[ICS] A TWO utáni időkről II.

Day 2,251, 13:03 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Mai cikkem a tegnap kiadott írásomnak a folytatása. Sok mindent elterveztem én magamnak előre, hogy majd miről kell írnom ebben a második részben, de végül inkább úgy döntöttem, hogy azokra a kérdésekre igyekszek választ adni, amik a tegnapi cikkem után merültek fel egyesekben.

Nos, egy ideális világban nem arról kéne szólnia minden a témával kapcsolatos cikk alatti kommentzónának, hogy hova állnak a románok, mi lesz a románokkal és ki lesz a románok szövetségese. Olyan érzése van az embernek, hogy sokaknak nem is az a fontos, hogy Magyarországgal mi lesz, jutunk-e valamire, hanem az, hogy Romániával mi a helyzet. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy sok ember csak valamivel szemben tudja és akarja magát definiálni, nem pedig valami mellett.

Egy ideális világban az kéne a középpontban álljon, hogy melyik út jobb Magyarországnak. Legalábbis szerintem ez fontosabb annál, mint hogy a románok éppen hol vannak. Nekem, aki mindig is híres volt arról, hogy a játéktechnikai szempontokat tartottam szem előtt, csak és kizárólag az számít, hogy melyik oldalon lesz esélyünk a több bónuszra, a reálisabb hadjáratra, hol lesz jobb a geopolitikai helyzetünk, hol nem kell aggódni majd minden hónapban a kongresszus miatt, stb. Elfogadom, hogy vannak, akik az érzelmi szempontokat, vagy egyenesen a fun faktort előtérbe helyezik a játéktechnikával szemben, de láthattuk az elbukott AS-nél is, hogyha a szórakozás alapú játék nem párosul az alapvető játéktechnikai ismeretekkel, tervezéssel, előkészületekkel, akkor ott minden lesz, csak játékélmény nem. Hatványozottan igaz ez arra a kérdésre, hogy hova álljunk, mert egy elbukott AS-t vissza lehet pótolni, de egy elrontott döntést hónapokig nyög egy ország?

De ha már az AS szóba került, térjünk ki néhány szóban a jövőbeni légicsapásokra! Néhányan felvetették, hogy válasszuk a lengyel szövetséget és a leendő ukrán-román(-esetleg szerb) nyomás alól költözzünk el máshova egy airstrike segítségével. Erre azonban jelenleg nem lehet brazírozni, mert ebben a pillanatban fogalmunk sincs, hogy ki kivel lesz, csak becsléseink vannak és ennélfogva azt sem tudhatjuk biztosan, hogy hol lennénk képesek egy, a szövetségeseink által körülvett zónában átvészelni az eredeti területeink eltörlését. Persze az sem ártana, hogyha a jelen ciklus után még lenne AS lehetőségünk, mert a közeljövőben előkerülhet olyan szituáció, amikor tényleg fontos lesz a megmaradásunk szempontjából.

Aztán felmerül egy harmadik utas politika is. Például Bosko írt erről egy cikket. Az a felvetés, hogy alapítsunk egy harmadik szövetséget, amelyikben sem a lengyel, sem a szerb szövetség tagjai nem szerepelnének, egész egyszerűen irreális. A felsorolt országok listájából legalább 4-ről biztosan meg lehet mondani előre, hogy melyik csapatban lesz. A megmaradt országok összefogása meg erő hiányában értelmetlen. Azt a fajta hintapolitikát senki sem díjazza, hogy ide is adunk, oda is adunk. Ráadásul, mivel elég szerencsétlen a geopolitikai helyzetünk, a semlegességünk nagyon könnyen a teljes bezárásunkhoz és bónusztalanságunkhoz vezethet. És ez még a jobbik eset, mert simán benne van, hogy a románok hadat üzennek és eltörölnek. Megfelelő segítség nélkül a gyengécske harmadik szövetség életképtelen lenne.

Egy tételt el kell fogadni: az erepublik olyan rendszer, ahol előbb vagy utóbb bipoláris világ alakul ki. Ezt ezidáig senkinek sem sikerült megcáfolnia. A kisebb szövetségek előbb vagy utóbb vagy betagozódnak, vagy tartós megszállás alá kerülnek. A semlegesség olyan államok kiváltsága lehet csak, akik olyan szerencsés geopolitikai helyzetben vannak, hogy nincs erős és agresszív szomszédjuk és gyenge államocskákkal vannak körülvéve, akiknek nincsen erős szövetség a háta mögött. Ezektől a törpeállamoktól a bónuszok megszerzése nem lehet probléma. Néhány távoli és jelentéktelen miniállamnak szintén van lehetősége a semlegességet választani. Mi azonban egyik feltételnek sem felelünk meg, így ez mind csak álmodozás.

Azt azért remélem tudja mindenki, hogy amennyiben a lengyel szövetséghez csatlakoznánk - amire egyébként maguk a lengyelek sem gondolnak komolyan - akkor ott már egy hónapok óta alakítgatott struktúrába csöppennénk bele, ahol kvázi nulla szavunk lenne és megmaradnánk végig egy ütközőállamnak a nagy bónusztartók védelmében. Lehet, hogy néhanapján megsegítenének, MPP-n át elsősorban, mert a közvetlen beavatkozás kizárható, de erre az esetlegességre alapozni szintén nem lehet, főleg annak fényében, hogy a sikeres védekezésünkhöz a túlerőben lévő szomszédokkal szemben folyamatosan külső segítségre szorulunk, hiszen a román-ukrán páros sebzése jelentősen meghaladja a miénket.

Én, ahogy olvasgattam a nemzetközi sajtót, ahogy levelezgettem külföldi ismerőseimmel, az az érzésem, hogy a lengyel szövetségben elkönyvelték, hogy a SerHun együtt marad. Persze előfordulhat, hogy bepróbálkoznak majd, ha éppen ráérnek.

Azonban érdekes az, ahogy a lengyelek hozzáállnak a leendő kérdésekhez. Lengyel és szerb kormányközeli forrásaim is megerősítették egymástól függetlenül azt az értesülésemet, miszerint sor került a közelmúltban (a napokban) egy szerb-lengyel tárgyalásra, amely során nagy vonalakban megállapodtak, hogy akármennyire is egymásnak fordul a két leendő szövetség, ők ketten nem fognak direkt háborút vívni egymással. Ismerős lehet ez a mentalitás a lengyelek részéről, hiszen hónapokig, sőt évekig voltak az USÁ-val ellentétes oldalon egymás szomszédjai úgy, hogy tényleg csak akkor háborúztak, amikor már nagyon ciki lett volna kimaradni. Az egész mögött az a megfontolás áll, hogy bármi is lesz az erőviszony, még idejekorán biztosítani kell, hogy a lengyel bónuszokat ne érhesse veszély. Márpedig egy szerb és/vagy magyar háború olyan esemény lenne, ami veszélyeztetné a nyersanyagok megtartását.

Nos, ahogy értesültem, ebbe a NAP-ba akarják bevonni Magyarországot is a felek. Persze ez csak amolyan formális intézkedés lenne, mert sem a lengyel, sem a magyar nép és vezetők fejében sem fordult meg komolyan az a gondolat, hogy majd háborúzni fognak egymással a felek. A szerbek szintén inkább a spanyolokra fenik a fogukat, a szlovénekkel együtt. Érdekes egyébként, hogy ezzel teljesen tisztában van Lengyelország is, mégis NAP-okat akar kötni a szerb oldallal.

A szerb szövetségben ezzel szemben az alapítás folyamatát végigkísérhetnénk és a formáció kialakításába is beleszólásunk lehetne. Itt szeretnék kitérni pár szóban arra, hogy a románokat kívül tarthatjuk-e a szerb szövetségen?

Véleményem szerint igen. Ellenséget nyilván nem csinálhatunk belőlük, mert az egyrészt a saját geopolitikai helyzetünkre is egy csapás lenne, másrészt meg az exEDEN-en belüli kötöttségek erejére csak tippelni tudunk. Nem tudjuk, hogyan reagálnának mondjuk a görögök, vagy akár az argentinok arra, hogy kipateroljuk a teljes szövetség közeléből Romániát.

Az azonban nem elképzelhetetlen, hogy teljes jogú tagságtól távol tudjuk őket tartani. Persze ehhez ideje volna aktívan elkezdeni a tapogatózást a megcélzott tagországoknál és első körben rá kéne beszélni őket arra, hogy miért érdemes minket választani. Ebben a lengyel szövetség már jelentős előnyben van, hiszen ott hónapok óta folynak a megbeszélések és a győzködések.

Ha szabad a végére a személyes véleményemet megosztanom veletek, akkor szerintem az lenne a legjobb, ha a szerb oldal egy konkrét, kialakult struktúra nélküli halmaz lenne, aminek országai, ha a helyzet úgy kívánja, akkor együttműködnek egymással. Ahogy teszik ezt mind a mai napig a felbomlott CoT országai.

Maradok tisztelettel:
ICS