Az érem másik oldala

Day 2,018, 11:40 • Published in Hungary Pakistan • by Avalokitesvara

Ez a shout után ismét rám törtek az érzelmek: vegyesek. Egyikük a mindenki által megszeretett valamikori makedón nagykövet, másikuk a mostani elnök. Engedtessék meg, hogy egyiküket kedveljem, a másikukat kevésbé.

Már sok ismerősöm megállapította -- és én is tisztában vagyok vele --, hogy hajlamos vagyok az érzelgősségre, ráadásul úgy, hogy érzékeny is és naiv is vagyok. Számomra ez a játék inkább szocioszimulátor, mint stratégia: az itt megismerhető emberek miatt járok ide, a velük való beszélgetés tartja életben az eLétem. A kibontakozó személyiségek kápráztatnak el, azokba való beleképzelődés, belegondolás alakítja át bennem ezt a valljuk be nem túlságosan értelmes játékot egyfajta pszichoszociológiai kultúrantropológiai közösségi rendelővé. A beteges pszichopata viselkedésű elzárandó karakterektől kezdve a számítókon keresztül egészen a jótét lelkekig mind-mind egy-egy színfoltját adja ennek a romlottságában is szerethető világnak.



Nekiálltam figyelni a csatát, hogy ki üt bele, melyik oldalon és tudatosult bennem az a fájdalom, hogy elveszítettük az egyik velünk szimpatizáló baráti országot és ami rosszabb annak lakósait is. A makik... Emlékszem azokra az időkre, amikor az éjszakai pánikszerű „legalább egy pár kört hozzunk le” osztásokat szerveztem: a fő szobájukba rohantam segítséget kérni, aminek az eredménye az lett, hogy az osztószoba pillanatokon belül megtelt velük csakúgy, mint a frontvonal is és többek között nekik is köszönhetően hoztuk ujjongva a csatákat. A hangsúly a mondat végén van: barátként és nem csak szövetségesként segítettük egymást vállvetve.

Visszagondolva, hogy hol lehetett a törésvonal rájöttem, hogy ennek az egyezménynek a megkötésekor fordult a világunk, akkor még láthatatlanul. Ezidőben formálódott a mostani szövetségünk és lényegében ezzel a megállapodással tereltük be a CoT-ba a makikat és az indókat: megnyugtattuk őket, hogy szövetségi rendszerhez való tartozástól függetlenül továbbra is közösen harcolunk és kiállunk egymás érdekeiért. Akkor még féltünk attól, hogy elveszítjük egymást a tömegben, de ettől megnyugodtunk és ment mindenki a maga párhuzamos útján tovább.



A szerhun barátság tovább virágzott, a két másik fél pedig létrehozta a LiGAP elnevezésű társulást, amely amolyan kis szövetség volt a nagyon belül. Az EDEN megsemmisítése után azonban elkerülhetetlenül elkezdett távolodni egymástól a két eleddig kéz a kézben járó szövetségi rendszer. A törésvonalak akkor kezdtek kivehetővé válni, amikor a CoT irányítóinak kérésére mi nem vettünk fel új tagokat a lehetséges konfliktusok kerülése miatt, ők viszont akár egy héttel az ilyenféle megegyezés után is új tagállamokat iktattak be, méghozzá egyre inkább olyanokat, amelyek a TWO érdekszférájának mezsgyéjét súrolták.

Sajnos barátaink nem akartak/vettek tudomást arról, hogy miféle játékba is lettek belesodorva, amikor beengedték az amcsikat a házukba. Igen: ők mindannyian engedték be a trójai lovat, mert a szövetség alapszabályzata értelmében minden tagállamnak el kell fogadnia a jelöltet, tehát egyetlen teljes jogú ország ellenszavazata is megvétózhatta volna az új tag felvételét.

Trójai lónak neveztem az amcsikat nem véletlenül: a külügyben jártasként van rálátásom a titkosabb folyamatokra is, de a poén az pont ott van, hogy terveiket, szándékaikat a legkevésbé sem palástolták, nyilvánosan vállalták és propagálták mindenki számára hozzáférhető formában méghozzá nem magánszemélyek, hanem hivatalos állami és az elnökök újságaiban. Ennek bizonyítására vettem a fáradságot és összeválogattam egy színes kollázst arról, amit talán nem csak nekünk kellett volna elolvasni, hanem azoknak is, akik ránk adták az amment, amikor szavaztak. (Az egy más kérdés, hogy hiszek benne, hogy biza a döntéshozók is tisztában voltak ezekkel.)



Ez az elfogadott új játékosokat üdvözlő törvényjavaslat közvetlenül az után látott napvilágot, hogy a brazilokkal és a Brusával (brazil-ámer) való kapcsolataink javítása érdekében mind a magyar kormány, mind a szerb kormány felszólította polgárait, hogy hagyják el az USA-t és ne vegyenek részt a politikai hatalomátvételben.



Israel Stevens az amerikai kormány sokszoros külügyminisztere ésennek a cikknek a kiadásának idejében éppen szintén miniszteri fotelban regnáló tisztviselő így győzögeti honfitársait arról, hogy miért nem kell tartaniuk a CoTWO barátságtól, majd a végén bedobja az adut: csak a CoT-hoz való csatlakozáson keresztül tudják megvalósítani, hogy a legnagyobb ellenség, a TWO ellen harcoljanak.



Fingerguns ennek a kommentárnak a megfogalmazásakor még csak elnökjelölt volt, de híven mutatja ez is, hogy a CoT vezetősége teljesen tisztában volt végig azzal, hogy mi a véleményük, szándékuk az amcsiknak és mindezeknek tudatában hozták meg később a döntésüket.



Ezt a mondatot pedig már mint elnök fogalmazta meg a CoT próbataggá válásuk napján. Azt hiszem kommentárt sem igényel a kijelentése: egyértelművé tették minden teljes jogú tagállam számára, hogy az USA a TWO ellensége és az is marad a tagságuktól függetlenül. Az viszont lehet megérne egy kommentárt, hogy mindez úgy néz ki megfelelt minden szavazati joggal bíró tagállam számára, mert mint mondja senki sem tiltakozott ellene.



Azért Israel Stevensnek (KM) is a segítségére kellett sietnie , hogy egyértelművé tegye a polgáraik számára, hogy az ősellenséggel nem lesz bratyizás. Ha másra nem is jó ez a mondat (habár a sorok között azért mást is ki lehet olvasni) annyit megtudtunk belőle, hogy kik is azok az eddig emlegetett ősellenek.



Ez pedig már egy másik elnök John Killah cikluszáró cikkében megfogalmazott gondolat, miszerint a CoT és a makik se ellenezték, hogy az amcsik segítsék továbbra is albán testvéreiket a szerbek elleni harcaikban. Érdekesmód a mi szövetségünk tagjai erre nem kezdtek olyan fenyegetőző kommentárháborúba, mint amit mi tapasztalhattunk az argentin vagy még inkább a görög MPP után.



Ez pedig már az előkészületek utáni katarzis pillanata: a Fehér Ház közleménye a teljes jogú tagság elnyerésének napján. Egyértelműsítésre került az ami eddig rébuszokban lett kimondva: a belépéssel nem változott semmi, a TWO elleni harc ezek után is az elsődleges lesz. Azzal kiegészülve, hogy immár ebben szövetségesekre leltek, akik ezen szándékról tudtak és egyetértettek vele: a teljes jogú tagság megszavazásával tudatosan eszkalálva és provokálva az eddigi kapcsolatokat minőségét, mikéntjét.



Mindezt saját szavaival megerősítette Vanek26 az az elnök, akinek ciklusa alatt bekövetkezett a hőn áhított cél: az egykori szövetségeseink ellenünk fordítása

Hová akarok kilyukadni? Elárulom: egész egyszerűen felidegesített az, hogy a kormányok bizonyos dolgokat elhallgatva, másokat kiemelve befolyásolják az egyszeri embereket. Megdöbbentett, hogy a makik mindenfele azt kiabálgatják, hogy mi vagyunk az árulók, mert MPP-t kötöttünk az argókkal, majd a görögökkel. Megdöbbentett, hogy polgáraikat ilyen mértékben be tudták etetni, hogy gyűlölködve rohanjanak szidni bennünket az újságjainkban, hogy gyűlölködve tankoljanak ellenünk az oroszoknak. Ugyan szóljon már nekik valaki, hogy az éremnek két oldala van! Megdöbbentett, hogy erre mi is elkezdtünk fyrom-ozni, már csak a sértegetés kedvéért. Nos én erre nem vagyok hajlandó: szeretett barátaim maradnak az egyszeri emberek, de sajnos fel kellett fognom azt is, hogy immár nem egy oldalon fogunk harcolni. Tisztelettel fogok harcolni ellenük is.