Join the new world

A tegnap bevezetett szabály (nevezetesen a cégtípusonként összeadódó ∑ munkás létszámkeret bármelyik cégtípusban felhasználható attól függetlenül, hogy az adott cég mekkora létszám limitet képvisel az összesen belül) következtében felmerülhet az eddig kialakított, a régi szabályokhoz idomuló cégstruktúra átgondolása. Az vajon a leghatékonyabban illeszkedik-e az új és érvényes szabálykörnyezethez, avagy sem?

A helyes válasz véleményem szerint a nem, amennyiben több q5/q6 céggel rendelkezünk fajtánként.

Jelen pillanatban az járt a legjobban, akinek sok q5 nyersanyag cége van + 1 db q5/q6 fegyver cége:
① q6 cég árából kb. 17 q5 nyersanyag cég alapítható, amely 68 férőhelyet biztosít a cégbirodalomban, míg
② q5 étel v. fegyvercég esetén 10-11 db q5 nyersanyag cégről, 40-44 létszámról beszélünk.

Az új szabályt kihasználva a munkaerő állományunkat úgynevezett BELSŐ pörgetéssel 1 db q6-os cégben megforgatjuk.

A kérdés nem az, hogy több q5-q6 cég esetén megéri lebontani 1 kivétellel, még ha fél árat is kapunk a bontásért, hanem az, hogy megbízhatunk-e a szabály tartósságában.
Én nem bízom meg benne. 🙂

Aki viszont még cégek alapítása előtt áll idén, és tervezi, érdemes ezeket átgondolni.



A vörös posztó.
Nem szeretnék elmenni a politikában történtek mellett szó nélkül, mert én is részese voltam a hercehurcának.
Bármit is gondolok a történtekről megbántam, hogy belefolytam, mert nekem kényelmetlen érzéseket okoz, bárkinél is legyen az igazság. Az erepubliknak a magyar politikai részét, azt a részét, amelyet mi húsvér játékosok adunk hozzá nem nagyon szeretem az általános felfogás és mentalitás miatt.


Idézet Ipath Párt/politika IV. című írásából



A pártok felfogásom szerint csak elnevezésükben azok itt a játékban. Valódi szerepüket másban látom, mint a valós életben.
Úgy gondolom, hogy a csatamezőn harcoló emagyar játékos mindegy melyik pártba tartozik, amikor ehazájáért küzd. A játék pedig nem szól másról, mint arról, hogy a csatákat ma is és holnap is meg kellene nyernünk.

A hivatalosan pártnak nevezett közösségek (számomra) legfontosabb feladata az utánpótlás kinevelése, olyan játékosoknak, akik szabadidejük egy részét és a legjobb tudásukat a haza szolgálatába tudják majd állítani a különböző szinteken. Ezen kívül integráció, közösségépítés, szellemi műhely, amelyekkel jellemezném még a pártokat.
Értékes játékosokat adott a pártok legtöbbje ehazánknak. A kisgazdák például jók gazdasági téren, míg a Kardból a külügyi és diplomáciai terület kiemelkedő.
A csatákat, mint említettem ma is és holnap is meg kellene nyerni, és nem a kisgazdák, nem a kard, és nem is az MHP nyeri meg, illetve semelyik párt, hanem minden emagyar játékos közösen.
(Nekem személy szerint mindegy melyik pártból kerül ki a következő elnök, amennyiben ő a legígéretesebb, ő az akiről el tudom képzelni, hogy az országot jól tudja vezetni.)

Ám az előzőekben felvázolt idealisztikus álomképhez csak az általános kulturáltságunk, szemléletünk tudatos fejlesztésével közeledhetünk, elérni úgy vélem elméletben van rá lehetőségünk.

Gyakorlatban egy dolgot elérhetünk, azt a dolgot, melyet jelen pillanatban a legfontosabbnak tartok az országunkban:

Ez csak annyit tesz, hogy ha a többség megválasztott egy elnököt, és van egy legitim kormányzat, akkor nincsenek kiskirályságok, törzsek, akárkik, akik mindenre fittyet hányva saját útjukat járják. Ez régi visszatérő probléma társadalmunkban.
Kérem szépen felelősségre vonni, elszámoltatni lehet, és kell is, de fegyelmezetten, kulturáltan, civilizált normák szem előtt tartásával is lehetséges.


Azt mondom, hogy a saját mércém szerint még az impics rendben is lett volna (habár megkésettnek és az ország szempontjából rosszul időzítettnek gondolom, mert a valódi hiba 3 héttel ezelőtt csúszott be, és addig is simán lehetett volna, nem egy haditerv kellős közepén), mert szíve joga egy képviselőek benyújtani, törvényes, azonban a fegyelmezettség, a parancskövetés elvárható volt az adott szituációban.

Én így látom ezeket, és most jöhetnek a kövek...


Mandala