Az elrozsdált tank

Day 1,742, 08:42 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

Búcsúztatni így illik...


Az elrozsdált tank

Az ezerszer bejárt csatamezőn vonulok az ezeregyedszer megvívandó csatába. Annyi bajtársam veszett már itt oda, hogy számon sem tudom tartani. Minden száz méterre jut egy fájdalmas emlék.
Egy hatalmas tank rozsdásodva pusztuló fémtömege mellett haladok el. Még az enyészet martalékaként is félelmetes és tiszteletet parancsoló. Ismerősnek tűnik. A festék egy része már lepergett, de még olvasható a felirat. LG72.
Megállok egy pillanatra. A történelem egy darabja nyugszik előttem. Málladozó dicsőség. A fosztogatók már kikezdték a kolosszust. Nekiestek, mint keselyűk a dögnek. Meglehet, nem is olyan rég pedig még a híres páncélos árnyékában indultak harcba. Talán éltették is, talán csak halkan, maguk előtt motyogva irigykedtek, és terjesztették a pletykát, mert sértette őket, hogy annyival jobb náluk. Most szabadon garázdálkodhatnak.
Nem is olyan rég...



Acélszörny robogott át a mezőn. Úgy követtük, mint istent. Már aki ismert olyat. Ha védekeznünk kellett, ő tartotta fel a ránk törő hordát, míg mi rendeztük a sorainkat, vagy el nem tiportak végleg. Ha támadtunk, ő volt az ék csúcsa, ami belehasított az ellenséges arcvonalba. Villámokat szórt, halált köpött, lánctalpa számtalan férget taposott el.
Egy nehézvértes lovag, kinek láttán az ellenség szívébe félelem, a magyarokéba hit és remény költözött. Ő volt a bajnokunk. Csaták sorsa múlt rajta. Puszta látványa oly lelkesítő volt, hogy ütközetek fordultak meg attól, ha megjelent.
Rádióüzeneteit legalább annyian figyelték, mint a kormány híradásait, s talán annál is többre tartották. Ha kellett, buzdított, irányt mutatott, stratégiával állt elő, vagy épp rávilágított a homályban lévő dolgokra. Mondandójának súlya volt.
Lehet, hogy a páncélzata nem volt makulátlanul tiszta - sár borította -, lehet, hogy olyan eszközök voltak a fegyverzetében, amit tiltottak a hadviselés szabályai, én nem tudom. Ami viszont vitathatatlan tény, hogy sokat áldozott a győzelmeinkért. És hogy nem a saját dicsőségéért harcolt, abban is biztos vagyok. Értünk küzdött. Magyarországért.
Mára csak egy meggyalázott roncs maradt. A kép róla még éles, de gyorsan fakul. Azért írok, hogy ne tűnjön el teljesen.

by Rodric
2012-08-27


Mondhatnám, hogy meglepett az lgabor ellen hirtelen fellángoló sarazó akció, de ott, ahol az igazság a lejáratás szinonímája, számítani lehetett rá. A “halottról jót vagy semmit” elvét el lehet ugyan vetni, de arra lecserélni, hogy igazságot szajkózva, csak a vélt és feltételezett hibákat, bűnöket emlegetik, meglehetősen visszatetsző és képmutató.
Az írásom nem akar az objektivizmus látszatával tetszelegni, de még ebben a formában is van olyan tényszerű, mint az őt támadó cikkek és hozzászólások.
Jó szívvel emlékszem rá.