Régi idők BH-ja

Day 1,865, 14:08 • Published in North Macedonia Hungary • by montaigne

For my foreign readers - sorry, this is only meant for my Hungarian subscribers.

Kedves olvasóim,

Ma reggel sikerült megszereznem a 300-ik BH medálomat, francia színekben, akárcsak az elsőt és a fiatalkorú olvasóim kedvéért elmesélem, hogy milyen is volt az a bizonyos első BH.

Körülbelül három éve történt, akkoriban egy tejfölösszájú erőtlen kezdő voltam, a franciák szövetségeseink, a spanyolok meg közös ellenségeink voltak, akik éppen sokadszor vígan masíroztak a Pireneusoktól a belga határig, Normandiától Aquitaniáig. A franciák békeidőben arrogánsak, követelőzőek, szövetségesekként megbízhatatlanok voltak, de a megszűnésük előtti pillanatokban mégis meglepő módon sikeresen sírták tele a világsajtót segítséget követelve.

Milyen volt akkoriban a harci modul? Nos, egy csata 24 órát tartott, nem voltak mini-menetek, vagyis a csata hőse az lehetett, aki 24 óra alatt a legnagyobb sebzést vitte be. Ez durvább volt, mint a mostani Campaign Hero, szóval a magamfajta nem is álmodhatott ilyen medálról.

Ugyancsak akkoriban bármely ország annyi ellenséges területet támadhatott meg, ahánnyal szomszédos volt (pl egyszer egyidejűleg támadtuk meg Szlovákia összes régióját), a megtámadott ország elnöke meg taktikai okokból visszavonulhatott bármely csatából, kivéve ha az épp az adott ország utolsó régiója volt.

A végóráit élő Franciaországnak utolsó két régiója spanyol támadás alatt állt. Ilyenkor bevett szokás volt az összes védelmet az egyik régióra összpontosítani és az utolsó pillanatban "felütni" a csatát, míg a másik (elveszített) csatából visszavonulni - így lehetett egyidejűleg megvédeni az utolsó régiót és átvenni a kezdeményezést is. A megszerzett kezdeményezés birtokában meg akár vesztes csatából vesztes csatába menekülve "permablokk" alatt lehetett tartani a jóval erősebb ellenséget is.

Ennyit az elméleti háttérről...
Apró kis porszem voltam az egész gépezetben, kiküldtek harcolni, adtak hozzá fegyvert is (akkoriban 1 db csúcsminőségű Q5 fegyó 1 Goldba került) és beletenyereltem a langyos korzikai éjszakába. Közben rendesen ment a dezinformáció - mármint telekürtöltük a sajtót, hogy Korzikát bármi áron megvédjük, amit a spanyolok persze nem hittek el (miért is hitték volna el, hogy a szövetség feladja az ország fővárosát és megvédi a jelentéktelen régiót?) és mivel már akkor is teljesen fegyelmezetlenek voltak, no meg ki akarták tűzni a piros-sárga zászlót az Eiffel toronyra, ezért egy rahedli sebzést nyomtak Párizsra. Mindeközben a Peace szövetség (melynek tagjai voltunk) csőre töltött fegyverrel várta, hogy megvédjük Korzikát - mint ahogy azt be is harangoztuk. Csak megjegyzem, hogy ezen katonák nagyjából mindegyike kb 5 kajás ütéssel lenyomhatott volna, de fegyelmezetten vártak, nekik tilos volt idő előtt belepiszkálni a csatába.

Még mindig a porhintés részeként Rlazol (aki a mentorom és ha jól emlékszem MoD volt) küldött 5 kincstári Goldot, hogy mutassak már fel némi aktivitást Korzikában, hadd higgye a spanyol, hogy ez is a megtévesztés része. Mivel rajtam volt a világ szeme, ezért az 5 Goldot megfejeltem 40 saját Golddal (így lett 90 Goldos + 17 kajás + giftes + korházas ütésem) és meglepődve tapasztaltam, hogy ezzel az élre is kerültem. A kedves francia szövetségesek rám mordultak, hogy "nana, nézd már a kis buzgó mócsingot, még a végén ő lesz a csata hőse", majd az IRC percekig "harsogott" a gúnyos kacajtól.

Aztán a következő pillanatban mindenki arcáról lehervadt a mosoly. Miért? Nos, a francia elnök összekavarta a gombokat. A szövetség ugyanis kiadta a parancsot, hogy (mivel közelgett mindkét csata vége) vissza kell vonulnia a nagyon durván elveszített párizsi csatából és kezdődnie kell az élet-halál tusának a még menthető Korzikáért (zárójel: ha megvédjük Korzikát, de a párizsi csata ettől tovább tartana, akkor megmaradt volna a kezdeményezés a spanyoloknál és ismét támadhatták volna Korzikát, amit az akkori erőviszonyok közepette már nem tudtunk volna kivédeni).

Az Elnök úrnak viszont - ahogy említettem - a két gomb túl szélesre nyitotta a választás lehetőségeit és Párizs helyett a megnyerhető korzikai csatából vonult vissza, éppen abban az egy percben, amikor én voltam a csata hőse.

A teljes szövetség elküldte a francia elnököt Korzikánál is melegebb éghajlatokra és elutasították azt a kétségbeesett, ámde irracionális kérését, hogy a csőre töltött hadsereg próbálja meg Párizst védeni.

Hát, így szereztem az első BH medálomat, veszítettem el az összes francia barátomat, ők meg így veszítették el az országukat.

Shout: Régi idők BH-ja http://www.erepublik.com/hu/article/r-gi-id-k-bh-ja-2183887/1/20