[FF/A] Hány BH-t bír még el a rakpart?

Day 2,820, 06:24 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


XXI. Epizód; Hány BH-t bír még el a rakpart?

A mai részhez mindössze ennyit fűznék hozzá:

Figyelem! A túlzott BH-zás káros következményekkel lehet az ön egészségére, századtagságára, és megbecsülésére. Gondolja át, mielőtt a hazája ellen BH-zna!

NYEREMÉNYJÁTÉK!

A játék továbbra is él, tehát mindazok között, akik bármekkora összegű endorse-ot nyomnak a cikkre, kisorsolok 10db q7-es tankot, és ha már nyom endorse-ot, remélem nyom voteot is, szóval így szeretném buzdítani olvasóimat az olvasás mellett a szavazásra is!

A pénteki nyertesünk Choleraaa, a tankokat egy levél kíséretében megkapta, gratulálok!

A következő nyertest szerdán hirdetem ki, addig is sok sikert!

Hirdetés!


Avatárok, újságbannerek, logók készítését vállalom! Egy arckép 4g, (kezdőknek, ha nem fake, 1g kedvezményesen!) MU-knak személyre szabható egyenavatár 10g, aztán személyre szabás onnantól 1g/fő, újságdesign 5g, a többi pedig egyéni elbírálás alapján!

Néhány az első pár avatárom közül, amik elkeltek, a teljesség igénye nélkül:
Érdeklődni kommentben, vagy PM-ben!

Hirdetés vége



Vettünk egy éles bal kanyart. Túlságosan is éleset.

A dzsip rövid időre kétkerékre állt, és nem sok kellett volna, hogy az oldalára boruljon. AnonyMúmia hangos sziszegéssel csapódott az ajtónak, én pedig rá estem. Gyorsan a fogantyúért kaptam, de hiába értem el, az is a kezemben maradt, és csaknem kiestünk a kocsiból.

A város olyan gyorsan suhant el mellettünk, hogy innentől fel sem fogtam belőle semmit, gyakorlatilag az életemért küzdöttem az ülésen.

Tudhattam volna, Anonymus túl sokat mondott, a sofőrünk meghallotta, és most ki akar minket nyírni! Katun eszelős sebességre kapcsolt, és éles fordulókat vett, amitől fel sem tudtam ülni rendesen. Csak borultam jobbra, balra, vagy épp neki az első ülésnek, amikor hirtelen befékezett. Akkor végre meg tudtam volna ragadni őt, ha nem ugrik ki még gyorsabban a kocsiból, és ragad azonnal fegyvert. Még mielőtt felocsúdtam volna, mellettem termett, és pisztolyát előre tartotta.

Esélyem sem volt megragadni a saját fegyveremet. Egy pillanatra beláttam a csőbe, miközben felemelte, aztán behúnytam a szemem, várva az elkerülhetetlent, és a pisztoly elsült.

Hatalmasat szólt. Jóval nagyobbat, mint vártam, és fura érzés volt. Pontosabban az volt a fura, hogy nem éreztem semmit. A fegyver újra és újra elsűlt, és majdnem beszakította a dobhártyámat, de semmiféle fájdalmat nem észleltem, és a külvilág sem szűnt meg közben. Fülem csengett, de a világ zajai lassan mégis eljutottak hozzám.

Kinyitottam a szemem, és akkor láttam, hogy Katun végig fölém céloz, és a dzsip felett tüzel valakire, vagy valakikre, a túloldalon. Megfordultam, és rögtön szétáradt bennem az adrenalin, ahogy megpillantottam a román egyenruhát viselő katonákat. Egy BTR-ből özönlöttek elő, és válogatás nélkül mindenkire lőttek az utcán.

Budapest belvárosában!

-- Mi a franc folyik itt?! -- Kérdeztem, alig tudva túlordítani a csatazajt, közben pedig felszedtem Anit az ülés alól. Fegyvert ragadtunk mindketten, és viszonoztuk a tüzet, mielőtt emmentáli sajttá lőtték volna a kocsinkat. -- Hogy kerültek ezek ide??

-- Megkérdezzük tőlük, ha már halottak! -- Kiáltott vissza utitársam, aztán kimásztunk a dzsipből, hogy az közénk, és a románok közé kerüljön. -- Azt hiszem, nem lett volna szabad lenémítanom a telefonomat... Itt is van... Szemi hívott kétszer! Küldött SMS-t is. Puccs van!

-- Puccs?! Itt? Mégis ki a franc puccsol minket? -- Kérdeztem meghökkenve, és úgy álltam Katun mellé, hogy vállvetve harcoljak vele, mintha egy perccel előtte nem pont tőle tartottam volna a legjobban. -- Csak nem a románok jönnek? Akkor mindjárt itt lesz a Nor Galben is!

-- Nem, ők csak zsoldosok itt. Az SMS-be nem fért bele minden, de ha eljutnánk a főhadiszállásig, ott talán megtudhatnánk többet is.

Támogattam az ötletet, és egymást fedezve lassan araszolni kezdtünk előre a város utcáin. A civilek villámgyorsan a házakba menekültek, a forgalom teljesen leállt, az úton ragadt kocsik között pedig véres harcok dúltak. Szabadnapos, és gyorsan kivezényelt katonák vették fel a harcot a román, görög, és soknemzetiségű támadókkal szemben, ám ami a leginkább meglepett, hogy magyarok is lőttek magyarokra.

Teljes volt a káosz.

Néhányan tiritarka, mások vörös karszalagokat tűztek fel, megint mások horogkeresztes zászlót lengettek, és értelmetlen jelszavakat skandáltak, de kétség sem fért hozzá, hogy magyarok. Mégis, vállvetve harcoltak ellenségeink oldalán, ellenünk. Mi azért igyekeztünk megválogatni a célpontjainkat, és csak arra lőttünk, akit idegen egyenruhában láttunk, vagy feltétlenül muszáj volt. Anonymus22 a rakpart felé mutatott, hogy ott könnyebben előre juthatnánk, én pedig vakon követtem volna bárhová.

Még mielőtt odaértünk, egy harckocsi állta az utunkat, nálunk pedig nem volt megfelelő fegyverzet, de mielőtt időnk lett volna pánikba esni, akadt, akinél igen.

Torony a legváratlanabb pillanatban tűnt fel a jobbunkon, és hatalmas csataruházatába beépített rakétavetőiből valóságos sortüzet nyitott a páncélosra, és a körülötte sereglő gyalogosokra, fémforgáccsal borítva be mindent. Még mielőtt megörülhettem volna az ismerős arcnak, valaki, az egyik magas épület ablakából tüzet nyitott a parancsnokhelyettesemre, és csúnya sérülést okozott neki egy bazookával. Nem tudtam célkeresztbe fogni, túl magasan volt, és takarásban, de még éppen láttam egy nagy fekete golyóbist nekirepülni az ablaknak, aztán már csak a kizuhanó hullákat vettem észre, ahogy az aszfaltnak csapódtak.

Az FSB-bot a nyomunkban volt megint, de ezúttal már majdnem örültem is a jelenlétének.

-- Ettől persze még mindig alantas organizmusnak tartunk titeket! -- Csipogta, miközben elszáguldott mellettünk, de én mit sem törődve a droiddal, Toronyhoz siettem, aki nekiesve az egyik épületnek, most kicsit megpihent. Az FSB1000-res is inkább utána érdeklődött, és előbb ért oda nálunk. -- Szia, Torony! Nem tudom, most mennyire alkalmas, de indulnánk elnöknek a következő választáson, és ha a te pártod indítana minket, esetleg küldenénk egy példányt a kormányprogramunkból...

Szerencsétlen Torony csak nyögött egyet kínjában. A sérülése közelről már nem tűnt olyan vészesnek, úgyhogy szerintem a robot zaklatása sokkal rosszabbul esett neki, mint az iménti lövés. Intett is, hogy nincs semmi baja, és húzódjunk biztonságba, így mentve meg minket nem csak a tanktól, de az idegesítő droidtól is. Kénytelen-kelletlen egyedül hagytük hát FSB-vel, mi pedig folytattuk utunkat a rakpart felé. Odáig már nem sok kellemetlenségünk akadt.

A Duna mentén máris sikerült stabil védőállásokat kiépítenünk, a folyón pedig néhány felfegyverzett motorcsónak járőrözött, úgyhogy máris nyugodtabbak lehettünk. Katunt előre küldtük, hogy stoppoljon nekünk egy másik dzsipet, Anonymust meg leültettem egy rakparti padra, hogy levegőhöz juthasson végre.

-- Talán mégsem akkora hülyeség az a miniszteri állás. Nem megy ez most így nekem! -- Hörögte, és eltette a pisztolyát. -- Figyelj, én itt maradok, te pedig menj a főhadiszállásra Katunnal. Vidd ezt a tabletet, benne vannak a koordináták, és a jelszó az adatbázishoz, te úgyis megtalálod, amit keresel. Sok sikert!

Nem tudtam volna elég ideig hálálkodni neki, de a helyzet nem is tette ezt lehetővé, mert újabb szörnyűség következett. A Duna vizéből egyszer csak kiugrott egy hatalmas hal, és hátraszaltója közben elkapta az egyik motorcsónakot, lerántva a mélybe. Egy pillanatnyi kétségem sem volt róla, ki lehet az, hiszen nem is olyan rég már láttam ezt a mutatványát.

Akkor Sybillakot szedte le egy repülőből, most a fővárost ostromolta HUpakolás, az Uralkodó!

Ő puccsolt hát, méghozzá elég agresszíven csinálta, de nem is ez döbbentett meg a legjobban. Egy busz érkezett, Szociális Minisztérium felirattal az oldalán, és leparkolt a rakpart túloldalán. A miniszter, Jaca23 teljes életnagyságban szállt ki belőle, és legnagyobb megrökönyödésemre minden tétovázás nélkül tüzet nyitott a honfitársaira, sorra puffantva le őket egy M60-assal. Fekete Sereges egyenruhát viselt, de karszalagot tűzött rá. A feliratot nem láttam ugyan, de egyértelművé vált, hogy ő is a puccsolók oldalán harcol.

-- Hogy a rosseb! -- Kiáltottam, és lerántottam Anonymust a padról, mielőtt őt is eltalálhatta volna. Szerencsétlent ez már tényleg megviselte, és nem csak, hogy sebei szakadtak fel újra, de látva, hogy saját miniszter-kollégája ellene harcol, bizonyára kitért a hitéből. Aggódva is kérdeztem tőle: -- Jól vagy, barátom?

-- Azt hiszem, tényleg nem nekem való a csatározás, de talán még a politika sem... -- Válaszolta lemondóan. -- Mindegy, ha már elfogadtam a felkérést, akkor minisztereskedem egy kicsit, aztán visszavonulok magamnak. Te pedig menj, a főhadiszállás nincs messze!

Kicsit nehéz szívvel hagytam hátra, de útra keltem, és átverekedtem magam a felbojdult rakparton. Theface helikopterét láttam leereszkedni, és csak reménykedtem, hogy nem az egész Fekete Sereg harcol a puccsolók oldalán, de erről hamarosan meg is győződhettem. Jaca már éppen a holttestek között guberált, amikor theface kiugrott a járó rotorú gépből, határozott léptekkel odament hozzá, és még mielőtt harcostársa annyit mondhatott volna, hogy "helló, döfi!" letépte róla mind a rangjelzéseket, és az egység címerét, lekevert két istenes nagy sallert, és szó nélkül visszadübörgött a helikopterhez.

Érdekes látvány volt, Jaca23 is csak a száját tátotta egy darabig, majd idegesen földhöz vágta fegyverét, és sértődötten elvonult, miközben valami papírfecnire firkálgatta a gondolatait. Jobban szemügyre vettem a csúzliját, és mivel az előzőekben elég hatékonynak tűnt, úgy döntöttem, közelebbről is megvizsgálom. Az M60-as nem egészen az én választásom volt, de egy remek, infrás ACOG célzóberendezést szerelt rá, állítható nagyítással, amit vétek lett volna otthagyni. Csak felpattintottam a saját fegyveremre, és indultam tovább.

Mire keresztül verekedtem magam a rakpart romjain, a csatazaj újra erősödni kezdett, én pedig szembetaláltam magam egy csapat rohamozó szőröstalpúval. Jobbnak láttam csinálni egy hátraarcot, de erre meg befarolt mögöttem egy román felségjelzésű BTR.

Ezt neveztem én kutyaszorítónak, főleg, hogy semmi páncéltörő nem volt nálam, de még mielőtt nekiálltam volna kutatni utána, a BTR kupolája felcsapódott, és Katun dugta ki rajta vigyorgó képét.

-- Na mi lesz, Atheel? Jössz, vagy egyedül gyalogolsz keresztül a jetiken?!
[Folyt. Köv.]