert ahhoz még nem volt ereje, de a nemzetközi sajtóban és a nemzetközi kapcsolatokban (ez egyébként nem egyedi magyar jelenség, a későbbi nagy népességrobbanások rendszerit ugyanígy felborították a kapcsolatrendszereket, ld. a bolgár, török, brazil példákat). A szövetségesekkel folytatott vitáknál már csak a belső összecsapások voltak intenzívebbek. Szerencsés módon, azok száma, akik tévedhetetlenül és tökéletesen tudták, mit kell e-Magyarországnak tennie az elkövetkező tíz-húsz évben, kiemelkedően magas volt 2009 tavaszán. Ezen kiváló elmék nézeteinek összevetése néha valóságos érzelemorgiákhoz vezetett; az érdeklődők bizonyára élvezettel tanulmányozzák majd Mikrobi második Indexes toborzócikk alatt elhelyezett hozzászólását, melynek eleganciája még ma is lenyűgözi az olvasót.

Célok

5. A pontok, rangsorok és statisztikák bőségesen kínálnak egyéni célokat, de az eRep közös célok nélkül nem működik igazán. Az első hónapokban a közös cél adott volt, még tenni sem kellett érte senkinek semmit: visszaszerezni az öt megszállt régiót az e-románoktól. A kérdés inkább az volt, mi lesz utána. Vagy közben.

6. Quicksilver egész korán előrukkolt a Drang nach Westen tervével, melynek lényege az e-románokkal való haverkodás lett volna. Tervei nem találtak túl kedvező fogadtatásra a románok legyőzése miatt regisztrált játékosok körében, és innentől kezdve az alapító anya kiírta magát az e-magyar történelem formálóinak köréből. Voltak még később fellángolásai, közlönyhamisító ügyködése például már része az e-nemzeti folklórnak, de mindez már csak utózöreje volt a dicső időknek.

7. A további önkéntes célkijelölők két nagy csoportra oszlottak. Voltak egyrészt az IRL-szindrómás nagymagyar álmok felvázolói, és velük szemben álltak a bónusz-mániások, akik szerint a legfőbb cél minél több bónuszt jelentő régió begyűjtése magunknak, és minél kevesebb meghagyása az ellenfeleknek (ekkoriban a vasrégiók voltak messze a legértékesebbek, mert a vas volt az egyetlen nagyobb tömegben fogyó eszköz, a fegyver alapanyaga). Eheslo az index átkának tartja, mindenesetre tény, hogy az előbbi csoport nem rúghatott komolyan labdába a másodikkal szemben.

folyt. köv.