Join the new world

Elérkeztünk a történet végéhez. Köszönöm annak a nagyjából 50 embernek, aki végig kitartott, és érdeklődéssel kísérte végig ezen kitalált eseményeket. Remélem, nem bizonyultam túlságosan rossz idegenvezetőtöknek miközben a fantázia világában kóboroltunk.

Az első részt Génháború címmel,
a második részt Valami bűzlik Ausztriában
a harmadik részt A jövő nemzedék gyilkosai
a negyedik részt Miért nincs Magyarországon búza? címmel itt pótolhatod be, ha lemaradtál volna róla.


Génháború - 5. fejezet

1. bevetési egység – Hainburg, a város alatti pincerendszer

Odalent a föld alatt hamar felidéződtek bennem a budapesti metróban történtek. Ha lesz még pár ilyen akciónk a végén klausztrofóbiás leszek. Volt akit elkerültek a rossz emlékek, és a fal jobb oldalából nyíló, egyszerű fémrácsos ajtóval lezárt helyiségbe belesve így szólt:
- Szerintem tutira erre mentek. Alaposabban körül kéne itt néznünk.
- Na ja, én is egy borospincében várnék a halálra legszívesebben – értett egyet Vazullal Kessel.
Mielőtt azonban egyetlen palackot is megvizsgálhattak volna, hogy nem abban rejtőznek-e a német titkosszolgálat ügynökei, néhány tucat méternyivel előrébbről, egy forduló mögül olyan zajok keltek, mintha acélállkapcsok csattogtak volna.

2. bevetési egység – Hainburg, Dunapart, GH Bőrgyár

A bejáratnál rögtön három embert veszítettünk, de ahogy sikerült benyomulni az üzemcsarnok területére, az ellenállás szórványossá vált. Csak a legfanatikusabbak vették fel a harcot, ám őket sikerült hamar kifüstölni. A győzelem kapuja előtt azonban még egy akadály tornyosult. Egyetlen ember, méghozzá fegyver nélkül.
A fickó kezében távirányító volt. Eltorzult képpel ordibált, gyaníthatóan arról, hogy mindenki takarodjon el, különben a levegőbe röpíti az egész kócerájt. Persze ha teljesül az óhaja, akkor ugyan mi tartaná vissza, hogy megmérgezze a Dunát? Ám végezni vele ugyanolyan kockázatosnak látszott. Nem az tűnt valószínűnek, hogy gyorsabban mozdulna a golyónál, de amikor a találattól összerándul, könnyen meglehet, hogy az ujja rászorul a gombra.
Ha igazi öngyilkos típus lett volna, akkor már holtan a romok alatt feküdne a rohamcsapat, így viszont az időhúzásra kellett játszani.
- Oké, oké! - bólogatott Szenko, és maga mellé intette az egyik németül tudó katonáját. - Beszéltessük, amíg nem lesz valami ötletünk!
A német baka egyre inkább elveszteni látszott a türelmét. Félt megtenni a végzetes lépést, de megadni sem merte magát. Nem bízott a magyarok jóindulatában, és talán joggal. A hangja és a keze is elkezdett már remegni, ez pedig előrevetítette annak a lehetőségét, hogy nemsokára összeomlik a pasas, és kiszámíthatatlan, kezelhetetlen lesz. Kurva gyorsan ki kellett találni valamit.

1. bevetési egység – Hainburg, a város alatti pincerendszer

- Mi a fene, ezek megépítették idelent a Macskafogót? - tette fel a költői kérdést Vir2al.
A helyzet azonban az volt, hogy az előzőleg látott vasajtó nagytesója zárta le a folyosót, és a város elöljárója kétségbeesetten próbálgatta a zárba a jókora fémkarikára felfűzött számtalan kulcsának egyikét. Valamelyik gorilla úgy rázta a rácsot, mintha szeretné kitépni a helyéből az egészet, s bár igaz, hogy jó nagy állat volt, ez meghaladta az erejét.
Most lehetett volna egyetlen gránáttal elintézni az egész bagázst, ám a hadvezetés szigorú parancsa más irányzott elő. Élve kellett elkapni a Ernst Langent, mivel volt még egy feladatunk a személyével kapcsolatban. Néhány jó katona veszíthette emiatt az életét, de ez a rajtaütés kitervelőit nem hatotta meg.
Talán mondanom sem kell, hogy mivel nem rendfenntartó egység vagyunk, nem is rendelkeztünk kábító fegyverzettel, csak az aprításra voltunk felszerelve.



2. bevetési egység – Hainburg, Dunapart, GH Bőrgyár

Hirtelen egy lövés dörrent. A váratlan robajtól a jelenlévők többsége majd összecsinálta magát, hiszen figyelmük fókuszában a labilissá váló germán állt.
A lövedék nem végzett a célponttal. Az árja külsejű fószer karja lehanyatlott, és az épületben maradt GÁTosok tudomásul vették, hogy elbukott a küldetés, számukra pedig eljött a vég. A robbanás mégis elmaradt.
A titkosszolgálatos terroristának a csuklóján lyuk tátongott. Az inak szanaszét szakadtak, így az agyból érkező parancsot már nem tudta teljesíteni az ujj.
A másodpercnyi döbbenet után valaki ideges reakcióként beleeresztett egy tárat a bambán a kezére meredő bukott ügynökbe.
- Mumus semlegesítve - jelentette be higgadtan Peterbond.
Shalas bosszúsan lökte le a válláról a mesterlövész puska csövét.
- Ha még egyszer engem használsz támasztéknak, akkor... - kezdte felháborodottan, de Szenko a szavába vágott.
- ...akkor másodszor leszel majd hasznos életed során.
- Na kapjuk szét ezt a lepratelepet! - nézett körbe Karaj, aki most a gyermekkori építőkockázás élvezetesebbik részét ültethette át nagyba.

1. bevetési egység – Hainburg, a város alatti pincerendszer

- Hände hoch! - kiáltotta minden meggyőződés nélkül Bubberr a fedezékből. - Vagy ólmot fogtok zabálni kétpofára! - tette hozzá.
- Ne lőjj! - jött a számomra legalábbis meglepő válasz akcentusos magyarsággal.
Amikor megkockáztattam egy pillantást az ellenség felé, azt láttam, hogy az álüzletember a testőreivel veszekszik, mert azoknak nemigen akarózott letenni az UZIjaikat. Az ostoba ember a fegyvereiben bízik, az okos az eszét használja. Végül sikerült megnyugtatnia az embereit, hogy tekintéllyel vagy érvekkel az nem tudom, de a kezeiket üresen a magasba emelték.
- Megadjuk magunkat!
Elvettünk a fickóktól mindent, még a derékszíjukat is, és a kábelkötegelőhöz hasonló bilincs került a csuklójukra.
- A hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmény alapján... - kezdte a Bundesnachrichtendienst vezető beosztású szarkavarója, de egy puskatus csattant a homlokán és némán összerogyott.
Csak két embert vittünk magunkkal. Müller urat és Langent felcipeltük a városházára, a csahosokra pedig rázártuk az ajtót. Majd csak rájuk bukkan valaki előbb utóbb. Ha mégsem, az se rázott volna meg minket különösebben.

Végjáték

- Maga vallásos?
- Miért?
- Itt az ideje gyónni.
- Nem látok itt papot.
- Az Úr így is figyel.
- Nincs mit mondanom. A nemzetközi hadijog...
- ...nem vonatkozik terroristákra.
- Nem vagyok terrorista. A Német Hadsereg tisztje vagyok. Kérdezzen utána, igazolni fogják.
- Ó, persze. Bizonyára elismerik majd, hogy megszegték a vegyi és biológiai fegyverek használatának tilalmát, és nem azt fogják mondani, hogy egy őrült renegát magánakciója volt.
- Maga félrebeszél.
- Elfoglaltuk a kis halálgyárukat.
Ernst Langen az információt megemésztve konok hallgatásba merült.

- Van egy kis meglepetésünk a maguk számára. Egy apró ajándék a mi tudósainktól. És van hozzá egy üdvözlő levélke. A “Magyar Kormány”-tól, így van aláírva. Gondolom, az elnök nem akarta, hogy csak úgy natúr az ő neve szerepeljen ott. Igazából egy ítélet, de hagyjuk most a formaságokat. Különben is, ajándék lónak ne nézd a fogát! Hát, nem igaz?
- Drecksack!
- LaserOne, az urakat emészti a kíváncsiság. Mutasd meg, hogy mit hoztunk nekik!
A fiatal baka aggodalmasan csomagolta ki a törésálló borításból a két injekciós tűt.



- Mondd valamit az, hogy Ophiocordyceps unilateralis?
- Nem.
- Ejnye, pedig egy ilyen szakembertől többet vártam volna! Na de akkor hadd meséljek egy kicsit róla. Ez egy gombafaj. Megfertőzi a hangyákat, és zombivá teszi őket. Akarat nélküli élőhalottak lesznek. Hát nem édes? Átveszi az irányítást az agy felett, és arra kényszeríti a kis ízeltlábú szolgáját, hogy a lombkoronából kocogjon le a földre, harapjon bele csáprágójával a növényzetbe, aztán addig dekkoljon ott, amíg el nem pusztul. A gomba meg csak nő nődögél a dögben, és lassacskán termőtestet növeszt ki az állat tarkóján át, majd onnan szórja szét a spóráit, hogy még több hangyát megfertőzzön. Izgalmasan hangzik, ugye? Milyen mókás lenne eljátszani egy kicsit ezzel a biolaborokban. Mennyire fantasztikus lenne, ha ösztönözni tudnánk a Ophiocordyceps-t, hogy a mi kívánságaink szerint irányítsa az áldozatát. Szép, új világ!
- Nem vagytok épeszűek. Túl messzire mentek.
- Látom, izgat a téma. Érdekelnek az eredmények? Esetleg be is neveznél a kísérletsorozatba? Tudod mit? Egye kutya, nem bánom.
- Elpusztítjátok az egész világot.
- És ha nem mi, akkor majd ti.
- El fog szabadulni ez az egész...
- Ezért nem szabadott volna elkezdeni sem...
- Ha nem adjátok fel, mindenki veszíteni fog.
- S ha feladjuk, akkor csak mi. Ki tanított meg ilyen jól magyarul?
- Gregus Hedvik.
- Óóó! És nem mesélte el rólunk, hogy mi azt szeretjük, ha a szomszéd tehene is megdöglik?
- Akkor isten irgalmazzon nekünk!
- Nem fog. LaserOne, add be!

Az ifjú harcos kezében megremegett a fecskendő. Még nem volt olyan kérges a szíve, mint azok közül sokaknak, akik már ezer és egy szörnyűségen túl voltak. A kivégző osztagban állni mindig is a szolgálat legaljának számított. Milyen furcsa, hogy ölni akkor a legnehezebb, amikor a legkönnyebb.
Végül Grodt kivette az elsápadó századtársa kezéből az eszközt és beledöfte a halálra ítéltbe. Amikor a polgármesterre került a sor, visított, mint a disznó, amit vágni visznek. Úgy kellett két embernek lefognia, amíg a génmódosított gombával kevert oldatot beadták. A két férfi keze hátra lett kötve, a nyakukba kötelet vetettek, amit a falhoz rögzítettek.

- Most búcsúzunk, urak. Azt ajtót zárjuk, de az ablakot nyitva hagyjuk. Szívesen megnézném, mennyi idő után gondolják úgy, hogy jó ötlet lenne körülnézni, mi van lent a téren, de sajnos hallom már a helikoptereket. Mennünk kell, akad még dolgunk. A táblákat, fiúk!
A kötél mellé egy felirat is lett akasztva a nyakukba. “Génterrorista vagyok. Nem érdemlek könyörületet.”
- Találkozunk a pokolban.
- Nem hiszem, hogy sokáig kell várnod.

Fogalmam sincs, hogy hatásos lesz-e az egész világnak szóló figyelmeztetés. Rohamléptekkel tartunk az apokalipszis felé. A tudósok és a tábornokok tisztában vannak a kockázat mértékével, de sosem tartanak tőle annyira, hogy véget vessenek a fegyverkezési versenynek. Az ellenség kézzel fogható, az emberiség pusztulásának veszélye nem.
Egy vírus fog kiírtani minket. A mindent megfertőző nyakas ostobaságé.



Vége

by Rodric
2012-08-08