[ICS] Románok vs Nyugat

Day 1,630, 17:48 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Ezen a késő éjjeli/hajnali órán azért támadt kedvem cikket írni, mert ahogy olvasgattam Hgmg cikkét, illetve azon belül is a kommenteket, megjött az ihlet, hogy kifejtsem a saját véleményemet a címben foglalt kérdéskörben. Előre figyelmeztetem a kedves olvasókat, hogy hosszú cikk lesz.

Nézzük a kiindulópontot, hol is tartunk most. Van ugye egy francia frontunk, és van egy román háborúnk. Az előbbiben sikereket értünk el, hiszen pár területet el tudtunk már foglalni és sikerült is azokat megtartani mindezidáig, míg utóbbinál az előző hónapban sikerült fenntartani a pingpongot, ami megteremtette a sikeres nyugati hadjárat alapfeltételét.

Itt jön az első kérdés, hogy sikeres-e a nyugati hadjárat? Hiszen plusz bónuszunk nem lett belőle, hidat nem sikerült - és nem is akartunk - fenntartani. Miért nevezem mégis sikeresnek? Azért, mert a minimálisan szükséges bónusz-mennyiség, azaz 4-5 folyamatosan rendelkezésre állt a hónap során, köszönhetően Pozsony bérlésének. Van nekem egy elméletem, miszerint egy ország ereje és geopolitikai helyzete nagyban meghatározza azt, hogy potenciálisan mennyi bónuszt tud megszerezni és megtartani. A mi esetünkben szerintem a maximális bónusz, amit jelenlegi helyzetünkben birtokolni tudunk a hat. Az teljesen mindegy, hogy ez románoktól van erővel, szlovákoktól bérléssel, vagy főváros-áthelyezéssel a kínaiaktól, a lényeg az, hogy ennél többet nem bírunk el hosszú távon és valószínűleg középtávon se. Namármost ezen elmélet szerint az öt bónusz tűrhetőnek mondható, hiszen a maximálistól egyel marad csak el. Ezért azoknak részben teljesült az igénye, akik a bónuszok és a cégezés miatt játszanak. Bár ezek kétlem, hogy magyar ÁP-val rendelkeznének, de ez más asztal.

Aki viszont nem a bónuszokért játszik, hanem a játékélményért, az úgynevezett fun-faktorért, az szerintem bőven megkapta ezzel a nyugati "kalandozással". Rengeteg ember, akivel beszéltem azt mondta, hogy új színt vitt a játékba az, hogy nem a megszokott NGP-Crisana kombó tetszőleges darabja ment éppen, hanem például Párizsért harcolhattunk. És itt még nincs megállás, ha akarunk tovább mehetünk, mert innen már csak pár lépés az USA, vagy Kanada, vagy akár Skandinávia is. Az ilyen egyensúly-közeli szövetségi viszonyok közt szerintem igenis bravúrosnak mondható, hogy ilyen szépen haladunk és tudjuk is tartani a pozíciónkat ennyire messze az eredeti régióktól.

De kanyarodjunk vissza a románokhoz. Nyilvánvalóan tudható volt, hogy a következő román elnök nem fogja tűrni azt, hogy előre megbeszélt időben és helyen kell támadnia, mint az elődjének, hanem majd megpróbál azzal népszerűséget szerezni, hogy borsot tör a gaz magyarok orra alá. Ez pedig magával vonja azt is, hogy hamarosan válaszút elé érkezünk. (hacsak nem sikerül békét, vagy NAP-ot kötni újfent) Vagy a nyugati pozícióinkat adjuk fel, vagy a román háborút és ezzel néhány eredeti területet. (vagy lehet, hogy az összeset.)

Lehet, hogy én gondolkozom rosszul a játékról, de én hezitálás nélkül az utóbbit adnám fel. Miért? Mert ezt nem vehetik el tőlünk végleg, sőt, még csak hosszú időre sem, ha nem akarjuk, mert az eredeti területek sajátja, hogy ott lehet RW-t indítani, míg ilyen kitörési lehetőség, mint most a franciáknál, félévente egyszer ha adódik. Továbbá, ha feladjuk a nyugaton kiharcolt helyünket, attól még nem biztos, hogy nyerünk idehaza, viszont ha elveszítjük az eredetiket, akkor bónuszunk majdnem annyi lesz, mint előtte, ha nem több (mivel a főváros átkerül nyugatra), valamint az államiságunk sem szűnik meg. Ha viszont feladjuk a nyugatot és itthon is vesztünk, akkor se bónusz, se állam. Ennyire egyszerű ez.

Persze én örülnék a legjobban, ha mindkét fronton legalább a pozíciónkat tudnánk tartani, vagy minimális veszteségekkel át tudnánk vészelni, de sajnos előbb utóbb el fog jönni az a helyzet, hogy egyik a másik rovására megy.

Szövetségi szempontból az elmúlt hónap a lehető legtökéletesebb volt. A románok nem mertek NE-t váltani, ezért hagyták rajtunk, velünk viszont előre lezsírozott csatáik voltak, ezért kvázi teljesen fölösleges helyre ütöttek egész hónapban. Illetve ütötték még SGP-t, ami rendszeresen 90 % körülire volt felverve. Ezalatt mi folyamatosan lekötöttük a Terra nappali sebzését, segítettünk eltörölni a németeket, segítettünk felszabadulni az angoloknak (akik sajnos ismét veszélyben vannak Kanada miatt). Éppen ezért a ONE teljes mellszélességgel támogatja a nyugati hadjáratunkat, amit hűen jelez az is, hogy gyakorlatilag minden nap mi vagyunk a prio, ha van csatánk. A román háborúra, támadó műveletre egészen biztosan nem fogunk priot kapni, mert ott nincs értelme annak, hogy nagy erők bevetésével elfoglaljunk valamit, aztán két nap múlva RW-zzék és kezdődjön előről az egész. Szóval gyakorlatilag az egész kérdés itt nem az, hogy nyugati sikerek, vagy román sikerek, hanem nyugati sikerek vagy román pingpong.

Minden építő jellegű véleményt, ellenérvet, kritikát szívesen fogadok, lévén ez a cikk egy vitaindító lenne, hogy kiderüljön, hogy ki hogy áll a kérdéshez.

Maradok tisztelettel:
ICS

Utóirat: üssed keményen CH-t. Ha a románok továbbra is megteszik ezt a szívességet, hogy akkor támadnak, amikor senkinek semmi más komoly csatája, akkor lehet, hogy nem is kell választani a jövőben sem a két irány között. 🙂

Utóirat2: van egy téves berögződés, hogy idehaza mindent a románokhoz viszonyítva kell nézni. Erről írni fogok egy külön cikket majd a közeljövőben, hogy mennyire káros és téves ez az elképzelés. Ez az, ami a legjobban megköti a kezünket és egysíkúvá teszi az itteni játék elmúlt pár évét.

Utóirat3: gratulálnom kell, mert az elmúlt egy hétben a szervezettség egy magasabb foka mutatkozott meg a magyar sebzésben. RW-ket nem nagyon ütjük túl, mindig a megfelelő mennyiséget tesszük bele, illetve éjjel is egyre többen maradnak fent, ami bíztató jel.