Levél Alaszkábúl Vacsárcsiba

Day 665, 11:44 • Published in Hungary Hungary • by gyika

Kedves Edesapám, kedves edesanyám, Matilka!

Örömmel hallottam, hogy mindnyájukot jó egészségben érte a levelem. Azt es olvastam, hogy megszületett a gyermekem, de mivelhogy én már egy jó éve nem kaptam vót eltávozást, izenem Jóska keresztnek, ha meglát, fusson, mert étöröm a derekát, mint kutya a macskafijáét. Matilka, veled osztán beszélgetek még egy sort... No, üsse kő, a Zisten tartsa meg, elfogadom a büdös kölkét, főleg, hogy gyermek lett, s nem leánka, legyen a neve Kicsi Gyika, sén leszek ennentől Nagy Gyika.

A pájinkát s a tiket amit kűdtek megkaptam, de csürkét többé nem kérek, met mire ideért, szétmászott a dobozban. A besztercei szilvának viszont vót tiszteletje, úgy vonyított tőle a zegész szakasz, hogy a zidevalósiak úgy hitték, már itt a 666. nap, s meggyűtt a zördög. Ami maradt belőle, átvittem a tiszti kaszinóba, ott es lett csejecsuja, Shaok Fehérlófia Koppány nyakába borutt, úgy szavalták a Szózatot, Hun-Cimbye-nek meg csak úgy ömlött a könnye a szíve keservibe, amint ezt a figurát sasolta. Kikericsy es ott vót, járta a csűrdöngetőt, majd kiugrott a sosonnyából. A generálisok aszonták, ha még hozok száz litert, menten fídzsenerállá ütnek. Hát nem es tudom, ejsze száz liter pájinkából inkább egy jó kis bált szerveznék, legalább esszebarátkoznánk a kanadaikkal es egy cseppet.

Hallom, Hakszort, nyúgodjék békében, megmocskolta a medve. De előtte - úgy hírlik -, a disznyópajtánál elkapta a sündisznyókat, a nagyot, CsodaSünt meglapította, csak a kicsike, Alias maratt meg, met időbe bépucolt a pajta alá. Hát, mind mondom, hogy a medve nem játék. Itt es olyan medvék vannak, grizlik, hogy még Rupétot ceruzái is rizegnének, ha esszefutna egyvel a málnásban.

Errefelé más nemigen történt. A tennap megjesztegettük böcsülettel a horvátokot, igaz, drága jesztegetés vót, istenes stafirungot lehetett vóna abból venni a szeredai piacon. No, mindegy, a falat nem üttük le, s azóta a horvátok s a zolák csak feszedeznek, akkora a szájuk, mint a csűrkapu. A ruszinok es cigánkodnak, csemerkednek, pedig nékülünk még gyatyamadzagjuk se lenne, sorba kéne őköt állítani, mind a huszat, súgy megsapkázni a zesszes takont, hogy elszálljanak, mint gólyafos a levegőbe.

Juteszembe: a pénzt, amit kűdtek, nem kaptam meg. Pedig mán igen kéne, orvosságra, ehelyt olyan rövid a nappal, kezdek megzánkorodni a setéttől, sa lájbitépőbe má nem adnak több orvosságot hitelbe. Osztán egy kicsit hidegebb es lett, a lajbi felső gombját es be kellett gombolni, szívmelegítőre es kéne a pénz, met mind mondtam, a tisztek megitták a pájinka utaját.

No, menyek, Manitou csirikol, hogy üssük má a falat. Ha az Isten es megsegéll, írok még edesapáméknak. Addig es kűdök egy képeslapot, a kaszárnyánk ajtajából fotografáltam, csak hogy lássák, én sem szórakozni vagyok ehelyt.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott)
http://erep.site11.com/hitcounter.png">