[FF/A]Győri Csata (I. rész)

Day 3,311, 03:00 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


II./IX. Epizód; Győri Csata (I. rész)

Az előző cikkemmel sikerült visszakúsznom a TOP5-be, remélem továbbra sem lankad majd a lelkesedés, igyekszem rövidebbre fogni az irományaimat, hátha az kevésbé riasztja el az embereket, illetve most már itthonról adok ki cikket, tehát talán szerkesztgetni is több időm marad. Ha tetszett, ne felejtsetek el Vote-olni, ezt tekintem az elsődleges mérő-egységnek, hogy mennyire is sikerült jól egy cikk, illetve mennyi az érdeklődés rá, ingyen van, és nem megerőltető senkinek!

Fel is iratkozhattok az újságomra, bár szerintem soha az életben nem lesz már meg az MM medál. Az endorse-okat külön köszönöm, hiszen abból is egészen szép összegek össze szoktak gyűlni, és kis játékosként minden forint számít. A kommenteknek pedig mindig örülök, és rendszeresen reagálok is rájuk.

Ha valakinek bármi kérése, ötlete van, azokkal PM-ben is nyugodtan megkereshet, illetve jelöljetek barátnak, ha gondoljátok, nem szoktam senkit (na jó, szinte senkit) elutasítani!

Az avatár-készítős biznisz is belendült rendesen. Nem is értettem, hová tűnt az a rengeteg pénz, amit ezzel kerestem, míg nem rájöttem, hogy az erep kalkulátoron a bónusz, ha itt 191% az ott csak 91%, és szépen termeltem a házcéggel a veszteségeket még Amerikában is. Hát innentől megszűntek a céges ambícióim, maradt az írás és a designolás, abban viszont várom a visszajelzéseket és a megrendeléseket!

Jó szórakozást!

Reklám

Avatárkészítést továbbra is vállalok, régi, tehetősebb játékosoknak 5 arany vagy 2000 cc, újonc nem fake karaktereknek pedig akár 1 arany,(400 cc) áron is! Jöhet újság-banner, vagy akár valami játékon kívüli grafikus munka is, ezek árait megegyezés alapján, de elég jutányosan szabom ki. Akár azonnal is kész! PM-et írjatok, vagy ha bonyolultabb a dolog, akkor mibbit, vagy az új cseten egyeztetve.

And Now...



A törmelék-, és porfelhőknek nem volt ideje leülepedni.

Raul Doru vágott keresztül rajtuk, mint a súlyos, feltartóztathatatlan Halál. Hellraiser4-et az őt tartó két magyar, Banfi Tibor és Takacs Zuboly kezei között sorozta végig, és csak remélni tudtam, hogy a lengyel tank felépül majd ebből. A mieink a földre kerültek, és nem úgy tűnt, hogy egy hamar lábra tudnak majd állni. Synerg megpróbálta magára vonni az ellenség figyelmét, de mindössze annyit ért el vele, hogy mellbe lőtték, pont ott, ahol a Gárda címere állott, és így azt egy sötétlő lyukra cserélte.

Dunedan-nak valahogy sikerült közben Raul Doru hátába kerülnie, a borotvaéles Katana azonban elvásott a roppant páncélzaton, sőt, a másik kezében tartott tűzfegyverének minden lövése is lepattan róla, mintha csak rizsszemekkel dobálná. Lassabban ocsúdtam, mint kellett volna, de azért én is megsoroztam a hatalmas románt, bár nem vártam tőle túlzott sikert.

Takacs Zuboly kúszva, magát és Hellraiser4-et vonszolva igyekezett fedezéket keresni, míg Banfi Tibor, láthatóan az ereje legvégén járva még beszállt mellénk a román lövöldözésébe. Aztán megláthatta maga mellett Synerg mozdulatlan alakját, mert azonnal eldobta a fegyvert, és megpróbálta élesztgetni az öreg Gárdistát.

-- Itt ne pusztulj nekem! – Bíztatta ordítva, és ez talán segített, mert Synerg egy pillanatra kinyitotta a szemét. Egyetlen pillanatra, de az elég volt ahhoz, hogy lássa a felénk száguldó újabb bombázót, és rekedt hangon felkiáltson:

-- Vigyázzatok!

Dunedan, ugyan maga is éppen közelharcban volt, felkapta a tekintetét, és egy szemvillanásnyi idő alatt értékelve a helyzetet, futni kezdett felénk. Fogalmam sem volt, mit forgat a fejében, de ha tudom, biztosan elleneztem volna. Sikerült valahogy elérnie, hogy Raul Doru fegyvere beragadjon, ami persze nem gátolta a románt a gyilkolásban, mindössze közelebb kellett jönnie.

Döngő léptekkel követte a fekete páncélos Dunedan-t, így már csak méterekre volt tőlem, és a sebesülten fekvő többiektől. Én akkor láttam leoldani a bombát, ami egyenesen felénk jött, fütyülve-zuhanva, és tökéletesen irányozva. Ekkor kezdett derengeni, mi is jön ezután, így abbahagytam a jeti hasztalan lövöldözését, én is eldobtam a fegyveremet, és Banfi Tiborral együtt megragadtam az alélt Synerget, hogy minél gyorsabban elvonszolhassuk onnan.



A jetit lekötötte a sötét lovaggal való harc, így sem azt nem vette észre, hogy mind eltűntünk a közeléből, sem azt, hogy egy hatalmas bomba süvít felé. Mi egy épület beton alapja mögött kerestünk menedéket, még egy csatornafedőt is felszedtem, hogy azzal próbáljam tompítani a robbanást, és óvjam a sebesülteket, csakhogy Dunedan még ott volt a halálzónában, hogy minket mentsen.

Felálltam, hogy segítsek neki, de abban a pillanatban vissza is estem, és a lökéshullám ismét a falhoz vágott. Hála a rögtönzött pajzsomnak, a repeszdarabokat megúsztam, de a por a szemembe ment, és nem láttam semmit. Annyi tűnt csak fel, hogy hirtelen nagyon nagy csend lett. Összeszedtem magam, és vakon tapogatózva indultam el arra, amerre a társaimat sejtettem, míg csak meg nem ragadták valakik a karomat, és elrángattak az ellenkező irányba.

-- Gyere innen, rendeznünk kell a sorainkat az újabb ütközet előtt! – Ismertem fel Frenk Ace hangját, majd egy másikat is, amit már viszonylag régóta nem hallottam.

-- Nem tört el valamid? – Kérdezte Samuel Hedgehog, bár nem tükrözött aggodalmat a hangja. – Tudok ajánlani neked egy ápolónőt a Honvéd Kórházban, ha esetleg… Olyan csöcsei vannak, hogy… szóval… jól vagy?

-- Megvagyok. – Biztosítottam őket, és próbáltam kitörölni a szememből a port. Lassan ismertem fel csak Killer Rabbits-osokat, tetőtől talpig kormosak voltak, és elfedte őket a csata mindenféle mocska. – Hol vannak a többiek? Mindenki megvan?

-- Ha mindenki alatt a lengyelt, a gárdistát, a székelyt, meg a véderőst érted, akkor meg. – Nyugtatgatott Frenk, de a lista nem tűnt teljesnek. Mielőtt azonban a hiányzó emberről kérdezhettem volna, szinte belenyomtak egy sebesült-szállító hátsó ülésébe. – Ez a kocsi egyenesen a Honvédbe visz, pihend ki magad, és lazíts Samu nővérkéjével!

-- Nintsen nekem semmi bajom! Még nem ért véget a csata, megyek vissza harcolni! – Tiltakoztam, és ugyan alig maradt erőm, valahogy sikerült talpra kecmeregnem. – Hol van Dunedan? Mi lett a románnal?

-- Egy román tankot láttam… És tank alatt úgy értem, gyalogos katonát, akit kifektetett a saját bombája, de a gumigyuszit semerre sem vettem észre. – Mondta Samu, és kezdtem a legrosszabbtól tartani. – Nem is tudtam, hogy ő is itt volt! Nem a tárgyalásokat kellene intéznie a szövetségesekkel?

-- De bizony itt volt, és különben is, milyen szövetségesekkel tárgyalna? Alig harcolnak mellettünk! – Méltatlankodtam, és már indultam is volna, hogy megkeressem újdonsült barátomat, csakhogy a lábaim alig akartak vinni. – Gyertek velem, és keressük meg!

-- Jó lesz sietni, a románok akármikor elkezdhetnek megint rohamozni! – Figyelmeztetett Frenk, de tudtam, hogy ettől még simán velem tart. Menet közben próbált feldobni valami jó hírrel: -- Képzeld, szövetségek dolgában változás várható, ugyanis a horvátok hadat üzentek a jetiknek!

Ezen meglepődtem. Emlékeim szerint a horvátok ellenségeink voltak mindig is, sőt, konkrétan emlékeztem a kiélezett csatákra az abroszosok, főleg Romper meg Argrob ellen. Most pedig egy oldalon harcoltunk… ez azt jelentette…

-- Akkor a szerbek végleg az ellenségünkké váltak? – Kérdeztem döbbenten, de a válaszig már nem jutottunk el, mert megláttam azt a hatalmas páncélkupacot, ami előtte Raul Doru volt.

Összeszedtem a maradék erőmet, és futva érkeztem a roncsokhoz. Szétkotortam a szétégett lemezeket, de a románt nem találtam közöttük. Valószínűleg túlélte a szörnyű pusztítást, de mivel a ruhát használhatatlannak ítélte, azt hátrahagyva futott vissza az övéihez. TugAvenger-ből kiindulva tartottam tőle, hogy neki is van még belőle egy jó pár tartalékban, viszont most a legjobban Dunedan-ért aggódtam. Mint kiderült, feleslegesen.

Addig kotortam a páncél-darabokat, míg előkerült alóluk a sötét lovag. Súlyosan megsérült, ennek ellenére vigyorgott, mint a tejbe tök.



-- Na, kicsináltam? – Érdeklődött, de a nemleges válasz sem törte le egészen. – Francba, pedig olyan jó terv volt!

-- Idióta terv volt. – Mondtam megrovóan, de ő csak a fejét rázta, már amennyire a sérülései, és az eldeformált ruhája engedte.

-- Nagyon jó kis terv volt. Látod, ilyen nagyon jó terveket hajtok végre… szóval most már beléphetnél a pártomba! – Terelte a szót, míg hárman, együttes erővel talpra állítottuk. – Megvédett az ellenségem páncélja a saját bombájuktól, jó mi?

-- Megvédett… aha… -- Vizsgálgatta Samuel Hedgehog, és láttam rajta, hogy össze sem tudja számolni, hány sebből vérzik a társunk. Hasonlót élt át nemrég, úgy véltem, biztos együtt érez, de tévedtem. – Hát akkor ne szimuláld a haldoklót, nemsokára mehetsz vissza harcolni!

Mintha csak visszatarthattuk volna ettől, Dunedan azonnal elkezdte vedelni az energiaitalokat, és kapta az intravénás csokit, amint visszaértünk vele az elsősegélyes kocsihoz, miközben sűrűn bizonygatta, hogy jól van.

-- Tényleg kutya bajom! – Mondta nem túl meggyőzően, hiszen még a beszéd is nehezére esett. – Olyan ez, mint az izomláz, azt meg tanultam edzés-elméletből, hogy hogyan kezeljem…

-- Na igen, az elméletek… Fejben már megnyerte ezt a háborút FSB is, a nagy fordulatra várva, a valóságban viszont legázolnak minket a jetik! Még egyetlen apró pontot sem szereztünk ellenük! – Rángatta vissza Frenk a földre, és valóban, eddig, ahogy a saját bőrömön is tapasztaltam, a szőrös talpak úgy gázoltak át rajtunk, ahogyan éppen a kedvük tartotta. Kivéve hogy potenciális szövetségeseink szabadultak fel így a rabigájuk alól… Theface jelent meg az elsősegély-állomáson, és bekapcsolódott a beszélgetésünkbe.

-- Ha valóban jól vagy, akkor mehetsz is tárgyalni a horvátokkal, ma már ebből a csatából nem eszel!

-- De hát én… -- Hebegte Dunedan, de theface belé fojtotta a szót. Nem is láttam még ilyennek.

-- Kellett neked ennek a droidnak a külügyét elvállalnod, most aztán vége a szórakozásnak, és jöhet a munka! – Okította a Banhammer forgatója, én meg csak csendben, magamban nevetve figyeltem az eseményeket. Alig álltam a lábamon, de inkább mentem volna vissza harcolni, mint hogy tárgyalóasztalhoz üljek ilyenkor. Nem is volt mit tenni, felraktuk Dunedan-t a gumiruhájával együtt az első gépjárműre, és elindítottuk a horvátok felé. Samu így búcsúztatta:

-- Sok sikert! Inkább szimuláltál volna!

Folyt. Köv.!