Hagymásbab és rántott trollkaraj krumplival (2/2|A)

Day 1,460, 07:28 • Published in Hungary South Korea • by HMS Dreadnought

Kedves Olvasó!


A címen ne lepődj meg! Ha olvastad az előző cikkemet, akkor tudod, hogy ez annak a folytatása és mindegy a cím. Ha nem olvastad akkor talán pont a címre kaptad fel a fejed és jöttél ide. De akkor az előző cikket pótold gyorsan 😉

Megmondom őszintén várakozásomon felül teljesített az első cikkem. Nagyon örültem neki, és mindenkinek utólag szeretném megköszönni, aki szavazott, vagy feliratkozott. Ha ez továbbra is így marad még az is lehet, hogy kiírok majd valamikor egyszer talán egy v+s vadászat nyereményjátékot. Persze egy cikkel egyetemben, mert nekem soha nem tetszettek az üres lapok, amik cuccért vásárolták meg az olvasóikat, hogy meglegyen a medál és semmi tartalom nem volt mögöttük. Kis info. Bár minden témában szeretnék írogatni, úgy döntöttem az újság marad a social interactions and entertainment szekcióban. Egyrészt mert alapvetően a szórakoztatás lenne a cél, másrészt meg ott indult, nem akarok kavarogni a kategóriák között.
Ennyit mostanra, jó szórakozást kívánok az alábbi irományhoz (is), valamint kellemes hétvégét! Ha tetszett, kérlek nyomd meg a vote+sub gombokat. Köszönöm 🙂
____________________________________________________________________________

A múltkor ott hagytuk abba, hogy kedvelt játékunk talán a mostani formájában eddig a legélvezhetőbb, minden oldaláról nézve egyben van, főleg a harcrendszer. Harcolni szép és jó, DE…

Miért éppen Alaszka? … Janem, várjatok, az valami más. Miért éppen Románia? Vagyis egészen pontosan miért mindig Románia? Miért kell nekünk a saját hazánkba betokosodni és ha néhanapján kikukkantunk valamerre, az rihtig Románia lesz.
Ámde vegyük kicsit retrósra a figurát, mint a múltkor és tekintsünk vissza. Régiek még emlékeznek, újaknak meg íme, így nézett ki a harc régen. Volt egy fal és azt kellett építeni vs. bontani.



Az állam területenként tudott falat húzni, ami igen nagy befektetéssel járt, de stratégiai szempontból megérte áldozni, mert utána sokkal könnyebben védhető volt az adott terület. Azokból a régi szép időkből az általam egyik legizgalmasabbnak vélt időszak a kínai Heilongjiang tartomány (azaz Hellokitty) megszerzése volt. A terület fontos volt, mert elég jó bónuszt adott a magyar gazdaságnak, high iron mivolta miatt, valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy a fél világon végig kellett masíroznunk, hogy megszerezzük a területet. Nem is sokkal a hódítás után az állam felhúzta a Q5-ös atombiztos kínai nagy magyar falat és megindult a védés. De még hogy! A gyarmat gyakorlatilag folyamatos támadás alatt állt, ám majd egy évig mégis magyar fennhatóság alatt maradt. Egyrészt izgalmas volt, hogy egy fontos területet, messze az országtól sikerült meghódítani, az pedig még izgalmasabb volt, hogy ilyen hosszú időn keresztül sikerült megvédeni. Amikor az adott területen volt csata, mindig izgatottan figyeltem éppen hogy áll.

(UPDATE1, Termetes Samu jóvoltából. A terület megszerzésénél valóban nem voltam jelen. Az a rész történeti visszatekintés, én speciel nem feszültem a hódításnál, mert még meg se "születtem". Csupán regisztrációmat követően utánanéztem mikor szereztük a területet, mert érdekelt hogy került hozzánk valami a bolygó másik felén. A sztori úgy pontos, hogy a terület védésének kb utolsó 3 hónapjában léteztem és vettem részt 🙂 . Köszönöm az észrevételt!)

Ámde Románia valahogy a regisztrációm első percétől kezdve kiemelkedő helyen állt. Valahogy mindig ott volt a csaták között. Jószerivel akadt akkoriban más csata is, de Románia mindig ott volt.

Akkoriban a v1 sajátosságai miatt nem sok időt töltöttem az oldalon. Pláne, hogy még cégem sem volt. Cég nélkül cca. 2 perc alatt megvolt a napi rutin. Meló, edzés, maradék élet elpuffogtatása, kajavásárlás, és annyi. Céggel már lehetett vele bíbelődni, ami mint az utóbbi cikkemben említettem, legtöbbször abból állt, hogy rimánkodott az ember a dolgozóinak, hogy 100-as welnessel dolgozzanak. Akkoriban, mivel a work nem volt egységes, külön skillje volt mindenkinek, ami meghatározta termelékenységét. Általában a munkaerőpiac úgy alakult, hogy a skillesebb (6+-os skill) embereken kevesebbet lehetett keresni. Ezért az emberfia próbált 2-es, 3-as szintű embereket alkalmazni, akik viszont újoncok voltak és magyarázni kellett nekik a rendszer lényegét. Én sokszor IRL tanmesékkel próbálkoztam és megkérdeztem a kedves munkást, hogy ő mennyire érezné magát boldog kalapácsgyár tulajdonosnak, ha lenne 10 melósa, akiknek a napi előirányzott termelés 10 kalapács per fő. Majd nap elején megjelenik a banda egyik fele másnaposan és lerak 5 kalapácsot, a másik fele megjelenik aznaposan, lerak 1 kalapácsot, betol még 2 felest a wc-ben, majd angolosan távozik…
Nem mondom, jó aránnyal okítottam a népet, de ha végre valaki elkezdett termelni, akkor biztos, hogy elfelejtettem csekkolni a munkaerőpiacot, a fizuk felmentek, az okított jó munkások meg elmentek, mert nem kapták meg az időközben felfelé módosult fizut.

Később jött a V2-es förmedvény a teljesen új sakktáblaszerű harcpályával és ott kellett lépkedni meg gyakni a népet realtime… for a long time… unfortunately. Vagyis sokat kellett ülni a gép előtt és erepezni. Ez még rendben is van, de EZZEL? Ezzel a *X#%=”-sal?
Egész pontosan ezzel:

Szerény véleményem szerint ezzel az akcióval az erep olyan felületet akart létrehozni, ahol lehet hirdetéseket eladni. Szerintem addig akárkihez kopogtattak be, hogy :
-hellóbelló, nincs kedved nálunk, az erepen hirdetni?
-oszt hányan járnak oda barátom?
-félmillióan
-oszt mennyi ideig tartózkodnak ott naponta?
-..khm, őőő, másfél percet átlagosan
- o.O ???

Ezzel a rendszerrel meg kitaláltak valamit, hogy mi majd odaülünk és ott seggelünk 20-30 percet és akkor majd lehet az oldal tetején/alján/szélén az arcunkba villogtatni a Kuka Kólát. Hát nem jött be. Sőt mi több olyannyira nem jött be, hogy a játékosok egy jelentős hányada hagyta abba, a másik hányada meg utálta. Ha te pont szeretted utólag is bocs, én nem.
De egy szó, mint száz, ott ültünk, néztük a Hadügyminisztériumi napiparancsot és aszerint védtünk várost sündisznó alakzatban, vagy támadtunk részegkígyó alakzatban, vagy vonultunk vissza országútón lévő lószar alakzatban, amin már átment 23 kamion… És elég sokszor emlékszem megint csak, hogy Románia volt a napi menü.

IRL aspektust most nem szeretnék behozni a kérdésbe, mert nem hiszem hogy idetartozik. Így viszont nem értem Románia miért ősellenség. Párszor már leradíroztuk őket, párszor meg ők radíroztak le minket. Most essünk neki sokadszorra? Minek?
1, szerintem az egyik legerősebb hadsereg, nem értem miért mindig velük kell összeakasztani a bajuszt.
2, egyszerűen unalmas. Mikor volt már egy jó kis hadjárat utoljára? Talán az észak-amerikai front, amit végül 2-3 hét alatt fel is adtunk. De még az a két-három hét is jobb volt, mint bejelentkezni és fixen azt látni, hogy vagy Románia támad minket, vagy mi támadjuk őket.
3, tegyük fel, hogy elfoglaljuk. Hurrá. Éljen. Elsőre még én is örültem neki, de mostanra már elvesztette a varázsát. Nem beszélve arról, hogy olyan marhasok bónuszt nem adnak az ő földjeik az országnak, így szerintem még csak nem is éri meg. Ha elfoglaljuk őket, akkor a kajatermelés lesz 180-on a fegyvertermelés meg 16-on, a megszokott 140/14 helyett. Hosszútávon meg úgyse sikerült még soha megtartani, nem is beszélve arról, mennyi erőforrásba és pénzbe kerül, hogy akár arra a rövid kis időre is megtartsuk a román sereg ellenében.

Valahogy nekem hiányzik egy nagy hódító kalandozás! Elvégre magyarok vagyunk és párszor végigtúrtuk Európát a történelemben. Én vinném tovább ezt a jó szokást. Közben megtámad minket Románia? Naés, ha mi nem kakaskodunk állandóan előbb-utóbb talán ők is ráunnak. Ha meg sikerül pár hasznos területet elfoglalni és készleteket halmozni, egye fene… ugorjunk nekik, de akkor olyan táposak legyünk, hogy vért izzadjanak mire kicsit is mozdítanak a fronton.

Előbb utóbb úgyis minden mindig visszaáll egyensúlyi állapotba. Minden. Így van ez az erepes térképpel és a szövetségi rendszerekkel is. De közben akár még mulathatnánk is egy jót. Vagy nem?