[monti] A pedofób
montaigne
A pedofób
A feleségem szerint pedofób vagyok. Gyorsan ki is szótáraztam, hogy ez mit jelent. Nem pedofil, mert az ugyebár büntetőjogi kategória. Vagyis nem az van, hogy szeretem a gyerekeket, amiért börtönben lenne a helyem, hanem utálom őket, ami teljesen rendben van. Megnyugodtam.
Persze nem a saját gyermekeimet utálom, akik aranyosak, meg tündi-bündik (meg különben is, ők az enyémek), hanem a másokét. Nem mindenkiét, csak akivel kénytelen vagyok egy repülőn utazni.
Nincs nagyobb istenverése, mint egy közel három órás repülőúton gyerekekkel közösködni. Tegyük fel, hogy ez egy éjszakai járat, ami két időzónán halad át. Indulsz éjfél körül, megérkezel hajnali ötkor. Ugye volna kedved csak egy ici-picit aludni, különösen akkor, ha másnap nem városnézéssel kellene foglalkoznod, hanem a munkahelyen okosakat kell mondanod, esetleg nehéz döntéseket kell hoznod? Jó sejtem?
Fel és leszálláskor a másfél év alatti gyerekek (még nem nőtt be a fejük lágya) fokozottan érzékenyek a légnyomás különbségekre. Mivel nem tudják elmondani, hogy „anya, rohadtul fáj a fejem”, ezért csak üvöltenek, mint az eszeveszettek. Kétszer tizenöt perc tömör gyönyör, különösen akkor, ha relatív közel van a hangforrás. A nyomorult kölykök nem tehetnek róla, nem is őket utálom ilyenkor (nagyon), hanem a szüleiket. Biztos, hogy ezeket a szerencsétleneket ki kell tenni ennek a tortúrának? Mindet? Tényleg? Nem hiszem. De kölcsönkenyér visszajár, ők majd a hospice-ból fognak titeket ide-oda rángatni és ha majd azt gondoljátok, hogy nem ezt érdemeltétek, akkor már most mondom: DE, DE MEGÉRDEMLITEK!
A második korcsoport kb öt éves korig tart. Én mindig a lehető legkorábban lefoglalom az ülést, mert ablak mellett szeretek ülni. A középső ülés eleve szívás (két ember verejtékszagát lehet szívni szinkronban), ezzel szemben a folyosó melletti ülésen ülve minden arra elhaladó ember hozzámér, és ez lehetetlenné teszi a pihenést. Gyűlölöm, ha ismeretlenek hozzámérnek, netán fellöknek. Nem érdekel, ha ezerszer is bocsánatot kérnek.
Szóval adott egy négyéves formájú erős ázsiai markerekkel megáldott gyerek, hasonló jellegű anyukával. Anyuka közli, hogy a gyereke szeretne ablak mellett ülni. Én visszakérdezek, hogy akkor miért nem vásároltak eleve ablak melletti helyet? Párbeszédünk zátonyra fut. Anyuka megsértődik, a gyerek sír. A stewardess próbál jobb belátásra téríteni, de én azért sem! Innentől elkezdődik a gyűlölet-háború. Kezdetben az anyuka gyilkos pillantásokat villant felém. Lepereg rólam. A gyerek kiguvadt szemekkel nézi a kivilágított Budapestet. Idejében észreveszem, hogy ez neki örömet okoz, ezért lehúzom a redőnyt. Gyerek üvölt. Stewardess érdeklődik, hogy már megint mi történt, de addigra felhúztam a redőnyt…végül sikerült helyet cserélniük egy hipszter(?) párral. Erősen gyanítható, hogy egyikük lány (volt). Más baj nem volt velük, csak az, hogy a fülhallgatón keresztül nyomatták a zenét. Jó, ők ezt zenének tartották. A hangszennyezést inkább elviselem, mint azt, ha folyamatosan hozzámérnek. Nem a legjobb, de veszteség-minimalizálásnak elégséges megoldás.
A másik rémképem az, ha a mögöttem levő ülésen olyan öt-nyolc év közötti gyerek ül. Ez a kategória folyamatosan bökdösi a székemet, ami ellehetetleníti a pihenést. A múltkor is egy ilyen hiperaktív gyerek elkezdett morzézni az ülésemen. Ismerem ezt a gyerektípust, ezért tudom, hogy nem használ sem a jó szó, sem a fenyegetés. Sőt az sem megoldás, ha a gyerek anyjával beszél az ember. Anyuka max egyszer rászól a gyerekre, a gyerekről meg ez is lepereg, mint minden más. Ilyenkor valami egyedi megoldást kell kitalálni. Például jelezem a mellettem a középső ülésen ülő ember formájú hegyomlásnak, hogy hasmenésem van, és valahol az ő érdeke is, hogy helyet cseréljünk, mert ha futni kell, akkor futni kell, nem pedig helyezkedni. Megtörtént a helycsere. A gyerek folytatta a morzézást, de már nem az én székemen. A hegyomlás hátraszólt, hogy ezt nem szereti, abba kellene hagyni. A gyerek nem értett a jó szóból, így egy méretes, csengő-bongó pofon lett a vége. A morzézás azonnal megszűnt. Mindig is mondtam, hogy az egyszerű pedagógiai megoldások a legcélravezetőbbek. Ebből az egy darab pofonból a gyerek többet tanult a repülőn való viselkedés illemtanáról és a személyes zónák tiszteletben tartásáról, mint a kedves anyucitól idáig összesen.
A gyerekekkel kapcsolatos borzalmak nem minden esetben szűnnek meg leszállást követően. Ott van még belépéskor az útlevél ellenőrzés. Egy Budapestre tartó járaton kifogtam egy orosz anya-fiát. Az anyuka az a fajta MILF, aki hozzászokott ahhoz, hogy minden jár neki, csak azért, mert csinos. Az ifjú trónörökösnek meg más eleve alanyi jogon jár minden. Minden…kivéve a repülőn egy ablak melletti hely. Mert az az enyém és nem adom, bármekkora is a cirkusz és valahogy kibírom azt, hogy mi már soha nem fogjuk egymást megkedvelni. Soha. Kiszálláskor alapesetben mindig elég jól tudtam helyezkedni, és nem volt ritka az, hogy a 28-ik sorból, ablak mellől startolva elsőnek jöttem ki a reptérről. Elvégre magyar vagyok, ráadásul egy kicsit örmény is. De most anya és fia összefogtak ellenem. Kiengedték az összes utast és eközben engem szándékosan feltartottak. De ez semmi, ahhoz képest, hogy az útlevél ellenőrzésnél bemásztak elém a sorba. Az anyuka egy harcias pillantást küldött felém: „na erre mit lépsz”? A legkedvesebb, bátorító mosolyomat vettem elő, de tényleg. Vállat rántott, de azért szorosan fogta a kis ivadék kezét. Nyugi, nem fogom a pulyát elrabolni, még donornak sem kellene. Alig 20-25 perc elteltével sorra jutottunk és ekkor elszabadult a pokol. Anyuka üvöltözött valamit oroszul. Én meg segítőkészen mondogattam neki: „Эти ворота только для шенгенских паспортов” vagyis itt csak schengeni útlevéllel lehet belépni.
Annyira sajnálom…a nem schengeni útlevelekkel egy másik 20-25 perces sort kell kiállni.
Comments
[monti] A pedofób
erepublik.com/hu/article/2627891
úúúútálok repülni....
Érzem,hogy nem hozod a formád.Kicsit csalódottnak érzem magam.Persze ezek csak az én érzéseim,s mivel hozzád képest lehet hogy gyerek vagyok,így a vergődésem,véleményem s a hisztim sem érdekel Téged.
Megpróbálom megtalálni a felfele vezető utat. Megfontolom a törlést.
Nem kell törölnöd.Valószínűleg ez is te vagy,mint az összes többi történeted.Csak ezt az oldaladat még nem láttam,nem éreztem.Nem szeretek csalódni.
Neee !!!! volt benne 1-2 sirvarohogos resz!
ebből a történetből hiányzik a párbeszéd. márpedig véleményem szerint az teszi különlegessé, változatossá a szöveget, és annak tartalmát.
Igen, mert ez nem egy történet, hanem az író azon ambivalens érzelmeit kommunikálja, amit a rühös takonypócok iránt érez, akik pokollá teszik többek között a repülőutat is.
én is tudom egyébként utálni ezt a korosztályt.
buszon is vannak hasonlók.
van egy bizonyos járat, amivel úgy vagyok, hogy eleget utaztam már vele, nyomorogtam rajta és viseltem el ezer dolgot. így egyszerűen a korábbival járok.
amikor mégis elaludtam, és kénytelen voltam ezzel utaznom, elém ült így illető, és kicsit sem zavarta, hogy esetleg ülnek mögötte, vagy nem tudom, és készült hátradölni a székével. kitámasztottam, csak azért se sikerüljön, csodálkozott, hogy nem dől hátra a szék, és rászoltam ne akarj hátradőlni.
akkor lenyugodott. a mellette ülő lány ismert, és bocsánatot kért.
nem azért írtam, mert nem tudom átérezni a dolgot, csak egyszerűen más ez, mint a korábbi történetei.
Kisborok, ha én elkezdenék mesélni, szét lenne szpemelve a cikk. Egyetlen példát mondok ezért: Frankfurt-Budapest, péntek 13, előtte Shanghai-Frankfurt, 9+ óra cigi nélkül, kész gyötrelem. Gép szinte üres, mert péntek 13, anyuka két gyerekkel mellém besorolva. A nagyobbik három éves, na őt vitte el pisilni anyuka, míg rám bízta a kicsit, aki rögtön elkezdett üvölteni. Erre én elővettem egy egyjüanost (kicsi és játékpézszerű) és azt mondtam a kis ribinek: itt egy pénz, csendbe maradsz? Nekem dőlve aludta át még a leszállást is.
busz annyival jobb, hogy lehet válogatni a helyek között. sőt ha az ember az utolsók között szál fel, ha elég kihalt még a busz nem csak a helyek között lehet válogatni, hanem a szomszédos utastársakat is. ezt én nagyobb szabadságnak érzem mint azt, hogy több hely közül választhatok ha elsők között szállok fel 😉
na és egy ausztrál úthoz mit szólnál? 😃
Azt nem tudom, hogy milyen lenne. A leghosszabb utam az USA volt. Megviselt, pedig akkor még fiatalabb voltam.
amúgy könnyen kezelhetőek a gyerekek, a mögötted ülővel el kell beszélgetni pszichopata módra, hogy utána megmoccanni se merjen, a többire meg megoldás a fülhallgat + üvöltő zene
Rúgtam már bele mellettem ülő kínaiba, mert terpeszkedett. Nyertem?
huszonot o7
Én pedagógus vagyok. A viccet ismeritek?
Azt igen, hogy mi a különbség a pedagógus és a pedofil között. 🙂
Nehogy töröld. Jó. 🙂
Mondjuk, én általában ugy oldom meg az ilyent, hogy ránézek az illetőre, vagy gyerek esetében a kedves szülőre, kb. ugy, mint aki azt fontolgatja, hogy megfojtsa vagy levágja, utána meg nagyon udvariasan, kedvesen megkérdem, meg tudja oldani egyedül, vagy segítsek? mit mondjak, eddig senkinek se kellett a segítségem.....😃
Monti,ne töröld,de az előzőtényleg jobb volt 🙂De mindig van jobb-rosszabb,így nincs tragédia, hajrá tovább 🙂
(a helyzetet meg abszolút átérzem, ha az ICE-n van csendes kabin, repülőn is megoldhatnánakegy gyerekes részt - nem fapadoson, de normális gépen érthető igény, ha pihenni szeretne az ember.)
Én nem tudom értelmezni a problémát.
Én ilyennel szoktam repülni:
https://youtu.be/84WIaK3bl_s
Ennél a drogok is olcsóbbak!
Mikor Londonban melóztam ugyan ezek voltak a gondok, De amikor Tenerifére mentem nyaralni Londonból az volt a kész katasztrófa sok angol család 2-3 gyerekkel. 4-6 óra körül volt az út, de annyira xar volt hogy amit vettem a reptéren bent literes whiskyt meg is ittam míg oda értem. A reptéren meg azért néztek rendesen mert csak billegtem jobbra balra a poggyásszal.
gyereklove ❤
nekem tetszett egyébként 😉
Át tudom érzeni a sztorit. Igaz repülőtéren se jártam még, de van egy kategória a gyerekeknél, akikkel nagyon nehezen tudok szót érteni (taszítják a logikát), és a szülők részéről nevelés vagy rossz vagy nem nagyon van.
(Erről jut eszembe, Kollár Katalin gyermeklélektan könyvében vannak érdekes példák, hogy milyen módon alakulnak ki téves rendszerek, hibás elképzelések a gyerekben. Sőt, ahogy olvastam, eszembe jutott, hogy nekem is voltak.)
Tetszik, hogy a sztori vége happy end 😃
Még hogy írói válság, mi? 😃
WEHEHEHEHEEE!!! Klasszik monti, ha lehetne többször endorzolni, hát a FÉL vagyonom rámenne!
😃
😃 😃 😃
Ha egy idegen hozzáérne a gyerekemhez, kiharapnám a gigáját.
És ha a gyereked folyamatosan, nem egyszer, nem kétszer cipővel hozzáér egy idegenhez? Az rendben van? Ha a gyereked valaki másra rámorzsál, ráfröcsköli a gyümilevet?
Akkor azt mondod "bocsi" ... magadban meg röhögsz mennyire fáj a faXod. 😃
Természetesen nincs rendben, és bocsánatot kérnék, de hogy egy idegen megpofozza, azt nem tűrném el.
Amúgy repültünk másfél évessel és szinte végig aludt szóval gyereke válogatja. Pedig itthon egy kis ördögfióka. 🙂
El tetszett téveszteni a diagnózist: ez nem csak pedofóbia, hanem mizantrópia. 😃 Mindenesetre együttérzek, én is küszködöm és jobbulást kívánok!
Én a 10 év alatti gyerekeket repülőn kizárólag gyerekváliummal belőve (mint a házikedvenceket) egy ketrecbe bezárva a raktérben engedném csak szállítani.
Tapasztalt utazó és igen, pedofób vagyok 🙂
Hábakker, le kellett iratkoznom, hogy újra feliratkozhassak... 😃
persze vannak szülők, akik képtelenek a gyerekeiket kordában tartani, egész évben a bébiszitter neveli, nyaraláskor meg nem tudnak persze mit kezdeni velük.. de szerintem akkor is köcsögség gyerekek viselkedésén zúgolódni. unsub
Lol, na most töröltetni fogja magát Montana!!
Да чтоб такой человек тоже стоял часов 3 на границе за шенгенського паспорта, с чистым душом желаю.
дерьмо случается
vote
A hegyomlás pofon vágta a gyereket, de mit szólt ehhez az anyukája?
Anyuka úgy gondolta, hogy nem feszíti a húrt.
kár, megmaradtak a tökeid...
Jaj szemi, gondolkozz!
A kiskölyök szekál engem, de bölcsen kiszállok a meccsből, mint egy béketűrő hindu fakír. A kiskölyök innentől a hegyomlást szekálja. Hegyomlás az egyszerű megoldások híve, tudjuk, hogy ezt követően mi történt.
Na most kérdezem, kicsoda és milyen okra hivatkozva kellett volna engem bántalmazzon? A kiskölyök? Szekált eleget. A hegyomlás? Semmi baja nem volt velem, sőt bármikor kérhette volna, hogy cseréljük vissza a helyeinket! Vagy az anyuci? Mire fel? Semmi közünk egymáshoz, leszámítva azt, hogy a mellettem ülő ember nézeteltérésbe keveredett a mellette ülő gyerekkel. Ha minimális esze lett volna, akkor maga cserél helyet a gyerekkel és akkor ismét megkapom a kis morse gépet a hátam mögött. Akkor viszont a torkának ugrok.
Wá-há-háá ... 😃 😃 ... fantasztikus 🙂
K...jó
😃
sok ilyet még! sztorikat akarok hallani buszon, étteremben, színházban garázdálkodó kölykökről, meg a redvás szüleikről, hogy lássam, nem csak nekem sz.pás az élet, hogy sok a purgyé! 🙂