Az 1526. napon

Day 700, 11:18 • Published in Hungary Hungary • by 655321
24/700 – jövőfürkésző pillanat

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Ha majd egyszer végleg lekapcsolják az internetet, és nem lesz többé eRep, hol fogok majd vajon dolgozni én? – filozofálgatott 655321, miközben újabb gold packot vásárolt a nagyi nyugdíjából.
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Az erepes élet útjának felén egy sötétlő csirkeólba tévedtem én, és amint az első sokkból magamhoz tértem, döbbenten vettem észre, hogy a csirke szelleme több mint két évvel vitt előre az időben. Bizony, az erep szervere az 1526. napot írta éppen, amikor megnyitottam az oldalt! A fejlődés azonnal szembetűnő volt: a My places fület átnevezték My activities-re, és a játék eszperantó nyelven is elérhető volt. Nem késlekedtem, fotókat készítettem szorgosan, hogy megoszthassam drága olvasóimmal; ezekről a fotókról szól a mai jelentés.

Nincsenek túl jó híreim, nyájas olvasó. Amint rádöbbentem, mi is történt velem, természetesen azonnal tudni szerettem volna, hogyan állnak szeretett hazám dolgai. Elsőként a gazdaság állapotára voltam kíváncsi, ami nem volt túl rózsás, bár bíztatónak tűnik, hogy a bérek jó magasak.



A gazdaság nem muzsikál valami jól, no de mi van az emberekkel? Szomorúan kellett látnom, hogy drága hazám népessége bizony alaposan megfogyatkozott. Ennél is elkeserítőbb volt számomra azt látni, hogy az egykori hatalmas birodalom, ami számomra, a 700. napból érkezőnek még pillanatokkal korábban is a jelen kézzelfogható valósága volt, egyetlen területre szorult vissza. No, de milyen területre: Magyarország még Western Tarnubisia szent földjét is elveszítette!



De ne csüggedj, nép, itt a múltban, ami számunkra valójában a jelen! Vannak jó híreim is. Hazánk nem maradt teljesen magára, vannak még szövetségeseink. Katonailag ugyan álltunk már jobban, de az ádáz Feröer-szigeteki rohamokat büszkén állják nemzetünk keménytöklű fiai és feszes cicijű lányai.



Ne rohanj ki a világból, imádott olvasóm, hiszen vannak még jó híreim! Büszkén jelenthetem, hogy nemzetünk még ebben az elkeserítő helyzetben sem adta fel, gerince nem roppant meg. Amikor a politika oldalát ellenőriztem, boldogan tapasztaltam, hogy eMagyarországon továbbra is élénk politikai élet zajlik, az egymással ütköztetett vélemények nyomán remény fakad a magyar ugarból.



További kalandozásain során, amelyeket ebben a bizarr, új világban tehettem meg, még inkább remény gyúlt búsmagyar keblemben. Gazdaságunk nem virágzik ugyan, a devizapiac viszont, ami a modern pénzgazdaságok fokmérője, továbbra is hatalmas forgalmat bonyolít. Öröm volt látni, hogy még az én időmben megindult reményteli folyamatok tovább folytatódtak, mi az, hogy folytatódnak, valósággal kivirágoztak! Az állami pénznyomtatás igazi reneszánszát éli, és az állami orgok garmadái büszkén váltják át a drága magyar forintot a katonai ambícióink eléréshez elengedhetetlen, pengő aranyra.



Beszámolóm végére hagytam a magyar erep büszkeségét, a magyar sajtót. Végtelenbe vesző izzással szeretett olvasóim, a magyar sajtó él és szinte a megszokott intenzitással pezseg! Kormánybeszámolók, stratégiai elemzések, gazdasági kérdések, állampolgári kezdeményezések, akárcsak a régi (mai) szép időkben. Örömmel mondhatom, fújhat szép, jöhet árvíz vagy földrengés, nemzetünk tehetsége a sajtóban mindig kibimbózik.



Ne csüggedj hát, emagyar, a haza biztos kezekben van!